Írók Boltja online könyvesbolt
js slider
 
 
 
2021. október 24. vasárnap
Boldog névnapot Salamon nevű látogatóinknak!
 
nyitóoldal - üzletszabályzat - elérhetőség - szállítás - cégismertető
Kosár tartalma
 
 
 
 
Írok boltja elfogadó hely  Krea kártya  MVM Partnerkártya  Magyar Naracs kártya  MKB Professzori kártya  Bankkártyás fizetés 

Élet És Irodalom ajánlók


Ajánló az Élet és Irodalom 2021/42. heti számából

Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

EMLÉKEZÉS KÁLMÁN C. GYÖRGYRE
Részlet Angyalosi Gergely nekrológjából:

"Kálmán C. György csak egy hónappal ezelőtt védhette meg akadémiai doktori értekezését, holott ennek már jó néhány évvel ezelőtt meg kellett volna történnie. Örültem neki, hogy nem hátrált meg: szívesen vállaltam az egyik opponens szerepét. A Sokféleség és gyakorlat című értekezés felmutatta Gyuri elméleti munkásságának magas színvonalát, ugyanakkor egyáltalán nem tagadta meg korábbi stílusát vagy beszédmódját. Nem riadt vissza olyan alapkérdések felvetésétől sem, hogy mennyiben tekinthető tudománynak az irodalomtudomány, és hogyan oszlik meg ezen a területen az úgynevezett "elmélet" és az úgynevezett "gyakorlat" viszonya. Világossá tette, hogy ezen a területen az elmélet semmit nem írhat elő a gyakorlatnak; nem ez a feladata. (...) Felfoghatatlan, hogy ez az "összegzés" ezúttal valóban lezárás lett: egy élet és egy gondolkodás lezárása. Igen, fel kellene venni a fonalat, amely kihullott a kezéből. Aki szerette és becsülte, folytassa a munkáját; vagy kezdje újra. Talán ennek örülne a legjobban."

KONRÁD GYÖRGY SÍRKŐAVATÁSA
Földényi F. László beszéde elhangzott a farkasréti zsidó temetőben 2021. október 10-én.

"Nem temetünk, hanem avatunk; nem földbe süllyesztünk, hanem fölemelünk valamit - olyasmit, ami, mégoly súlyos legyen is, a légiesség érzetét nyújtja. A Jovánovics György által készített mű a maga fekete-fehér eleganciájával nem gyászos hatást, nem temetői hangulatot kelt. Jovánovics nem rendelte alá magát valami olyasminek, amit a temetőben elvárni szokás. Helyette öntörvényű művet hozott létre, ami úgy utal a temetőre és az elmúlásra, hogy közben egy sokkal tágabb összefüggésre irányítja a figyelmet. Hibátlan konstrukcióként elsőként a tökéletessége ragad meg, a tökéletesség viszont a végérvényesség felé tereli a gondolatot, ez pedig a változtathatatlanság élményét kínálja. Nem a halál és az elmúlás, hanem a hibátlan szépség az, amire figyelmeztet."

FEUILLETON
Haskó László Az én 56-om címmel írt visszaemlékezést.
"Aztán 10 óra felé érkezett meg egy kétszemélyes, erősen kapatos különítmény. S. úr, a szemetes, fekete télikabátban, és A. úr bőrdíszműves, zöld lódenben, vállán első világháborús szuronyos karabély. Ezt onnan tudom, hogy apám megkérdezte A. urat, hogy tudja-e használni a fegyvert, aki nemmel válaszolt. Apám elkérte a puskát szétszedte, összerakta, közben részletesen - mint a kiképzésnél - magyarázott. A. úr csodálattal hallgatta, aztán rátért a tárgyra. Hát Haskó úr, arról lenne szó, hogy magát fel kellene akasztanunk. Központi utasítás. Hol van a központ? - kérdezte apám. Az titok, mondta a szemetes. Illetve nem tudjuk, mondta a bőrdíszműves. Értem, mondta apám, akit nem először, nem is másodszor ítélt halálra valamilyen központ. És határidő van? Az nincs! - nézett egymásra a két forradalmár. Akkor előbb igyunk valamit - ajánlotta apám. Bement a házba, kihozott egy liter cseresznyepálinkát és három poharat. Koccintottak."

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Zelei Dávid Zsaru az Ermitázsban című recenziója Julija Jakovleva Jön a vadász, meglátja című krimijéről szól.
"Hogy mennyire megváltoztak az olvasói magatartások az eltelt időben, arra épp az orosz krimi magyarországi sorsa mutat rá. Mikor 2016-ban interjút készítettem M. Nagy Miklóssal ("Istenem, jöjjön már valami posztmodern trükk", Kalligram, 2016/11.), úgy fogalmazott, hogy míg korábban az volt az általános tapasztalat, hogy "a lektűrre vevő olvasóink nem orosz szerzőket szeretnének olvasni, az orosz irodalomra vevők meg nem lektűrt, hanem klasszikus magasirodalmat", azóta különböző kiadóknál sorozatban jönnek ki Lukjanyenko és Glukhovsky, Akunyin és Marinyina kötetei - az orosz sci-fi és krimi tehát mintha megérkezőben lenne az elmúlt évtizedekben a magyar olvasóhoz. Ebbe a sorba próbál belépni a szentpétervári illetőségű, Norvégiában élő (és már norvégul is író!) Julija Jakovleva (vajon mért nem Jakovljeva?), aki a századelő cári Oroszországát helyszínéül választó Akunyinnal és a kilencvenes-kétezres évekbe kalauzoló Marinyinával szemben a harmincas évek Leningrádját választja Zajcev-trilógiája regényidejéül."

VERS
A versrovatban Jónás Tamás és Rékai Anett verseit adjuk közre. Kedvcsinálóként Jónás Tamás egyik versét mutatjuk meg:
NOVEMBER VÉGÉN
Már eltelik egy-két év is anélkül,
hogy lenne miért magad újra kinyitni,
van reggel, amit kedvelsz, na, de végül:
ha volt is a napban öröm: letagadni!
S bár jönnek időnként érdekes arcok,
s még feltámadnak az eszmecserék,
úgy döntesz végül, jobb kimaradnod,
mert bárhova nézel, több a szemét.
És mégis akad jó indokod arra,
mért ne ereszd a mocsárba magad,
mért ne szaladj, hova bárki szaladna,
s bár nem mondod ki — pötyögni szavad:
még nyílnak a völgyben a kerti virágok.

S te nézed a völgyet hűlni. Utálod.

PRÓZA
Paulon Viktóra, Szántó T. Gábor és Triceps prózája.
Tárcatár: Benedek Szabolcs.
Részlet Szántó T. Gábor Kafka sírja című írásából:
"Amikor rákérdeztem, és megmondták, ki a rendező, megremegett a kezemben a telefon.
A producer, Emil Lustig neve nem mondott sokat, de abba beleszédültem, hogy Jirži Dorfman, az egyik legnagyobb élő cseh filmes akar adaptációt készíteni a regényemből. Dorfman a nyolcvanas-kilencvenes években minden lehetséges európai filmdíjat megnyert. Elutasította Hollywoodot, de szemérmetlenül ellopta az amerikai filmekből mindazt, amit használni tudott összetéveszthetetlen hangulatú közép-európai mozijaihoz, még ha ki is fordította a hollywoodi dramaturgiát. A ’80-es években stílusparódiát csinált Woody Allen zsidó neurózisából, a ’90-es években Pedro Almodóvar meleg miliőjéből és Tarantino kegyetlen humorából, mindezt úgy, hogy megtartotta saját, összetéveszthetetlen filmnyelvét. Tiszteletlen volt hatalommal és ellenzékkel, konzervatívokkal és a politikai korrektség megszállottjaival, férfiakkal és nőkkel egyaránt. Úgy tűnt, nem kedveli az állatokat és a gyerekeket, legfeljebb a majdnem fiatalkorú lányokat. Felejthetetlen volt az Álmos délután kamaszlázadása, a Kígyóbőr abszurd politikai krimije a diktatúra titkosszolgálatáról, a Száműzött szerelem emigrációs drámája, és a közép-európai ellenzékről, meg a szexuális forradalomról szóló, nagy botrányt kavart ’68 után ’69 című mozija is. A korábbi darabok és a Havel a Várban mulatságos dokumentumfilmje után, amiben az író-köztársasági elnök inkognitóban, kopott farmerben és bőrdzsekiben szökik ki a rezidenciáról, hogy eltöltsön egy görbe estét és éjszakát őt filmező régi barátjával, majd hajnalban, másnaposan, röhejes kötélhágcsón imbolyogva visszaszökjön a várba az őröket megkerülve, senki nem lett volna közömbös íróként, ha Dorfman bejelentkezik hozzá, hogy filmet forgatna a könyvéből, különösen, mert a kilencvenes évek vége óta egyáltalán nem rendezett, csak tanított, és fiatal tehetségek filmjeinek létrejöttében közreműködött."

FILM
Báron György Demian József Éjjeli őrjárat című filmjét értékelte.
"Többször kéne ezt emlegetnünk, elvégre, ha létezik nem szűken vett nemzeti művészet, a mozgókép az. Most épp Demian Józsefnek köszönhetjük, hogy ezt ismét elmondhatjuk. Ünnepelnünk kéne őt, ám az ajándékot maga hozta. Egy remek román-magyar filmet, az Éjjeli őrjáratot. Veterán mesterként megtehette volna, hogy hátradől, s profi fiatalok csapatával levezényli a jutalomjátékot, ezzel szemben pompás őszikéjét maga írta, rendezte és fényképezte."

ZENE
Fáy Miklós a 70 éves Kovács János Müpa-beli koncertjéről írt.

"Az már egy másik kérdés, hogy ha játsszák, és jól játsszák, szépen, okosan, de nem parádésan, mert mitől is parádézna a Rádiózenekar, az mire elég. Egyfelől arra biztosan, hogy csodálja az ember Kovács Jánost. Micsoda muzikalitás és tehetség kell ahhoz, hogy valaki, akiből mindaz az utálatosság hiányzik, ami egy nagy karmesternél nélkülözhetetlen, nincs túlfejlett ön- és éntudata, nem agresszív, nem akar tündökölni, de még csak dobogót sem kér a talpa alá a fellépésekkor, aki csak zenélni akar, és nem reprezentálni, mégis nélkülözhetetlenné váljék egy ország zenei életében!"

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu


Ajánló az Élet és Irodalom 2021/41. heti számából

Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

NOBEL-DÍJ
Bényei Tamás írt a Nobel-díjas Abdulrazak Gurnah regényeiről.
"Ha párhuzamokat keresünk, olyan írókra gondolhatunk, mint Derek Walcott, Caryl Phillips vagy Salman Rushdie, akikről Gurnah tanulmánykötetet szerkesztett. Hozzájuk hasonlóan Gurnah is "világ-íróként" tekint önmagára - csak éppen a "világ", amelyhez tartozik, nem kizárólag a nyugati hagyomány világa, hanem jóval nagyobb annál. Gurnah posztkoloniális író, akinek legfontosabb témái a gyarmatosítás és más kataklizmák által okozott kényszerű helyváltoztatások következményei, de ő a posztkoloniális irodalmat nem az elszenvedett sérelmeket soroló irodalomként képzeli el, sőt - mint írja - az irodalomnak épp arról kellene szólnia, hogy az ilyen egyszerű képletek és képviseletek soha nem olyan egyszerűek. Regényeiben - sok más fekete-afrikai íróéival ellentétben - nyoma sincs például a gyarmatosítás előtti korszakot eszményítő nosztalgiának. Tisztánlátása és kiábrándultsága - akárcsak a regénynyelv tisztasága és a párhuzamos életút - olykor a Nobel-díjas V. S. Naipault idézi."

INTERJÚ
"Nem hiszem, hogy Borbélyt követni lehet" - Száz Pál íróval, irodalomtörténésszel beszélget Szalay Zoltán.

"Haszid vérző Kisjézuska" címmel jelent meg Száz Pál, a pozsonyi Comenius Egyetem magyar tanszéke kutatójának új tanulmánykötete Borbély Szilárd költészetéről. Száztól szépíróként sem idegenek a Borbélyéhoz hasonló poétikai eljárások, ahogy azt Fűje sarjad mezőknek című, Artisjus-díjjal kitüntetett prózakötetében láthattuk. "Az ember mindenhol otthon van, mégis mindenhonnét kívül reked", vallja a nyelvhez való viszonya kapcsán."

FEUILLETON
Váncsa István Fölfelé megy borban a gyöngy címmel írt esszét.

"Wildschwein úr Barcelonában, a Santa María del Mar téren, egy bor- és tapasbár kirakott asztalainak egyikénél üldögél, cavát iszik. A "cava" katalán szó, nem kávét jelent, mint gondolnánk, hanem pezsgőt. (Eredeti jelentése barlang, üreg, pince, lásd még: angol és francia cave, latin cavea.) Nyári délelőtt van, ennek ellenére pezsgőt más asztaloknál is fogyasztanak, az egyiknél ráadásul egész üveggel, és nem turisták, hanem helybeliek. Katalóniában ez a szokás, az itteni népek a rumos kólával vagy pláne a málnás fröccsel jellemezhető kultúrfokig nem jutottak el, napközbeni frissítőként számukra a pezsgő maradt. Viszont ne a nálunk habzó- vagy gyöngyözőborként ismert és egyre népszerűbb innivalókra gondoljunk, noha a maguk műfajában jók azok is, de a cava más kategória, más minőség, másik világegyetem."

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Csuhai István Átrendezések címmel írt recenziót Philip Roth Engedd el I-II. című művéről.

"A regény lapjain lényegében teljes fegyverzetében előttünk áll a későbbi Philip Roth, fiatalkori élességgel érvényesül benne egy-egy mozzanattal aztán mindig eltávolított önéletrajzi referencialitása, erőteljes lélektani realizmusa, a fentet és a lentet egyaránt ábrázolni tudó szenvedélyes társadalmi érzékenysége, a szexualitást soha véka alá nem rejtő szókimondása, rendíthetetlen zsidó azonosságtudata és az egész világát hallatlan öniróniával és nevettető humorral érzékeltetni képes látásmódja. Az Engedd el, ha feltétlenül rövidre akarjuk zárni, az "átrendezésről", az emberi viszonyok szüntelen átalakításáról szól, ahogy ezt az egyik passzus a könyv vége felé összegző tanulságként kifejti, és micsoda a Roth-életmű, ha nem ez, a párkapcsolati, családi, társadalmi viszonyok átrendeződésének különböző emberi életszakaszokban regényekként megörökített változatai?"

AZ ÉS KÖNYVE OKTÓBERBEN
Angyalosi Gergely Bimbó és virág címmel írt kritikát Marcel Proust Az eltűnt idő nyomában II. Virágzó lányok árnyékában című kötetéről, melyet Jancsó Júlia fordított újra.

"Örömmel fogadtam Jancsó Júlia döntését, hogy újrafordítja Proust művének azokat a köteteit is, amelyek nyolc évtizeddel ezelőtt Gyergyai Albert jóvoltából már megjelentek magyarul. Választhattam volna azt a megoldást is, hogy csak az új fordítást olvasom a franciával párhuzamosan; de a kíváncsiság nagy úr, nem tudtam kihagyni a Gyergyai-változatot sem. Nem csupán az összehasonlítgatás kedvéért (mikor, melyikük talált jobb megoldást), hanem azért, mert így észleljük a különbséget a magyar nyelv második világháborút megelőző, illetve mai állapota között. Magától értetődőnek tekintem ugyanis, hogy a kortárs fordító a mai magyar nyelv szókincséből, szólástárából, kifejezésrétegeiből merítve próbálja tolmácsolni az eredetit. Proust szövege nincs olyan messze tőlünk "az időben", hogy archaizáló fordulatokhoz kellene folyamodni az átültetéséhez. Ugyanakkor persze arra is vigyázni kell, hogy a nyelvi aktualizálás ne legyen túl erőszakos. Magyarán: ne az jusson az olvasó eszébe, hogy ez vagy az a kifejezés nagyon nem illik a narrátor vagy valamelyik szereplő szájába.
Összességében véve a Virágzó lányok árnyékában jól, sőt helyenként nagyon szépen szól magyarul. Aki olvasott már Proustot bármilyen nyelven, föl tudja mérni, hogy ez milyen nagy teljesítmény. Egyetlen olyan szöveghelyet sem találtam, ahol a fél oldalt is meghaladó, alá- és mellérendelésekkel teletűzdelt mondatmonstrumok követhetetlenné váltak volna."

VERS
A versrovatban ezen a héten Hegedűs Gyöngyi verseit, továbbá a Fehér Imola-Simonfy József páros kétkezes ciklusának egy darabját közöljük. Ízelítőül álljon itt Hegedűs Gyöngyi egyik verse:

a látás tengelye
a Megváltó, ki csak kisebbségében
volt idős és krónikus, mert gondoskodtunk
róla, hogy fiatalon és akutan hunyjon el,
nehogy már kiégjen! aggódtak a farizeusok,
akik a szadduceusokkal ebben közös számlálóra

jutottak, de még a 12 is bólogatott, na jó, János
ingatta a fejét, de csak Patmos uszodavizét
próbálta a füléből végre kirázni, nem a látás tengelyét
kell cserélgetni, hanem az akciót, mint a metropolisokban
jobbról a lator odasúgja: ez a város nagyszerű,
ha fiatal tudsz maradni,
balról is jön a hang: ha nem pörögsz folyamatosan,
elszigetelődsz, a parousiát bízd a gravitációra,
a megváltólázban
felhevült országban a Megváltó oltottan is
olthatatlan szomja, ha egyszer,
tán elhordozható volna,
de hogy minden korra?

PRÓZA

Bognár Péter, Ficsku Pál, Fodor Janka és Kántor Zsolt prózája.
Tárcatár: Szaniszló Judit.
Részlet Ficsku Pál Szagos Misi és Gokartos Gizi című írásából:
"Szagos Misi lassan haladt, mély lélegzeteket vett. Csak úgy szívta be a kellemes hajnalszagot. Legalább száz asztal sorakozott egymás mellett és után a piacon. A gyár korma feketére festette reggelre a zöld farácsokat. Végzett a törléssel. Jöhetnek az árusok. Asztalonként egy bélás. Két forint. Még néhány év, és meglesz a pénz az útra, meglesz a pénz, hogy elutazzon az asszony után Dél-Amerikába. Végzett. Lassan elhagyta a piacot. Átballagott az úttesten, át a tér másik oldalára, oda, ahhoz a sarokhoz, ahol Gokartos Gizi szokott ülni. A falhoz erősített réztábla szélei az oxidálódástól már méregzöldek voltak. Mintha Isten másnapos lenne, és ide hányta volna ki minden keserűségét. Azonban a vak asszony most nem volt itt. A Gizi eltűnt. Miután a felesége elhagyta, Misi a piacra költözött. Hova mehetett volna, nem voltak máshol ismerősei, hát idejött. Először csak kényszerűségből nem evett, mire volt elég az a kis pénz, amit az asztalmosásért kapott, plusz a kétezer a szocoszttól? Semmire. Aztán rájött arra, hogy ha csak úgy szagol, akkor is jóllakik. Ma már csak úgy bolyong nappal a piaci árusok és bódék között. Csak néz, szagol, és beszél. És másnap is. Csak néz, szagol, és beszél. Járkál a hentesek között, csak úgy bejár egy kis vérér, vagy hólyagér."

FILM
Stőhr Lóránt Fabricius Gábor Eltörölni Frankot című filmjéről írt.
"Feltűnő ugyanis, hogy a mai Magyarország társadalmi létének érzékeny és kritikus játékfilmes és dokumentumfilmes leírását csak a független, gyakran minimális költségvetésű alkotásoktól kapjuk meg, miközben az elmúlt évtizedben jócskán elszaporodtak az államszocializmus sötét napjairól szóló történetek. Jelentős részben a kommunista múlt csak kulissza a fordulatos bűnügyi történethez, de néha az elnyomás emberi tapasztalatának megrajzolása a tulajdonképpeni alkotói tét - ez utóbbiak közé tartozik a most bemutatott Eltörölni Frankot című film is. S miközben az óvatos megalkuvás vagy a kérlelhetetlen szembenállás kérdéseit érinti, a Frank nyilvánvalóan rólunk is szól."

SZÍNHÁZ
Molnár Zsófia az Örkény Színház 33 álom és 33 változat Haydn-koponyára című előadásairól írt kritikát.
"A futurizmus és a szürrealizmus színházeszményének felidézése a háttéranyagban, a Marinetti- és Artaud-szemelvények ugyanis teljességgel levédik Bodó Viktor rendezői eljárását, Wolfram Lotz pedig még fel is menti: a színpadon nemhogy mindent szabad, de kell is! A nézőnek itt (és most) annyi a dolga, hogy félretegye a rációt - elvégre az álomfejtés sem egzakt tudomány -, engedje működni a kollektív tudattalant, feküdjön fel az árra, és hagyja, hogy a sorjázó képek és villanások magukkal sodorják."  

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu


Ajánló az Élet és Irodalom 2021/40. heti számából

Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

INTERJÚ
"Az én gengszterjeim" - Colson Whiteheaddel Köves Gábor beszélgetett.
"Régi "trükkje" a szépirodalom kiválóságainak, hogy egyszer csak fogják a bűnregény, vagy ha úgy tetszik, a krimi sokat látott műfaját, és a komor nagy irodalmi témákkal való foglalkozás szünetében írnak ők is egyet. Könnyűkézzel, de komoly társadalom- és helyismerettel; kellő tisztelettel a nagy elődök iránt, de jóleső tiszteletlenséggel a kötelező klisékkel szemben. Miután A föld alatti vasútért és A Nickel-fiúkért is megkapta a Pulitzer-díjat, Colson Whitehead megírta a Harlemi kavarást és ezzel megteremtette Carney-t, a fekete New York-i bútorboltost, aki a térkép szerint harlemi lakos, a simlisségi skálán pedig valahol a bűnözők és a bútorkereskedők közti vastag mezsgyén helyezkedik el, hol a szofákhoz, hol az alvilági melókhoz közelebb. Beszélgetésünk kulcsszava is ez lett: a nagy meló, a "heist", ami regényben és filmben is közkedvelt műfaj, és Whitehead számára is hazai terep. Miként a hatvanas évek Harlemje, és Amerika szegregált világa is."

FEUILLETON
Babiczky Tibor A kovácsműhelyben címmel írt esszét az istenek száműzéséről.
"A jelenkor legfontosabb vitái a normalitás kérdése körül forognak. Pedig talán érdemes egy lépést hátrálni, és megvizsgálni azt, mihez kezd az ember egy olyan világgal, amelyből száműzte az isteneket - ha úgy tetszik, a transzcendenst és általában véve a metafizikát -, és vajon mit kezd saját magával ebben az atomizált, pusztán fizikai világban, amelyben, a tudomány jelen állása szerint, minden esetleges. Paradox módon: minél nagyobb a tudomány fennhatósága, annál esetlegesebb a világ."

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Kész Orsolya Az utolsó utáni tabu című recenziója K. Horváth Zsolt A bundátlan Vénusz című kötetét elemzi, amely a női testszőrzet biopolitikájáról és az eszményi test politikai antropológiájáról szól.
"A bundátlan Vénusz voltaképpen arról szól, hogy a szeméremszőrzet az utolsó utáni tabu vagy másként: "hogy az elmúlt évtizedekben eltűnt az emberekről, férfiakról és nőkről egyaránt, a testszőrzet". A testet érintő kritikai kutatások ugyan nagy hangsúlyt fektetnek a test-hatalom-intézmény hármas vizsgálatára, a médiahatások és a testkép kapcsolatára, és az ezekből következő étkezési, önértékelési és pszichés zavarok összefüggéseire. Ám a test szőrtelenítésével kapcsolatos kérdésfeltevések általában vagy túl magától értetődőnek vagy túl komolytalannak hatottak ahhoz, hogy a társadalomtudományos munkák kitüntetett figyelmet szenteljenek neki, így meglétével vagy hiányával, változó funkciójával, rituális használatával és jelentéseivel, reprezentációjával, valamint a mindenkori szépségeszményhez kapcsolódó viszonyával alig foglalkoztak."

VERS
A szám versrovatában Gerevich András és Szilágyi Ákos versei olvashatók.
Kedvcsinálóul Szilágyi Ákos egyik versét idézzük itt:

            (én te ő)

én nem vagyok. te nem lehetsz.
ő pedig nincs még − nincs még.
az égbolt fénylő karperec
benne kis csillagszemcsék.
te nem vagyok. én nem lehetsz.
megáll az űrben elménk.
szétoszlasz és leülepedsz.
nincs benned több lehetnék.
most nem te vagy. de bárki - te.
én. te. ő. nincsen másik.
testek imbolygó élete
de csak megszólalásig.
csak én vagyok. csak te lehetsz.
csak ő nincs. ez hétszentség.
az órán éppen félkilenc −
s e nincs-re nincs több mentség.

PRÓZA
Egy publikálatlan Lengyel József novella, és a "novella novellája" Lengyel Tatjána tollából.
Tárcatár: Selyem Zsuzsa
Részlet Lengyel József Karrierek című novellájából:
"Éber Antal egyetemi magántanár, a Műemlékek Országos Bizottságának főtitkára baráti beszélgetésre hívta meg legtehetségesebb diákját, Horváth Imrét. A diák, nyurga húszéves fiú félénken nézett körül a tölgyfabútoros nagy dolgozószobában. A falakon köröskörül könyvespolcok. Alul a nagy polcok, szélesek, tele mappákkal melyekben nyilván műemlékek fényképei voltak, feljebb a nyolcadrétes vastag kötetek, a plafon alatt kiskörü polcok és mind tele-tele könyvvel. Annyira tele, hogy a fiú - bár igen kényelmetlenül ült az íróasztal előtti díványon - akaratlanul is arra gondolt: hova rakja a magántanár úr az ezután megjelenő könyveket. A magántanár úr nem kevésbé érezte magát feszélyezve.
A magántanár úr a régi egyetemi tradíciókat akarta feléleszteni, meghívni, magához szoktatni a legjobb diákot, követőt nevelni belőle, a bécsi művészettörténeti iskola folytatóját, az Alois Riehl iskolája, melynek alapvető könyve elég érdekes lett volna, ha akadt volna fiatal ember, aki elolvas egy könyvet, melynek ilyen nem-érdekes címe van: "A késő-római műipar Ausztria-Magyarországon".
Éber magántanár úr szerette volna megkérdezni, elolvasta-e már a diák bárha az első száz oldalt, a legfontosabb, alapvető, teoretikus részt. De nem lehetett a beszélgetést evvel kezdeni, erről már eleget beszélgettek az egyetemen, előadás után és sokkal alkalmasabb pillanatban. A magántanár urát most az foglalkoztatta, hogy neje, Éber Antal magántanár úr minden földi javainak kezelője, sőt birtokosa hajlandó-e két csészét adatni a teáskannához - melyet minden percben várni lehetett - lévén este 6 óra, vagyis ez az idő, mikor a magántanár úr teázik, hogy aztán este 10-ig zavartalanul dolgozzon, vagy meg mindig haragszik őnagysága és akkor vagy egy csészével hozzák be a teát, vagy a cseléd kihívja teázni az ebédlőbe, vagy egyszerűen elfeledkeznek a teáról, ami még a legjobb megoldás volna. Végre is egy baráti-pártfogói beszélgetéshez nem kell feltétlenül tea." (1951)

RÁDIÓ
Károlyi Csaba a Rádió Bézs Lábjegyzet című műsoráról írt, amelyben Jancsó Miklósról Báron Györggyel beszélgetett Vlasics Sarolta.
"Hát, ennek a beszélgetésnek például a Kossuthon lett volna a helye, ha az még közszolgálati lenne és nem pártállami rádió. Báron remekül beszélt, jól követhető, adatgazdag és nagyívű portrét vázolt, üdítően barátságos hangnemben. Vlasics ügyesen kérdezett, tudta, hogyan lesz a lehető legösszefogottabb kép a kivételes életműről."

