Írók Boltja online könyvesbolt
js slider
 
 
 
2017. február 24. péntek
Boldog névnapot Mátyás nevű látogatóinknak!
 
nyitóoldal - üzletszabályzat - elérhetőség - cégadatok - cégismertető - súgó
Kosár tartalma
 
 
 
 
Írok boltja elfogadó hely  Krea kártya  MVM Partnerkártya  Magyar Naracs kártya  MKB Professzori kártya 

Élet És Irodalom ajánlók


Ajánló az Élet és Irodalom 2017/8. heti számából
  • Várhegyi Éva írása az utóbbi évek és a közelmúlt pénzügyi botrányairól. Az időközben felderített újabb csalások azt jelzik, hogy kevéssé okultunk a rendszerváltás óta leleplezett több tucat befektetési svindliből, holott a többségüket egy kaptafáról húzták le. Erről azok a politikusaink is tehetnek, akik maguk is haszonélvezői az ilyeneknek, érintettségük miatt akadályozzák az igazságszolgáltatást, és vagyonosodásukkal is rossz példát mutatnak.
  • Vásárhelyi Mária cikke arról szól, a kormányoldal súlyos lejárató törekvései sem tudják elfedni, hogy Soros György alapvető szerepet játszott a magyarországi rendszerváltás történetében. A Soros Alapítvány működésének több mint két évtizede alatt - 1984 és 2004 között - összesen 150 millió dollárral, mai értéken számolva legalább 100 milliárd forinttal támogatta a demokratikus jogállam és a civil társadalom kialakulását és fejlődését, a hátrányos helyzetű rétegek felzárkóztatását, a roma integrációt, az oktatást, az egészségügyet, a közművelődést, a tudományt és a művészetet.
  • Kenesei István a felsőoktatásban történt fejleményekről ír, a személyi kinevezések abszurditásairól, és a stratégia hiányáról.
  • Tais S. Pappas politológussal Fóti Tamás készített interjút. A populizmus térhódításáért a CEU vendégprofesszora szerint a liberális elitet is súlyos felelősség terheli, mert az mára elárulta a liberális projektet, és nem volt képes a társadalom számára perspektívát nyújtani. A görög társadalomkutató az Európai Unióval kapcsolatban megállapítja: "a bővítés nem volt kellően előkészítve, megindokolva, »eladva«, (...) és nem voltak elképzelések arról, mi legyen, ha valami kisiklik - szóval nem volt »B«-terv.
  • Gyenge Zsolt írt részletes beszámolót a 67. Berlini Filmfesztiválról, ebben ezt olvashatjuk: "A 2017-es Berlinálé számunkra természetesen Enyedi Ildikó fantasztikus sikere miatt lesz emlékezetes. Ezen túlmenően, ám ebbe Enyedi alkotását is beleértve azt lehet megállapítani, hogy ezúttal nem a filmművészet kanonizált sztárjai szállították a szenzációkat, hanem rengeteg »kismester«, esetleg rég elfeledett alkotó, eddig mellékesnek tekintett műfajokban vitézkedő rendező hozott remek filmeket."
  • A versrovatban Csordás Gábor, Meliorisz Béla és Parti Nagy Lajos versei kaptak helyet.
  • Csuhai István elemzése Frédéric Beigbeder Oona és Salinger című regényéről szól.
  • Margócsy István és Fűzfa Balázs írt Kukorelly Endre Porcelánbolt című kötetéről.
  • Stőhr Lóránt Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmjéről, Ady Mária az Örkény Színház József és testvérei című előadásáról, Fáy Miklós pedig Philippe Jaroussky koncertjéről írt kritikát.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.

