Írók Boltja online könyvesbolt
js slider
 
 
 
2017. április 27. csütörtök
Boldog névnapot Zita nevű látogatóinknak!
 
nyitóoldal - üzletszabályzat - elérhetőség - cégadatok - cégismertető - súgó
Kosár tartalma
 
 
 
 
Írok boltja elfogadó hely  Krea kártya  MVM Partnerkártya  Magyar Naracs kártya  MKB Professzori kártya  Bankkártyás fizetés 

Élet És Irodalom ajánlók


Ajánló az Élet és Irodalom 2017/16. heti számából
  • Bócz Endre a garázdaság miatt elítélt két fiatal tüntető peréről ír, az ellenük hozott ítélet ellentmondásairól.
  • Rádai Eszter Szabó Máté Dániellel, a TASZ igazgatójával beszélgetett a civilellenes törvényről, a fokozatos jogcsorbításról, az ország demokratikus állapotairól.
  • Dobrovits Mihály a törökországi népszavazás lehetséges következményeit elemzi.
  • Közli a lap Péterfy Gergely Orhan Pamukot köszöntő írását, melyet csütörtökön mondott el a könyvfesztiválon a Budapest Nagydíj átadásán.
  • Az Ex Libris rovatban Filippov Gábor a Nobel-díjas török író négy regényére hívja föl a figyelmet.
  • Zoltán Gábor Egy regény következményei című esszéje Orgia című regényének utóéletéből ír meg egy epizódot.
  • Kovács András Ferenc Lábbelik és rezsimek (Húsz sor egy Petri-kétsorosra) című verse a közismert Petri-kétsoros, a Mondogatnivaló briliáns továbbgondolása és átirata.
  • Stőhr Lóránt a Titanic és a Colours Filmfesztiválról, Fáy Miklós a Mahler Kamarazenekar koncertjéről írt kritikát.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2017/15. heti számából
  • Nagy Boldizsár nemzetközi jogász a civil szervezetek átláthatóságáról szóló törvényt ostornak látszó jogszabálynak nevezi, mert mint írja, "ha a javaslatot  változatlan szöveggel fogadják el, annyira kétértelmű lesz, hogy jogállamban teljesen végrehajthatatlan marad. Az illiberális állam azonban önkényesen használhatja éppen a gumifogalmak alkalmazása révén, ez benne a fenyegető."
  • Darvas Béla a hazai élelmiszerellenőrzési rendszerről ír, kiemelve a miniszteri jelentést, mely szerint a multik nekünk silányabb terméket hoznak. Vagyis szomorú választásunk van: a silány és a silányabb. Rossz perspektíva.
  • Geréby György szégyennek és tragédiának tartja azt, ami a CEU-val történt, bár az a véleménye, hogy hosszú távon rendeződhet az egyetem helyzete, és a törvényhozók húzzák a rövidebbet.
  • Ez a kicsi én nem tűri, hogy a szabadságában gátolják címmel Károlyi Csaba készített interjút Nádas Péterrel, az író új könyvéről, a Világló részletekről.
  • Szilágyi Zsófia kritikája Széchenyi Ágnes Pályaképek. Művelődéstörténeti metszetek a 20. századból című kötetéről szól.
  • Az Ex libris rovatban Kácsor Zsolt írt György Péter Az ismeretlen nyelv, Hatos Pál Szabadkőművesből református püspök (Ravasz László-biográfia), Kis Pál Csillaggal nem jó járni most című köteteiről és Szálasi Ferenc 1942-1946-os naplóiról.
  • Bodor Ádám Verhovina madarai című művének francia fogadtatásából készített összeállítást Várkonyi Benedek.
  • Báron György Török Ferenc és Szántó T. Gábor filmjéről, az 1945-ről, Herczog Noémi pedig Pintér Béla Szívszakadtig című darabjáról írt kritikát.
  • Melléklet: Európai Elsőkönyvesek Fesztiválja