ZENE
Végső Zoltán Tóth Viktor és a Right On! Müpa-beli koncertjét értékelte. "A Right On! hatamas show-t produkált, szokás szerint káprázatosak Tóth témái. Ha a nagy idol, Charlie Parker korában élnénk, bizonyosan klasszikussá válnának szerzeményei, mégis azt hiszem, most vagyunk jó korban ezekkel a darabokkal. Vagy legalábbis annak bizonyságát hallhattuk, hogy kissé megforgatva, modernebb hangvételt keresve a jazz örök, és generációkról generációkra öröklődik a megmagyarázhatatlan csodája."

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu


Ajánló az Élet és Irodalom 2021/39. heti számából

Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

INTERJÚ
"Magamat inkább idegenként határoznám meg" - Karátson Endrével beszélget Láng Zsolt.
 
"Karátson Endre 1933-ban született Budapesten, 1956 óta Párizsban él, a Lille-i Egyetem összehasonlító irodalomtudomány professzoraként ment nyugdíjba. Lelkigyakorlat című prózakötete még Párizsban jelent meg 1967-ben, de a falak és határzárak felszámolása után Magyarországon adja ki könyveit. Otthonok című kétkötetes memoárja 2008-ban elnyerte a Szépírók Társaságának díját. Legújabb kötete: Más szóval. Tanulmányok, esszék, interjúk.
Beszélgetésünk innen, a könyv apropójától indult, de szóba került Budapest ostromától kezdve Gyergyai Albert ízes somogyi franciájáig sok egyéb is."  

FEUILLETON
Benedek Szabolcs Stadionok, arénák, táborok címmel írt esszét.
"Egyetemista koromban már megengedhettem magamnak a drágább belépőt, volt ösztöndíjam. Otthagytam és onnantól kívülről láttam a tábort. Amely a rendszerváltást követően sok mással egyetemben átalakult. Szurkolói csoportok jöttek létre, és azok időnként akkor is rivalizáltak egymással, ha tagjaik ugyanazért a csapatért szorítottak. A csoportoknak saját jelképeik, szlogenjeik, dalaik és molinóik lettek, a mérkőzésekre pedig gondosan megtervezett, különféle mozgás- és látványelemekből összeállított koreográfiákkal készültek.
Azt is észrevettem, hogy az ultrák számára nem föltétlen a gyepen zajló játék a lényeg - azzal együtt se, hogy mindenhova elkísérik a csapatot, külföldre is -, hanem a hangulat, a jelenlét, a közösen átélt dolgok."

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Károlyi Csaba Folyó, város, fiú, lány című kritikája Dunajcsik Mátyás Víziváros című regényéről szól.
"A legérdekesebb szellemi csemege a tartalomjegyzék. A regényszövegben nincsenek fejezetek és fejezetcímek, aki nem lapoz menet közben hátra, csak a könyv legvégén szembesülhet azzal, hogy van hat fejezet. Az ötödik címe az 1993-as film címe, A szökevény. A többi öt fejezetcím Italo Calvino, Ottlik Géza, Szerb Antal, Bodor Ádám és Nádas Péter egy-egy művének a címe. Ezzel a gesztussal ösztönöz minket a szerző, pörgessük újra a lapokat, arra figyelve, hogyan játszanak rá a fejezetek a megidézett művekre. Érdekes játék.
Például az utolsó fejezet, a Párhuzamos történetek hasonló logikával dolgozik kicsiben, mint a Nádas-remekmű nagyban. Előttünk van Christine és az elbeszélő viszonya, Hélène (a lány anyja), Imre és Ferenc hármasa, az elbeszélő és Glatter professzor kapcsolata, beleékelve Kristof és a fiatal pincérfiú kalandja, miközben az elbeszélő apjának és az ő szerelmének, az angol nyelvű Kristofnak (tehát hősünk két apjának) a valódi párkapcsolata is megmutatkozik, de még azt is megtudjuk, mit kínál föl a fiúnak Az eltűnt idő nyomában."

KÜLFÖLDI FOGADTATÁS
"hogy egymást jobban megértsük" - Válogatás Bánffy Miklós Erdélyi történet című regényének román nyelvű recepciójából.
Bánffy Miklós Erdélyi történetét, amelyet 1934 és 1940 között publikált, ma a XX. század egyik referenciaművének tekintik. Az utóbbi két évtizedben a regény angol, francia, spanyol, német, olasz és holland nyelven is megjelent és lelkes fogadtatásra talált. A román kiadás, amelyet Marius Tabacu fordított, Marta Petreu előszavát és Lucian Nastasă Kovács bevezető tanulmányát, illetve szójegyzékét tartalmazza.

VERS
Ebben a számban Csuday Csaba és Szőke Imre verseit olvashatják. Mutatványként Csuday Csaba egyik versét közöljük itt:

A partokon romok   (Feleségemnek, születésnapjára)

Amikor még percek nélkül szállt az óra,
s bár minden zárva volt, tágult a határ,
álmunk nem vált, még nem foszlott valóra,
hajónk szélbe fordult, elment. Vége már?
A kikötőket hínáros gát zárja el,
a partokon romok, véglények sokasága,
a dombokon az erdő már telet lehel,
és csak benned él a nyár, a kék, a sárga.
Ebben kell hinned, elmúlik nemsokára,
csendes álmot hoz, békét az éjszaka,
megtérsz a vízhez, sebedet mossa árja,
szemedet, ha villám hirtelen lezárja,
fordulj magadba, halkul a szív szava,
s míg hallod, írd le társad homlokára.
Lovas, 2021. augusztus

PRÓZA
6+1 tárca
Bükösdi Kálmán, Kovács Attila György, Haász János, London Katalin Toroczkay András és Tunyogi László kisprózája.
Tárcatár: Szív Ernő.
Részlet Haász János Mintha húspiacon lennénk című írásából:
"A Mikszáth téren, ahol közösségi emlékháló emlékeztet arra, ami igazából még el se múlt, az Erzsébet téren, ahol vonatozni álltak össze vadidegenek, hogy valamit visszakapjanak az elmaradt érintésekből, testmelegek érzéséből a tenyéren és az ujjbegyen, ujjbegyek és tenyerek érzését a testükön, a körutakon és sugárutakon, ahol senkinek nem hiányoztak a brit legénybúcsús hordák, az utcákat, a teraszokat, a lehető legtovább nyitva tartó boltokat vagy a túlárazott, ehetetlen pizzaszeletet, gíroszt árusító pultok előtti sorokat is megtöltötték az otthonuk fogságából kiszabadult magyarok. Hát kimozdultunk. Mit lehet erre mondani?"

FILM
Stőhr Lóránt Enyedi Ildikó új filmjéről, A feleségem történetéről írt.

"Az adaptáció az európai művészfilm klasszikus nyelvezetén fogalmaz, a minden részletében kidolgozott látvány, az aprólékosan felrakott világítás, a képi kompozíciók (Rév Marcell lenyűgöző operatőri munkája) a lélektani alapú színészi játékot, a karakterek minél pontosabb megértését szolgálják. A kosztümös filmekhez mért szcenika ugyanakkor óvakodik a túlságosan eredeti megoldásoktól."

TELEVÍZIÓ
Grecsó Krisztián Borbás Marcsi új főzőműsoráról írt értékelést. "Borbás Marcsit jó nézni, ízléssel főz, jól áll neki a népi magyar konyha, és ő is jól áll a legjobb értelemben vett műkedvelő Kárpát-medencei konyhának, ahol a nagymama receptje szent, de a dió helyére néha mégis kerület néha mandula, ahol az íz a régi világot jelenti, egy világot, kulisszákat, szokásokat, értékrendet, mely már nincs sehol, csak a rétegelt tészta lapjai közül illatozik ki a finomra köpült vaj mellől."  

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu


Ajánló az Élet és Irodalom 2021/38. heti számából

Az új lapszámot a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk:

INTERJÚ
Báron György beszélgetése Jancsó Miklóssal 2004-ből - Hallevesből nem lehet akváriumot csinálni.
"2004-ben felhívott a Főnix Televízió két szerkesztője, Sebeő Ágnes és Blastik Ferenc, hogy készítenék-e beszélgetéssorozatot magyar filmrendezőkkel. Már épp kimondtam volna a határozott nemet, amikor jó ütemérzékkel hozzátették, hogy egy fillért sem tudnak érte fizetni. Azonnal elvállaltam. Elkészült jó tucatnyi félórás beszélgetés, az első Illés Györggyel, a második Jancsóval, aztán Bacsóval, Koltai Lajossal, Almási Tamással, Gazdag Gyulával, Szomjas Györggyel, Kardos Sándorral, Gárdos Péterrel, Macskássy Katival, Mundruczó Kornéllal és másokkal. Jancsóval megegyeztünk, hogy nem szabályos interjúra ülünk le, hanem laza, kötetlen csevegésre, mintha nem lenne ott a kamera. A szövegben meghagytam az élőbeszéd nyelvi fordulatait. Jancsó ugyanis nem nyomdakészen, hanem "beszédkészen" fogalmaz, szünetekkel, kihagyásokkal, utalásokkal, ugrásokkal, a metakommunikáció összes eszközével élve - hasonló dramaturgia szerint építve fel a mondandóját, mint a filmjeit. Válaszai nemcsak a nyolcvanhárom éves Mester eredeti gondolkodásmódjáról adnak képet, hanem fanyar, bölcs humoráról is."
(Báron György)

FEUILLETON
Gelencsér Gábor Mesterbeállítás című esszéje a 100 éve született Jancsó Miklós életművét tekinti át.
"A nagy formateremtő művészek esetében szinte elkerülhetetlen, hogy egy ponton túl saját stílusuk rabjává váljanak, avagy manierista módon ismételjék önmagukat. Van, aki még azelőtt meghal, hogy ez a veszély esetleg fenyegetné (mint Tarkovszkij); van, aki elhallgat (mint Bresson vagy Tarr). Jóval kevesebben akadnak, akik radikálisan váltani tudnak (mint Antonioni a Nagyítással, habár az azt követő filmjein felismerhetők korai modernizmusának vonásai), vagy akik ott folytatják, ahol ötven éve abbahagyták (mint a már említett Buñuel). Jancsó egyik típushoz sem tartozik. A mester megőrizte alapvető formai és szemléleti beállít(ód)ását."

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Zelei Dávid Az örökkévalóság lexikona című kritikája Jorge Luis Borges A végtelen életrajza című, összegyűjtött esszéket tartalmazó kötetéről szól.
"Mindezzel talán már sejttettem, miért is olyan lenyűgöző a borgesi esszéisztika: mert nem ragad bele az "itt és most"-ba, hanem a téridő teljességében ugrálva ostromol örök, el nem évülő kérdéseket, s fedez fel mások számára láthatatlan párhuzamokat vagy épp ellentmondásokat a középkori Kína, Coleridge Angliája és kora Argentínája közt. Ennek eredményeképp, bár írásai szinte végig tüntetőleg távol maradnak az aktualitástól (egészen fura érzés, mikor korabeli filmeket kritizál vagy Párizs felszabadításáról beszél), őket olvasva mégsem érezzük a könyvtárak és letűnt századok dohszagát - pedig kedvenc szerzői közül sokat (De Quinceyt, Chestertont, Groussac-ot, Swedenborgot) ma már csak azért ismerünk, mert ő visszatérően és elismerősen szól róluk."

KETTEN EGY ÚJ KÖNYVRŐL
Spiró György Mikor szabad ölni? című esszékötetéről két kritika született.
Szilágyi Zsófia: A szerencsés olvasó
"Az első esszéből aztán az is kiderül, hogy Spiró nemcsak a születési dátuma miatt szerencsés: "szerencsefia" ugyanis az az ember is, aki sokat betegeskedik gyerekként, feküdni és olvasni kénytelen, így megtanulja elviselni az egyhangúságot, fejlődik a fantáziája, ezzel az indulással pedig szinte elkerülhetetlenül alkotó vagy tudós lesz belőle (esetleg mindkettő). (...) Nincs itt öreges dohogás, semmi bezzegazénidőmben, egyszerű helyzetjelentést kapunk egy nem focizó, tévét nem néző, olvasóvá nevelkedő kisfiúról.
Aki aztán a magyar irodalom egyik leginspiratívabb olvasójává vált, számomra mindenképp (hogy egyéb érdemeit most ne is emlegessem): ennek a könyvének egyes szövegei is továbbíródtak bennem azonnal. Az Olvasni jó című szöveg fölött azon töprengtem, milyen izgalmas lenne akár egy egész kötetet összeállítani róla, melyik írónk milyen családi könyvtárból indult el: Takáts József egy tanyán felnövekvő kisfiúról, vagyis önmagáról szóló esszéjét tudnám mellétenni, a Könyvek és ifjúság iróniája címűt, 1999-ből. Az Albina című írást olvasva meg azon gondolkodtam, hogy nem kell minden nagy témának regénnyé, minden izgalmas alaknak regényhőssé válni: ez a Kertész Imre első feleségéről szóló esszé ugyan kétségtelenül egy soha létre nem jött mű helyén áll ("Többször kértem Imrét, írja meg, de hát őt sem írta meg, mint annyi minden egyebet, amire pedig ő lett volna hivatva."), mégis jó, hogy ebben a műfajban és épp Spiró írta meg egy különös sorsú, XX. századi asszony történetét."

Bazsányi Sándor: Bármennyire fáj is
"Az ironikusan megszólaltatott etikai-esztétikai igényesség volna tehát a fedezete az antropológiai-történelmi léptékvételnek. Még akkor is, amikor olyan alkalmi jellegű írásokról van szó, mint amilyenekkel Spiró új könyvében találkozhatunk.
Ugyanakkor a kötetcímhez tartozó esszé nem akar többről szólni, de arról minél komolyabban, hogy mi volna a Hamlet dramaturgiai lényege, hogy tehát miért nem öl vagy éppen öl a jobb sorsra érdemes dán trónörökös. És hát a könyv első harmada, a szerző olvasóvá és íróvá nevelődéséről szóló két kisesszé (Olvasni jó; Juhász Ferenc epigonja) felütése nyomán, színházi tárgyú írásokat tartalmaz, amelyeket követ a három Kertész-tárgyú szöveg, csak hogy azután, pontosabban a Göncz Árpáddal való három találkozás rövidke felelevenítése után, Heltai Jenő 1944-45-ös naplójának méltatásával elinduljon a kötet történelmi és közéleti tárgyú esszévonulata, amelyben látványosan felerősödik a már említett antropológiai-történelmi szkepszis. A színpadi íróként is közismert Spiró a "színház az egész világ" mélyen igaz közhelyének értelmében hasznosítja dramaturgiai és antropológiai tudását a színház világán túli világban, az országos vagy világszínpadon zajló események leírása és értelmezése során."

VERS
A versrovatban ezen a héten Egressy Zoltán és Győri László versei olvashatók. E helyen Egressy Zoltán egyik versét idézzük:

A hideg miatt

A szíve akkor még bőven zárva volt,
így hát némileg készületlenül érte
az általa virágosított domb tréfája:
összeromantikázott a tök és a cukkini,
szép, hibrid, elfajzott utódok születtek,
szenzáció, bár nem sohasem látott,
rossz jósok jöttek, jó sok, és tudta,
mi történik még ilyenkor, ártalmatlan,
meleg szemek betegszenek meg,
és azt is sejtette, mit hozna a jövő,
tarthatatlannak érezte, így idővel
bekapcsolt a valóságtorzító mező,
sok százezer fokos izzásba kezdett.

PRÓZA
Bódis Kriszta és Tóth Erzsébet prózája.
Tárcatár: Benedek Szabolcs

Részlet Tóth Erzsébet Ahogy a csillag megy című írásából:
"(képzeld anyuka) Kivirágzott a karácsonyi kaktusz! Tudjuk, hogy ez egy bolond növény, akkor nyílik, amikor neki tetszik, de melyik növény nem? Csak ez a neve, elvárnánk, hogy karácsonykor nyíljon, de fütyül ő ránk. Szerintem érezte, hogy már pár hete menni készülszés így búcsúzik tőled. Én csak gyertyát gyújtok, és ülök báván, felfoghatatlan, hogy soha nem érinthetlek már meg. Van egy csomó a torkom alatt, az emlékeztet a hiányodra. De itt vagy, jobban, mint mikor még éltél. Különös, hogy az élő tested már nincs velünk, de mintha a lelked körülfogná az életünket. Amikor még Klárikáéknál feküdtél az ágyon, és a mentősök meg- állapították a halált, megfogtam a kezed, nagyon hideg volt, de jó volt fogni, és jó volt puszilni a homlokodat, bár te már ezt nem érezted. Nem voltunk puszilgatósok életünkben, de az utolsó években örökké csókoltunk, ölelgettünk Klárival, még azt is gyakran mondtam, hogy szeretlek. Életünkben alig mondtuk ezt ki, azt hittük, úgyis tudod, de mégis jó volt kimondani.
Legutóbb, mikor nálam voltál két hónapig, már nagyon sokat aludtál, éjjel is, nappal is, ez furcsa volt, ez lenyugvás. Sokszor éjjel, amikor felébredtem, és benyitottam hozzád, ültél az ágyon, elfelejtettél lefeküdni. Akkor lefektettelek."

TÁNC
Fuchs Lívia a veszprémi XXIII. Nemzetközi Kortárs Fesztivál táncelőadásait értékelte.
"A fesztivál számára ugyanis majdnem végzetes volt, amikor kiszorult a Petőfi Színház két játszóhelyéről, és elvesztette teljes infrastruktúráját. És a támogatások is egyre gyérültek, már-már ellehetetlenítve a találkozó lebonyolítását: a szakmai függetlenséget és a kortársi fókuszt ugyanis mindig kevesebbre értékelték a pénzosztó kurátorok, mint a Magyar Táncművészek Szövetsége által ugyancsak 1998-ban elindított győri Magyar Táncfesztivált, ezért Veszprémnek csak épp annyi jutott, hogy ne szűnjön meg. Az alapítók fanatizmusa és heroizmusa azonban életben tartotta a rendezvényt, így újabban már a csodásan felújított-újjáépített Hangvilla különböző tereiben, a város utcáin, hatalmas Arénájában és az ugyancsak megújult Agorában zajlanak az események."

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu


Ajánló az Élet és Irodalom 2021/37. heti számából

Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

FEUILLETON
Gyenge Zoltán Az írástudók újabb árulása címmel írt esszét. "Egy őszi napon, 1928-ban jelent meg egy írás a Nyugatban, amelyben a szerző a következő, némileg meglepő mondattal indít: "Az ember, ha nagyon nagy a mondanivalója, önkénytelenül szerény lesz."
Nem mindig kellene. Az írás Babits Mihálytól származik, címe: Az írástudók árulása. (Az írástudóba ma bele kell értenünk a képírót, zeneírót stb., és persze azok árulását.) Régen írta, aktualitása azonban töretlen. 1927-ben jelent meg Julien Benda La trahison des clercs című írása. Babits erre reflektál, egészen pontosan apropóként kezeli ahhoz, hogy kifejtse saját álláspontját. Véleményem szerint akkor járunk el helyesen, ha ma mi is ezt tesszük Babits remek írásával."

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Csuhai István Féktelenül című recenziója Giovanni Catelli Camus halála című könyvéről szól.
"Catelli most magyarul is megjelent könyvének a tárgya egyetlen határozott tézis melletti érvelés: az Albert Camus halálát okozó autóbaleset 1960. január 4-én a Petit Blevinhez közeli országúton nem véletlenül következett be, hanem a szovjet titkosszolgálat beavatkozásának az eredményeképpen. A balesetet nem műszaki hiba, a bal hátsó kerék anyagfáradás vagy a túlságosan nagy terhelés miatti durrdefektje okozta, amire a korabeli rendőrségi vizsgálat jutott. A kereket, állítja Catelli, egy szerkezet segítségével a KGB emberei manipulálták, és a Szovjetunió számára főként az 1956-os magyar forradalom ügyében tett gyakori megnyilvánulásai miatt egyre kényelmetlenebbé váló francia írót ezzel az előre kitervelt, hosszasan és körültekintően megvalósított merénylettel tették el láb alól."

KÜLFÖLDI FOGADTATÁS
Megrendítő történet a felnőtté válásról - Dragomán György Máglya című regényének első angol nyelvű méltatásaiból.

"Hogy ez a regény vajon az Egyesült Államokban is ugyanolyan sikert arat-e majd, mint máshol, az talán azon múlik, hogy az amerikai olvasók mennyire engedik át magukat Emmához hasonlóan egy ügyes, de kifürkészhetetlen emberrabló hóbortjainak. Akárcsak a titokzatos nagymama Emmáét, Dragomán is úgy viseli a szívén a mi sorsunkat. Végül is ez olyan történet, amelyben az álmok és a látomások kedvesebbek és értelmesebbek, mint a kézzelfogható világ kusza brutalitása. Dragomán György története nem egyszerűen varázslatos, hanem maga a varázslat." (Rebecca Makkai: Felnőtté válás egy forradalom és egy rejtélyes nagymama közelében. The New York Times, 2021. február 23.)

VERS
A versrovatban ezen a héten Fecske Csaba és Nagy Zsuka verseit adjuk közre.

Mutatványként íme Fecske Csaba egyik verse:
Halott szó
nem lett jó vége
noha el se kezdődött
csak volt valami kimondatlan
bizonyára félreértett ígéret
véletlen mosoly
amely üres volt mint a
leolvasztott hűtő bátortalan gesztus
amit csak az vesz észre
aki azt is látja ami nincs
mondani akartam valamit
menteni a menthetőt
de nem találtam a megfelelő szót
ami kibukott végül a számon
mint madártetem huppanása a hóba

PRÓZA
Bartalos Tóth Iveta, Nyilas Atilla, Onagy Zoltán, Berta Ádám, Szepesi Kornél prózája.
Tárcatár: Szaniszló Judit.
Részlet Szaniszló Judit Megfelelő meder (Szintkülönbség 2.) című írásából:

"A férfinek fogalma sincs arról, hogy a két nő, aki vele szemben már éppen hallótávolságon kívül ül, azon tanakodik suttogva, hogy a férfi egészen úgy néz ki, mint egy veretes angol férfiszínész. Nem egy konkrét férfiszínész, sokkal inkább mint egy típusszínész. Az a fajta, aki a hálás karakterszerepeket szokhatná kapni bármelyik Dickens-adaptációban. A nők lakók. A férfi közös képviselő. Nem ugyanabban a házban lakik. A közös képviselőnek drótszerűen szétmeredő ősz barkója, lefelé konyuló kutyaszeme és felszívódási problémáktól ödémás nyaka van, így az asszociáció teljesen evidens. A lakógyűlés nem kezdődik el pontban ötkor, van idő a mobilon böngészni várakozás közben. A szőke nő előbb a munka-, majd a csillaggal megjelölt magánleveleit ellenőrzi, a barna pedig gyorsan végigpörgeti, melyek azok a mondatok és szókapcsolatok az általa követett, értelmiségi tematikájúnak mondott oldalakon, valamint a hírfolyamában kéretlenül megjelenő hirdetésekben, amelyeket mégiscsak érdemes lesz eltennie későbbre. Asztaluknál tort ül a boldogtalanság. Ez a weblap sütiket használ. A távolság nem akadály. Kapcsolatuk egybeforr a hazai médiavilággal. A szobai futókák titkos élete."

SZÍNHÁZ
Molnár Zsófia Virginia Woolf Orlandójának két színpadi adaptációját értékelte: a FreeSZFE Egyesület-ESZME, valamint a Dollár Papa Gyermekei előadásáról írt kritikát.

"A közéleti problematizálás felől közelítettem, és tessék, máris félrevittem a dolgot, mert az idén nyáron született két Orlando-feldolgozás egyike sem esik bele abba a csapdába, amibe én az imént belesodródtam. Értsd: nagyjából tesznek arra, hogy a címszereplő férfi vagy nő, hogyan lesz férfiból nő. Mert hát nem mindegy? Ugyanakkor mindkét rendező elképesztő alapossággal elemez - egymástól nagyon eltérő utakon."

TELEVÍZIÓ
Grecsó Krisztián Szikora Róbert TV2-nek adott interjújáról írt.

"Szikora Róbert mindeközben szeret is meg nem is, működik a rutin, ő hibátlanul megoldotta, hogy önmaga maradhasson, bohóc, ahogy eddig, minden komolyabb arcvesztés nélkül óvta meg nyájaskodó, félbolond popikonegóját, miközben révült boldogsággal harsoghatott a század egyik legjelentősebb lelki vezetőjének magyarországi miséje előtt."

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu


Ajánló az Élet és Irodalom 2021/36. heti számából

Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

INTERJÚ
Csurom abszurd - Márton Lászlóval Kácsor Zsolt beszélgetett.
"Az elmúlt hetekben jelent meg Márton László Bátor Csikó című drámakötete. Három olyan abszurd drámát tartalmaz, amelyek térben és időben látszólag messze vannak tőlünk, az első az ókori Athénban, a második egy mesebeli tájon, a harmadik pedig a kora középkori Rómában játszódik, ugyanakkor nagyon is a mai magyar nézőkhöz szól."

FEUILLETON
Kutasy Mercédesz A műfordítás és a tudomány címmel írt esszét.

"Mit csinál hát a fordító, amikor fordít?
Miközben gyakran borzadva hallom innen-onnan a kijelentést, hogy "fordítani mindenki tud", azt gondolom, valahogyan tényleg mindenki tud fordítani. Jól azonban nagyon kevesen fordítanak, és a jó fordítást nagyon kevesen ismerik fel.
A fordítás mindenekelőtt rendkívül alapos olvasás. Első körben irodalomkritika (vagyis tudomány), close reading; utána irodalmi tevékenység, újraalkotás. Pedig olvasni csakugyan mindenki tud, gondolhatnánk. Én pedig megint ellentmondok: azt hiszem, nem mindenki tud olvasni. Ha mindnyájan tudnánk, akkor értenénk az irodalmat. Ha értenénk, nem kellene cikket írnom arról, mire jó a bölcsészet; ha értenénk, okulnánk a történelemből, okulnánk a világirodalomból, és legalább viszonylag normális társadalomban élnénk. Csak olvasni kellene tudni hozzá, okosan, megfontolva az olvasottakat."