Ajánló az Élet és Irodalom 2017/7. heti számából
  • Hanák András elemzése az amerikai választások utáni időszak első komoly belpolitikai ütközetéről szól. Alig két héttel beiktatását követően Donald Trump máris szembesült elnöki hatalmának korlátaival.  A legerősebb fékkel éppen azon a területen találkozott, ahol elnöki hatalma szinte korlátlan.  Ez a nemzetbiztonság és a bevándorlás.  Mi várható ebben az ügyben, és milyen kihatásai lehetnek a továbbiakat illetően?
  • Sándor Iván Kertész Imre hagyatékáról és a hagyaték gondozásával kapcsolatban tesz igen érdekes megállapításokat, fő kérdése: kié a hagyaték, és ennek milyen megközelítései lehetségesek?
  • Muszbek Mihály sportközgazdász írásának a hétvégén induló futballbajnokság ad aktualitást. Azt elemzi, miből él a magyar futball, milyen kilátások vannak, meddig tarthatja el a magyar labdarúgást az állam?
  • Szilágyi Zsófia Coitus és oltótű címmel írt recenziót Csáth Géza 1906 és 1914 közötti naplófeljegyzéseinek és visszaemlékezéseinek gyűjteményéről. Ebben azt olvashatjuk: "Feltehető a kérdés, mi is ez a könyv voltaképpen: önmagában olvasható mű, vagy olyan, értékes forrás, amelyből megismerhető a magyar irodalom történetének egy megkerülhetetlen alakja? Úgy tűnik, éppen az utóbbi, vagyis az író szorul háttérbe, hiszen mindarról, amit Csáth olvasott, látott a színházban, amit megírt novellában vagy színdarabban, szinte csak adatokat kapunk - arról viszont, hogyan lett morfinistává, milyen módon kezdett nemi életet élni, mitől félt és mi jelentette számára a legnagyobb élvezetet, történeteket is kapunk, sőt, értelmezést. A kötet, persze, nem pusztán töredékes, de nem is egységes: vannak benne valóban naplószerű feljegyzések, rövid, dátumokhoz kapcsolt jelzések, álomfejtések, visszaemlékezések, sőt, egy soha meg nem írt regény terve, emellett olyan, összefüggő szövegek is, mint a Morfinizmusom története meg a Nemi életem leírása."
  • Takáts József Az Ariosto-dobbantó című esszéje arról szól, hányféle beszédmód, formahagyomány, irány hiányzik a magyar irodalomból, és hogy ezek a hiányok mennyiben nehezítik meg a magyar író alkotó munkáját.
  • Az ÉS könyve februárban Roberto Bolaño: 2666 című nagyregénye. A korszakos műről Urbán Bálint hosszabb elemzése olvasható.
  • Varró Dániel, Kun Árpád, Márton László és Krasznahorkai László új könyveit nézi meg egyben az Ex libris rovatban Hutvágner Éva.
  • Hosszú idő után versekkel jelentkezik Peer Krisztián, a tárcatár rovatban pedig Szív Ernő szerepel.
  • Báron György a Jézus, mobil, fejvadászok című belga-francia filmvígjátékról, Végső Zoltán pedig az izlandi ADHD jazz-zenekar Müpa-beli koncertjéről  írt kritikát.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.