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2017/14. heti számából
  • Több írás foglalkozik a hét elején sürgősséggel tárgyalt lex CEU-ként ismertté vált törvénymódosításal, annak közéleti hatásaival. Bozóki András így ír: "A Közép-európai Egyetem elleni diszkriminatív törvény azok számára is ismerős, akik követték a Szentpétervári Európai Egyetem bezárásának történetét. Civilek vegzálása, ellenzéki újságok elnémítása, tehát a kritikai gondolkodás elhallgattatása az Orbán-rezsim "keleti nyitásának" jegyében történik. A magyar miniszterelnök azokat az intézkedéseket követi, amelyeket keleti politikai barátai hazájukban már oly sikeresen alkalmaztak a szabadság eltiprásában."
  • Tamás Pál helyszíni élményekkel gazdag beszámolót írt Oroszországról: Ilyen lenne az új orosz forradalom? címmel.
  • Társadalmilag felelőtlen figura - jellemzi leghíresebb regényhősét Erlend Loe, az abszurd norvég humor Európa-szerte népszerű bajnoka, aki immár három regényben (Doppler; Doppler, az utak királya és a hamarosan magyarul is megjelenő Doppler hazatér) követi nyomon Andreas Doppler kalandozásait. Az íróval Köves Gábor készített interjút.
  • Géczi János Baka István képi emlékezete címmel írt esszét a költőt ábrázoló fotókról.
  • Visy Beatrix Elena Ferrante Briliáns barátnőm című könyvéről írt kritikát.
  • Az ÉS-kvartettben Márton László Hamis tanú című új regényéről beszélgetett Károlyi Csaba, Bárány Tibor, Rácz Péter és Zelei Dávid. A könyv összesen 33 pontot kapott (Bárány: 10, Rácz: 8, Károlyi: 8, Zelei: 7).
  • Szív Ernő és Radnóti Sándor tárcával, Háy János, Jász Attila és Marno János verssel szerepel.
  • Fáy Miklós Grigorij Szokolov a Deutsche Grammophonnál megjelent új lemezéről, Stőhr Lóránt pedig M. Kiss Csaba  és Rohonyi Gábor Brazilok című filmjéről írt kritikát.