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Kész Orsolya A pedagógia gyönyörű kockázata címmel írt kritikát a Fordulat 28., kritikai pedagógia számáról.
"A Fordulat kritikai pedagógiáról szóló száma épp arra tesz kísérletet, hogy kivezessen bennünket ebből a zsibbasztó kétosztatúságból. De mi is az a kritikai pedagógia? A lapszámból hamar kiderül, hogy helyesebb inkább kritikai pedagógiákról beszélnünk: egy olyan, egységesnek nem igazán tekinthető mezőről, ami alá sokféle akadémiai-elméleti megközelítés és társadalmi praxis belefér. Ami a lapszám szövegeinek kritikai pedagógia- meghatározásaiban közös: egy olyan szemlélet és/vagy módszertan, amelynek célja, hogy képessé tegyen saját társadalmi pozíciónk felismerésére, tudatosítására, a fennálló körülmények aktív formálására, a kritikus gondolkodásra és a közösségiségre."

KÜLFÖLDI FOGADTATÁS
Foszforeszkáló intellektualitás - Válogatás Szentkuthy Miklós Széljegyzetek Casanovához - Szent Orfeusz breviáriuma című könyvének német nyelvű recenzióiból.

"Szentkuthy már az első oldalon nagy kedvvel összekavarja az idősíkokat: "Skolasztika, freudi felfedezések, marxi megfigyelések, egzisztencialista desperációk testét, lelkét szinte tönkretépték", írja szent Alfonzról (1696-1787) - mintha csak Borges prózáját olvasnánk. [...]
Az argentin íróval nem csak az enciklopédikus műveltség köti össze, hanem az a kedv, ahogy a történeti, irodalmi, filozófiai és zenei motívumok szinte kimeríthetetlen forrásából játékosan alkotni vágynak. Mindennek "sem történelmi tévedéshez, sem a legolcsóbb commerce-anakronizmushoz, sem hazudozáshoz semmi köze", védi esztétikai programját, "ahogy a májusi bodzának [...] messze-messzire elszálló, tékozló-tévelygő illata sem hazugság", hisz a bodza is megmarad a helyén, míg "az elkalandozó bodzaszag a legtávolabbra csúsztatott tájakon is - bodza." (Jan Koneffke: Mintha Borges műve volna: az író Szentkuthy Miklós. Neue Zürcher Zeitung, 2021. február 25.)"

VERS
A versrovatban ezen a héten Benkő Attila, Karafiáth Orsolya, Szabó T. Anna és Szonday Szandra versei olvashatók. Mutatványként Benkő Attila egyik aforizmaszerű rövid versét
közöljük:

Este az otthonban

A házirend szerint
túl sokáig maradtam.
Nem enged ki a portás?
Rögtön visszamegyek,
ha megkérdezi, hogy hova-hova.

PRÓZA
Masri Mona Aicha, Nógrádi Gábor, Kalapos Éva Veronika, Tillmann J. A. prózája.
Tárcatár Selyem Zsuzsa.

Részlet Nógrádi Gábor A gyermek mosolya című írásából:

"A lezárt koporsóban az anyja feküdt, de azt a kisgyerek nem tudta. Vagy nem akarta tudni. Vagy nem tudta, hogy tudja, mert valami törölte a valóságnak ezt a szeletét. Az ember túlélésének egyik biztosítéka, hogy nem látja a valóságot annak, ami. Ha látná, akkor talán időnként meg kellene tébolyodnia, vagy meg kellene ölnie magát vagy mást, másokat. De szerencsére az evolúció, amely az ember értelmét megalkotta, létrehozta a törlés, a felejtés, az észlelt valóság villámgyors átalakításának képességét is.
A kérdés ismét: vajon, mit gondolt a kisgyerek, aki még sohasem volt temetésen? Koporsót már láthatott, mert a nyíregyházi Vasvári Pál utcában, ahol laktak, gyakran kocogott végig egy lovak húzta nagy fekete batár lassan, hogy a mögötte gyalogoló gyászolók le ne maradjanak. És a minden oldalán nyitott kocsiban látható volt a nagyméretű fekete láda."

RÁDIÓ
Károlyi Csaba a Klubrádió Bonyolult dolgok című társadalompolitikai magazinjáról és benne az Orsós László Jakabbal készített beszélgetésről írt.

"Olyan szép lenne, ha csupa ilyen beszélgetés zajlana a magyar rádiókban. De hát nálunk public radio sincs. Éppen a kereskedelmi Klubrádió igyekszik betölteni a hűlt helyét. Lehet, hogy a pénz mítoszának annyi, és kis pénzből is lehetne jót csinálni, ahogyan Orsós László Jakab utal rá, ám a magyar közállapotok a pénzhiány miatt is tartanak ott, ahol. Bonyolult dolgok ezek, ahogyan a műsor találó címe mondja. Semmi nem fekete-fehér. Azonban valami nagy titok csak lehet abban az amerikai könyvtárban, ha emigráns alelnöke ennyire szereti a munkáját. Próbálom megérteni az ethosz lényegét, amely anélkül is él, hogy Amerika bárkinek is az idolja lehetne még. Ennek megértése azonban egyre kevésbé megy."

ZENE
Csengery Kristóf  a 70 éves Ránki Dezsőt köszönti.
"Szenvedélyes és intellektuális, zárt és feszültségteli, titokzatos és alázatos, elegáns és aszketikus - ez Ránki Dezső, egy termékenyen komplex személyiségű, kivételes, senki máshoz nem hasonlítható muzsikus, akitől a zenehallgatók világszerte felmérhetetlenül sokat kaptak, pedig aligha tesz egyebet: jobbra-balra nem pillantva, eltökélten lépdel az úton, amely
rendeltetett számára."

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu


Ajánló az Élet és Irodalom 2021/35. heti számából

Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

KÖNYVHETI MEGNYITÓK
Garaczi László, Szabó T. Anna és Tóth Krisztina a 92. ünnepi könyvhetet Debrecenben, Budapesten és Szegeden megnyitó szövegei.
Részlet Tóth Krisztina beszédéből:
"Vekerdy Tamás azt mondta egy interjúban: Aki tudja, hogy hol találták halva Bárczi Benőt, az nekem testvérem.
Gyakran jut eszembe ez a mondat. Vajon a gyerekeink tudni fogják, hogy hol találták halva Bárczi Benőt? Egyáltalán, fontos ez? Számít ez, amikor olvadnak a jéghegyek, amikor évről évre melegszik a Föld, amikor belefulladunk a saját szemetünkbe, amikor járványok söpörnek végig a világon és emberek milliói halnak meg?
Igen, számít, hát már hogyne számítana! Ez a mi örökségünk, a levegőnk, amely élni enged bennünket, a mi megtartó erőnk. A magyar kultúra mindannyiunké. Azoké is, akik ki szeretnék sajátítani, és azoké is, akiket ilyen-olyan ürüggyel ideiglenesen száműznek belőle.
Olvasóké, íróké."

MARKÓ BÉLA 70
Részlet Láng Zsolt köszöntőjéből:
"Markó Béla az 1989-es romániai forradalom költője. Költészetének ontológiai bázisa és filozófiai beteljesedése, spiritualitásának és formai megújulásának katalizátora ez a kiugró esemény, ez a megnyíló új dimenzió. Ő azt szokta nyilatkozni, hogy nála a politika és a költészet nem ér össze, szét van választva. Csakhogy természetesen ezt nem lehet megtenni, nincs külön ez, sem külön az, mert olyan dualitásban kombinálódtak, amely dualitás kiszakíthatatlan az alkatból. A Markó-költészet különlegessége és ereje is ebből a szétválaszthatatlanságból fakad. Úgy áll ellen az elkülönítésnek, ahogy a két pólus sem tűnik el, ha kettétörjük a mágnesrudat."

FEUILLETON
Bazsányi Sándor Haynau, Jókai, Mészöly - Egy szójáték margójára címmel írt esszét. "Történelmi egypercesek című "kis szöveggyűjteményének" előhangjában beszél Mészöly Miklós a történelmi "dolgokban benne rejlő azonosság" természetéről, "egy olyan igeidőről, amelyben már minden történés és történelem időtlenül ragozható". Vagyis újra és újra, újabb és újabb összefüggésekben szóba hozható. Például úgy, ahogyan a Mozgó Világ utolsó szabadon szerkesztett, 1983. novemberi számában közölt kisregény, a Megbocsátás tizenkettedik fejezetének első mondatában áll: "Október volt az a hónap, amikor emlékezni lehetett azokra, akik életüket adták a szabadságért." Merthogy az 1948-tól 1989-ig tartó, így tehát Mészöly csaknem teljes alkotói pályáját magában foglaló államszocialista időszak utolsó évtizedében keletkezett kisregény hatvanas évekbeli szereplői - és persze nyolcvanas évekbeli olvasói - a szabadság két októberi napjára emlékezhettek, egy hivatalosra és egy tiltottra: a tizenkilencedik századi október 6-ára és a huszadik századi október 23-ára."

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Károlyi Csaba kritikája a könyvheti antológiákról, a Körképről és a Szép versekről szól. "Igazából arra számítottam, a pandémia látványosabban megmutatkozik majd a versekben, mint a kisprózákban. De nem. Ugyan a verssorok közé rejtve több helyen jelen van, mint direkt módon, de úgy tűnik, az írók mintha mégis gyorsabban elkezdték volna földolgozni a járványt, mint a költők. Lehet, hogy azért, mert a narratív téma, a történés hamarabb megfogható? A költői lényeg azonban sokkal súlyosabb, minthogy máris lecsapódjon?
Mindenesetre a vírushelyzetre reagáló legérzékenyebb három sort mégis pont Turi Tímea versében találtam: "Félek. / Ebben nincsen semmi meglepő, / de hogy más is fél: az rettenet"
(Budapest, 2020. ősz)."

AZ ÉS KÖNYVE A SZEPTEMBERBEN
Darida Veronika Beszélgetésregény című kritikája Tolnai Ottó Szeméremékszerek 2. Az úr pantallója. Kávézások Czipriánnal című kötetét elemzi.
"Holnap kávézunk, kérdezte Cziprián. Kávézunk, bólintottam" - hangzik el a Szeméremékszerek első kötetében, a második kötet pedig ezt az ígéretet valóra váltja.
"Megyek kávézni. Szinte énekelve mondom, megyek kávézni Czipriánnal, Czipriánnal, Czipriánnal..."(16.). Így lesz a folytatás a kávézások könyve, mivel a déli kávézások (vagy néha teázások) szabályos ismétlődése adja a szöveg ritmusát. Mindeközben az elbeszélő végig kézben tartja a szöveg fonalát, mely lassan és pontosan gombolyodik, mint az élet vörös fonala, vagy úgy is mondhatnánk, hogy az elbeszélés ideje olyan szabályosan és szépen pereg le, mint homokórában a szemek. Nem véletlenül, hiszen ez az időnek vagy az emlékezetnek a regénye. Beckett egyszer Proustról azt írta, hogy Az eltűnt idő nyomában regényfolyamát csak azért tudta megírni, mert rossz volt az emlékezete. Mégis, állandóan módosuló emléktöredékekből összeálló nagy művében elénk tárta az emlékezet szerkezetét és valódi működésmódját. Beckett és Proust Tolnai számára is örök minták. Azonban ebben a regényben két emlékezőnk vagy narrátorunk is van - az író és vegyész barátja, Cziprián -, így két egymáshoz kapcsolódó emlékfolyamból bontakozik ki élettörténetük és a hely története."

VERS
A versrovatban ezen a héten Gömöri György és Vörös István versei olvashatók. Ezen a helyen Gömöri György egyik rövid versét mutatjuk meg:
Tavasz előtt
Zöld moha nő az elhagyott kocsin,
félelem nő az emberek szívében,
hogy a járványnak nem lesz soha vége
és fél-bénultan kell majd élniük.
Mint napraforgók égi fény felé
emeljük sötéttől elfásult fejünk --
igaza lenne a régi angol versnek:
közel a tavasz, ha múlik már telünk?
2021. február

PRÓZA
Burns Katalin, Gurubi Ágnes, Nagy Zsuka prózája.
Tárcatár Szív Ernő.
Részlet Gurubi Ágnes Másik isten című írásából:
"Rájössz, hogy ez a fázis kimaradt, ez a szerep betöltetlen maradt, ez a szakasz üres, pótlék van a helyén, helyettesítő tanár, akinek gőze nincs arról, melyik osztályba küldték be, milyen órát kell tartania, ezért csak annyit mond, szabad foglalkozás, nézel ki a fejedből, nem figyelsz az órákon, semmire nem figyelsz, mást sem csinálsz, csak vágyakozol, fantáziálsz, valakiről, valakiről, akibe szerelmes vagy, egy napja, egy hete, hat hónapja, de nem több, mint másfél éve, próbálod betömködni a hiányt, szétfeszíted a bordáid, nyitva a mellkasod, tenyered felfelé, várod, hogy a közepébe szálljon egy pillangó, a levegőbe markolsz, összeszorítod az öklöd, hátha beletuszkolhatsz a szíved közepébe egy pillangót, egy katicabogarat, valamit, aminek szárnya van és repül, valamit a szerelem érzéséből, valakit, hátha bezárhatod, hogy ott maradjon örökre, hogy ne legyél magányos, ne érezd magad magányosnak, mert születésed óta az vagy, kibaszottul magányos, de csak az üres levegőt markolod, a másfél év hamar elszáll, és te nem Csingiling vagy, és a többiek, a beteljesületlen és a beteljesült szerelmek nem Pán Péterek, fekszel a padlón, mint egy hernyó lárvája, begubózva, tátogsz a levegő után, nem látsz, csak nézel, nem hallasz, nem érzékelsz, a tenyered felfelé tartod, matatsz magad körül, beleakad a kezed egy szék lábába, erőt gyűjtesz a semmiből, lentről, a mélyről, lassan feltápászkodsz, összeszeded az emberséged utolsó morzsáit, centiről centire húzod fel magad, hogy felülhess arra a kurva kanapéra, mintha vallatnának, ülsz, meztelen vagy és csontsovány, görnyedt a hátad, lógnak a végtagjaid, a fejedet sem bírod tartani, nemhogy felnézz, várod a pofont, a vallatótiszttől, bárkitől, aki arra jár, várod, hogy valaki beléd rúgjon, hogy egy ujjal hozzád érjen, hogy eldőlj, és újra a padlón feküdj, ahol otthon érzed magad, ahol nincs senki veled, ahol nem érzel semmit. Megéri szerelmesnek lenni, megérte egy hétig, hat hónapig, másfél évig, megérte?"

ÉPÍTÉSZET
Torma Tamás a Bánáti + Hartvig Építész Iroda új budai központjáról ír, amely a körforgásos gazdaság példájaként a régi épület hasznosításával épült fel. "Amikor tehát az iroda kinőtte a Vaskapu utcai lakásirodáját, nem egyszerűen csak egy jobb és tágasabb helyet kerestek, hanem olyat, ami a körforgásos építészet jegyében a lehetőségekhez képest a legkisebb környezeti terheléssel is jár. Azaz nem egy vadiúj épületet akartak építeni - amilyeneket egyébként terveznek -, hanem egy régi épületet hasznosítani."

SZÍNHÁZ
Molnár Zsófia Alföldi Róbert szegedi West Side Story-rendezéséről írt kritikát. "Feudalizmus XXI. századi formában - üdv a szabad világban! Erős, minimum elgondolkodtató üzenet ez abban a kontextusban, hogy nem is olyan régen még naponta jelentek meg azok a ki tudja, honnan származó hírek, hogy a migránsok nőket erőszakolnak.
Megnyugtató meg- vagy feloldást persze a darab sem kínál: a rendőrség (államilag fenntartott szerv!) széttárja a karját, és a világért sem avatkozna közbe, csak nézi, ahogy a felhergelt férfiak felfalják egymást - ezt az oldalt Stohl András nagyszerűen hozza, minden szava keményen visszapattan a Dóm tér falairól, miközben az öltönye meg sem ráncolódik -, csupán egyetlen ember avatkozik közbe, a kocsma megfáradt tulaja, aki - Bezerédi Zoltán szintén nagyszerű alakításában - afféle rezonőrként lép fel: »Miért kell gyűlöletben élni? Miért kell mindig ölni egymást?«"

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu


Ajánló az Élet és Irodalom 2021/34. heti számából

Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

INTERJÚ
Legalább volt értelme - Perintfalvi Ritával beszélget Csontos Erika. "Perintfalvi Rita katolikus teológus, a feminista és a felszabadítási teológia meghatározó képviselője idehaza. Két ország között ingázik, a grazi egyetem posztdoktori oktatója. Amire nincs bocsánat - Szexuális ragadozók az egyházban című könyve magyar katolikus papok és szerzetesek szexuális visszaéléseiről szól. Az interjúban főleg az áldozatok szemszögére koncentrálunk, de szóba kerül Hodász András megtévesztő videója, a meditáció gyógyító hatása, valamint a szerző személyes élményeit is megosztja velünk."

FEUILLETON
Vajda Mihály Csatka meg Wudersch címmel írt esszét.
"A szövetségesek szemében a magyarországi svábok egyértelműen a Német Birodalom támaszai voltak, s így kollektíve bűnösök. Ez azonban egészen biztosan nem igaz. Hogy sokan közülük a németek támaszai voltak, jó néhányan az SS-be is beléptek, az nem vitatható - Illés Klára családjában is volt olyan német felmenő, aki belépett az SS-be -, de vajon ez a kollektív bűnösségről szóló állítás, ha van olyan egyáltalán, hogy kollektív bűnösség, a magyar lakosságra nem lett volna alkalmazható? A magyarok bizonyára józanabbul nézték a háborús történéseket, valószínűleg előbb belátták, hogy a németek elvesztették a háborút, de kivéve az antifasiszta ellenállókat és persze a zsidókat (Budapesten, másutt már egy se volt) senki nem örült az oroszok bejövetelének. A többségnek ez nem felszabadulás volt. Brutális, erőszakos megszállás."

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Zelei Dávid Spleenné lett magyar hazátok című kritikája Vida Kamilla Konstruktív bizalmatlansági indítvány című verseskötetéről szól.
"Amellett, hogy nemzedéke tán legnagyobb tehetsége, a még mindig csak 24 esztendős Vida Kamilla a magyar irodalom egyik legüdítőbb jelensége: bátorságával, vitalitásával, határozott, karcos hangjával valószínűleg ő az egyedüli költő, aki bármikor rá tudna beszélni egy forradalomra. Első, régen várt kötete, a Konstruktív bizalmatlansági indítvány ugyanakkor inkább egy pohár szénsavmentesre fáradt kézműves sörre hasonlít: egyedinek készült, de ipari lett - és már egyáltalán nem akar rábeszélni egy forradalomra."

KETTEN EGY ÚJ KÖNYVRŐL
Két kritika Simon Balázs összegyűjtött verseiről:

Herczeg Ákos: "Lassú ellenfényben, eltelik"
"Ha valami, akkor Simon Balázs lírája feltétlenül képes az olvasót a művészet általi átlelkesítettség tapasztalatában részesíteni. Bármelyik korszakát nézzük is, legyen szó akár a klasszikus (jellemzően görög-latin) műveltségeszmény jegyében fogant korai, vagy akár a hétköznapok reáliáinak puszta megfigyelését is a művészet gyakorlásának, megélésének terepévé avató kései köteteket, az egyik legszembetűnőbb sajátossága, hogy az ember lényegi kérdéseit érintő, felforgató (és mint műalkotás csak ilyenként komolyan vehető) művészet valódi egzisztenciális téttel bír. Mi tagadás, nehéz elképzelni ennél antagonisztikusabb lírafelfogást a 90-es évek elejének költői közbeszédével, mikor Simon Balázs első kötete, a korszerűtlenség heroikus vállalását már címében magán viselő Minerva baglyát faggatom mégis megjelent."

Vörös István: A nemértés poétikája
"Simon Balázs 20 év viszonylagos elfeledettség után újra az érdeklődés homlokterébe került.
Egy nagyobb összeállítással az Alföld is megemlékezett róla halálának 20. évfordulóján. Az összegyűjtött kötet tétje, sikerül-e Simon Balázs életművét a jelen és a jövő számára érdekessé tenni. Mond a maiaknak valamit ez a XX. századi hang? A 90-es évek versnyelve most látszik avulni, az akkori erőteljes lírafordulat eredményei beértek, és meghaladásra várnak. Simon nyelve mennyiben jellegzetesen 90-es évekbeli? Ha őt nem számítanánk hozzá, másféle összkép látszana. Vajon annak a kornak az iróniája mindig olyan röhögtető volt, mint bizonyos Parti Nagy- vagy Esterházy-passzusok olvasása során tűnik? Simon Balázs iróniája nem nevettető, nem vicces, hanem véresen komoly, játékai, melyek mitikus világokba kalauzolnak, életre-halálra mennek. Szinte naivan nyilvánul meg a költő, megszólítja a verset, mint valami romantikus."

VERS
A versrovatban ezen a héten Ágoston Tamás és Ferencz Mónika versei olvashatók.
Kedvcsinálóul Ágoston Tamás szonettjei közül mutatjuk meg az egyiket:
Alibi
Bátyám, az ördög, kisvárosban él.
Megbecsült tagja a közösségnek.
A lányai feltűnően szépek.
Szarvgyűjteménye milliókat ér.
A pappal hosszan tereferél
a pokolról minden mise után.
A háta szőrös, mint egy orángután.
Titokban kóbor macskákat herél.
Minden bűnöző az ismerőse
a facebookon. Van egy követője,
aki valójában farkasember.

Filozófiát olvas meg krimit.
Gyilkosoknak talál ki alibit.
A városban ő a polgármester.

PRÓZA
Istók Anna, Magyar Csaba, Ménes Attila, Szekrényes Miklós szépprózája.
Tárcatár: Benedek Szabolcs.
Részlet Benedek Szabolcs Nászajándék című írásából:
"Amikor Török Robira gondolok, elsőként mindig egy bizonyos mozdulata jut az eszembe. Pedig olyan sokszor nem láttam ezt a mozdulatot, alig párszor talán, mégis, valahogy ez vésődött vele kapcsolatban leginkább belém. Egy belvárosi általános iskola szűkös tornatermében fociztunk akkoriban, hétfőn esténként, váltakozó létszámmal. Néha annyian összejöttünk, hogy három csapatot kellett alakítani és körmérkőzéseket vívtunk, máskor meg csupán arra futotta, hogy páros egyérintőztünk. A társaság a legkülönfélébb helyekről verbuválódott, ki-ki szólt az ismerőseinek, és az egész talán nem is volt annyira legális, mármint, úgy sejtem, az iskola vezetése nem tudott róla, játék után, sör előtt összedobtunk egy kis pénzt, amit odaadtunk a portásnak.
Robi nemigen hiányozhatott, és ez a bizonyos mozdulat úgy nézett ki, hogy nagy lendülettel érkezett középen, a derékmagasságú kapu előtt hirtelen lefékezett, és jobb kezének mutatóujjával a cipője hegyére mutatva jelezte, hogy oda kéri a labdát. Amit aztán, ha a laszti nem, vagy rosszul érkezett, bazmegeléssel fölérő dühös grimasz követett."

TÁNC
Fuchs Lívia a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon bemutatott Raszputyin táncdrámáról és a főszereplő Szergej Polunyin megosztó pályaképéről írt. "A kétrészesre nyújtott mű innen-onnan összetákolt mozgásvilága és túlfűtött érzelmessége, bár egy japán táncosnő koreografálta, a néhai szovjet táncdrámák kulisszahasogató melodrámáira emlékeztet. A szegényes, néhol kimondottan primitív mozgásvilág így aligha bizonyíthatja, milyen kivételes táncos is Polunyin, aki a címszerepben alig emelkedik ki az összesen öt egyaránt kiváló táncos közül. Viszont a balett Raszputyin-ábrázolása - hiszen a mű nem csupán gonosz és ártó erőként, hanem áhítatos sztárecként állítja elénk, aki szembeszáll a homoszexuális Juszupovval - a "démoni" és "önmarcangoló" Polunyin és Raszputyin egybejátszásával hozzájárul ahhoz, ahogyan a táncos a párizsi kudarc óta igyekszik átrajzolni saját rosszfiúimázsát."

FILM
Báron György a Kecskeméti Animációs Film Fesztivál kínálatát értékelte.
"Volt hát mire emlékezni, a múltat fürkészve eltűnődni a hazai animáció jelenéről és jövőjéről, amelynek a KAFF mindig hű lenyomata. Míg a főszerepet az idén a múlt játszotta - árnyékában a jövő csak halványan körvonalazódott, a jelenről pedig nincs mit mondani:

fekete lyuk, elhúzódó szünetjel. A középgeneráció alig volt jelen. A rövidfilmes versenyt, amely mindig az igazi innovációt és izgalmat rejti, eluralták a diákfilmek."

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu


Ajánló az Élet és Irodalom 2021/33. heti számából

Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

FEUILLETON
Hévizi Ottó Démonok takarásban című Nietzsche-esszéje a Ki az ördög Zarathustra?
kérdésre keresi a választ.
"Zegzugokból Nietzschében is volt elég. Életmű-főhőse, Zarathustra, mint Heidegger írja, szintén talány marad, "kérdésre méltó", akinek útja nem a magabiztosságé, hanem a mű stílusát is meghatározó rémületé. Valóban, ha a nevetés-koszorúval magát koronázó, játékos-ironikus Zarathustrában nem látjuk meg azt, aki elfullad gondolatától, elborzad tőle, napokig lábadozik némán, arcát gúnyosan röhögő ördögpofának látja egy gyermeki tükörben, akkor nem látunk belőle semmit."

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Csuhai István "Nyugodtan tessék csak lopogatni" című recenziója Árvai Mária –Véri Dániel A nagy könyvlopás. Francia könyvkiállítás a vasfüggöny mögött című kötetéről szól.