Ajánló az Élet és Irodalom 2017/6. heti számából
  • Bokros Lajos részletes elemzést ír Oroszország gazdasági gyengüléséről, világpolitikai pozícióvesztéséről: "A népességét lassan elvesztő, társadalmilag kilyukadt és kiüresedő, gazdaságilag leszakadó, technikailag alig fejlődő Oroszország egyetlen komoly kártyát tart a kezében: ez pedig katonai hatalma. Abból is kiemelkedik egy tényező: az atomrakéták tömkelege." - írja Bokros Az orosz medve elfárad című írásában.
  • Gadó Gábor a legújabb belpolitikai fejleményekről írt rövid jegyzetet, a címe minden elárul: A kávézás ártalmasságáról.
  • A magyar sportfinanszírozásról ír Muszbek Mihály sportközgazdász, aki számokkal és tényekkel bizonyítja, hogy a hazai sport finanszírozása aligha fenntartható, ráadásul a versenysport a tömegsport rovására gazdagodik: "A fejlett országok az éves GDP 0,9-1,3 százalékát fordítják 66 százalékban szabadidő- és 34 százalékban versenysport finanszírozásra - írja Muszbek. - Ezen országokban a sportot 70 százalékban a piac, 30 százalékban a költségvetés finanszírozza. Mi majdnem a fejlett országok szintjén költünk sportra, viszont ezt a fejlett országoktól eltérően jellemzően közpénzből tesszük, és a versenysportra fordítjuk.
  • Olvasható Széky János, Marosán György és Kovács Zoltán írása.
  • Nádasdy Ádámot köszönti 70. születésnapja alkalmából Kálmán C. György, és a lap közli Nádasdy Egy romantikus szerelem című esszéjét is, amely arról szól, hogyan szeretett bele az ünnepelt az angol nyelvbe. "Izgalmas volt, az is - írja - hogy semmit sem úgy kellett mondani, ahogy normális ésszel várnánk. Már az ábécé se á-bé-cé volt, hanem éj-bí-szí. Ennek megvoltak az előnyei: ha leckeírás közben fölém hajolt valamelyik családtag, hogy megnézze, mit csinálok, nem tudtak csak úgy futtában kijavítani (mint tették a némettel, franciával, olasszal), hiszen ki se tudták mondani, amit láttak; és ha megpróbálták, én fölényesen kijavítottam őket. A bátyáim egy ideig "dabljú"-nak neveztek, annyira viccesnek találták a betű nevét. "Gyere ide, te kis dabljú", mondták és megcsavarták a fülemet."
  • Laczó Ferenc Komoróczy Géza új tanulmánykötetéről, Károlyi Csaba Orcsik Roland, Bod Péter Egressy Zoltán új regényéről írt kritikát.
  • Radnóti Sándor Szilágyi János Györgyre emlékezik tárcájában.
  • Torma Tamás a nem működő Széll Kálmán téri óráról, Fáy Miklós pedig a 80 éves Philip Glassról írt.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.

Ajánló az Élet és Irodalom 2017/5. heti számából
  • Losoncz Miklós a brit kilépés legújabb fejleményeit elemzi. A brit szavazók a referendumon csak a kilépésről döntöttek, arról azonban nem, hogy milyen legyen később a szuverenitását visszanyert ország unióhoz fűződő kapcsolatainak jellege és erőssége. Az alapkérdés az, hogy minél nagyobb mértékű a szuverenitás, annál korlátozottabb az európai uniós belső piacra való bejutás lehetősége, és fordítva. Erről a miniszterelnök, Theresa May nyilatkozatai sem árulnak el sokat.
  • A lap közli Végel Kászló Újvidéken írt naplójegyzeteit - A nemzetről - kisebbségben - címmel. Ezt a közlést majd további részletek követik, izgalmas és mély tartalmú rövid írások arról, hogyan látja a nemzeti kérdéseket az az író, akik egyszerre kötődik ahhoz az országhoz, ahol született, és ahhoz a nemzethez, amelynek a nyelvét beszéli.
  • Izgalmas és érdekes interjút készített Scipiades Erzsébet Bárász Péter műfordítóval, aki Bresztben él, és kijelenti, hogy minden hányattatás ellenére Belarusz ma élhetőbb hely, mint Magyarország.
  • Olvasható Murányi Andrásnak, a Népszabadság utolsó főszerkesztőjének elégikus hangvételű publicisztikája, amelyben keserűen ír arról, hogy miért volt menthetetlen a lap, és miért menthetetlen az a közeg, amelyik pedig nagyon is szerette volna megmenteni.
  • Bakács Tibor, a Tilos Rádió munkatársa megvált attól a műhelytől, amelyik a rendszerváltás óta mindig munkát és menedéket adott számára. Mostani írásában ennek a történetnek az állomásait veszi sorra.
  • Ádám Péter: Maupassant és a téboly című esszéje a francia író betegségével foglalkozik. Hogy az író hogyan jutott idáig, erről ezt olvashatjuk:
  • "Ma már nyilvánvaló: ennek az általános bénulással végződő hosszú kálváriának a szifilisz volt a kiváltó oka. Hogy Maupassant pontosan mikor kapta meg a betegséget, nem tudni. Lehet, hogy már 1870-ben, de az is lehet, hogy csak 1876 táján. Annyi bizonyos, hogy amikor 1877-ben végre alaposan kivizsgáltatja magát, a diagnózis már egyértelmű. A nagy hírt ujjongva újságolja egyik barátjának: "Hurrá! Éljen! Végre én is megkaptam a vérbajt! Mégpedig az igazit! Nem ám a nyomorúságos kankót, nem is a papoknak való fehér folyást vagy a nyárspolgári lágyfekélyt [...], nem, hanem a szifiliszt, amibe I. Ferenc király is belehalt... De örülök is neki, és fütyülök rá, hogy ki mit gondol. Alleluja! Vérbajom van! Végre nem kell rettegnem, hogy elkapom".
  • A héten Ahmed Amran, Dragomán György, Kácsor Zsolt és Kutas József prózáját közli a lap.
  • Az ÉS-kvartett sorozatban Károlyi Csaba Bárány Tiborral, Rácz Péterrel és Zelei Dáviddal Kun Árpád Megint hazavárunk című regényéről beszélgetett.
  • Báron György filmkritikája Oláh Kata Beágyazott emlékeink című dokumentumfilmjéről szól.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.