    Mindez és még so jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2017/13. heti számából
  • Miért ragaszkodunk Pakshoz? - teszi föl a kérdést Sz. Bíró Zoltán a lap vezető cikkében, majd pontokba szedve sorolja, mik lehetnek a ragaszkodás okai. Ezek azonban sokkal erőtlenebbek, mint azok a szempontok, amelyek a paksi bővítés kockázatait jelentik. A szerző a demokratikus berendezkedéshez kapcsolódó viszonyt is elemzi. Ebből a szempontból Magyarország egyrészt nem remélheti az orosz helyzet javulását, miközben a magyar helyzet is egyre romlik. Mindez sok jóval nem bíztat.
  • Haraszti Miklóssal, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet volt sajtószabadság-felelősével készített interjút Fóti Tamás. Haraszti határozott véleménye szerint "Akkor válnak a demokráciák éretté, önfenntartóvá, mondhatni nyugati minőségűvé, amikor megélik, hogy a szabadságot belülről, például parlamenti úton is el lehet venni tőlük, de nem alkalmazkodnak a látszatdemokráciához, hanem konfliktus árán is nyílttá teszik és végigvívják ezt a válságot" - mondja Haraszti, aki most tért haza Hágából, ahol a holland parlamenti választásokról jelentést készítő EBESZ-csapatot vezette. Hollandiai tapasztalatairól és a 2018-as magyar választás dilemmáiról kérdeztük.
  • Olvasható a lapban Váncsa István, Kovács Zoltán jegyzete, az Agora rovatban két éles reflexió vitatja Radnóti Andrásnak a múlt számban megjelent írását, amely az értelmiség és a politika viszonyával foglalkozik.
  • Radics Viktória A sérült könyvtest című esszéje Nádas Péter A Biblia című, ötven éve megjelent első kötetéről szól. Ebben olvasható: "A Biblia mestermunka, összetett mű, a kompozíciója, a ritmusa, a tenzióval való gazdálkodása hibátlan. A kézírás még nem kiírt, a professzionalizmus hiánya azonban erénnyé fordult át: a tehetségé a szó. Vakmerőség volt ilyen "nagy" címet adni a debütáns darabnak, a kockadobás azonban sikerült, a tizenhat pörgő fejezet tartja a tétet. Mint Van Gogh bibliája a nevezetes festményen, úgy marad meg a szóban forgó Szent Biblia is a szavakkal írt képen, a tanyasi konyhaasztal sarkán, hogy majd visszakerüljön a házioltárra, a fehér terítővel letakart sublótra, a sztaniolkeretbe foglalt szentkép meg a Rákosi asztaláról származó narancs mellé."
  • Nádasdy Ádám Nyírj a hajamba című új verseskötetéről Károlyi Csaba írt kritikát, Balla Zsófia Más ünnepek című verseskötetét pedig két kritika is elemzi: Deczki Saroltáé és Láng Zsolté.
  • Herczog Noémi a budapesti Katona József Színház Hóhérok című előadásáról, Ruff Borbála A kétbalkezes varázsló című hangoskönyvről, Végső Zoltán Marc Ribot és a Ceramic Dog, valamint a Joe Lovano Quartet koncertjéről írt kritikát.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2017/12. heti számából
  • Radnóti András A pálya széléről című írásában az értelmiségi politikai kudarcát elemzi. Az értelmiségi rendszerváltás, az értelmiségi politika kudarca a gyökere Orbán Viktor markánsan értelmiségellenes populizmusának - írja a szerző - A jelenlegi kurzus által félreállított értelmiség két részre szakadt: sértettek vannak és szkeptikusok. Egyik csoport sem szolgálhat sok jóval a jövő politikájának. De vannak utódaik: új politikusok és új értelmiségiek. Az ő felelősségük, hogy a szerepeket tisztázva új alapokra helyezzék kapcsolatukat. Az értelmiség és a politika szimbiotikus különállásával lehet Magyarországot újjáépíteni.
  • Rádai Eszter Ligeti Miklóssal, a Transparency Internacional igazgatójával készített interjút. A szervezet tavaly 22. alkalommal készítette el Korrupció Érzékelési Indexét, amely a világ 176 országát a közszektor korrupciós kitettsége szempontjából rangsorolja, és amely szerint Magyarország - egyetlen év alatt hét helyet csúszva lefelé - most ebben a rangsorban az 57. helyen áll. Ez a "teljesítmény" ugyanezen index szerint az Európai Unió 28 tagállama között a 24-25. helyre teszi Magyarországot - holtversenyben Romániával.
  • Olvasható a lap közéleti részében Széky János, Gadó Gábor és Vágvölgyi B. András jegyzete, és Szále László búcsúzik Bodor Páltól.
  • Váncsa István Disznóláb című gasztroesszéje a disznólábból elkészíthető ételek kultúrtörténeti áttekintésén túl a disznólábnak a magyar múltban elfoglalt érdekes szerepéről is beszámol.
  • Csuhai István kritikája Diane Ducret A tiltott rés című kötetét elemzi, mely a női nemi szervről szól.
  • Az Ex Libris rovatban Pintér Tibor négy zenei tárgyú kötetről ír, köztük Wolfgang Amadé Mozart leveleinek új magyar kiadásáról.
  • Králl Csaba a Ziggurat Project Esumi és Asao, valamint  Vadas Zsófia Sleeping Beauty Project című előadásáról írt tánckritikát. Fáy Miklós Wagner Siegfried című operájának premierjéről, Stőhr Lóránt Herendi Gábor Kincsem című filmjéről írt.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az Élet és Irodalom elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2017/11. heti számából
  • "Közép-Európa, aztán majd később egész Európa legversenyképesebb gazdasági rendszerét szeretném Magyarországon látni" - jelentette ki Orbán Viktor 2010. szeptember végén. Petschnig Mária Zita  Növekedési látszatok és a látszatok növekedése című írásában azt elemzi, vajon miért nem sikerült ez, hiszen a gazdaság legtöbb mutatója - veresenyképesség,  egy főre jutó termelés, régiók leszakadása - mind a sikertelenséget mutatja.
  • Losoncz Miklós az Európai Unió hatvan évvel ezelőtti alapszerződésére emlékezve a szervezet jövőjével, a jövő lehetséges modelljeivel foglalkozik.
  • Gönczöl Katalin Túl a populizmuson című írásában a büntetőjogi megoldásokban elszaporodó populista elemeket elemzi: a szerzőt évek óta aggodalommal tölti el, hogy a valós és mély társadalmi bajokra főként a kriminálpolitika eszközeivel és szigorú kontrollok bevezetésével reagál az államhatalom, ezt ő "büntető populizmus"-nak nevezi.
  • Láng Zsolt esszéje a Budapesten 1983-ban meghalt Hervay Gizella kolozsvári temetésének viszontagságairól szól.
  • Az ÉS könyve márciusban Vajda Mihály Rejtekutak a posztmodernben című gyűjteményes kötete, melyről Sipos Balázs írt kritikát.
  • Szilágyi Zsófia Benyovszky Krisztián krimiről szóló könyvét recenzeálta.
  • Fáy Miklós  Rafał Blechacz Bach-lemezéről, Báron György A fehér király című  filmről írt, amely Dragomán György regényéből készült, és amelyet  Alex Helfrecht és Jörg Tittel rendezett.
  • Grecsó Krisztián tévékritikája pedig Majtényi László beszédéről szól.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2017/10. heti számából
  • Magas István közgazdász az elmúlt időszak furcsa folyamatait elemzi: "Megbolydult világot látunk, ha a kommunista Kína hirdeti a szabad-kereskedelem és a nyitottság eszméjét, az USA pedig ennek ellenkezőjét" – írja a szerző. A Brexit, az új amerikai elnök protekcionista szólamai, az európai válságkezelés okozta félelmek, a jövőképek gyors romlása és a rendszerváltás ígéretekkel teli álomvilágából való hirtelen, kényszerű kijózanodás a kelet-európai piacgazdaságokban is a társadalmi feszültségek sokaságát hozták felszínre. Eltűntek a biztos tájékozódási pontok, és mintha a politikatudomány, a közgazdaságtudomány is csődöt mondtak volna.
  • Martényi Csaba Szingapúrról, Kasza László Németországról írt, utóbbi a választási eredmények igen változatos lehetőségeit vázolja fel: Németországban szinte minden megtörténhet, de aligha kétséges, Merkel és Schulze között dől el minden, ám hogy ez miként mutatkozik meg a parlamentben, annak sokféle változata képzelhető el.
  • Folytatódik Végel László naplójegyzeteinek közlése: A nemzetről - kisebbségben
  • Jólesz György írt esszét, melyben a szürrealizmus jegyeinek kimutatására tesz kísérletet Mahler VII. szimfóniájában.
  • Károlyi Csaba írt kritikát a Holmi-antológia második kötetéről, mely 1989-2014 között a folyóiratban megjelent esszékből és dokumentumokból válogat.
  • A széppróza rovatban olvasható Radnóti Sándor tárcája és Kollár-Klemencz László novellája.
  • Összeállítást közöl a lap Szilasi László A harmadik híd című regényének német nyelvű recenzióiból.
  • Csengery Kristóf Grigorij Szokolov zongoraestjéről, Stőhr Lóránt pedig az Oscar-díjjal jutalmazott Holdfény című filmről írt kritikát.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.