"A könyvbe belefoglalt történet pedig olyasmi, ami az alapját adó, 2019 szeptemberétől a Szentendrei Képtárban megrendezett kiállítás óta köztudott tény, előtte azonban hatvan éven át inkább feledésre ítélt, kellemetlen áthallásokkal kísért epizódnak számított: 1959 késő őszén, október 24-én a Műcsarnokban francia könyvkiállítás nyílt (a háború óta az első ilyen volumenű kulturális szemle), és két héttel később, mikor november 8-án a példátlan számú, a Hősök terén kígyózó sorokban várakozó látogatót vonzó kiállítást bezárták, a több mint háromezer kiállított könyv nagy részének, egyes visszaemlékezők szerint a felének, mások szerint a nyolcvan százalékának lába kelt. A látogatók a kabátjuk alá rejtették, a zsebükbe vagy a táskájukba dugták őket és kisétáltak velük, tömeges méretben saját tulajdonukká tették, ellopták a kiállított könyveket. Nem volt nehéz dolguk: egy-két üvegtárló alatt őrzött bibliofil kiadvány kivételével az anyag szabadon, nyitott polcokon állt vagy széles asztalokon hevert, hozzáférhetően, kézbevételre, lapozgatásra, végső soron valóban "lopogatásra" szánva. Teremőr sosem mozdult, a kijárati portaszolgálat tétlen maradt, rendőri közbeavatkozás is csak elvétve fordult elő, és a legenda hamar lábra kapott Budapest-szerte: a francia szervezők nem rendelték meg a kiállított anyag hazaszállítását."

VERS
A versrovatban ezen a héten Gál Ferenc és Kalász Márton versei kaptak helyet. Gál Ferenc egyik versét mutatjuk meg ezen a helyen:
Nem én akartam

Nem én akartam zenélő kút
permetjében ázni. A fénytörést
elunva nyersbeton műtárgyon
üldögélni, ahol reggelig meleg van.
Letöltött óhaját ki-ki görgeti
a maga tempójában, közepes
fényerőnél. Ha ebből is elég volt,
szedelőzködünk, és minden
hókuszpókusz nélkül hazatérünk.
Nyöszörgő bútorok közé,
ahol a mesét még ki sem találom,
amikor felhúzott térdekkel elalszol.
Betakarlak csak a kockás flanellal,
vagy a nagykönyv szerint
odafekszem melléd, ha követésre
nem is, említésre méltón.

PRÓZA
Abafáy-Deák Csillag, Nyerges Gábor Ádám, Patak Márta, Tóth Vivien szépprózája.
Tárcatár: Szaniszló Judit.

Részlet Szaniszló Judit Nevezzük beszélgetésnek című írásából:
"A belső női szervek vérellátásáról parázs vita folyik egy fizetett intimkehely-hirdetés alatt. Bármelyikük véleményével tud azonosulni. Igen, ez tényleg borzasztó. De amúgy tulajdonképpen sokkal inkább fantasztikus. Nem, ez szerinte sem egészen normális. Valaki már azt is kétségbe vonja, hogy a holdfázisnak bármi köze lenne mindehhez. Sok görgetés után ő is elbizonytalanodik, pedig az ilyen és hasonló dolgokhoz előtte kétsége sem fért.
Valaki olyan ügyesen figurázza ki az előző hozzászóló alany-állítmány-egyeztetését, hogy ez még őt is simán eltéríti az eredeti gondolatától."

Részlet Nyerges Gábor Ádám A Schmiegel-skála című írásából:
"Az emberi történelem nagy-nagy tragédiája, hogy aranykorait mindig csak utólag veszi észre. Pedig micsoda idők voltak azok! A Nemzetközi Szenvedés Egyesület (s némiképp az Egyesült Trauma Szervezet is) megváltoztathatta volna a világot. Minden Katarina Schmiegel 1978-as tanulmányával (Szenvedésfordulat az eszmetörténet történetében) kezdődött. Ő volt az első, aki rávilágított, hogy az emberi történelem, művészet és gondolkodás összes folyamatának egyetlen egy konzekvens szemléleti kerete adható: a fájdalom története.
Tanítványai szervezték meg pár évre rá a Nemzetközi Szenvedés Egyesület elődét, a Ruhr-vidéki Agónia Társulatot, melynek nyomán mint buzgó sejtek, burjánzottak újabb és újabb regionális szervezetek, immáron egész Európában. Öt évre rá, a bolgár Nemzeti Kín Klub csatlakozásával jött létre a Nemzetözi Szenvedés Egyesület. Ki hitte volna, hogy ez a mérföldkő egyben már egy végzetes lépés is lesz a vég felé. Egy évvel később ugyanis a Luzitán Nyomorkoalíció kezdeményezésére a Schmiegellel addigra feloldhatatlan szemléleti vitába keveredő Jean Pierre Letallec követői is megszervezték a maguk szánalmas kis próbálkozását, a huszonkét ország traumaköreit tömörítő Egyesült Trauma Szervezetet."

FILM
Stőhr Lóránt Fliegauf Bence Rengeteg – Mindenhol látlak című új filmjét értékelte.
"A régi Rengeteg eredeti volt, de hangulatában hullámzó, kidolgozottságában egyenetlen. Fiatalos szertelenség és bátorság jellemezte öntörvényű huszonéves szerzőjét. A folytatás, a Mindenhol látlak a már kidolgozott formára támaszkodó középkorú író-rendező érett műve, aki érzékelhetően többet tud az életről és főként a halálról, mint fiatalkori önmaga, képzelete kevésbé merészkedik ismeretlen tájakra, ám otthonosan ismeri az emberi lélek sötét fájdalmait. Fliegauf egyetlen új dramaturgiai húzással bővíti a korábbi film formavilágát: minden epizódot keretbe foglal. Az egyik szereplővel túllép a megoldatlanul végződött helyzeten, hogy egyetlen gesztus erejéig érzékeltesse a párbeszéd hatását."
RÁDIÓ
Károlyi Csaba a 24.hu podcastsorozatáról, a Buksóról írt kritikát.
"Nyáry elárulta, éppen szöveggyűjteményt készít a »tiltott irodalomból « – a mindig akkurátus Nádasdy megjegyezte, azért még nem tiltott, csak 18 év alatt, mindazonáltal a törvényalkotók nagy szamarak, ronda propagandafogás ez, amelyen az idő szépen túl fog lépni, bár a női emancipációhoz is száz év kellett, mondta. Arra a kérdésre, milyen szépirodalmat ajánl az azonos neműek közti szerelem témakörében, Galgóczi Erzsébet, James Baldwin, Thurzó Gábor mellett Nádas Péter Emlékiratok könyve című regényét említette. A végén Nyáry húsz művet sorolt fel Oscar Wilde-tól Yves Navarre-ig, Mann, Proust, Babits, Woolf, Zweig, Szerb, Misima, Faludy is szerepelt az illusztris listán."

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu


Ajánló az Élet és Irodalom 2021/32. heti számából

Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

INTERJÚ
"Most nagyobb a köd" - Smaranda Enache marosvásárhelyi jogvédővel beszélget Demény Péter.
"Egy 1990-es interjú tette híressé, akkor sokan telefonáltak neki. Mobiltelefon nem lévén, néhányan megüzenték, hogy megölik, sokan viszont, például Horváth Andor, az esszéista, akkoriban még a Román Művelődésügyi Minisztérium államtitkára, gratuláltak mindahhoz, amit mondott. Aki Közép-Európában nőtt fel, egy idealizált monarchia szellemiségének örököseként, annak számára természetesnek kellett volna lennie, amit a népek barátságáról, a minden nemzetet megillető jogról, az önrendelkezés fontosságáról fejtegetett. 1989 előtt azonban, hála a szovjet tömbben működő, különböző súlyú és minőségű diktatúráknak, mindez semmiképpen sem volt természetes, és egy idő óta ismét nem látszik annak."

FEUILLETON
Orcsik Roland Szabadságterápia címmel írt esszét.
"Gyerekkoromban volt egy kedvenc rajzfilmem, a Speedy Gonzales. A macska-egér-harc sztorik egyikében a macska föladja az egérvadászatot, mondván, ha nem tudod legyőzni, akkor csatlakozzál hozzá, majd felveszi az egérmaszkot és együtt mulat a legyőzhetetlen Speedy Gonzalesszel. A szabadság éppen ilyen fogalom, megfoghatatlan és legyőzhetetlen, akárcsak Speedy Gonzales. Ideig-óráig rá lehet húzni az egyénre a politikai kényszerzubbonyt, ám előbb-utóbb kitör. Nincs az a diktatúra, nincs az az állam, amely képes lenne örökre foglyul ejteni, elnyomni. Miért engedjük újra és újra a ripacs népvezéreknek, hogy gumiszobába zárjanak? Miért adjuk föl a humort a politikában, a gondolkodásban?"

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Kész Orsolya Hisz ön a kísértetekben? címmel írt recenziót a Düledék palota című kötetről, mely klasszikus rémtörténeteket tartalmaz Sárközy Bence válogatásában.

"A kötetből szépen kirajzolódik, hogy már a klasszikus horrornak sem az erőszakos jelenetek halmozása volt a legfontosabb eszköze, a kiváltani kívánt hatást (katarzis, borzongás) a következetesen végigvitt cselekményszál végkifejlete vagy a transzgresszió határsértő mozzanatai, alakzatai hozták meg (ami a Düledék palotában leggyakrabban az életre kelt élettelennel való találkozás, vagy az élő és a tárgy határainak elmosódásából keletkező feszültségből következik). A kötet válogatásai közül is azok a darabok a máig legizgalmasabbak és legérvényesebbek, ahol a szubjektumra vonatkozó és az ismeretelméleti kérdések felfejtésének a szándéka válik a cselekmény katalizátorává, vagy amelyek valamilyen módon az érzékelés működésének leírására szolgálnak."

AZ ÉS KÖNYVE AUGUSZTUSBAN
Schein Gábor Rettenetes súly című kritikájában elemzi Borbély Szilárd Kafka fia című posztumusz művét.
"Borbély Szilárd életművébe Kafka elsősorban nem regényeivel és elbeszéléseivel, hanem levelezésével és élettörténetével épült be. A posztumusz regényben Kafka Borbély Szilárd számára nem csupán egy, az írás által megalkotott személyiség, hanem médium is, amely lehetővé teszi, hogy Kafkát személyként és alakzatként egyszerre használva és megelevenítve önmagáról is beszéljen. Nem csupán az alkati rokonság teszi ezt lehetővé, hanem főként az a veszélyes és gyökerében romantikus vállalkozás, amelynek során az írás elválik az élettől, és helyettesíteni kezdi. Amennyiben az írás gesztus, kiemelheti ugyan az életet az elviselhetetlen
valóságból, de a nyelv ahumán ereje annál nagyobb erővel fogja visszavetni a halálba, így a program végső változatában az életnek el kell merülnie a szenvedélyesen előállított, sodró, sötét szövegfolyamban."

VERS
A szám versei közül az egyik Peer Krisztián emlékezése az ÉS versrovatát az 1990-es évek végén szerkesztő Kántor Péterre; a számban olvasható többi vers szerzője Gulisio Tímea.
Ezek közül idézzük itt az egyiket:
Éjjeli műszak
Elhagyott kesztyű a hajnal.
A tegnapi munkások
Villanydrótról lógó varjak.
A százszemű irodaház
Fáradtan tikkel.
Budapest nem tart sehova.
Csak vonszolja magát,
Kátyúról kátyúra,
Hogy öntudatlanságát
Emeletes vaságyba aludja.

PRÓZA
Kun Árpád, Szeifert Natália, Nagy Lea és Pallag Zoltán prózája.
Tárcatár: Selyem Zsuzsa.
Részlet Pallag Zoltán Hogy körbevegyen az űr című írásából:
"Születésnapom volt aznap, és mivel semmi jobb nem jutott eszembe, délután lementem sétálni a Palotavárosi tavakhoz. Teltek a percek, de a séta valahogy nem akart önmaga lenni. Ha a tó körül keringő kocogók közül valaki odalépett volna hozzám, és megkérdezte volna, mit csinálok, némi feszengés után azt hazudtam volna, hogy sétálok. Pedig csak imitáltam az egészet. Kétségbeesetten próbáltam felvenni a helyes tempót, egy séta tempóját. A karjaim lengésére koncentráltam, hogy ne tapadjanak mereven a testemhez, de ne is lengjenek ki
túlzottan. Nem akartam nevetségessé válni, nem akartam, hogy odajöjjön valaki és megkérdezze, mit csinálok. Próbáltam elbújni a lődörgésben, a nézelődésben. A nádast figyeltem, ahogy borzolja a szél, a sárgára festett tízemeleteseket, amik a délutáni nap fényében még sárgábbnak tűntek. Csikkeket és energiaitalos dobozokat számoltam a szemetesek környékén, a futók öltözékén a fehér csíkokat, a tóparti fákról felszálló madarakat: 12, 4, 12, 4. Valahogy mégis úgy éreztem, hogy nem sikerül a mimikri, hogy nevetségesen nyilvánvaló minden igyekezetem és még járókelőnek sem vagyok nevezhető, nemhogy sétálónak. Egy séta akarása volt ez, semmi több."

ZENE
Rákai Zsuzsanna Martha Argerich és Theodosia Ntokou Beethoven-lemezét értékelte.
"Alapvetően azonban mégis valami elvont és vágyott nyugalom jellemzi a produkciót, napfényes tisztaság és érzelmeken túli béke. Olyan az egész, mintha Beethoven szilárd anyagból akarta volna kifaragni a szépség megfoghatatlan ideáját, és csak most vennénk észre, hogy csakugyan sikerült neki. Olyan, mintha úgy néznénk a napba, hogy közben nem káprázik tőle a szemünk."

FILM
Báron György az 1929-ben készült Rabmadár című magyar némafilmről írt, amelyet most a Nemzeti Filmarchívum bemutatójaként Kapolcson, a Pajtamoziban tekinthetett meg a közönség.

"A Pandora szelencéje című Pabst-klasszikuson kívül nem ismerek a korból - de tán az egész mozitörténetből sem - filmet, amely ennyire érzékien jelenítené meg a fojtott, fülledt erotikát. Négy nő és egy férfi története a Rabmadár. A férfi ellenállhatatlan csábító, kisstílű bűnöző - a híres német színész, a később nácivá lett Hans Adalbert Schlettow erős alakításában -, aki kihasználja a varázsától elbódult négy asszonyt. Az ismert német színésznők mellett a megejtett naiv kislány szerepében feltűnik Turay Ida, az idősödő élveteg főnöknőt H. Balla Mariska, a börtönigazgatót a legendás Rákosi Szidi játssza, utóbbinak ez az egyetlen filmszerepe."

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu


Ajánló az Élet és Irodalom 2021/31. heti számából

Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

FEUILLETON
Magyar Miklós Az anyakép Albert Camus-nél című esszéje egy tévhit kiigazítását tűzi ki céljául. "A regény a főhős, Meursault anyjának halálával kezdődik és a fiú kivégzésével végződik, akit nem azért ítélnek halálra, mert megölt egy arabot, hanem azért, mert nem sírt anyja temetésén. Maga az író is erre utal Az idegen amerikai kiadásához írt előszavában: "Egyetlen mondatban, igaz, egy nagyon meghökkentő mondatban foglaltam össze már régebben Az idegent. "A mi társadalmunkban mindenki a halálos ítélet veszélyének teszi ki magát, aki nem hullat könnyet az anyja temetésén." Ezzel csak azt akartam mondani, hogy regényem hősét azért ítélik el, mert nem tartotta be azokat a játékszabályokat, melyeket egy bizonyos szituáció megkíván. Ebben az értelemben idegenként áll azzal a társadalommal szemben, amelyben él."

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Károlyi Csaba A sztárinterjúzó című kritikája Köves Gábor Végszónak sem rossz című interjúkötete miatt irigykedik.
"A kérdező kulturális újságíróként tekint magára, bár novellákat is ír. Nem irodalmárként, főleg nem irodalomkritikusként kérdezi az írókat, és ez előny. Bár az irodalomkritikusok is "alulfizetett emberek", ahogy Auster mondja, de most a mi szempontunkból az a lényeg, hogy ők legtöbbször valahogy az irodalomtörténet távlatába helyezik a kérdéseiket, és szinte elemeztetik a művet írójával, sokszor túl szakmai beszélgetést folytatnak. Köves üdítően tudja keverni olvasottságát és valóban sokirányú tájékozottságát az író személye iránti érdeklődésével. Rákérdez a mű fontos esztétikai problémáira is, miközben ugyanennyire izgatja a szerző magánélete, a házasságtól a vírushelyzetig minden."

VERS
A versrovatban Marno János Kántor Péterre emlékező verse mellett Szálinger Balázs Mikes
Kelemen-ciklusából olvasható három darab. Ezek közül mutatjuk meg az egyiket:
Mikes Kelemen és a hosszú élet titka
A dinasztiákat áthidaló
Összeesküvések tervezhetően
Következnek a Portán. Néha jó
Új arcokat megismerni. Különben
Furcsa szociális dinamika
Szerint élünk: senkit se megszeretni
Nagyon, se megbántani, az hiba,
Mely holnap a selyemzsinórt jelenti.
Urunk áll a hullámok tetején,
Mindig veszélyben. Egyrészt ez a sármja,
Másrészt meg csinál valamit szegény,
S meg kell hagyni, gyönyörűen csinálja.
Ne illeszkedj be, nagyon egyszerű,
Csak a vendég a hosszú életű.

PRÓZA
Légrádi Gergely, Osgyán Edina, Mátyás Győző és Milanovich Domi prózája.
Tárcatár: Szív Ernő.
Részlet Mátyás Győző Az álomlátók legendája című novellájából:
"A legelső alkalom iszonyatos volt. A többi is persze, de az elsőnél a döbbenet, a borzalommal elegy ámulat tetézte a zsigerig hatoló félelmet. Dübörgés a föld mélyéből, fülsiketítő robajlással hasadt a mészkőburkolat, mintha a pokol nyílt volna meg. Az emberek az első pillanatban még menekülni sem tudtak, úgy érezték, a hirtelen támadt repedésekbe szorult a lábuk. A második alkalommal is a jeges rémület lett úrrá rajtuk, de már nem az ismeretlentől. Napokig egy lelket sem lehetett látni az utcákon, mindenki rettegett, bezárkózott a házába, az emberek lehúzott redőnyök mögött imádkoztak a mindenhatóhoz, hogy legalább üzenne, mi ez a veszedelem. Nem értettek semmit. Nem tudták, mi ez, hogy miért csapott le rájuk.
Először fondorlatokkal próbálkoztak. A szabó filcből, vászonból és posztóból varrta a bábut, az utolsó öltésnél tartott, mikor Krodig és Dromel érte mentek. Szalmával volt kitömve, a törek itt-ott átfúrta a filcet. Krodig szerint a posztó hamis volt, mert a végen a zárjegy extra minőséget garantált, ez meg csak amolyan deres posztó volt. De a célnak megfelelt. Még vászonkötény is lebegett a bábu derekán, tényleg úgy festett, mint egy pohos kocsmáros. Az lett volna a csel, hogy ezzel vezetik félre. Krodig és Dromel a templom előtti kőpadhoz cipelték a bábut, keltsen olyan hatást, mintha bóbiskolna. Hátha összetéveszti az élővel.
Tulajdonképpen nem gondolták nagy ötletnek, de jobb se támadt."

ZENE
Csengery Kristóf lemezkritikájában Joyce DiDonato és Yannick Nézet-Séguin közös Schubert-albumát értékelte.

"E sorok írója nem rajongója DiDonatónak. Olykor szellemi stréberséget érez megnyilvánulásaiban: valaki meg akarja mutatni, milyen művelt és okos. Az is zavaró, hogy az énekesnőnek néha nem sikerül lepleznie önmaga iránti elragadtatását, és ez sajnos nemcsak tetszelgő fotóiról sugárzik, de alkalmanként az előadások gesztusrendszerébe is beszivárog."

FILM
Stőhr Lóránt Nagy Viktor Oszkár Becsúszó szerelem című romkomjáról írt.
"A jelen Magyarországának NER-kompatibilis ultrája a »pesti srác«: soviniszta, rasszista, homofób, vezérimádó, tekintélytisztelő. Ultráról szórakoztató filmet készíteni a mai Magyarországon ezért nem pusztán egy szubkultúra kritikus rajzolata, de egyenesen politikai tett. Bátor vállalás egy látszólag ártatlan vígjátéktól, a Becsúszó szerelemtől, hogy vaskos ecsetvonásokkal festi le a stadionban tomboló futballőrületet és figurázza ki a focira rátelepedett zavaros ideológiát."  

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu


Ajánló az Élet és Irodalom 2021/30. heti számából

Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

INTERJÚ
Mi a garanciája egy életmű továbbélésének? - Szolláth Dávid irodalomtörténésszel Mészöly Miklósról beszélget Károlyi Csaba.

"Mészöly-monográfiájáért - mely 25 évvel Thomka Beáta úttörő monográfiája után jelent meg - Szolláth Dávid kapta a centenáriumi évben a Mészöly Miklós-díjat, amit eddig csak íróknak adtak. Szekszárdon, az író szülővárosában a díjátadás után Szörényi László beszélgetett a szerzővel az életmű fogadtatásáról. Ezt a témát folytatjuk most. Egyébként a XX. század második felének egyik legnagyobb magyar szépírója épp húsz éve, 2001. július 22-én halt meg."

FEUILLETON
Almási Miklós Függőség Nr. X címmel írt esszét a játékfüggőségről.
"Önmagában a játék emberi csoda: Schiller szerint az ember akkor igazán ember, ha játszik. Mindnyájan játszunk, egymással, kavicsgyűjtéssel, kirakós-játékokkal, szerelmi trükkökkel. De elszenvedjük a cinikus játszmákat is, melyeket velünk művelnek akár az intimszférán belül. Tudom, persze, hogy vannak békés játékok - szobagolfhoz, vagy kriketthez például csak szabadidő kell (az utóbbihoz szabálykönyv is, mert olyan bonyolult...) És vannak kibaszós játszmák is, vagyis a schilleri mondás mégsem pontos: "játékból" taccsra is lehet vágni valakit."

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Zelei Dávid Egy esszéista lehetősége című kritikája Michel Houellebecq Intervenciók 2020 című esszékötetéről szól.
"Pedig ha az ember esszét ír - mint e kötet nagy részében Michel Houellebecq - veretes hagyományok biztatják arra, hogy nyugodtan legyen "hülye". Már maga a műfajalapítónak tartott Montaigne is teljes nyugalommal jelenti ki, "ha tudatlanságon érnek, nekem ugyan nem ártanak", a következetlenség, egyenetlenség és őszintétlenség pedig a teoretikusok szerint alapvető feltétele annak, hogy az ember jó esszét írjon. Mihail Epstejn szerint "a jó esszéista nem teljesen őszinte ember, [és] nem túl következetes gondolkodó", de, ahogy Gyergyai Albert fogalmaz, "mindig szabad (...) kötetlen és megfoghatatlan" - amire szüksége is van, lévén az esszé maga a folyamatos határátlépés, bolyongás, műfajközi mozgás."

KETTEN EGY ÚJ KÖNYVRŐL
Tóth Krisztina Bálnadal című verseskötetét két kritika elemzi:
Branczeiz Anna Alámerül, felszínre hoz

"A Bálnadal verseinek egyik sajátos és erős vonása a jól ismert toposzok és formák átkeretezése. A cikluscímek (Völgyút, Kínai utazás, Terek) is jelzik, hogy a kötet központi motívuma az utazás, ami az élet közkeletű metaforája. A versek további jelentésekkel gazdagítják a fejezetcímeket. A völgy a lelki mélységek képi megjelenítéseként fogható fel; a kínai utazás önmagunk megtalálásának gesztusaként érthető; az utolsó ciklus terei pedig mentális terekké lényegülnek át."

Forgách Kinga Hol van a vers helye?
"A kötet legerősebb költeményei azok, amelyekben mindennapi szituációk mélyebb rétegei váratlanul tárulnak fel. Ilyen például a Babzsák című vers, amely egy teljesen banális helyzetből indul ki, abból, hogy újra kell tölteni egy régi babzsákfotelt. Egy anyát látunk, ahogy a garázsban a huszadik születésnapját ünneplő fiával tömködi küzdelmesen a tölteléket a zsákba. Aztán ahogyan haladunk a versben, az egész mintha egy inverz vajúdás-jelenetbe torkollana. A nyelvi és szituációs keret - a nyögés, a gyömöszölés, a madzag elvágása - a múltbeli szülésélményt hozza felszínre: "Gyömöszöltük és húzkodtuk, miközben / várták már őt, de félúton megállt, / nyomorgattam az oldalát és nyögtem, / de a babzsák csak nem hagyta magát." Hasonló technikára, játékra épül több vers is. Kifejezetten megrázó a Sunday című, amely a kínai zoknik vásárlásától indul, de valójában egy apa elvesztését meséli el. Vagy a Vatera, amelyben a játékbaba keresése az interneten a gyerekkor temetésébe torkollik."

VERS
A versrovatban ezen a héten Legéndy Jácint és Tőzsér Árpád verseit adjuk közre. Kedvcsinálóul álljon itt Tőzsér Árpád egyik verse:

Egyre gyakrabban...

1.
Egyre gyakrabban gondolsz a végre. -
Nem így igaz, hisz másra sem. -
Tán inkább így: már más minőségre
s más mennyiségre lát a szem.

2.
Fáradsz (néha a teremtő is
únja a teremtést vagy fárad),
s flosculusokban látod a nőt is,
hálás két karja ha köréd árad.

3.
Más lenni végre, de nem alakulva,
nem a Bardók haldokláselve
szerint, hanem ahogy a vulva
változik, más léttel, hím-ékkel telve!

PRÓZA

Gellén-Miklós Gábor, Háy János, Kürti László és Szilágyi Júlia prózája.
Tárcatár: Benedek Szabolcs.

Részlet Háy János A hőerőmű című írásából:

" De ez a mostani, tényleg jó választás, mondta a barátnőjének, amikor végre le tudtak ülni, hogy elmesélje, hogyan alakultak az elmúlt hónapok. Ez egy energetikai cég, persze minden olyan, hogy újrahasznosított, meg fenntartható, és napelem meg szélerőmű. Fú, mondta a barátnő. Itt aztán marha jó lesz, mondta, és elmesélte, mit mondott a főnök az első, nevezzük így fejtágítón, hogy azért kell növekedni, hogy visszaszorítsuk a hagyományos energiaforrásokat, amely energiaforrásokra valójában ez a cég is épül, mert akkor váratlanul kiderült, hogy azért néhány hőerőmű életben tartásában ez a cég érdekelt, persze rögtön be lesznek zárva, ha az alternatív energiaforrások elérik azt a szintet, szóval sikerül azon a téren eléggé növekedni."

HANGOSKÖNYV
Ruff Borbála Nő, aztán meg néni című kritikája a Nőnek lenni című, Háy János novelláit tartalmazó hangoskönyvről, melyet Krasznahorkai Ágnes ad elő.

"A több kötetből, köztük a Házasságon innen és túl vagy a Hozott lélek című novellagyűjteményből válogatott szövegek főszereplői ugyan nők - a sorrend alapja, hogy lány, nő, majd idős asszony történetei hangzanak el -, de azok a súlyos terhek, amelyek az életüket nehezítik, mégis univerzálisak. Terhelt család, rossz házasság, széteső párkapcsolat vagy kiégés áldozatai ők, sikertelen kompromisszumkísérletek után kevés reménnyel élő emberek, akik elzakatolnak valahogy, de hogy az egyik pontból a másikba jussanak, az komoly erőfeszítést igényel tőlük. Szép mementója ennek az albumot záró, Petőfi híd című szöveg, amelyben az Öregasszony minden igyekezete arra irányul, hogy az elbukás kudarcát elkerülve nehezen, de átjusson a hídon Pestről Budára, és nem is annyira lényeges, sikerül-e neki."