Ajánló az Élet és Irodalom 2017/4. heti számából
  • Mennyibe került az 1976-os montreáli olimpia? - erről ír Christopher Adam. Cikkéből kiderül, hogy az olimpia költségét Drapeau miniszterelnök 1970-ben még csak 120 millió dollára becsülte. Ezzel szemben 1.5 milliárd dolláros hiányt termelt, amelyet dohánytermékekre kivetett különadóval próbáltak törleszteni három évtizeden keresztül. A montreáli olimpia emléke ilyenformán intőjel mindazon városok számára, amelyek lelkes pályázatokkal állna elő. Van amikor a nemzetépítés és a patriotizmus abban mérhető- írja a Kanadában élő szerző -, hogy mennyire határozottan tudunk nemet mondani az ilyen kalandokra.
  • Az interjút Fabiny Tamással készítette J. Győri László, melyben az evangélikus püspök kijelenti, hogy az egyik legnagyobb veszély a vallás nacionalizálása.
  • Váncsa István Putyin elnök közeledő budapesti látogatása alkalmából azt írja: Vlagyimir Vlagyimirovics azt akarja demonstrálni, hogy van európai kormányfő, aki szóba áll vele; Orbán azt, hogy van a világon valaki, aki ővele szóba áll. Hálából igyekszik az Európai Uniót az eddigieknél is hatékonyabban bomlasztani.
  • Kovács Zoltán Orbán Viktor legutóbbi előadása alapján azt az utat elemzi, amit a kormányfő tanácsadóinak intellektuális színvonala jelez: Chikán Attilától Lámfalussy Sándoron át egészen Habony Árpádig.
  • Sipos Balázs: Vakfoltok című esszéje Kis János két szövegéről szól, a Vannak-e emberi jogaink? (1986) és a Mi a liberalizmus? (2014) című tanulmányokról. Sipos Balázs elemzésében erre a következtetésre jut: "Kis János - meggyőződésem, hogy jóhiszeműen - ma egy politikai ideológiáért harcol, nem pedig a katasztrofális fennálló ellen. Reméli, hogy amennyiben megképzi "demokrácia" és "liberalizmus" kötelékét, a "demokrácia" fetisisztikus ereje a "liberalizmusra" is átsugárzik. (Mint minden liberálisnak, neki is meggyőződése, hogy a liberalizmus nem ideológia.) Már nem gondolkodik azon, ami egy liberális párt számára ma a legnagyobb kihívás: hogy szert tehet-e a képviseleti demokráciát és a szabadpiacot védelmező restaurációs eszme mozgósítóerőre, képes-e közvetlenebbül elgondolni a (meta)politikát, mint a pártpolitika formájában, avagy mindörökké arra lesz kárhoztatva, hogy a nyolcvanas-kilencvenes évek rekvizituma legyen."
  • A héten Jászberényi Sándor, Markó Béla, Oravecz Imre és Vámos Miklós prózáját közli a lap.
  • Csuhai István kritikája Jonathan Franzen A huszonhetedik város című regényéről szól.
  • A Ketten egy új könyvről rovatban Hermann Zoltán és Forgách András írt Esterházy Péter drámáiról.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
felhasználó név:
jelszó:
regisztráció
jelszóemlékeztető


Trafó
 
design: Sárközi Román