Ajánló az Élet és Irodalom 2017/9. heti számából
  • Arany János születésének 200. évfordulójára emlékezik a lap.
  • Kovács András Ferenc Arany verscímeinek és Arisztophanész-fordításcímeinek felhasználásával írt hexameteres verset, Mohai V. Lajos pedig az öreg költő szellemében négysoros Arany-parafrázisokat.
  • Milbacher Róbert Arany-metszés című esszéje Arany János életművének befogadástörténetét foglalja össze. Ebben azt írja: "Arany születésének bicentenáriumát ülve még mindig az a legizgalmasabb, hogy az amúgy kissé avíttasnak, és valljuk meg, kicsit unalmasnak tartott szerző életműve mennyi meglepetéssel szolgálhat azok számára, akik nem egyszerűen a hagyományőrzés muzeológusi szándékával fordulnak oda hozzá."
  • Egy elemzés és egy interjú foglalkozik Kínával. Bokros Lajos arról ír, manipulálja-e Kína valutájának árfolyamát, az interjú szintén Kínáról szól, Matura Mihály, a Corvinus Egyetem oktatójával készítette Rádai Eszter. Az interjú elsősorban arra keresi a választ, hogyan alakul a következő évtizedekben a világ két legerősebb hatalmának, két legnagyobb globális szereplőjének a viszonya abban a dél- és kelet-ázsiai térségben, amely ma már a világgazdaság egyik legfontosabb csomópontja, a globális ellátási láncok egyik legfontosabb eleme, de ahova három-négy nagyhatalom, sőt világhatalom érdekütközése is koncentrálódik.
  • Vita indult a lapban a "maffiaállam" eddig többnyire osztatlanul ünnepelt elméletéről. Most Bauer Tamás és Csillag István reflexiója olvasható.
  • Pétervári Zsolt az Orbán-éra elvirágzásáról ír: az olasz, holland, német vagy francia centrista erők esetleges pozícióvesztését is okozó új nemzetközi politikai hullám közepette az orbánizmus egy évtizeden belüli bukására sok tétet immár alig tennének fel a világ fogadóirodáiban: az Orbán-éra e számára kedvező külső trendváltás ellenére is messze túljutott önnön virágkorán.
  • Az ÉS-kvartettben Bencsik Orsolya Több élet című kisregényéről beszélgetett Károlyi Csaba Bárány Tiborral, Rácz Péterrel és Zelei Dáviddal.
  • Visy Beatrix Németh Zoltán Állati férj című verseskötetéről, Grecsó Krisztián Deák Kristóf Oscar-díjas Mindenki című kisfilmjéről, Végső Zoltán pedig a Snétberger Ferenc Trió & Nils Petter Molvær koncertjéről írt kritikát.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.