ZENE
Végső Zoltán Köpni kell! című kritikája Varga Judit igazságügy-miniszter Smoke Gets in your Eyes-előadásáról - a fertődi Esterházy-kastélyban.

"Ahol egy gyakorló, hatalomban lévő politikus produkciója része lehet az ország egyik legjelentősebb műemlékében megtartott zenei előadásnak, ott nagy a baj! És még nagyobb baj, hogy a fellépő, a kísérő zenész, a körülötte toluló slepp és a teljes hatalmi elit ezt így tartja természetesnek, pedig még Torgyán József is értette, hogy ez így nem helyes. Ki szeretné, hogy az újrainduló zenei életben általános legyen, hogy politikusok játszanak nekünk koncerteken?"

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu


Ajánló az Élet és Irodalom 2021/29. heti számából

Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

INTERJÚ
"Célom, hogy a filozófiai jártasság egyetemessé váljon" - Agnes Callard filozófussal Kőszeghy László beszélget.
"Agnes Callard filozófus 2008 óta tanít a Chicagói Egyetemen, PhD fokozatát a kaliforniai Berkeley-n szerezte, szakterülete az antik filozófia és az etika. Az utóbbi években érdeklődése középpontjába az érzelemfilozófia került, és a haragról, illetve a féltékenységről szóló provokatív írásai mind a szakmai, mind a szélesebb közönség körében elismerő visszhangot keltettek: tavaly jelent meg egy általa szerkesztett esszékötet a harag filozófiájáról (On Anger, MIT Press, 2020), a chicagói The Point magazinba és a New York Timesba írt filozófiai írásai pedig a szélesebb nyilvánosság számára is ismertté tették. Az érzelmek filozófiai megközelítéséről, valamint a nem szakmai közönség számára írt filozófia fontosságáról beszélgettünk."

FEUILLETON
Hegedűs Claudia Egy bennszülött turista című esszéjének témája: életvalóságok és konfabulációk Julian Barnes prózájában. "Megkérdőjelezhetetlenül brit, de ugyanakkor virtigli européer. Éppolyan franciás sikkel fogalmaz a mindennapok banalitásairól, mint amilyen magától értetődő természetességgel közelít az élet-halál kérdésekhez. Hasonlóképpen nem riad vissza a kiszámítható narratív kliséktől sem, mert még egy üres frázist is képes többletjelentéssel felruházni. Szépírásaiban nem különülnek el élesen a műfajok és válfajok, mert a rövidebb-hosszabb munkáiban nagyjából (irodalom) és egészében (élet) minden összefügg és szervesül. Teszem azt, amit ő nem tud Gustave Flaubert-ről, vagy a francia gasztronómiáról, azt talán nem is érdemes firtatni. Úgy gondolkodik, mint egy angol, s közben úgy kontemplál, mint egy született francia. S hogy ki ő? A kortárs brit irodalom doyenje a 75 éve született Julian Barnes, aki írjon bár esszét vagy regényt, vagy éppenséggel disztópiát, így vagy úgy, de minden esetben belecsempész a szövegbe egy árnyalatnyi franciaságot, önreflektív életelemet, meg egy csipetnyi angol humort."

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Csuhai István Geniza című kritikája Stefan Hertmans A fordult szív című regényéről szól. "Eddigre világossá válik, hogy az 1951-ben a belgiumi Gentben született flamand író, Stefan Hertmans második magyarra fordított regényében ugyanazt valósítja meg, mint amit a 2016-ban ugyancsak Fenyves Miklós fordításában, de még az Európa Könyvkiadónál napvilágot látott elsőben, a Háború és terpentinben, ebben a nagyapja ráhagyott első világháborús feljegyzéseit kommentáló és közreadó regényében tett: elsőosztályú modern esszéregényt írt ezúttal is, amelynek fő vezérfonala a XXI. századi intellektuális tudat folyamatos működtetése, közösnek gondolt kulturális élmények és tapasztalatok legalább pillanatokig tartó játékba hozása Camus-től Kavafiszig számtalan apró mozzanaton át, egyszerre, párhuzamosan a regény különféle alkotóelemeinek önreflexív megalapozásával és magyarázatával."

VERS
A versovatban ezen a héten Borsik Miklós és Markó Béla versei kaptak helyet.
Kedvcsinálóul Borsik Miklós két verse közül idézzük itt az egyiket:
Régi legó
A Király utcán, útközben, úgy vesz körbe,
amit jelentéktelennek kell tartani,
mint a levegő. A részletek, ahogy selejtezek,
hogy haladjak, záporoznak, mint az ítéletek
a figyelem súrlódásai felett. Nem kell emlékeznem.
A Király utca tégla, veréb, egy bagett vége,
letépve, elejtve, mint a kérdés,
ami zizeg, mint a sütőpapír,
saroktól sarokig fújja a szél,
hogy mi alapján válasszak,
mit nézek és meddig nézem.
Meleg van. Ész nélkül fogom fel
a konténert, ahová régi legót öntenek.
Lassan elolvadnak az ablakok,
de masszájuk hamar mozdulatlan.
Végül a dermedt Királyt meg is lékelik
fentről - kulcscsomó, sótartó, öngyújtó -,
megdobálják a frissen megkötött folyót,
az utca széttörik, és azt kérdezik,
mit nem értesz a városon,
átlátszó az egész.

PRÓZA
Esztergályos Károly, Molnár T. Eszter és Nagy Gerzson prózája.
Tárcatár: Szaniszló Judit.

Részlet Szaniszló Judit Hazugság nincs című írásából:
"Minden írótáborban és szemináriumon végighallgatta a fő szabályt. Itt is. A fő szabály általában már az első napon szóba került, egy esetlegesen közösen elfogyasztott, csapatépítőnek szánt ebéd után: tilos az éppen meglévő magánéleti problémákról írni. A friss élményekről, az aktuális traumákról hallgatni kell. Oké, akadhatnak kivételek, de azok az írók, hát mondjuk ki, zsenik. Zsenik és - nem mondjuk ki, de, na - férfiak. Ők itt a táborban nagy eséllyel nem zsenik, és teljes táboridős - nem mondjuk ki - férfi is csak egy van köztük.
A másik a tábor második felétől tud majd csatlakozni. Szóval ne reszkírozzanak. Az érzelmi érintettség mindig rossz stílustanácsadó.
A tábor előtt két nappal végre nőgyógyászhoz is eljutott. Nagyon félt, hogy a méhpolipja valami sokkal rosszabb dolog előszobája. Sok gondot nem okozott, de azért az aktusok utáni enyhe vérzés eléggé zavarba ejtette. El kellene távolíttatni, egyelőre nem tudja még, miből. Ingyen nem fogják megcsinálni."

FILM
Báron György kritikája a Sweat című lengyel-svéd filmről szól, melynek rendező-forgatókönyvírója Magnus von Horn.
"Amíg a rendező, aki a forgatókönyv írója is egyben, nem akart semmit sem mondani, elnéztük az agyzsibbasztóan üres képeket, ám amikor ráfordult a nagybetűs Üzenetre, műve kínos giccsé sziruposodott. Látszatra az influenszerkultúra kritikáját nyújtja, de igazából csöppet sem mélyebb vagy igazabb annál, amit bírál, sőt..."

SZÍNHÁZ
Molnár Zsófia Masteroff-Kander-Ebb: Kabaréjának a Margitszigeten előadott vígszínházi változatáról írt.

"Az előadás kapcsán igazából az a kérdés, a színpadi hatáskeltésen túl mi mondanivalója van a mának. A rendezés erre apró jelekkel válaszol: a látványban a kétszínűség dominál, és ebben a legritkább az egyszerű fekete-fehér, emellett Béres Attila az emberi simulékonyság széles skáláját vonultatja fel, miközben a súrlódásokat is megmutatja - mind a magánéletben, mind az úgymond művészlétben."

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu


Ajánló az Élet és Irodalom 2021/28. heti számából

Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

FEUILLETON
Bacsó Béla A jellemről című esszéje Joseph Conrad Nostromo című regényét elemzi.
"Elsőre úgy olvassák, mint amiben a konkrét geo/szocio/historiográfia a meghatározó, ami szinte emléket állít a koloniális területfoglalás és a barbár haszonszerzés korszakának. Helyes! Conrad technikája éppen erre épít, amikor egy tér-időben csaknem azonosítható, feltérképezhető világ (Közép és Dél-Amerika korábban a spanyolok által felfedezett területei) leírását adja, s egyben a mögötte munkáló erők, mélyáramok megírhatatlan erupcióját tapasztaljuk. Olyan írásrétegeket hord egymásra, amelyek egyszerre rajzolják meg és teszik lehetővé a kettős olvasatot - az így volt, a miként történt és történhetett meg éppen ezekben a rétegekben őrződik meg. A regény Costaguana ásványokban (ezüst!) gazdag hegyei és partvidéke között játszódik, ahol egy koncessziós jogokkal bíró vállalkozó (Charles Gould, a régtől fogva itt élő angol család utolsó sarja) ezüstöt termel ki, és ennek a gazdagság-történeti mozgásait mutatja be a mű, a folyamat végül minden alak életét magnetizálja, erodálja - azzal, hogy részesedni kívánnak a kitermelt javakból."

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Kész Orsolya Asszonyok, lányok élete című recenziója Alice Munro A Jupiter holdjai című novelláskötetéről szól.

"Munro írásaiban nem történnek világrengető események, a kötet elbeszéléseiben az a rendkívüli, hogy akár egy mondatban össze is foglalhatnánk a cselekményüket, mert annyi az egész, hogy: egy idősotthonba új lakó érkezik (Mrs. Cross and Mrs. Kidd), négy szabadszájú unokanővér egy családi találkozón történetekkel szórakoztatja egymást (Chaddeley-k és Flemingek); egy baráti látogatás alkalmával mindenki elbeszél a másik mellett (Valerie vacsorája). Munro azonban iszonyatosan jól tud mesélni, a kötetben az az egyik legizgalmasabb, hogyan csinál látszólag mellékes eseményekből és jelentéktelen figurákból bámulatos belső történeteket és szerethető karaktereket.
Az elbeszélések nagyrésze több, egymáshoz lazán kapcsolódó helyzetből, és/vagy szikár, letisztult nyelven előadott félmondatos jellemrajzokból indul ki: Munro először az aprólékosan és sűrűn kidolgozott felületeket mutatja, egy túlméretezett brosst, egy tupírozott frizurát, hogy aztán mozdulatról mozdulatra hatoljon le szereplői traumáihoz, önmaga előtt is rejtegetett titkaihoz, és tapintatosan hozza felszínre a tagadás vagy a felejtés rétegei alól."

VERS
A szám versrovatában a héten Falcsik Mari és Tábor Ádám versei olvashatók. Ezúttal Falcsik Mari ciklusának nyitó darabját adjuk közre:
Két korszakom

Laktam egy helyütt, ahol
a temető volt a legszebb.
És laktam egy helyütt, ahol
nem is tudtam, hol a temető.

PRÓZA
Bozsik Péter, Kávai Katalin, Tóth Gábor Ákos, Panajotu Markosz prózája.
Tárcatár: Selyem Zsuzsa.
Részlet Bozsik Péter Ádám és Sztálin című írásából:
"Talán a múlt évezred vége felé történt, talán a nyolcvanas évek második felében. Néhai, megboldogult mesterem irodalmi estje után fölmentünk Ádámhoz, a festőhöz. Ám náluk, otthon nem volt semmi szesz, így ósdi Trabantjával elfurikáztunk alkoholos italokat vásárolni.
Vodkát, bort, sört. Összedobtuk rá a pénzt. Útközben Ádámnak az a felejthetetlen ötlete támadt, hogy nézzünk be a Fekete Lyuk nevű szórakozóhelyre. Az egészre úgy emlékszem, mintha szellemvasút sínjén gyalogolnék vonagló, tupírozott hajú, tetovált testek között egy végtelen, alig megvilágított, füstös barlangban, amelyben valami pokoli zene szól. Nem tudom már visszaidézni, mennyi időt töltöttünk ott, de mire visszaértünk, a társaság fele már távozott, a másik fele épp készülődött. Kényszeredetten megittak egy-egy italt, és kissé sértődötten elvonultak. Mint akik gazda, vagy inkább vezér nélkül maradtak. Akkori szerelmem és én, a háziak szívélyes invitálására, ott aludtunk. Előtte megittunk mindent, amit vettünk, úgy ájultunk bele az ágyba. Mire fölébredtem, Ádám már a kávéját szürcsölgette, cigarettázott, és egy vastag könyvet olvasott. Olykor hangosan fölröhögött. "Mit olvasol?", kérdeztem tőle. "Joszif Visszarionovics Sztálin nyelvészeti munkáit", mondta nevetve."

A Tárcatárban Selyem Zsuzsa: Madarak voltunk.
"A gyerekek izegnek-mozognak, a legkisebbet egy hatéves-forma kislány cipeli az ölében fel s alá a folyosón az éjszakában. A kupékban, végignyúlva keresztben az üléseken, alszanak a szerencsések. Roxanának is nehéz volt itthon, mondja Bordás Janó. Pedig neki még érettségije is van, szemben vele, aki csak nyolc osztályt végzett, mert kellett menni pénzt keresni.
Mindketten Dallasban nőttek fel, és már kicsi koruktól azt tervezték, hogy innen elmennek, mert lesz majd saját lakásuk hideg-meleg vízzel, központi fűtéssel, és majd a gyerekeik szép, tiszta ruhákban járnak iskolába meg a játszótérre, ahol annyi színes mászóka meg hinta van, ők majd ülnek a padon kézen fogva, és gyönyörködnek bennük, mert ügyesek lesznek a gyerekek, és bátrak, és addig tanulnak, ameddig akarnak, hogy még németül is beszélhessenek, spanyolul is, meg olaszul is, az angol persze alap, és senki ne hajtsa majd őket a munkájukban, még ha fizet is értük egészségi biztosítást."

ZENE
Végső Zoltán Rick Beato Youtube-csatornájáról írt.
"A magyar zsurnálkritikus állandóan birkózik azzal, hogyan kerülje ki a zenei nyelvezetet, nehogy megbántsa az olvasót, hogy mondjuk a modális hangsorok ismeretét adottnak veszi. Beato egyenrangú partnernek tekinti a nézőt, miközben megmutatja, hogyan lehet harmóniai funkciókról magától értetődően beszélni, támpontot is ad, ha esetleg hallásunkat treníroznánk, és közben felfesti a pop-rock kultúrtörténetét egy olyan zenei tablóra, amelyben azért megemlékezik a nyolcvanéves Martha Argerichről, ahol az értékekről tényleg tudjuk, miért értékek. Ez az ember újra kitalálta magát, nyitottan tekint a világra, ha valami számára új, pillanatokon belül felveszi a fonalat. Beato adásai lekötnek, számít, amit mond, miközben a művészetbe, a szakmánkba vetett hit pozitív üzenete ad bátorítást, nem csak zenészeknek."

FILM
Stőhr Lóránt Thomas Vinterberg Még egy kört mindenkinek című filmjét értékelte.
"Thomas Vinterberg a Dogma-kiáltvány szerzőtársaként és első számú alkotása, a Születésnap rendezőjeként tört be a nemzetközi filmvilágba, ám jobb-rosszabb művészfilmek sora után a Még egy kört mindenkinek vált eddigi életműve szakmailag leginkább elismert filmjévé, amely megnyerte a legfontosabb kategóriákat a tavalyi Európa Filmdíjon, és az Oscar-díj versenyében is a legjobb ötig jutott. Ami csak azért szomorú, mert a szórakoztató, de sekélyes középfajú dráma az életközepi válságról mondja fel a közhelyeket anélkül, hogy bármilyen eredeti művészi gondolattal megzavarná a vacsora melletti baráti beszélgetéseket."

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu


Ajánló az Élet és Irodalom 2021/27. heti számából

Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

FEUILLETON
Milbacher Róbert esszéje: A magas irodalom lektűrösödéséről.
"A jobb híján "magas irodalomnak" nevezett jelenség annak köszönheti létét, hogy az irodalmi termelés természetéből adódóan hierarchikus. Pontosabban amennyiben nincs újító jellegű magas irodalom, akkor az adott irodalmi kultúra megmerevedik, és a lektűrösödés útjára lép. A lektűr és a giccs szerepe csak akkor értékelhető a fentiek értelmében pozitívan, ha nem sajátítja ki a "magas irodalom" helyét. Csakhogy, amíg a magas irodalom meg sem próbál tudásforrássá válni, hanem megelégszik a társadalmi-politikai közbeszéd szolgálólányának szerepével, elkerülhetetlen, hogy az irodalom a kultúra óvszer nélkül fogyasztható konzumzenéjévé váljon. Annak ellenére is az új tudás felmutatása volna a lényege a magas irodalmi produkciónak, ha ez szinte lehetetlen küldetésnek tűnik is, ezért válik vakrepüléssé minden, a kortársi közbeszéd navigációját mellőző, azt legfeljebb csak távoli jelzőfénynek tekintő mű létrehozása."

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Károlyi Csaba Fülbemászók című kritikája Szvoren Edina Mondatok a csodálkozásról című novelláskötetéről szól.
"Az extrém Vejnštejn-hatással szemben, melynek jelentését nem lelem, az Ohrwurm-jegyzetek kifejezésben semmi rejtélyes nincs: a német szó jelentése fülbemászó (például zene). Szó szerint fülkukac (semmi rovar). És bizony az Ohrwurm-jegyzetek új színt hoznak a Szvoren-novellisztikában. Kicentizett, pontos, fegyelmezett írások ezek, itt minden dekára annyi, amennyinek lennie kell. Egyik kedvencem a (kék, zöld és sárga), amiből egy mukkot nem értek, de gyönyörűen szól. Ami igazán érthetetlen, azt tulajdonképpen nagyon is értjük. Ahogyan értjük a vakokat a libegőn, érezzük a lópánikot, látjuk a morzsás fekete karaktercipőt, bólogatunk rá, hogy rossz az íze a kútnak, de jó a szaga, aha. Szvoren Edina eddig is kiváló író volt, de az Ohrwurm-jegyzeteken most aztán igazán erősen elcsodálkoztam. Betették a bogarat a fülembe."

AZ ÉS KÖNYVE JÚLIUSBAN
Radnóti Sándor A zsidókról című kritikájában elemzi Hargittai István Jeremiás nyomában - Beszélgetések Komoróczy Gézával című kötetét.
"Azt nem tudom, hogy a magyar zsidóság hányadrésze olvadt be abban az értelemben, hogy mára elfelejtődött vagy anekdotikus családi érdekességgé vált eredete, de azt tapasztalom, hogy ilyen változás négy-öt, vagy még több nemzedék erőfeszítései ellenére sem következett be az értelmiség, az elit és a polgárság nagy részében. Vagy amennyiben bekövetkezett sajátöntudatuk szerint, csalatkoztak. (Ennek döntő oka, vagy inkább rettenetes tünete a vészkorszak jogfosztása és tömeggyilkossága volt.) Komoróczy fontos állítása az asszimiláció sikertelensége. Tennék azonban egy ellenvetést, elfogadva a tézist. Ez pedig az, hogy százötven év alatt az asszimilációra törekvés is erős hagyománnyá vált, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni. Hiszen az említett érzékenység a magyar és a zsidó megkülönböztetése iránt is ebben a hagyományban gyökeredzik! Ebből és nem valami politikai széljárásból vezethető le György Péter és Komoróczy Géza vitája (még inkább éles ellentéte), amelyet a könyvben Komoróczy részletesen kibont."

VERS
Ezen a héten a versrovatban Büki Flóra és Purosz Leonidasz versei kaptak helyet. Ízelítőül álljon itt Büki Flóra egyik verse:

Az udvar szabálya
L' Amour Fou kutyája kilép az ólból,
vicsorog, csahol, fröcsköl a nyála,
nyakától álláig fut vele lánca,
a sarkamban liheg, engem csodálva,
leülök elé az apadó árba,
megkérem, szálljon egy kicsit magába,
fejét húzza vissza lassan a hasába,
amíg biztosan szerepet cserélnek,
vezeklő vágy és az ingerlő magánya.

PRÓZA
Becsy András, Köves Gábor, Molnár Lajos és Vörös Anna prózája.
Tárcatár: Szív Ernő.
Részlet Szív Ernő Szőke című írásából:
"Az első alkalommal, éppen huszonöt éve, egymásnak koccantak a pult előtt, azt hitte a recepciós, összetartoznak, úgy is regisztrálta be őket, nem kérdezősködött, ők meg belementek a játékba, együtt lifteztek föl, ugyanaz a szoba, és odafönt Szőke leült az ágyra. Ez... ez most mi. Te tudod, hogy ez most mi? És hogy van egy gyereke. Nem baj, neki is van. De hogy ők mit akarnak? Nem tudja, mondta, és tényleg nem tudta, hát nem volt eltervezve, ebben a magától értetődő, jóllehet mégis képtelen helyzetben, mert más az, hogy mit éreztek tizennyolc évesen, de hogy ez most így jöjjön elő, ilyen gátlástalanul és őszintén, csöppnyi szemérem nélkül, csak mert ilyenkor már van kis szégyenkezés, hogy megereszkedett, hogy petyhüdt, hogy úszógumi, hogy nehezebb és hogy savanyú vagyok. Lettem. Hát ez tényleg fölfoghatatlan volt. Nem volt semmi szabadkozás. Te most fogod a mellem? Tényleg? Együtt mentek le a már nekiveselkedett, enyhén spicces többiekhez, kézen fogva.

Mit röhögsz, hülye.
Inkább töltsél, Karcsi."

SZÍNHÁZ
Molnár Zsófia az Átrium Mefisztó előadását értékelte.
"Urbán András rendezésének tagadhatatlanul van aktuális tartalma - legfőképpen társadalmi, amibe természetesen a szakma is vastagon beletartozik -, a kiindulópont viszont inkább arra hívja fel a figyelmet, hogy a probléma nem kortárs, legfeljebb a vetületei változhatnak korról korra, és inkább a struktúra, egyfajta berendezkedés váltja ki. Mert ahol valaki hatalmat gyakorol, ott elnyomottak, alávetettek is vannak, ahol valaki pöffeszkedik és harsog, ott mások meghúzzák magukat, és befogják a szájukat. És a megélhetésről való gondoskodás mellett legfeljebb akadozó lendületű aknamunkára meg suttogásra telik az erejükből."

TÁNC
Fuchs Lívia Gustavo Ramirez Sansano a Közép-Európa Táncszínházban bemutatott, Recortes című táncelőadásáról írt.
"A KET ezzel szemben folyamatosan az új hangot, a kísérletező alkotókat fürkészte, s nekik kínált fel együttműködési lehetőséget - Duda Évától Gergye Krisztiánig, Hámor Józseftől Réti Annáig, Pataky Kláritól Simkó Beatrixig, Mészáros Mátétól Góbi Ritáig. A társulat kortárstánc-koncepciójába (és korlátozott anyagi kereteibe) a hazaiak mellett időről időre külföldi koreográfusok meghívása is belefér. A spanyol Gustavo Ramírez Sansanót nem a KET vezetése fedezte fel »számunkra«, hiszen a spanyol koreográfus már 2008-ban komponált egy feledhető darabot (Gaudí) a Győri Balett részére, majd a Budapest Balett és a Badora Társulat is átvette a koreográfiáit."

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu


Ajánló az Élet és Irodalom 2021/26. heti számából

Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

INTERJÚ
"A harmadik regényem kulcsfigurája magyar lesz!" - Richard Osmannel Hegedűs Claudia beszélget.
"Sokan habzsolják a bűnügyi történeteket, de ettől még nem válnak krimiíróvá. Szerencsére! Richard Osman nevét azonban érdemes megjegyezni. A népszerű brit tévés producer és műsorvezető ugyanis gondolt egy nagyot, és a karanténidőszak alatt összehozott egy falrengető detektívtörténetet. A tavaly szeptemberben megjelent krimi - The Thursday Murder Club - pillanatokon belül bestsellerré vált. A regényből több mint egy millió példány kelt el Angliában, de még jóval a zajos siker előtt Steven Spielberg produkciós cége megvásárolta a könyv filmjogait. Richard Osman szerencsesorozata azóta is tart. Néhány hete átvehette az év brit írójának járó elismerést, és már alig várja szeptember 16-át, amikor is a bestseller folytatása - The Man Who Died Twice - megjelenik az Egyesült Királyságban. Itthon május elején debütált A csütörtöki nyomozóklub (fordította Orosz Anna, Agave Könyvek, 2021) és nálunk is azonnal a sikerlisták élére került. (Kritika róla: Csuhai István: Egyszóval angol, ÉS, 2021/25., jún. 25.) A hazai olvasóközönségnek sem kell sokáig várnia a második kötetre, mert év végére magyarul is elérhető lesz A férfi, aki kétszer halt meg."
 
FEUILLETON
Váncsa István Te tetted ezt, Jolán című gasztroesszéje a gazpachóról szól.
"Egyszerűsítsük a képletet, legalább átmenetileg, később úgyis bonyolódni fog. A gazpacho egzisztenciája az antikvitásban gyökerezik, közelebbről az olívaolaj + kenyér + bor formulában, ami a görög-római köznép elsődleges, sőt csaknem kizárólagos tápláléka volt. Az éhező maga elé tett egy tálkát, olajat öntött bele, kenyérrel kimártogatta, bort ivott hozzá, és ennyi. Természetesen az olajba kerülhetett némi zöldfűszer, ami ott nőtt a domboldalban, optimális esetben egy kis hagyma vagy fokhagyma is. Egyébként az az olaj a maga eredeti mivoltában sokkal jobb volt, mint gondolnánk, a bor sokkal rosszabb, a kenyér olyan, amilyen, a világ pedig többé-kevésbé áttekinthető. Ma már ezt nem lehet róla elmondani, mert hiszen az andalúziai gazpacho valójában fűszeres paradicsomlé, amit nyaranta poharakban, frissítőként kínálnak, míg viszont a málagai (azaz semmivel se kevésbé andalúz) gazpachóban ördöghal, vénuszkagyló, krumpli és majonéz is lehet, mindezt pedig telente és ráadásul forrón tálalják. Ezzel szemben a Britannica úgy tudja, hogy a málagai tartomány gazpachója mandula alapú és szőlőt is tartalmaz. Vagyis a gazpacho szó jelentése - már ha van ilyen egyáltalán -, minél tovább vizsgálom, annál ködösebb..."

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Zelei Dávid A mexikói troll meg a migráns mutánsok címmel írt kritikát Mario Bellatin Jacobo, a mutáns című könyvéről.

"Talán nem túlzás kijelenteni, hogy a tavaly hatvanéves mexikói-perui Mario Bellatin a kortárs latin-amerikai irodalom egyik legnagyobb trollja. Hosszas interjúkban ecseteli kedvenc szerzője, Shiki Nagaoka kiválóságát, és fotókkal ellátott (!) könyvet is ír róla - miközben Shiki Nagaoka természetesen nem létezik. Esszét ír az argentin La Naciónba Kavabata Jaszunari tiszteletére - melynek minden egyes mondatát a saját műveiről szóló kritikákból vágja ki. Egy irodalmi fesztiválra pedig, melynek központi témája a jelenlét, egy álruhába bújtatott, csuklyás argentin írót küld maga helyett, akit aztán messengeren instruál. És ez még csak néhány példa Báder Petra úttörő bellatinológiai kutatásaiból (Mario Bellatin: szövegen innen és túl, 1749.hu, 2020. december16.) - a sort ugyanis még hosszan lehetne folytatni."

KÜLFÖLDI FOGADTATÁS
"Létezik egy másik Magyarország" - Válogatás a Hol lakik a gyűlölet című antológia holland és flamand kritikáiból.
"Nem csak egy Magyarország van. Nem földrajzi, hanem kulturális értelemben. Van Orbán Magyarországa, mely az euroszkepszis és a konzervativizmus erős vára, egy "illiberális" állam, ahol a másik ellenségnek számít. Erről a Magyarországról Hollandiában eleget hallani.
Ám, ha egy ország mind földrajzilag, mind kulturálisan olyan messze van, akkor a lakosság mindennapi életét és a kevésbé látható értelmiségi réteg másféle hangját nagyrészt háttérbe szorítják az egyoldalú média hírei. Pedig igenis létezik egy másik Magyarország: Esterházy Péter, Bartók Béla és Radnóti Miklós Magyarországa."

VERS
A versrovatban ezen a héten Karacs Andrea, Lanczkor Gábor és Wirth Imre versei olvashatók. Mutatványként ezen a helyen Karacs Andrea egyik versét közöljük:
piros
red love volt a tasakjára írva,
mintha gyermek óriás szíveket
festett volna a csempére, hogy
utána ecsetét a kádban mossa ki,
a gőztől már folyik le a festék,
mert nem volt itthon másfajta
fürdősó, csak füstölőből találtam,

az előkészített, fahéjillatú
helyett, egy levendulásat

PRÓZA
Jakubovits Anna, Magyar László András, Murányi Sándor Olivér és Petőcz András prózája.
Tárcatár: Benedek Szabolcs.
Részlet Jakubovits Anna Csak ne sürgess című írásából.
"A baj az lehetett, hogy éppen nem figyeltem oda. A folyón alámerülni készültek a tengeralattjárók, s kifutott a kikötőből néhány röpülőgép-anyahajó is. Tudod, ez a gyöngém. Ülök a téren, a padon, s moccanástalanul nézem látcsövemen a kikötői történéseket. Egyszer oda is mentem, egészen a közelükbe, de hamar elhessentettek. Azóta nem tudok járni. Ide, a padig még elvonszoltam magam féllábon. Úgy emlékszem, itt beszéltük meg a randevút. A templom előtt. Magammal hoztam a fehér ruhámat is. Vasárnaponként, a mise után elugrálok a szemközti házba, s szépen kivasalom. Nehogy gyűrött, ráncos legyen, amikor magamra öltöm. Nem szeretném, ha bármi hibát találnál rajtam.
Ilyenkor mindig üzenetet hagyok a sekrestyében, hogy föltétlenül várj meg. Most nem volt szükség üzenetre, hiszen itt ültem a padon. Napok óta nem mozdultam el innen. Nem az én hibám, hogy ma kezdték el a vonulást. Itt az ősz. Délre vonulnak a tengeralattjárók.
Mire letettem a látcsövet, nem voltál sehol. Szólhattál volna, esetleg megkocoghattad volna a vállamat, hogy hagyjam a bámészkodást, s kezdjek végre öltözni. De, ahogy ismerlek, nem akartál kedvenc tevékenységemben zavarni. Te is tudtad, tavaszig nem látom őket viszont. Ez kedves volt tőled."

ZENE
Fáy Miklós a Margitszigeten bemutatott Carmenről írt operakritikát.
"Carmen csak egy a lányok közül, tetovált nő, nincs körülötte semmi romantikus, semmi ördögi, dohánygyári munkásnő, aki keresetét részint csempészettel, részint talán szexuális szolgáltatásokkal egészíti ki. A baj az, hogy ha carmentelenítik a Carment, akkor nem teljesen világos, hogy miről szól a történet. Talán Don Joséról, aki majdnem bele tud simulni a katonaság arctalanságába, pitypang a mezőn, akit mégis lelegel a bika. De milyen bika?"

SZÍNHÁZ
Gergics Enikő a Miskolci Nemzeti Színház Hazatérés című előadását értékelte. A darabot Ascher Tamás rendezte.
"A Hazatérés annyiból még kíméletesebb is a nézőhöz, hogy legalább jól átláthatóan két, közérdeklődésre többnyire számot tartó témával foglalkozik: a hatalomgyakorlással és a szexszel. Miskolcon Ascher Tamás rendezése továbbá az abszurdra adott válasz gyanánt, az értelmezési kísérletek közben kialakuló kínos nyugtalanság alternatívájaként sűrűn felkínálja a röhögést is a nézőnek."

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu


Ajánló az Élet és Irodalom 2021/25. heti számából

Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

FEUILLETON
Nádas Péter A sötétség színein című esszéje a digitális fényképezésről szól.
"A digitális képen egyre megy, hogy a fényforrás mesterséges vagy természetes. A különbséget kizárólag színként észleli. Egyedül a tárgy színe számít, s hogy a való világban mi mit színez el, mi mire reflektál vagy milyen fénytörés eredményeként jön létre színként, hol és hogyan áll a színek paradicsomában, a digitálisnak egyre megy. A digitális képen oda minden dráma.
A digitális fényképezés akár tudja, akár nem, olyan világegyetemet képez, ahol Rortyval szólva nincsen válasz, mert kérdés sincs, nincsen gond, mert probléma sincs."

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Csuhai István Egyszóval angol című recenziója Richard Osman A csütörtöki nyomozóklub című krimijét elemzi.
"Jó krimihez méltóan A csütörtöki nyomozóklub elsősorban nem a "ki" és a "mit", hanem sokkal nagyobb lendülettel a "hogyan" kérdéseit feszegeti, és a bűnügyi vonatkozásokat lehántva róla, regényként is a dolgok "hogyan"-ja áll az érdeklődése középpontjában. A szerző, a debütáló írónak éppenséggel már nem annyira fiatal, 1970-ben született, a regény megjelenésekor ötvenéves, Nagy-Britanniában 2020 őszéig, a regény megjelenéséig leginkább televíziós személyiségként, tévés kvízműsorok vezetőjeként számontartott Richard Osman a duplafenekűség tekintetében példamutatóan vetette papírra vagy ütötte számítógépbe első könyvét."

KETTEN EGY ÚJ KÖNYVRŐL
Kukorelly Endre Istenem, ne romolj című verseskötetéről két írás született.

Vásári Melinda: Romok és épületek "A kötetben motívumok, szókapcsolatok, formák vándorolnak egyik szövegből a másikba, aminek sűrűsödési pontja az Élet és nem ciklus. Az alcím (ezeket ismételgeti) kettős jelentésű: ismétel vagy ismétlődik más versekben, úgy gondolom, mindkettő egyszerre érvényes, irány nélkül. Azáltal, hogy a szerző ciklusba rendezte e verseket, önálló, kiemelt státuszt - és kvázi címet is - kapnak, és kapcsolódási pontjaik is kitűnnek. Izgalmas példa erre, ahogyan a nyitó és a záró vers több ponton összecseng, mégpedig tükrös szerkezetben."

Csehy Zoltán: Uralni a húsz másodpercet "Kukorelly költészetében rendszerint a köznapi, a triviális, a minden értelemben prózai változik át költői szöveggé, miközben a látszatnaivitás vagy csevegő könnyedség egyre fajsúlyosabbá terhelődik. Az olvasót csapdába csalja a látszat, s maga is elámul, amikor a vers végére érve úgy érzi, hogy Kukorellynél kevés agyafúrtabb költő van, hogy az összkép, az összhatás enyhén szólva is parádés. Ezt a beavatási rituálét minden egyes Kukorelly-vers képes újra meg újra eljátszani: felkínálja a sétát a könnyed, ismerős, szinte tapintható közvetlen benyomások terepéről a mélységbe, az örvényszerűen megnyíló belső univerzumba, mely a leginkább egy önreflexív kivetüléseibe belezavarodó tükörrendszerhez hasonlít."

VERS
A versrovatban ezen a héten Petőcz András és Somos Ákos versei olvashatók. Kedvcsinálóul Petőcz András Rimbaud-Verlaine- ciklusából idézzük az egyik verset:
Emlékszem, ahogy (Paul Verlaine  - Arthur Rimbaud-nak)

Emlékszem, ahogy mutattad magad
meztelenül, ott, abban a párizsi
fürdőben, ahol mindenféle nők...,
de én csak téged bámultalak: a tested.
Emlékszem, ahogy mutattad magad.
Vékony voltál, mondhatni: sovány,
és nagyon is zavart. Amikor beültünk
ketten, a gőzbe, a fehér lepedő aligha,
aligha takart, mint egy kislány, remegtél.
Vékony voltál, mondhatni sovány.
A kezem éppen a mellbimbódhoz ért,
ahogy áttettem a karom a válladon. Te
nem tiltakoztál, hogy még fiatal vagy,
én pedig szerettelek ezért. Miközben
a kezem éppen a mellbimbódhoz ért.

Abban a fürdőben ott vagyunk újra,
és ott leszünk mindig. Saint Luc figyel,
s vigyáznak ránk az összes többi szentek,
megőrzik lépteinket. Megbújva bár, de
abban a fürdőben ott leszünk újra.

PRÓZA

Danyi Zoltán, Marton-Ady Edina és Orcsik Roland prózája.
Tárcatár: Szaniszló Judit.
Részlet Danyi Zoltán A rózsás papírok című írásából:
"A női strand tulajdonképpen egy fából készült, részben a parton álló, részben a víz fölé nyúló, szép és bonyolult épületegyüttes volt, középen két nagy faházzal, jobbról öltözőkabinok hosszú sorával, balról egy vízre nyíló, tágas csónakházzal, és ezeket az épületeket fából készült mólók kötötték össze egymással, számos egymásba futó, egymás útját keresztező, helyenként egybeolvadó móló kapcsolta össze a csónakházat és az öltözőkabinokat a két nagy faházzal, legalábbis ez lehetett az eredeti terv, abban az időben viszont, mikor a rózsát hordtam a szabadkai üzleteknek, meglehetősen foghíjasak voltak már ezek a mólók, és semmit nem kötöttek össze semmivel, a megmaradt lécek és deszkák elkorhadtak, eltöredeztek, rájuk lépni saját felelősségre sem volt ajánlatos, és ami azt illeti, nem csak a mólók, hanem az egész úgynevezett női strand lerongyolódott, az épületek falai megvetemedtek és megdőltek, a rájuk festett szép virágfüzérek elhalványodtak és elszíntelenedtek, a homlokzat faragott díszítéseit pedig belepték a pókhálók, melyeket szürke rongyokká, koszlott, szakadozott fátylakká változtatott a beléjük tapadó por és homok, vagyis azon a nyáron, mikor a rózsát hordtam a szabadkai virágüzleteknek, már meglehetősen lerobbant állapotban volt ez a szép és bonyolult épületegyüttes, mely a nevéről ítélve akkoriban épülhetett, mikor a nők még külön fürdőztek a férfiaktól."

ZENE
Csengery Kristóf Paul Hindemith és a Les Vents Français Wind Sonatas című lemezéről írt.
"És Hindemith? Kicsoda? Ki az a Hindemith? - felel a kérdésre kérdéssel a magyar zenehallgató, hiszen a XX. század egyik legjelentősebb zeneszerzőjétől szinte soha, semmi nem szólal meg magyar hangversenytermekben. Enyhíti a mellőzés tényét, hogy Hindemith német kortársai: Schönberg, Berg, Webern is mindmáig hasonló elutasításban részesülnek?
Aligha, mivel az új bécsi iskola triászával ellentétben Hindemith zenéje tetszetős, könnyenbefogadható, megkockáztathatjuk: szórakoztató - nem véletlenül kereste kenyerét szerzőjük fiatalon tánczenekarokban."
 
FILM
Stőhr Lóránt a többszörös díjnyertes A nomádok földje című filmet értékelte.
"Ez az bátor feminista főhősválasztás még egy európai művészfilmnek is becsületére válna, A nomádok földje azonban amerikai független film, az idei Oscar-díjosztó favoritja, ami a legjobb film, a legjobb rendezés és a legjobb színészi alakítás díját is megnyerte. Chloé Zhao rendező Jessica Bruder azonos című szociográfiájából írta a forgatókönyvet (vajon készült-e a Rakparton óta Oscar-fődíjas amerikai film szociográfia alapján?), és minden érzelmeskedés vagy idealizálás nélkül, mellbevágó őszinteséggel mutatott be egy létformát és egy súlyos emberi sorsot."

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu


Ajánló az Élet és Irodalom 2021/24. heti számából

Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

INTERJÚ
A magyar író, ha zsidó - Földes Györgyivel Kácsor Zsolt készített interjút.
Ha nem definiálja magát valaki zsidó írónak, milyen alapon címkézzük zsidónak? Lehet-e "billog" ez a címke? Milyen szempontok alapján tekinthetünk zsidó irodalomnak egy magyar művet? Kik a kortárs magyar zsidó irodalom főbb képviselői?

FEUILLETON
Isztray Simon A tó mítosza címmel írt esszét Thoreau Waldenjéről. "A Walden központi témája, hogy az ember - miközben nyilvánvalóan éli - képtelen rá, hogy a jelent - a saját jelenét - elérje, azt megtapasztalja, átélje és kifejezze. "A legbámulatosabb, legigazibb dolgokról talán sohasem beszélünk egymással mi, emberek." A nyilvánvalót kifejezni, azt, ami egyszerűnek tűnik, a nagyszerű törvényt, ami a "közvetlen közelünkben" folyvást megnyilvánul, a legigazibbat ("most real") amiről mi emberek "nem beszélünk". Ez a nyilvánvaló titok, rejtőzködő közelség Thoreau számára a valóság, vagy a jelen. Az egyszerűről beszélni azt jelenti, hogy a saját életünket mint ismeretlen életet beszéljük el és az illékony jelenre úgy tekintünk, hogy benne feszül a végtelen várakozás energiája."

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Kész Orsolya A sérülés esztétikája című recenziója Byung-Chul Han A szép megmentése című kötetéről szól. "Ha a neoliberális rendszer uralom- és hatalomtechnikája a pszichopolitika, akkor esztétikája a simaság esztétikája, állítja A szép megmentése című kötetében Han. Könyve az esztétikai elméletek mashupja, ami abból indul ki, hogy paradox módon ma a szépségnek ugyan soha nem látott kultusza van, miközben teljesen elveszítette transzcendenciáját, immár alig több, mint a fogyasztás egyik aspektusa. A szépség megrendítő és nyugtalanító vonásai átadták helyüket a lájkok és azonnali ingerek uralmának, föladva az esztétikain túl az etikaihoz, vagy a politikaihoz való kapcsolódás lehetőségét."

VERS
A versrovatban ezen a héten Fekete Vince és Istók Anna versei olvashatók. Kedvcsinálóként az ÉS-ben most bemutatkozó Istók Anna egyik versét közöljük:

A szerelem fiziológiája
Úgy álmodtam hosszú ébredések után
Éreztem a vágyat magamba zárva
Mint falósejt egy bekebelezett vírust
Állat voltam, akinek megszabták evolúciós jövőjét
Elvették magasabb rendű gondolatait
A teremtésből ennyi maradt nekem
Elrabolt édenkertben csatangoltam
Bundámon a hiábavalóság fénye csillogott.
Az álom a széken hevert összegyűrve
Zsebében félig szívott cigaretta
Talált reménysugár a szomorú, végigivott éjszakában
Az ébrenlét üres perceiben egyetlen szót kerestem
Jelentéktelen tőmondatok zúgtak csak bennem
Hegyes füleim közt átfütyült a gondolattalan szél.

PRÓZA
Balássy Fanni, Horváth Dániel, Tóth B. Judit és Vári Attila prózája.
Tárcatár: Selyem Zsuzsa.
Részlet Balássy Fanni Farkas Csapó Gyurka című írásából:
"A szőnyegen kuporog, lábai átnyúlnak a dohányzóasztal alatt, körülötte összefirkált tankönyvek, laptop a maszatos üveglapon. A gyerek másnapi környezetismeret háziját rakosgatja össze. Advent első vasárnapja van. A gyerek unottan lógatja a fejét a kanapéról, és nyávog. Az asztalon koszorú, magányosan pislákoló gyertyaláng. Az asszony a hálóban fekszik, a hétköznap felvett sorozatepizódokat pörgeti, amióta ő az egyetlen kenyérkereső a családban, gyakrabban vállal túlórát, így nem ér haza az adás kezdetéig. A nappaliban hideg ledfény, az illatgyertya fahéjas lónyálszagot ont magából. A gyerek feláll, felmászik a heverő háttámlájára, tornászoktól ellesett mozdulattal lendíti a lábát, egyensúlyoz, közben sürgeti apját, aki mohón görget a képtalálatok között. Gémeskút, gulya, racka juh, karikás ostor, délibáb, túzok, kilenclyukú híd: nyolcvanezerszázharmincöt hektárnyi szabad tér, megközelítőleg tizenhatmillió, egymás mellé felhúzott panellakás területe. Leragad az egyik kép előtt, a monitort beteríti a pixelbe sűrített pusztaság, azon gondolkodik, mennyit kellene szaladnia ahhoz, hogy elérje a távolban felsejlő erdőnyelvet."

SZÍNHÁZ
Gergics Enikő a  Kartonpapa című előadást értékelte, amelyet Tasnádi István írt és rendezett.
A darabot a Szkéné és a Nézőművészeti Kft. mutatta be. "Tasnádi István a saját drámáját rendezi, a Kartonpapát eredetileg a székesfehérvári Vörösmarty Színház felkérésére írta meg 2018-ban. Nincs semmi finomkodás ebben a rendezésben, direkt hangokra, konkrét interakciókra instruálja a színészeket; közbevetések nélküli információadagolás nyomán bontakozik ki a cselekmény és épül ki a szereplők titkolt gyarlósága. Van némi kabaréíz is ebben a színpadi elrendezésben, a színészek között természetellenesen nagyok a térközök, a párbeszédek ütemét a sűrű csattanók vezetik. Ennek megfelelően sok a szövegben a változatos erejű poén, de ezek fő eszközként hamar bevetté is válnak, egymást gyengítik, ellenállóbbnak bizonyul a nonverbális humor."
 
FILM
Báron György Selma Dell’Olio dokumentumfilmjéről, a Fellini - A lélek festőjéről írt kritikát.
"Fellini és a szellemvilág meghatározó, termékeny kapcsolatát ragadja meg Selma Dell’Olio dokumentumfilmje, a Fellini - A lélek festője, amelyet a rendező századik születésnapja alkalmából a tavalyi Cannes Classics programjában mutattak be, s amely most a magyar mozikba is eljutott. A fellengzős magyar cím helyett jobb lett volna meghagyni az eredetit - Fellini degli spiriti, azaz Fellini és a szellemek -, amely egyértelmű utalás a Júlia és a szellemekre. Az archív interjúkat, kortársak visszaemlékezéseit, filmrészleteket és animációs betéteket tartalmazó dokumentumfilm három ponton ragadja meg a művész kivételes kapcsolatát a természetfölöttivel, a transzcendenssel."

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu


Ajánló az Élet és Irodalom 2021/23. heti számából

Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

FEUILLETON
Gyenge Zoltán Books by the Foot címmel írt esszét Hegel és a művészet viszonyáról.
"Örök kérdés: az etikai és művészet viszonya. A kettő még a felületes szemlélő számára semlehet ugyanaz, vagy legalábbis komolyabb rácsodálkozás nélkül is be lehetne látni a kettő közötti különbséget. Kétségtelen, hogy a művészetnek áttételesen van etikai vonatkozása - erre Hegel talán nem figyel eléggé-, ahogy tanító hatása is. De ahogy nem lehet célja a természet utánzása (ismert a csalogány példája Kanttól), úgy a tanítás sem. Kifejezett célja biztosan nem. Azaz explicit célja nem lehet a művészeteknek, hogy jobbá tegyen (etika,nevelés), ahogy az sem, hogy ismereteket adjon (tanítás). Implicit módon jobbá tehet (tesz), illetve ismeretet is ad(hat)."

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Károlyi Csaba "Embernek látszó paraméterek" címmel írt kritikát Keresztury Tibor Hűlt helyem című regényéről.
"Most azonban az elbeszélő nem a háttérben áll többé, hanem előlép, és tényleg ő lesz a főhős. Régről ismerős szereplői most csak árnyalják az ő sorsát. Saját magát kell tehát immár éleslátóan megfigyelnie. A kíméletlen narrátor, aki eddig is reflektált magára, és nemcsak szereplőit, hanem önmagát is ironikusan szemlélte, most az eddigieknél is nehezebb feladatot kap. Azt a munkát kell önmagán elvégeznie, amit idáig alakjain végzett el. "Hősöm" - mondja a szerzői narrátor magáról, hogy aztán az énelbeszélést az egyes szám harmadik személyű narrációval merészen váltogatva fókuszáljon saját személyére. (...) A megfigyelő ezúttal saját szociális, egzisztenciális, sőt egészségügyi, mi több, halálközeli helyzetét vizsgálja meg, és nem panaszkodik, sőt kifejezetten nem nyafog. Lássuk hát, uramisten, mire megy ez az igazán szerethető megfigyelő-figura a jól kimunkált elbeszélésmóddal. Ha eddig kizárólag a megfigyelteknek igényelt részvétet és szeretetet, hogyan oldja meg most azt, amikor maga a megfigyelt? Ha megoldjuk az irodalmi, szakmai kihívást, akkor a személyes életünk megoldásához is közelebb kerülhetünk. Ennek a reménye érződik a sorok mögött. Ez a regény tétje."

AZ ÉS KÖNYVE JÚNIUSBAN
Radics Viktória Szépen kivezet című elemzése Nádas Péter Rokon lelkek című esszégyűjteményéről szól (Válogatott esszék, III.).
"Evvel a könyvével Nádas felpiszkálja a szendergő intellektuális fantáziát. Labirintusba kerülünk, amelyben ő ilyen meg olyan gondolati struktúrákat, kettősségeket, hármasokat vagy kristályos szerkezeteket alkot. Ezekből nem lesz vörös fonál, ellenben sok színes könyvjelző, aláhúzás, csillagozás. Nádas Péter az esszéisztikájában kifejlesztett egy kifejezetten irodalmi gondolkodást, mely attól irodalmi (s nem irodalmias), hogy sok tudásformát - mondjuk: történelmi, pszichológiai, filozófiai, etikai, ökológiai, művészetelméleti, fényképészeti tudáselemeket és szálakat - sző s fon össze, miáltal szépen kiviláglik, hogy ebben a nadrágszíjparcellák gyanánt szakterületekre szabdalt tudásvilágban az irodalom, az irodalmi gondolkodás funkciója a finom kézzel való összesodrás, ezeknek a tudásdarabkáknak és szálacskáknak a tandorisan egzisztencialista összedolgozása. (Naná, hogy Tandori is megjelenik a verebeivel a rokonlelkiségi dimenzióban, mely átnyúlik a Hádészba - másszóval a halál nem akadály.) Megtaláljuk-e az időket átszelő közöset, valamit, ami még eligazít a világvége felé vezető úton?"

VERS
Ezen a héten a versrovatban Hartay Csaba és Pege Ibolya versei olvashatók. Kedvcsinálóul Hartay Csaba egyik versét mutatjuk meg itt:
ÖNFELEDT
Megvan a szó, amit kerestem: önfeledt.
Kibújni saját köpenyünkből, amit a test.
De nem is ő adta ránk, csak a romlás.
Romlott ételek kavarognak gyomrunkban.
El kellene feledni a temetéseket.
Nyárközép esküvők kellenek.
És aztán a fátylat vízbe meríteni.
Mennyi küsz születik vergődve, halálosan.
Megvan a szó, önfeledt. Gyerekkor.
Utazás, maradás és soha meg nem érkezés.
Dongók keringenek mályvavirágok körül.
Miféle színek bújnak a felejtés levelei mögött.
El kellene feledni a temetőket.
Dombok lélegezzenek gödrök helyén.
Hullámzik bennem számtalan táj.
Majd kisimul a szívverés, halálosan.

PRÓZA
Beck Tamás, Egressy Zoltán, Hegedűs Judit Krisztina és Vajda Pierre prózája.
Tárcatár: Szív Ernő.
Részlet Egressy Zoltán Kettesével a lépcsőn című írásából:

"Támaszkodott az öreg, a korlátnak feszítette a hátát. Láthatóan készült valamire egy ideje.
Amikor újdonsült veje egy pillanatra végre magára maradt, gyorsan elnyomta a cigijét, és odasúrlódott mellé.
- Ha így van, most már így van - kezdte.
- Mire gondol? - Ervin rühellte az apósát, és ezt egy ideje már nem is próbálta titkolni. Úgy érezte, túl sokat nyelt az elmúlt hónapok során, megjegyzés megjegyzést követett az öreg részéről, főleg azóta durvult el a dolog, amióta tudomást szerzett az esküvőről. Illetőleg, amikor világossá vált számára, hogy nem tudja megakadályozni az egybekelést. Nemrég konkrétan elhangzott a szájából, ráadásul a vőlegény füle hallatára, hogy nem ilyen férjet képzelt el a lányának. És ugyanannak az eszmefuttatásnak a keretében nem sokkal később az, hogy Szonja nyugodtan keresgélhetett volna még tovább. Huszonhét éves, semmi oka
sietségre."

FILM
Stőhr Lóránt Kocsis Ágnes Éden című filmjéről írt.
 
"A világjárvány okozta bezártság tapasztalata intenzíven rezonált a filmre. Fél év megfosztottság után számomra a mozi élménye Éva eufóriáját idézte fel, amikor űrruhájától megszabadulva szinte pőrén kiteszi magát a természeti világ totális érzéki tapasztalatának. Az Éden gondosan kimunkált audiovizuális kompozíciója a moziban mérhetetlen érzéki gyönyört okoz, és mozgásba tartja a képzeletet - s ez, szó mi szó, a film megítélését is maga felé hajlítja."