Ajánló az Élet és Irodalom 2017/8. heti számából
  • Várhegyi Éva írása az utóbbi évek és a közelmúlt pénzügyi botrányairól. Az időközben felderített újabb csalások azt jelzik, hogy kevéssé okultunk a rendszerváltás óta leleplezett több tucat befektetési svindliből, holott a többségüket egy kaptafáról húzták le. Erről azok a politikusaink is tehetnek, akik maguk is haszonélvezői az ilyeneknek, érintettségük miatt akadályozzák az igazságszolgáltatást, és vagyonosodásukkal is rossz példát mutatnak.
  • Vásárhelyi Mária cikke arról szól, a kormányoldal súlyos lejárató törekvései sem tudják elfedni, hogy Soros György alapvető szerepet játszott a magyarországi rendszerváltás történetében. A Soros Alapítvány működésének több mint két évtizede alatt - 1984 és 2004 között - összesen 150 millió dollárral, mai értéken számolva legalább 100 milliárd forinttal támogatta a demokratikus jogállam és a civil társadalom kialakulását és fejlődését, a hátrányos helyzetű rétegek felzárkóztatását, a roma integrációt, az oktatást, az egészségügyet, a közművelődést, a tudományt és a művészetet.
  • Kenesei István a felsőoktatásban történt fejleményekről ír, a személyi kinevezések abszurditásairól, és a stratégia hiányáról.
  • Tais S. Pappas politológussal Fóti Tamás készített interjút. A populizmus térhódításáért a CEU vendégprofesszora szerint a liberális elitet is súlyos felelősség terheli, mert az mára elárulta a liberális projektet, és nem volt képes a társadalom számára perspektívát nyújtani. A görög társadalomkutató az Európai Unióval kapcsolatban megállapítja: "a bővítés nem volt kellően előkészítve, megindokolva, »eladva«, (...) és nem voltak elképzelések arról, mi legyen, ha valami kisiklik - szóval nem volt »B«-terv.
  • Gyenge Zsolt írt részletes beszámolót a 67. Berlini Filmfesztiválról, ebben ezt olvashatjuk: "A 2017-es Berlinálé számunkra természetesen Enyedi Ildikó fantasztikus sikere miatt lesz emlékezetes. Ezen túlmenően, ám ebbe Enyedi alkotását is beleértve azt lehet megállapítani, hogy ezúttal nem a filmművészet kanonizált sztárjai szállították a szenzációkat, hanem rengeteg »kismester«, esetleg rég elfeledett alkotó, eddig mellékesnek tekintett műfajokban vitézkedő rendező hozott remek filmeket."
  • A versrovatban Csordás Gábor, Meliorisz Béla és Parti Nagy Lajos versei kaptak helyet.
  • Csuhai István elemzése Frédéric Beigbeder Oona és Salinger című regényéről szól.
  • Margócsy István és Fűzfa Balázs írt Kukorelly Endre Porcelánbolt című kötetéről.
  • Stőhr Lóránt Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmjéről, Ady Mária az Örkény Színház József és testvérei című előadásáról, Fáy Miklós pedig Philippe Jaroussky koncertjéről írt kritikát.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.

Ajánló az Élet és Irodalom 2017/7. heti számából
  • Hanák András elemzése az amerikai választások utáni időszak első komoly belpolitikai ütközetéről szól. Alig két héttel beiktatását követően Donald Trump máris szembesült elnöki hatalmának korlátaival.  A legerősebb fékkel éppen azon a területen találkozott, ahol elnöki hatalma szinte korlátlan.  Ez a nemzetbiztonság és a bevándorlás.  Mi várható ebben az ügyben, és milyen kihatásai lehetnek a továbbiakat illetően?
  • Sándor Iván Kertész Imre hagyatékáról és a hagyaték gondozásával kapcsolatban tesz igen érdekes megállapításokat, fő kérdése: kié a hagyaték, és ennek milyen megközelítései lehetségesek?
  • Muszbek Mihály sportközgazdász írásának a hétvégén induló futballbajnokság ad aktualitást. Azt elemzi, miből él a magyar futball, milyen kilátások vannak, meddig tarthatja el a magyar labdarúgást az állam?
  • Szilágyi Zsófia Coitus és oltótű címmel írt recenziót Csáth Géza 1906 és 1914 közötti naplófeljegyzéseinek és visszaemlékezéseinek gyűjteményéről. Ebben azt olvashatjuk: "Feltehető a kérdés, mi is ez a könyv voltaképpen: önmagában olvasható mű, vagy olyan, értékes forrás, amelyből megismerhető a magyar irodalom történetének egy megkerülhetetlen alakja? Úgy tűnik, éppen az utóbbi, vagyis az író szorul háttérbe, hiszen mindarról, amit Csáth olvasott, látott a színházban, amit megírt novellában vagy színdarabban, szinte csak adatokat kapunk - arról viszont, hogyan lett morfinistává, milyen módon kezdett nemi életet élni, mitől félt és mi jelentette számára a legnagyobb élvezetet, történeteket is kapunk, sőt, értelmezést. A kötet, persze, nem pusztán töredékes, de nem is egységes: vannak benne valóban naplószerű feljegyzések, rövid, dátumokhoz kapcsolt jelzések, álomfejtések, visszaemlékezések, sőt, egy soha meg nem írt regény terve, emellett olyan, összefüggő szövegek is, mint a Morfinizmusom története meg a Nemi életem leírása."
  • Takáts József Az Ariosto-dobbantó című esszéje arról szól, hányféle beszédmód, formahagyomány, irány hiányzik a magyar irodalomból, és hogy ezek a hiányok mennyiben nehezítik meg a magyar író alkotó munkáját.
  • Az ÉS könyve februárban Roberto Bolaño: 2666 című nagyregénye. A korszakos műről Urbán Bálint hosszabb elemzése olvasható.
  • Varró Dániel, Kun Árpád, Márton László és Krasznahorkai László új könyveit nézi meg egyben az Ex libris rovatban Hutvágner Éva.
  • Hosszú idő után versekkel jelentkezik Peer Krisztián, a tárcatár rovatban pedig Szív Ernő szerepel.
  • Báron György a Jézus, mobil, fejvadászok című belga-francia filmvígjátékról, Végső Zoltán pedig az izlandi ADHD jazz-zenekar Müpa-beli koncertjéről  írt kritikát.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.