SZÍNHÁZ
Molnár Zsófia a Katona Lear királyát értékelte. Az előadást Zsámbéki Gábor rendezte.
 
"A látvány persze fontos, de nem az a lényeg, hanem a szereposztás, az alakítások, hiszen Zsámbéki színpadán kivételesen ahány színész, annyi játékstílus - és belegondolva, különös módon éppen ez adja az előadás igazságát, teszi érvényessé ezt a történetet itt és most, ez a töredezett, sokszínű egység. A vendégként hívott Hegedűs D. Gézánál nehéz lenne jobb Leart találni a mai magyar színházban: gyönyörűen hozza annak eldöntetlenségét, hogy valóban megbomlik-e ez az elme dühödt tehetetlenségében, vagy az öregkori agylágyulás teszi, hogy képtelen értelmezni eleve ostoba kérdésére a válaszokat, amitől az egész maga képzelte -
külön, más - világ borul."

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu


Ajánló az Élet és Irodalom 2021/22. heti számából

Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

FEUILLETON
Kardos András Az etika partizánja címmel írt esszét abból az alkalomból, hogy ötven éve halt meg Lukács György.
"Jelen sorok írója arra a kérdésre, hogy lehetséges-e a bolsevizmusnak etikája, tagadó választ adna. Lukács György életútja azonban azt tanúsítja, hogy az etika nem csupán mint diszciplína jelentkezik az életben, mert mint ilyen a marxizmuson belül nem valósítható meg, és erre ismételten a lukácsi életpálya a legjobb példa: egész életében egy etika kidolgozása lebegett a szeme előtt, és, nem véletlenül, csakis töredékek és előmunkálatok készültek el belőle. Ám: ha a kérdést úgy tesszük fel, hogy lehetséges-e akár kommunistaként törekedni a tisztességes magatartás maximájának betartására, nos, akkor az a válaszom, hogy igen, lehetséges. "Az etika iránti érdeklődésem vezetett el a forradalomhoz" - mondja Lukács élete végén. Az alábbiakban Lukács György életútjának néhány példáján azt kívánom demonstrálni, hogy Lukács kanyargós filozófusi és ideológusi, sőt némelykor politikusi pályáján nagyon nehéz, sőt életveszélyes helyzetekben is a tisztesség maximája szerint viselkedett, de legalábbis törekedett erre."

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Zelei Dávid Bevezetés a koronovellisztikába című recenziója a Dekameron projekt - 29 új
novella a járvány idejéből című antológiáról szól. "A magyar olvasó mindük közül Margaret Atwoodot ismeri legjobban, akinek lassan egész életműve elérhetővé válik a Jelenkor Kiadónak köszönhetően, de az ír Colm Tóibin és a Park, illetve az olasz Paolo Giordano és az Európa Könyvkiadó neve is szépen összefonódott az utóbbi években. A többiek között is vannak nemzetközileg is erős nevek (Leila Slimani például Goncourt-, Mia Couto pedig Camões-díjas), vagy olyanok, akiknek emlékszünk egy-egy művére (például David Mitchell Felhőatlaszára), de a többségük a magyar olvasó számára egyelőre elvész a világirodalom végtelen óceánjában. Ne legyünk persze negatívak: a világirodalom óceánjában elveszni ugyanis csak akkor lehet, ha valahogy belekerültünk. Márpedig ismerve, milyen elenyésző százalékban adnak ki az Egyesült Államokban fordításirodalmat, egyáltalán nem evidens, hogy nem csak a tágas amerikai beltengerben pancsikolunk: a szerzők felének egyáltalán nincs amerikai állampolgársága, és akiknek van, azok között is sok a kettős identitású (nigériai, marokkói, szerb, iráni, stb. gyökerű). Mindez ugyanakkor rögtön érthetővé válik, ha a kiadás kontextusában nézzük a névsort: nagyon erős ugyanis a kötet - multikultiságot és kidekázott kiegyensúlyozottságot szinte előíró - New York-isága, kötődése a városhoz és a Times-hoz."

ÉS-KVARTETT
Szaniszló Judit Leli élete című regényéről
"Károlyi Csaba Deczki Saroltával, Szolláth Dáviddal és Visy Beatrixszel beszélgetett 2021. május 26-án Zoomon. A felvételt a jövő héttől meg lehet nézni a YouTube-on, az Írók Boltja csatornáján. Ősszel folytatjuk."

VERS
A versrovatban Bakos Gyöngyi, Harcos Bálint és Jász Attila versei olvashatók. Kedvhozóul Jász Attila versét mutatjuk meg itt:
ÖTVENÖT ÉVESEN
Mit is csinálhattam 2016. január 28-án,
azon a napon, amikor kedvenc kortárs,
szlovén költőm autóbalesetben meghalt.
Ötvenöt évesen. Úgy tűnik, ez az öt év
korkülönbség  ily módon behozható.
Mindig felnéztem rá, pedig egymagasak
vagyunk. Voltunk. Mára a barátomnak
tudhatom, noha soha nem beszéltünk
vagy leveleztünk. Nem azon múlik.
Egy vajdasági írótáborban azt mondták
szervező barátaim, hogy mindjárt itt lesz
Aleš Debeljak. Az izgalomtól figyelni se
tudtam a kérdésekre a lapszámbemutatón,
valamit mondtam rutinból. De nem ért oda,
akkor is az autójával volt valami gond, ahogy
évekkel később újra, amikor balesetben meghalt.
Mennyire szeretem azt a napfényesen puha
depressziót, ami a verseiből árad. A folyton
kialvóban lévő villanykörte pislákolását.
Ahogy üzen. Rajtad múlik, hogy megérted-e.

PRÓZA
Keresztury Tibor, Schmideg Ádám, Szathmáry István és Szegőfi Ákos prózája.
Tárcatár: Benedek Szabolcs

Részlet Keresztury Tibor Hűlt helyem című írásából:
"Sietett, hogy minél kevesebbet kapjon, de nem volt egyszerű, mert egyszerre kellett iszkolnia négykézlábon, s tartani az orrán a szemüveget. Ráadásul szakaszosan, ütemesen záporozott a tompán csattanó nyakleves, amitől minduntalan elhasalt, méterenként fel kellett tápászkodnia, ami jelentősen megnehezítette a haladást. Olyan vontatott volt a film, hogy belealhattam a függöny mögött. Meglepődve konstatáltam, hogy feltámadt Babu néni, kikóválygott az udvarra színes szoknyájában, egy darabig meredten nézte a jelenetet, aztán égnek csapta a karjait, rázendített kedvenc nótájára, patak partján sátoroznak az oláh cigányok, és táncolni kezdett hozzá, mint rendesen. Forgott ott a porfelhőben, egyre hevesebben, és kijött utána az ajtón, amin át este majd behúzzák, a vakáció utolsó napjának mind a tizenkét hullája, az egész regiment. Álltak, néztek fel az ablakunkra, te voltál ott tegnap nálunk, ezt lövellte felém vizenyősen tompa, megtört, közönyösen kifejezéstelen tekintetük. Nem én akartam, próbáltam reflexből felelni, de nem jött ki hang a torkomon. Az apám akarta, hogy így érjen véget a gyerekkorom, folytattam volna a könnyeimmel küzdve, ám mintha nem is Medve-sajtot, hanem kaktuszt vacsoráztam volna, másrészt meg szíven ütött, hogy amit csinálok, az színtiszta árulás. Csak nem árulkodok, csak nem mószerolom be apámat vadidegen tetemek plénuma előtt... Mit tegyek. Egész testemen folyt a víz."

TELEVÍZIÓ
Siba Antal a Kálomista Gáborral az Elk.rtuk című  filmjéről készített, az Origón megnézhető interjúról írt.
"Nem tudni, mit szól ehhez a Fidesz-KDNP összevont propagandagépezete, nevezetesen, hogy Kálomista szerint milyen slampos munkát végeznek, ha egy teljes évtizede sulykolják a népbe, hogy Gyurcsány bűnöző, és lám, fölnő egy új generáció, amelyik erről az emberről mit sem tud. Azt is mondja a Megafilm főnöke, hogy azért van szükség a Gyurcsány-filmre, mert »rengeteg a történet, amit nem dolgoztunk fel«, majd nagyvonalúan egyberántja Gyurcsányt Trianonnal, a második világháborúval és így tovább."

TÁNC
Fuchs Fuchs Lívia a Bartók Tavasz táncelőadásait értékelte.
"A Bartók Tavasz szervezői idén nem sokat bíbelődtek a táncprogrammal, ugyanazt a néhány társulatot hívták meg, amelyek a Müpa egész éves kínálatában is rendszeresen fellépnek. Először is bepótoltak két, már a tavalyi, jubileumi Tavaszi Fesztiválra tervezett és elmaradt bemutatót, a Győri Balett GisL-jét és a Magyar Nemzeti Táncegyüttes A hűtlen feleség - Barcsai szeretője című táncdrámáját. Saját, mert nem tavalyról megöröklött programként három balett egyfelvonásost kínáltak, s ezek közül kettőben az új fesztiválnak nevet adó, éppen 140 éve született Bartók Béla zeneműveire született koreográfiák szerepeltek. Ami szép gondolat, csak ehhez sejteni kellene, a magyar koreográfiai szcénában kik is azok, akiket valóban érdekel Bartók zenei univerzuma."

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu


Ajánló az Élet és Irodalom 2021/21. heti számából

Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

INTERJÚ
Az oltott fa kommunikációja - Korpa Tamással Lapis József beszélget. "Korpa Tamás költő, szerkesztő az Egy híd térfogatáról és az Inszomnia című verseskönyvek után a közelmúltban új kötettel jelentkezett A lombhullásról egy júliusi tölggyel címmel, amely 2020-ban a Horváth Péter Irodalmi Ösztöndíj finalistája lett. A Fiatal Írók Szövetségében eleinte programszervező volt, majd a szervezet társelnöke lett. Hosszú ideig a SZIFONline irodalmi lap főszerkesztőjeként dolgozott. Idén Sziveri János-díjjal tüntették ki."

FEUILLETON
Pál Sándor Attila Cini és én című esszéje abból az alkalomból íródott, hogy Karinthy Ferenc száz éve született.
"Egy pár évvel ezelőtti, naplójáról folytatott beszélgetésen hangzott el az a mondat, hogy Karinthy Ferencnek "semmi köze az apjához", tudniillik irodalmi értelemben. Súlyos, mondhatnám, fatális tévedés. Hiszen kétszeresen is legjobb írásai azok, amelyeknek az apjához, a családjához van köze, amelyek felvillantanak bravúros elemeket (ilyen rövid, csodálatos futamok kicsillannak a naplókból is, például amikor Sarkadi öngyilkosságáról vagy Zelkről ír). A korai regények, s különösen a Szellemidézés (a későbbi darab nem igazán jó szerintem), a Nyelvelések, a karcolatok, az Ez-az, avagy a bicikliző tigris, s majd a későbbiek is; az Irodalmi történetek, az Epepe. Nagyon szerettem a Végtelen szőnyeg novelláit, s a riportokat, a Téli fürdő című, vékony kis kötetet 1964-ből (ezt a szentendrei könyvtár nagy selejtezésén vettem, 100 forintért)."

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Csuhai István Éjfélkór című recenziója Michael Chabon Fenegyerekek című regényéről szól.
"Nem árulom el itt a cselekmény további meghökkentő fordulatait, hiszen akkor ki kéne térnem rá, vajon Grady Tripp átvészeli-e ezt a gyorsan elbonyolódó hétvégét, és ha mégsem, akkor miért nem - végső soron ez lenne a Fenegyerekek igen speciális társadalmának igen speciális rajza. De annyi tény, hogy a kortárs amerikai irodalom egyik legeredetibb és leglehengerlőbb elbeszélője a Fenegyerekekben is olyan svunggal teli, ironikus konfabulátornak és fékezhetetlen mesélőnek mutatkozik, mint amilyennek előző, magyarul megjelent regényeiben, a Jiddis rendőrök szövetségében, a Ragyog a holdban vagy a Kavalier és Clay bámulatos életében bizonyult."

KETTEN EGY ÚJ KÖNYVRŐL
Schein Gábor Ó, rinocérosz című verseskötetét két írás elemzi.

Visy Beatrix: Orrszarvúgenerátor
"A rinocérosz kettősség Schein Gábor új kötetében. De lehet akár négyszeresség vagy többszörösség is. Az ellentétpárok, feloldhatatlan paradoxonok végigvonulnak a köteten, ahogy a rinocérosz trappol időn és téren át: a művészet, a kultúra, a történelem, az evolúció és az állattan közegein át. A globális és lokális, időtlen és aktuális, emberi és állati, bumfordi és légies együttesen, egymás építésében és rombolásában van jelen ezekben a versekben.
Mindezt a rinocérosz hordozza, cipeli, és potyogtatja is ki magából; magába kebelezi, használja és lebontja, mint egy élő szervezet."

Antal Nikolett: Ó, szent idegenség!

"Az Ó, rinocérosz címválasztásában is tisztelgés a Metamorphoses szerzője, Ovidius előtt. A római költőt 2017-ben a szenátus felmentette és rehabilitálta, miután Augustus császár száműzte Kr. u. 8-ban. A "súlyos igazságtalanságot jóvátéve" Ovidius tehát újra szabad, "Nagyorrú költő, hazatérhetsz, / a száműzetés letelt. (...) Kell más vigasz? (...) ...semmi sem tart örökké." Fanyar humorú, rezignált eset, ahogyan a róla szóló ének is az. Egy happy enddel végződő mese, amiben a boldog véget már nem érhette meg a főszereplő, így jelentősége tulajdonképpen nincs. Mese, amely van is meg nincs is, akár a rinocérosz."

VERS
A versrovatban ezen a héten Koloh Gábor, Marno János és Simon Bettina versei kaptak helyet. Ezen a helyen Marno János egyik versét ajánljuk az olvasók figyelmébe:
Fáklyatartó
Csőbe húztak, ez napnál vakítóbban
ott a tudatomban, csövezek, hogy ne
mondjam, leszakadva a haveroktól.
A nap csúnya felhők mögött bújkál,
mintha iszapfürdőt venne bennük,
és égnek áll a hajam, ha esett már,
míg oda voltam. Fénymásolni egy

régi fotót, amin a levegőben
lógok, talán hétévesen. És mégsem
kapok levegőt a rémülettől,
hogy mindjárt lezuhanok. És nem fog
földet érni a lábam. Hajam lobog
csupán, mint a fáklya, melybe bolond
volnék megkapaszkodni, s talpig égni.

PRÓZA
Csikós Attila, Péter János, Szendi Nóra és Margetin István prózája.
Tárcatár: Szaniszló Judit.

Részlet Péter János Teszt című írásából:
"Neki eddig jórészt kimaradt a Balaton, Bence előtt nemigen jutott el, az egyetlen maradandó emléke gimis korából egy badacsonyi tábor, a hazaút jó hangulatával - amíg lehetett, állt a nyitott ablaknál, nézte a tavat, hajában még ott volt a reggeli, utolsó fürdés illata, mellette valami fiú, akivel tudta, hogy nem tart sokáig a románc, de mégis jól esett, hogy őt nézni, hogy haza fogja kísérni. Akkor is késett a menzesze, egy bő hét kimaradt, emlékszik még a megkönnyebbülésre, mikor első görcsök jelezték, hogy meg fog jönni.  
A kuka körül sörtől és dinnyelétől ázott a beton, legyek és darazsak látogatták, a földszinti Ilonka néni nagyon utálja a koszt, biztos megint lejön egy nagy vödör vízzel és fellocsolja. A kukában sörös- és töményes üvegek, dinnyehéj, még több légy és darázs, langyos halálszagot árasztott az, ami tegnap élet volt, vidámság, buli. Az ébredés óta meglévő fejfájásra rátett egy lapáttal a bűz. Bedobta a csomagot, legszívesebben visszament volna kezet mosni, felváltva gondolt hol arra, hogy nincs kiért vigyázzon magára, hol arra, hogy azért bőven van esélye a babának, a nászút alatt már nem védekeztek. Két tesztet vett, az első hibás volt, nem jó helyen jelent meg a csík, nem árult el semmit. Pár nap múlva kipróbálja a másikat, és ha a következő hónapban sem jön meg, vesz egy újat. Vagy rögtön elmegy nőgyógyászhoz. Persze késhet, az sem lenne csoda. A tesztekért átment Veszprémbe, nem merte Füreden megvenni, kicsi ahhoz a város, a pár itt töltött hónap alatt is lettek bőven ismerősei, és neki nincs szüksége találgatásokra, vigasztalásokra, együttérző tekintetekre."

FILM
Stőhr Lóránt Gothár Péter Hét kis véletlen című filmjéről írt kritikát.
"A csodás történések és meglepő fordulatok egymást érik Gothár filmjében, miközben történet nem kerekedik belőle, legalábbis olyan nem, aminek van tisztességes eleje, közepe, vége, van benne világos ok és sima okozat. Ám a Németh Gábor, Bognár Péter és Gothár forgatókönyvéből született hol megható, hol komikus, hol fájdalmas, de az emberi viszonyokat mindig eredetien őszintén megteremtő jelenetfüzért történet helyett ironikus közelítésként érdemes olvasnunk családról, szerelemről, életről."
 
HANGOSKÖNYV
Ruff Borbála a Rakovszky Zsuzsa két novellájából készített hangoskönyvet értékelte, amelyen Takáts Andrea olvas fel.
"A sorsszerűség fogalma amúgy is megkerülhetetlen a felolvasott szövegek szempontjából. Hogy szereplőik sorsának alakulása a véletlen műve, vagy logikus következmény, a két novella, A zebrapinty és Az álom esetében nemcsak releváns, hanem alapkérdés. És bár kissé misztikusnak hat, mégis párhuzamosságot mutat azzal, hogy ezúttal Takáts Andrea szólaltatja meg Rakovszky Zsuzsa prózáját."

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu


Ajánló az Élet és Irodalom 2021/20. heti számából

Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

INTERJÚ
"...megtanuljuk a mesével..."
Kálmán C. György irodalomtörténésszel Tardos Károly beszélgetett. "Kálmán C. György (1954) a Janus Pannonius Tudományegyetem volt tanszékvezető egyetemi tanára, az MTA Irodalomtudományi Intézetének volt főmunkatársa, irodalomtörténész, kritikus, publicista. Kutatási területe a mai magyar irodalom intézményes-szociológiai meghatározottságai, illetve az angolszász irodalomelmélet. Itt most legkorábbi önálló elméleti kötetéről Az irodalom mint beszédaktus címűről kérdezem, azóta megjelent legfontosabb elméleti kötetei: Te rongyos (elm)élet (1998), Dehogyis terem citromfán (2019), amelyekről máshol beszélgettünk."

FEUILLETON
Marno János Igazgyöngy az akváriumban című esszéjében Pilinszky János Akvárium című versét elemzi.
"Nem költői, még csak nem is retorikai kérdésként nyugtalanít engem azóta, hogy megpillantottam ezt a verset: vajon miért üt meg kíméletlenebbül ebben a sötét kontextusban a "törmelék", mint az apokalipszist megfestő "egy jó tenyérnyi törmelék / akkorra már a teremtmények arca." metaforája? Részben bizonyára azért, mert itt, az Akváriumban szinte tapintható realitásként van jelen a víziót kiváltó modell, a depresszió poklában szenvedő nővér, részben pedig talán az a szenvtelen és magatehetetlen ambivalencia, amire a költőnek nincs költői szava. Olyan ambivalencia ez, ami kénytelenül azonosul a "halmadár" ambiguitásával, a kimondhatatlan irtózattal, s ez a kimondhatatlanság dühöt gerjeszt a költő fivérben, aki amúgy sem állt soha szilárdan két lábbal a földön.
Ebben az akváriumi mélységben veszett fejsze nyele a "kutyaólak csöndjé"-nek a pátosza, paradox fenségessége is, ahogy az Apokrifbeli törmelék kozmikus mélységéből fölzengő gyászzene is puszta szitokszóvá banalizálódik az akváriumi törmelékben."

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Károlyi Csaba "Ismered? Ismered" című recenziója Pál Sándor Attila Rokonok című novelláskötetéről szól.
"A szétesés, a lerohadás számbavétele már a versekben is utat nyitott ahhoz, hogy a jelennel szembenézzünk. A közelmúlt történelmének felidézése, a romok megmutatása jelzi, hogy a mai életünk miből lett, és tán azt is érthetőbbé teszi, miért lett ilyen. A novellák is erre az alkotói logikára épülnek. Miután az író a balladákban feltérképezte a történetmondás lehetőségeit, és ráérzett arra, hogy a múlt hogyan határozza meg jelenünket - akkor is, ha a fenébe kívánjuk, vagy tán észre se vesszük -, most megmutatja, hogyan tudja feltérképezni a mai magyar világot tizenöt novellában. "A járdaszéltől az oldalba mart, karamellszín kádárkocka." - olvasom a címadó novellában ezt a mellékes mondatot, az egyetlent, amely a kötetben megnevezi burkoltan a Kádár-korszakot. (Az úgynevezett Kádár-kocka négyzetes alaprajzú családiház-típus, amelyből vidéken sok épült a hatvanas-nyolcvanas években.) A régi és az új most emberi sorsokon keresztül van megmutatva, az eltűnőben lévő formákat az öregek őrzik és viszik majd magukkal. A hajdani népi világ pedig kifordítva kerül elénk, abszurd, komikus vagy melankolikus jelleggel."

VERS
A versrovatban ezúttal Nagy Betti és Zalán Tibor versei olvashatók.
Mutatványként itt Nagy Betti egyik versét adjuk közre:

Tanulom a csendet
nem túl könnyű ám
de tudom már
nem szabad hirtelen kezdeni
csak fokozatosan-okosan
hagyni el először a zenét
aztán a szavakat
aztán a betűket
aztán a zajokat
a kintről jövőt
aztán a bentről jövő

gondolatokat
aztán nem figyelni
a korgó gyomorra
csak erre a csendre
mit megtanulok lassan

PRÓZA
Farkas Balázs, Fecske Csaba, Nomád Földi László és Rutkai András prózája.
Tárcatár: Selyem Zsuzsa.
Részlet Nomád Földi László Tundrán című írásából:
"Tudtam, mivel a hatvanhatodik szélességi kör fölött vagyok, ha eljön a késő ősz, szeptember végén... Még nyílnak a völgyben a kerti, no, mindegy, hagyjuk ezt. Szeptember végén befagynak majd, és akkor csak jeget melegítve jutok hozzá, ahhoz pedig meg kell találnom azt, amit az ősember. Tüzet. Esen átvizsgáltam a zsebeimet. És találtam egy zsinórt, nem is zsinór volt az, hanem felfejtődött egy szál a vászonnadrágomból. Ezt a szálat rátekertem egy hengeres botra, a bot végét oda nyomtam egy száraz, korhadt fadarabhoz, amit az odúból bányásztam ki. A zsinórt ide-oda huzigálva, így forgatva a hengeres botot, hosszú dörzsölés után végül füstölögni kezdett a fa. Akkor lehajoltam, és fújtam, míg be nem lobbant. Tettem rá még száraz mohát, aztán korhadt fát, aztán száraz fát, egész addig, míg magasan lobogott a láng. Jól megraktam, hogy sokáig."

ZENE
Végső Zoltán a Kéknyúl Live Live Live és a Gyárfás-Premecz Organ Trio Organ Grinder’s Suite című albumáról írt.
"Erős, masszív megszólalás, mozgékony dallamok, ritmusok, és bár szerintem a nyolc tag bizonyos esetekben sok is lehet, viszont ilyen kvalitású zenészek itt bizony páran elférnének még, nem esne szét a produkció. Mint egy jó, klasszikus nyolchengeres autó: nagy hang, sebesség, minőség és örök értékek. Ha jó Hammond-játékot hallok, egy idő után rendszerint elkezdem azt érezni, hogy a hátralévő időmben bőven ellennék hammondos zenék hallgatásával.
Premecz Mátyás zenekarvezető elő tudja csalogatni ezt az érzést, és a teljes zenekar is nagyon tud valamit a Hammond aranykorából úgy, hogy több stílust egybegyúrva alakították ki hangzásukat."

SZÍNHÁZ
Gergics Enikő a TRIP Webszínház és a Budapesti Tavaszi Fesztivál Shakespeare/37 című előadás-sorozatát értékelte.
"Hiába a különleges helyszínekkel operáló látványos megoldások, a tisztességgel küzdő színészek, a projektet áthatni látszik az a meggyőződés, mintha Shakespeare-hozzáírásokat színpadra vinni valami reveláció lenne, ami már önmagában is elég, de alaposan a korunkba átültetve aztán biztosan."  

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu


Ajánló az Élet és Irodalom 2021/19. heti számából

Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

FEUILLETON
Angyalosi Gergely Az író és a császár című esszéjének hősei Chateaubriand és Napóleon.
"Nincs olyan beszéde Bonaparténak, amelyben ne törne elő ellenszenve a Köztársaság iránt; de kevésbé utálta a bűneit, mint a szabadságjogokat." 1813 decemberében a császár az általa létrehozott Törvényhozó testület (Corps législatif) képviselőit angol ügynököknek nevezte, mert a népszuverenitásról beszéltek. "Helyre akarják állítani a népszuverenitást? Nos, ebben az esetben én vagyok a nép; mert bizton állítom, hogy mindig ott vagyok, ahol a szuverenitás." Még a bukás előtt, 1814 elején is úgy tartotta, hogy "Franciaországnak nagyobb szüksége van rám, mint nekem Franciaországra". (...) Bonaparte élvezte az általa legyőzöttek megalázását, és nem fukarkodott azoknak a becsmérlésével és sértegetésével, akik ellenszegültek neki. "Arroganciája egybeesett a boldogságával; minél inkább lealacsonyított másokat, annál nagyobbnak hitte magát. Féltékeny volt a tábornokaira, akiket saját hibáival vádolt meg, hiszen ő sohasem tévedhetett." Chateaubriand egy másik, korszakokat összehasonlító megjegyzése a nyilvánosság szabadságát érinti. "Franciaországban még a Köztársaság idején, a hóhér könyörtelen cenzúrája ellenére is áttört az igazság; nem mindig ugyanaz a frakció volt a győztes; az egyik hamar lehanyatlott és az őt követő csoport tudósított arról, amit az elődje rejtegetett: szabadság volt az egyik vérpadtól a másikig, két levágott fej között. Ám amikor Bonaparte hatalomra jutott, amikor a gondolat szájkosarat kapott, többé már csak a despotizmus hangját lehetett hallani, amely csupán önmagát magasztalta, és nem tűrte, hogy másról is szó essék, az igazság
eltűnt."