Ajánló az Élet és Irodalom 2017/6. heti számából
  • Bokros Lajos részletes elemzést ír Oroszország gazdasági gyengüléséről, világpolitikai pozícióvesztéséről: "A népességét lassan elvesztő, társadalmilag kilyukadt és kiüresedő, gazdaságilag leszakadó, technikailag alig fejlődő Oroszország egyetlen komoly kártyát tart a kezében: ez pedig katonai hatalma. Abból is kiemelkedik egy tényező: az atomrakéták tömkelege." - írja Bokros Az orosz medve elfárad című írásában.
  • Gadó Gábor a legújabb belpolitikai fejleményekről írt rövid jegyzetet, a címe minden elárul: A kávézás ártalmasságáról.
  • A magyar sportfinanszírozásról ír Muszbek Mihály sportközgazdász, aki számokkal és tényekkel bizonyítja, hogy a hazai sport finanszírozása aligha fenntartható, ráadásul a versenysport a tömegsport rovására gazdagodik: "A fejlett országok az éves GDP 0,9-1,3 százalékát fordítják 66 százalékban szabadidő- és 34 százalékban versenysport finanszírozásra - írja Muszbek. - Ezen országokban a sportot 70 százalékban a piac, 30 százalékban a költségvetés finanszírozza. Mi majdnem a fejlett országok szintjén költünk sportra, viszont ezt a fejlett országoktól eltérően jellemzően közpénzből tesszük, és a versenysportra fordítjuk.
  • Olvasható Széky János, Marosán György és Kovács Zoltán írása.
  • Nádasdy Ádámot köszönti 70. születésnapja alkalmából Kálmán C. György, és a lap közli Nádasdy Egy romantikus szerelem című esszéjét is, amely arról szól, hogyan szeretett bele az ünnepelt az angol nyelvbe. "Izgalmas volt, az is - írja - hogy semmit sem úgy kellett mondani, ahogy normális ésszel várnánk. Már az ábécé se á-bé-cé volt, hanem éj-bí-szí. Ennek megvoltak az előnyei: ha leckeírás közben fölém hajolt valamelyik családtag, hogy megnézze, mit csinálok, nem tudtak csak úgy futtában kijavítani (mint tették a némettel, franciával, olasszal), hiszen ki se tudták mondani, amit láttak; és ha megpróbálták, én fölényesen kijavítottam őket. A bátyáim egy ideig "dabljú"-nak neveztek, annyira viccesnek találták a betű nevét. "Gyere ide, te kis dabljú", mondták és megcsavarták a fülemet."
  • Laczó Ferenc Komoróczy Géza új tanulmánykötetéről, Károlyi Csaba Orcsik Roland, Bod Péter Egressy Zoltán új regényéről írt kritikát.
  • Radnóti Sándor Szilágyi János Györgyre emlékezik tárcájában.
  • Torma Tamás a nem működő Széll Kálmán téri óráról, Fáy Miklós pedig a 80 éves Philip Glassról írt.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.

Ajánló az Élet és Irodalom 2017/5. heti számából
  • Losoncz Miklós a brit kilépés legújabb fejleményeit elemzi. A brit szavazók a referendumon csak a kilépésről döntöttek, arról azonban nem, hogy milyen legyen később a szuverenitását visszanyert ország unióhoz fűződő kapcsolatainak jellege és erőssége. Az alapkérdés az, hogy minél nagyobb mértékű a szuverenitás, annál korlátozottabb az európai uniós belső piacra való bejutás lehetősége, és fordítva. Erről a miniszterelnök, Theresa May nyilatkozatai sem árulnak el sokat.
  • A lap közli Végel Kászló Újvidéken írt naplójegyzeteit - A nemzetről - kisebbségben - címmel. Ezt a közlést majd további részletek követik, izgalmas és mély tartalmú rövid írások arról, hogyan látja a nemzeti kérdéseket az az író, akik egyszerre kötődik ahhoz az országhoz, ahol született, és ahhoz a nemzethez, amelynek a nyelvét beszéli.
  • Izgalmas és érdekes interjút készített Scipiades Erzsébet Bárász Péter műfordítóval, aki Bresztben él, és kijelenti, hogy minden hányattatás ellenére Belarusz ma élhetőbb hely, mint Magyarország.
  • Olvasható Murányi Andrásnak, a Népszabadság utolsó főszerkesztőjének elégikus hangvételű publicisztikája, amelyben keserűen ír arról, hogy miért volt menthetetlen a lap, és miért menthetetlen az a közeg, amelyik pedig nagyon is szerette volna megmenteni.
  • Bakács Tibor, a Tilos Rádió munkatársa megvált attól a műhelytől, amelyik a rendszerváltás óta mindig munkát és menedéket adott számára. Mostani írásában ennek a történetnek az állomásait veszi sorra.
  • Ádám Péter: Maupassant és a téboly című esszéje a francia író betegségével foglalkozik. Hogy az író hogyan jutott idáig, erről ezt olvashatjuk:
  • "Ma már nyilvánvaló: ennek az általános bénulással végződő hosszú kálváriának a szifilisz volt a kiváltó oka. Hogy Maupassant pontosan mikor kapta meg a betegséget, nem tudni. Lehet, hogy már 1870-ben, de az is lehet, hogy csak 1876 táján. Annyi bizonyos, hogy amikor 1877-ben végre alaposan kivizsgáltatja magát, a diagnózis már egyértelmű. A nagy hírt ujjongva újságolja egyik barátjának: "Hurrá! Éljen! Végre én is megkaptam a vérbajt! Mégpedig az igazit! Nem ám a nyomorúságos kankót, nem is a papoknak való fehér folyást vagy a nyárspolgári lágyfekélyt [...], nem, hanem a szifiliszt, amibe I. Ferenc király is belehalt... De örülök is neki, és fütyülök rá, hogy ki mit gondol. Alleluja! Vérbajom van! Végre nem kell rettegnem, hogy elkapom".
  • A héten Ahmed Amran, Dragomán György, Kácsor Zsolt és Kutas József prózáját közli a lap.
  • Az ÉS-kvartett sorozatban Károlyi Csaba Bárány Tiborral, Rácz Péterrel és Zelei Dáviddal Kun Árpád Megint hazavárunk című regényéről beszélgetett.
  • Báron György filmkritikája Oláh Kata Beágyazott emlékeink című dokumentumfilmjéről szól.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.

Ajánló az Élet és Irodalom 2017/4. heti számából
  • Mennyibe került az 1976-os montreáli olimpia? - erről ír Christopher Adam. Cikkéből kiderül, hogy az olimpia költségét Drapeau miniszterelnök 1970-ben még csak 120 millió dollára becsülte. Ezzel szemben 1.5 milliárd dolláros hiányt termelt, amelyet dohánytermékekre kivetett különadóval próbáltak törleszteni három évtizeden keresztül. A montreáli olimpia emléke ilyenformán intőjel mindazon városok számára, amelyek lelkes pályázatokkal állna elő. Van amikor a nemzetépítés és a patriotizmus abban mérhető- írja a Kanadában élő szerző -, hogy mennyire határozottan tudunk nemet mondani az ilyen kalandokra.
  • Az interjút Fabiny Tamással készítette J. Győri László, melyben az evangélikus püspök kijelenti, hogy az egyik legnagyobb veszély a vallás nacionalizálása.
  • Váncsa István Putyin elnök közeledő budapesti látogatása alkalmából azt írja: Vlagyimir Vlagyimirovics azt akarja demonstrálni, hogy van európai kormányfő, aki szóba áll vele; Orbán azt, hogy van a világon valaki, aki ővele szóba áll. Hálából igyekszik az Európai Uniót az eddigieknél is hatékonyabban bomlasztani.
  • Kovács Zoltán Orbán Viktor legutóbbi előadása alapján azt az utat elemzi, amit a kormányfő tanácsadóinak intellektuális színvonala jelez: Chikán Attilától Lámfalussy Sándoron át egészen Habony Árpádig.
  • Sipos Balázs: Vakfoltok című esszéje Kis János két szövegéről szól, a Vannak-e emberi jogaink? (1986) és a Mi a liberalizmus? (2014) című tanulmányokról. Sipos Balázs elemzésében erre a következtetésre jut: "Kis János - meggyőződésem, hogy jóhiszeműen - ma egy politikai ideológiáért harcol, nem pedig a katasztrofális fennálló ellen. Reméli, hogy amennyiben megképzi "demokrácia" és "liberalizmus" kötelékét, a "demokrácia" fetisisztikus ereje a "liberalizmusra" is átsugárzik. (Mint minden liberálisnak, neki is meggyőződése, hogy a liberalizmus nem ideológia.) Már nem gondolkodik azon, ami egy liberális párt számára ma a legnagyobb kihívás: hogy szert tehet-e a képviseleti demokráciát és a szabadpiacot védelmező restaurációs eszme mozgósítóerőre, képes-e közvetlenebbül elgondolni a (meta)politikát, mint a pártpolitika formájában, avagy mindörökké arra lesz kárhoztatva, hogy a nyolcvanas-kilencvenes évek rekvizituma legyen."
  • A héten Jászberényi Sándor, Markó Béla, Oravecz Imre és Vámos Miklós prózáját közli a lap.
  • Csuhai István kritikája Jonathan Franzen A huszonhetedik város című regényéről szól.
  • A Ketten egy új könyvről rovatban Hermann Zoltán és Forgách András írt Esterházy Péter drámáiról.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
felhasználó név:
jelszó:
regisztráció
jelszóemlékeztető


Trafó
 
design: Sárközi Román