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Kész Orsolya Néhány pesti legények című recenziója Földes Györgyi: Akit "nem látni az erdőben". Avantgárd nőírók nemzetközi és magyar kontextusban című kötetét tárgyalja.
"Az avantgárd történetét olyan hívószavak segítségével szoktuk elbeszélni, mint az intézmény- és hagyományellenesség, a kollektivizmus, a tömegkultúra, az internacionalizmus; mindazon képzőművészeti és irodalmi irányzatok ernyőfogalmaként használjuk, amelyek tudatosan törekedtek arra, hogy megszüntessék a művészetek szociológiai tagoltságát.
Innen nézve meglepő, hogy az avantgárd nemcsak magyar, de nemzetközi vonatkozásban is alapvetően "férfiklubként" működött (persze, Földes alaposan körüljárja a különböző irányzatokban megjelenő árnyalatokat, mondjuk a leginkluzívabb dadán át a német expresszionistákon keresztül, egészen az nyíltan nőgyűlölő futuristákig), modern és felforgató művészet- és irodalomesztétikájába könnyedén beágyazódik a XIX. század végének mizogün képzelete. Hiába az irányzatok emancipatorikus törekvései, a modern demokratizálódó társadalmak egyenlősítő tendenciái, a dichotóm oppozíció ennek ellenére sem számolódik fel a mozgalom fantáziájában."

AZ ÉS KÖNYVE MÁJUSBAN
Váradi Balázs Tett és gondolat című kritikája Kis János Szabadságra ítélve - Életrajzi beszélgetések Meszerics Tamással és Mink Andrással című kötetét elemzi."Milyen kár, hogy Kis János nem írta meg az emlékiratait! Ha (még sok termékeny év után) pályája lezárultával életmű-könyvsorozatának tiszteletet parancsoló fehér téglái sorába nem került volna be önéletrajzi kötete, a szerző habitusát ismerőnek könnyű lett volna azt válaszolnia a fenti képzeletbeli rutin-kommentárra: persze, hogy nem írt visszaemlékezést - nála kevésbé kifele fordult szerzőt keveset találunk a magyar filozófiában és közéletben. Tanárként, filozófusként, kommentátorként hosszú szünettel induló, meggondolt, higgadt mondatai a legritkább esetben szóltak saját magáról. Hát persze, hogy elhárította a nagy idők tanúira, a jeles értelmiségiekre környezetük által elkerülhetetlenül gyakorolt nyomást és nem töltött számtalan, tanításra vagy produktív filozófiai bíbelődésre fordítható órát és hétszázegynéhány oldalt meg a legeslegszubjektívabb tényirodalmi műfajjal - válaszolta volna bármely ismerője. Ha valakinek, neki nem is állt volna jól."

VERS
A versrovatban Géczi János és Weiner Sennyei Tibor versei olvashatók. Az utóbbiak közül mutatjuk meg az egyiket:
A fára mászó báró dala
Ezentúl itt fogok fenn élni,
"fenségesen, nem magasan": e fán.
A bátrabbak úgy fognak hívni:
"Ó, Kapitányom! Kapitány!"
"Ő? Csak a fára mászó báró!"
-- legyintenek majd a gyávák,
de csak mert süketek még arra,
hogy mit suttognak a fák.
De te mássz fel! Halld, hogy azt mondják:

eressz gyökeret, épülj a sárból,
rügyezz az égre, hordj lombkoronát!
Adj is, ne csak lopj a világból.
Kada-csúcs, 2020. január 24.

PRÓZA

Kutas József, Györe Bori, Pető Péter és Várkonyi Judit prózája.
A Tárcatár rovatban Szív Ernő: Hátra szaltó (árvaság):
"Elengedett kézzel, csak mert így mondtuk, és nem azt, hogy elengedett kormánnyal, menni a nagy, huszonnyolcas biciklivel, egyenes háttal, elég nagyképűen. Megtanulni a füttyöt, négy ujjas, hajlított mutató ujjas, az egy ujjas az már kétségtelenül csúcs, nem kevésbé a sivítós ujj nélküli, ami olyan hanghatás, mintha kettévágná a levegőt. Megtanulni az ökölfúvás búgó galambhangját, a horogkötést, a hashullámoztatást, az akármikor böfögést. Szőrösödik. Juj, már feketednek a szálacskák! Hol van nagypapa nagyítója, ja, a gyógyszeres dobozban tartja. Imi azt mondja, hogy le kell borotválni, akkor jobban fog nőni, de Imi hülye. Mondjuk, Imi olyan erős, mint az állat, és már cigarettázik is."

ÉPÍTÉSZET
Torma Tamás a régi/buherált/átalakított/jövőbeli Déli pályaudvarról írt építészetkritikát.
"Nemcsak a vasúti üzem alakult át radikálisan - nincs szükség csomagfeladásra, utasétteremre, de még Utasellátóra sem -, alapvetően változott meg a szolgáltatások köre és jellege is. Nosztalgikus formalizmus helyett újra a valóság: fejpályaudvar vagy átmenő pályaudvar. Laikusként azt gondolja az ember, a mi Keletink vagy Nyugatink sokkal menőbb, mint mondjuk a berlini vagy a prágai átmenő pályaudvarok, de nem: a szép vasszerkezet meg a századfordulós arculat nem minden."

TELEVÍZIÓ
Grecsó Krisztián A Lázár Jánossal töltött nap legjobb pillanatai és az interjú erős kijelentései című Telex-videót értékelte.
"Lázár meglepően izgalmas figura, minden mondatával pozicionálja magát, és magával a pártot, amiről beszél. És hát persze most is ott a sok pénz meg a helyi hatalom mögötte, de ő az országos helyzetet is úgy tudja narrálni, mintha hatása lenne rá, és ezt ijesztő rutinnal és profin teszi. Ő az egyetlen, aki nem a vezér mondatait imitálja, nem ugyanahhoz a beszédtanárhoz járt, és láthatóan vannak gondolatai, nyilván arról is, miért akar veszélyesebbnek látszani, mint amilyen, hiszen az se kevés. Én mint földije, szorongva és naivan szurkolva néztem a róla szóló filmet, mert még mindig hiszek a csodákban, hogy akadhat, elvileg létezhet olyan állampárti politikus, aki legalább néha, pártérdektől és magánvagyon-gyarapodástól függetlenül a saját hazájáért is akar valamit tenni."

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu


Ajánló az Élet és Irodalom 2021/18. heti számából

Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

GYÖRE BALÁZS 70
Tábor Ádám A teljes valóság iránti hűség címmel írt köszöntőt.

"Györe Balázst a hűség jellemzi életében és műveiben. Hűség szeretteihez, barátaihoz, mestereihez - az amerikai beat-nemzedékhez, Ottlikhoz, Keszthelyi Rezsőhöz, Tandorihoz -, szerelmeihez, eszményeihez, emlékeihez, érzéseihez, újpesti gyerekkorához, helyekhez, eseményekhez, tárgyakhoz. A teljes - azaz a kézzel fogható, konkrét és a szellemi, lelki - valóság iránti mennél pontosabb hűség. Memóriája és fantáziája Jánossy Lajos szerint "részletgazdagon és pontosan rögzítő és ragaszkodó". "Képek vannak előttem, és abból jönnek a szavak. Persze rengeteg mindent rögzítenem kell, mert nem tudnám megjegyezni." "Állandóan jegyzetelek, kézzel, kis füzetekbe vagy cetlikre" - mondja az író a Literának adott nagyinterjújában."

INTERJÚ
"A #metoo kísértette" - Blake Bailey-vel Philip Rothról beszélget Köves Gábor.
"Milyen ember volt valójában Philip Roth? A pályatársai a legnagyobb kortárs amerikai írónak kiáltották ki, de a kritika nem mindig vette komolyan, és éppúgy megkapta, hogy nőgyűlölő, mint azt, hogy öngyűlölő zsidó. Az utóbbi címkétől igen, az előbbitől sosem sikerült megszabadulnia. Annak reményében, hogy egy alapos életrajzi munka megcáfolhatja a személyét érintő feltételezéseket, Roth maga keresett szerzőt a feladatra, és úgy tűnt, Blake Bailey-ben, Richard Yates, John Cheever és Charles Jackson elismert életrajzírójában emberére akadt.
Bailey az író személyes archívumából dolgozhatott, és Roth halála után három évvel el is készült a 900 oldalas mű: a Philip Roth: The Biography idén áprilisban jelent meg Amerikában. A kritikák lelkesek voltak, ám hamarosan nyilvánosságra került, hogy Bailey-t több nő is szexuális erőszakkal vádolja. A kiadó felfüggesztette a könyv forgalmazását, Bailey tagad, a The New Yorker pedig arról ír: "több mint szörnyű irónia", hogy a nőgyűlölettel vádolt íróról olyasvalaki írt életrajzot, akit nők elleni erőszakkal vádolnak. A szerzővel azelőtt beszélgettünk a Roth-tal való együttműködésről és az íróval szemben felmerült nőgyűlöletről, hogy az ellene felhozott vádak nyilvánosságra kerültek."

FEUILLETON
Erdős László Természet és irodalom című írása a száz éve született Farley Mowat munkásságáról szól.
"Mowat 2014-ben, kilencvenhárom éves korában hunyt el. Művei több tucatnyi nyelven jelentek meg és több millió példányban keltek el szerte a világon. Irodalmi díjak egész sorával tüntették ki és számos egyetem fogadta díszdoktorává. Már életében szinte nemzeti kincsként tekintettek rá, sokan ma is Kanada egyik legnagyobb írójának tartják. Farley Mowat legjelentősebb művei a modern környezetvédelem hőskorában születtek (a Ne féljünk a farkastól! 1963-ban, a Meg kell ölni a bálnát? 1972-ben látott napvilágot), ami jól mutatja, hogy Mowat a kezdetektől fogva a zöld mozgalom élvonalába tartozott. Nem túlzás azt állítani, hogy művei témájukat, irodalmi minőségüket és legfőképpen hatásukat tekintve is történelmi jelentőségűek a természet- és környezetvédelemben."

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Zelei Dávid A Nikolaidis-mondat című recenziója Andrej Nikolaidis A magyar mondat / Homo Sucker: Az apokalipszis poétikája című könyvét elemzi.
"A Nikolaidis-prózában (melyet e kötetben A magyar mondat képvisel) lejáróban lévő szavatosságú, magukat alkoholba pácolva tartósító férfiak (legtöbbször maguk is írók) próbálnak valami nyugat-európai mércével is értelmezhető cselekedetet véghez vinni, de aztán legyőzi őket saját és társadalmuk melankóliája. Ekkor általában a közelgő apokalipszist kezdik várni, idővel azonban rájönnek, hogy az csak azért nem jön, mert már mindig is itt volt. Ezt felismerve rendszerint kinyitnak egy single malt whiskeyt vagy esszéisztikus eszmefuttatásba kezdenek, esetleg mindkettő. És így tovább, ad infinitum. Játszódik Ulcinjban, a szerző lakhelyén, privát Comalájában (Rulfo) vagy Topekájában (Lerner), Montenegró és Albánia határán, valamikor a XII-XXI. század közt."

ÉS-KVARTETT
Kácsor Zsolt Cigány Mózes című regényéről.
Károlyi Csaba Deczki Saroltával, Szolláth Dáviddal és Visy Beatrixszel beszélgetett 2021. április 28-án Zoomon. A felvételt a jövő héttől meg lehet nézni a YouTube-on, az Írók Boltja csatornáján. Legközelebb Szaniszló Judit Leli élete című regényéről lesz szó.

VERS
A versrovatban Bozsik Péter az entrópia elméletét egy gyakorlati helyzetre lefordító hosszabb verse, és március közepén, ötvennégy éves korában váratlanul elhunyt zalaegerszegi munkatársunk, Tóth Imre versei olvashatók. Az ő egyik utolsó versét emeljük itt ki:
Miközben

Miközben telefonom kapcsolatba lép
a toronnyal, egy könyvben titkos beavatás
leírására bukkanok.
Egy nő avokádót vesz a zöldségesnél,
illik a ruhájához a színe. A boltban rádió
szól, az időjós változásról beszél.
A forradalmár a lőszeres kocsit várja,
mielőtt meglátná befordulni a sarkon,
rátapos cigarettájára.

PRÓZA
Gyárfás Endre, Háy János, Kőrössi P. József, Lévai Balázs és Major Eszter Anna prózája.
Tárcatár: Benedek Szabolcs.
Részlet Háy János Tizenöt év című írásából.
"Nem, anyu, nem csak a rosszra kéne figyelni, mondta a lány, aki szintén anya volt, két kisgyerek anyukája, már iskolások, telik az idő. Hármasban kisérték ki a buszhoz az anyát. Ez a délután a nagymamáé volt. A lány, aki szintén anya volt, ilyenkor szokott találkozni a barátnőivel. Van jó is, mondta. Itt vannak az unokák is. Az anya nem szólt. Nem akarta elismételni, hogy mennyire rossz neki, mióta egyedül van, bemenni úgy a lakásba, hogy nincs ott senki, ahol korábban volt valaki. Persze volt egy fél év, vagy egy év is, amikor volt benne megkönnyebbülés, mert benne lenni a betegségben, mármint a férje betegségében, hát azért az kikészíti az ember idegeit, a fizikai leterhelésről már nem is beszélve. Először félévente volt egy újabb meglepetés, aminek aztán elég komoly következményei voltak, hogy műtét, megint kemó, a második, aztán a harmadik."

FILM
Báron György Varga Noémi A legvidámabb barakk című rövidfilmjét értékelte.

"Az elbeszélt családi saga önmagában is példázatos, ám nem ez adja a mű kivételes erejét, hanem a forma. Egy-két rejtett, diszkrét vágást leszámítva egyetlen bravúros hosszú kameramozgást látunk. Amikor elkezdődnek a vallomások, a bérház kanyargós, szűk lépcsőjén megy föl a kamera, majd belép a lakásba. Innentől a helyszín többet mond el ezeknek az éveknek a lélekőrlő természetéről, mint a drámai monológok."

ZENE
Fáy Miklós a Wiener Staatsoper Carmen előadásáról írt.
"Anita Rachvelishvili a címszereplő, pompás hang, még amikor hamis, akkor is, és nagyon vitézül kármenkodik, ring és reng, csak hát egyszerű testalkati okokból a feszes ruhákban valahogy máshová pozicionálja Carment, operai erotikacentrum helyett út melletti kamionosálommá válik. A bűn édessége és ellenállhatatlansága helyett a szánnivalóságot látja az ember. Nyilván van Don José, aki őérte vagy őmiatta is öl, őket hívták be azelőtt a Mónika show-ba."

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu


Ajánló az Élet és Irodalom 2021/17. heti számából

Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

FEUILLETON
Szántai Márk Reymont és Oravecz? címmel egy sokat emlegetett világirodalmi párhuzamról
írt esszét.
"A nyelv mellett, parasztregényekről lévén szó, legalább ennyire fontos a néprajz és irodalom összefüggése is. Fenyő Miksa úgy fogalmaz, hogy - Móriczcal szemben - Reymont regényén "még érzik a néprajz szomszédsága" (Fenyő Miksa: Két regény, Nyugat, 1925/12-13). Bár bíráló megjegyzésnek szánja, meglátása a mából szemlélve véleményem szerint különösen pozitív értelemben tűnik fel, és részint ugyanazt a törekvést fogalmazza meg, amit az eddig idézett recenziók. Irodalom és néprajz kapcsolatának felmutatása pedig azért is lehet fontos,
mert Oravecz esetében, szereplői bármennyire is atipikus, a paraszti világból valamilyen módon kilógó figurák, nagyon fontos viszonyítási pont a néprajz. Oravecz munkája nem egyedülálló e tekintetben: elég, ha a kortárs és a félmúltbeli magyar irodalom emblematikus szövegeire, akár Csalog Zsolt Parasztregényére, akár Tar Sándor Egy régi hangra várva című novellájára gondolunk, amelyekben a néprajzi életút-interjú szolgál narrációs modellként."

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Csuhai István Az idő másik vége címmel írt recenziót Jón Kalman Stefánsson Ásta, avagy hová menjen az ember, ha nincs kiút? című regényéről.
"Az Ásta Stefánsson legjobb erényeit csillogtatja, izgalmakat, fordulatokat tartogató cselekménybonyolítást, az izlandi természet érzékeny megjelenítő képességét, elfojtott érzelmek és indulatok sokszor pazar erotikába futtatott feloldását. Talán abból a fennkölt bölcselkedésből is mintha kevesebb jutott volna az Ásta lapjaira, mint amelyik olyan harmonikusan illeszkedett a Menny és pokol archaikusabb és már címe szerint is kétosztatú világához. De Jón Kálmán Stefánsson az Ástában sem tagadta meg önmagát, azt az ontológiai keserűséget, amire regényének alcíme is utal, és amire nem tudok pontosabb példát mutatni, mint az egyiket több tucatnyi illusztris önbeteljesítő mondata közül: "Mert az idő csak múlik, és a másik végét mindig a halál fogja."

KETTEN EGY ÚJ KÖNYVRŐL
Vajda Júlia Ott, akkor... Túléléstörténetek a soából című kötetéről két recenzió szól.
Széplaky Gerda: Elbeszélhetetlen elbeszélések
"Érdemes rámutatni egy problémára, a hiteles elbeszélés nehézségére. A könyv szerzőjének ez kiemelten fontos, mert nem pusztán az a célja, hogy az emlék a közösségi emlékezetben újra és újra felidézhetővé váljon, hanem, hogy eleven is maradjon. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy az elbeszélés tárgyát olyan élettörténeti narratívák alkotják, amelyekben a személyes trauma, ezzel együtt az elbeszélhetetlenség áll a középpontban, akkor beláthatjuk: Vajda Júlia a lehetetlen kísérli meg."

Weiss János: "Itt szorongtam [...] a halálraítéltek között"
"Az interjúk feldolgozása valóban bravúros; a rejtélyek ugyanis mindig más és más alakot öltenek: néha a kerülgetés, néha az elrejtés, néha a halogatás kap meghatározó szerepet. És miről szólnak a feldolgozott interjúk, így a maguk együttesében? Arról, hogy "ott és akkor" (ne is kérdezzük, hogy "hol" és "mikor") mi történt, ártatlan és védtelen emberek százezreivel és millióival. Ott és akkor a lét valóban a halál felé irányult: mindenki ott állt a halálraítéltek sorában. De gyorsan le kell szögeznünk, hogy a könyv mégsem a halálról szól, nem a halottakról, nem a gyilkosságokról, a Dunába lövésekről és a koncentrációs táborok perfekt üzemmódjáról. Hanem a túlélőkről; akiknek a megmenekülése mégsem teljes sikertörténet."

VERS
A versrovatban ezen a héten Erdős Virág és Fábián István versei kaptak helyet. Az ő versei közül idézzük az egyiket:
Tengerre néző kilátás
Bámul a tenger az égre föl,
tükrébe az ég visszahull.
Jégszilánkos pára tündököl -
égtájakra feszített azúr
ideghártya az ívelt horizont:
szemhéja sosem csukódik,
nem vigasztalja lent, se fönt.

Az idő vajúdik óriási fényben:
napot napokra dönt
az elsőktől a legutolsókig.
A nemlétezés a szépség mikéntje:
a minden semmi, mindenki látja -
az ablak a tengerre néz,
utolsó simítás az ablakkilincsen,
a szobasötétbe visszahull a kéz.

PRÓZA
Gyerekek, játszóterek - Frideczky Katalin, Géczi János, Toroczkay András, Littner Zsolt, Ürmös Attila prózája.
Tárcatár: Szaniszló Judit.
Részlet Géczi János Pontosan tíz című írásából:
"A második másodperc az állatkerté. A kisfiú a szükségesnél néhány számmal nagyobb gatyán kívül nem visel mást. A gyermek az üres májkrémes, löncshúsos dobozokban, tejfölöspoharakban, repedt üvegekben, bádogládákban és banánosdobozokban fogva tartott állatseregletét gondozza. Az állatok iparkodnak, hogy kiszabaduljanak. A srác felügyeli őket, s ha valamelyik elkóborol, menten visszahelyezi a helyére. A kisfiúnak, aki büszke az apjától öröklött kék csíkos bokszergatyájára, elefántja, tigrise, egy kivénhedt oroszlánja, strucca, csincsillája, teguja, kaméleonja, arája, kolibrijai, gatyás tyúkjai és megnevezhetetlen lényei vannak. Azokat eteti, itatja és gyógyítja. Mindezeken túl pillanatnyi gondjai vannak, mivel az egyiknek a foga éppen fáj, a másik vedlik, némelyik pedig rühes."

TELEVÍZIÓ
Grecsó Krisztián a Behind Her Eyes [Ne higgy a szemének!] című Netflix-sorozatról írt.
"A Ne higgy a szemének! legidegesítőbb vonása mégis az, hogy senki sem normális. Sokkal ijesztőbbek és bolondabbak lehetnének a karakterek, ha nem lennének ennyire klasszikusan traumatizáltak, és nem lapulna megint minden mögött gyilkosság, tragédia, borzalom. Egy elcsúszott házasság is lehet izgalmas, legalább annyira vonzó és kifejthető téma, mint folyton mitológiai helyzetekbe hozni mai alakokat.  
Ennek ellenére a sorozat az egyik legjobban sikerült darab az utóbbi időszakban, természetesen nem mérhető a
minik királyához, a Csernobilhoz, de mivel nem is hasonlít, fölösleges lenne hozzámérni."

RÁDIÓ
Károlyi Csaba  a Marosvásárhelyi Rádió Értsünk szót!  című közéleti és kulturális beszélgetőműsorát értékelte.
"Kalányos Ottó cigány pasztorizációs programba kezdett Csíkszentkirályon, azon a vidéken, ahol jó tíz éve roma-magyar konfliktus robbant ki. Parászka megkérdezte tőle: ha egy székely ember azt mondja neki, plébános úr, én nem szeretem a cigányokat, akkor mit csinál. Azonnal jött az egyetlen jó válasz, amit adhatott: a magyar emberek közt is van ilyen meg olyan, Jézus pedig azt mondta, a bűnt utálom, de a bűnöst nem."

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu


Ajánló az Élet és Irodalom 2021/16. heti számából

Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

KUKORELLY 70
Reményi József Tamás írt köszöntőt.

"Ami igazán elbűvölő (kénytelen vagyok ezt a romantikus kifejezést használni, n.b. Kukorelly is elbűvölt, Vörösmarty elbűvöltje), az a széttrancsírozott irodalmi nyelv használatában elrejtőző, a trancsírozásban működtetett formakészség. Sőt, Hölderlint olvasó esztéticizmus. Ez adja Kukorelly megszólalásainak feszültségét. A "pengeélesre kimunkált együgyűség", ahogy Mészöly Miklós már őt jellemezte pártolólag. Például: A szomszédban egy idősebb nő (bárki) tévét néz (bármit). Végig. De még a Himnusz, aztán üresben az óra, és: "néz kicsit még a sercegésből". Együtt a múló idő banalitása és egy korszak abszurdja meg a korszakról szóló kommunikáció fogalmainak alkalmatlan volta. Az adás mint együgyűség, a sercegés
mint pengeél."

BÁRON 70
Majtényi László köszönti.
"Amit meg lehet tanulni, Báron György mindent tud rendezésről, fényképezésről, vágásról, színészről, filmnyelvről, filmtörténetről, mégis akkor a legjobb, amikor csak megírja a mozit. Báron egyetlen műfaja az impresszionista filmpublicisztika lett. Elfogult. Dicsérni szeret, ha rákényszerül arra, hogy rossznak ítélt filmről írjon, az neki olyan, mint amikor a fogát húzatja.
Azt még szeretném elmondani, hogy Gyuri szenvedélyes vitatkozó, olyan, aki még akkor sem tágít, ha történetesen igaza van."

INTERJÚ
"Egy nagy metakönyvet írok" - Afonso Cruzzal Hegedűs Claudia beszélgetett.
"Az idén ötvenéves író, grafikus maga illusztrálja a könyveit, s amikor ideje engedi, animációs filmeket rendez. Teszi mindezt olyan derűs könnyedséggel, hogy már-már azt hihetnénk, van egy tehetséges hasonmása, aki mondjuk hétvégenként a The Soaked Lamb zenekarban gitározik, bendzsózik, ukulelézik, és ha kedve tartja, még énekel is. Amikor éppen nem könyvet ír, rajzol vagy zenél, akkor utazik. Afonso Cruz az elmúlt évtizedekben keresztül-kasul bejárta a világot, mert mint mondja, az új helyek felfedezése nyújt számára valódi inspirációt a munkához. Magyarországra is többször ellátogatott, utoljára 2019-ben."

FEUILLETON
Salamon János A modern ész kritikája címmel írt esszét.
"Az ész modernitása az égi és földi város szétválasztásával, vagyis azzal a végítélettel, azzal a felismeréssel kezdődik, hogy az embert egy rejtőzködő Isten helyett a saját racionalitásának szerkezete választja el hermetikusan az abszolút valóságtól, az Egésztől. Ez a szerkezet a valóságot csak térben és időben engedi szemlélni, egyszerre garantálva ezzel az ilyen speciális módon látott dolgokról való tudásunk, valamint a téren és időn kívüli, magánvaló dolgokra vonatkozó örök tudatlanságunk bizonyosságát. A modern ész azonban nem érheti be ezzel a végítélettel. A jó hír, hogy maga alkotja meg azt a valóságot, amelyet érzékel, azzal a rossz hírrel párosul, hogy csak azt a valóságot érzékelheti, amelyet ő maga alkot. A tudatnak ugyanaz a tulajdonsága, amely képessé teszi az égi és földi város, az abszolút és relatív valóság, a végtelen és a véges közötti határvonal meghúzására, egyben arra is ösztönzi, hogy ezt a vonalat átlépje."

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Kész Orsolya Szemközt önmagammal című recenziója Bereményi Géza Azóta is élek című kötetéről szól.
"Az Azóta is élekben már ott van egy művészregény, amely egy fiatal férfi és egy pályakezdő író önkereséséről szól, egy családregény, egy nevelődési regény, egy nemzedéki regény, illetve ezek kontaminációja. A Kádár nevével jelzett korszak történetének darabkái alulnézetből, az 50-es, 60-as évek Budapestjének figurái, a Teleki tér, a VIII. kerületi albérletek világa, a nagyszülők történetei, a diftéria, a nevelőapa, a gimnáziumi élmények és az ismerős nevek: Szukits Magda vagy Rajnák igazgatóhelyettes. A Megáll az időből szállóigévé vált mondat: "Jó, hát akkor itt fogunk élni" - ami a kötetben kétszer is, más-más tétekkel fordul elő."

VERS
A versrovatban ezen a héten Acsai Roland és Szöllősi Mátyás versei olvashatók. Acsai Roland egyik versét idézzük:

A Tejút helyén
Mint egy régi csigaház,
üres,
amit nem tegez és nem magáz
a tükörnek hívott üveg
mélyén örökké
zajló szüret
az ősszé
lett nyárban
többé,
és a tejút helyén csiganyál van.

PRÓZA
Darvasi László és Király Levente paródiái.
"Darvasi László kollégánknak már hiányzik a szerkesztőségi élet, ezért - a teljesség igénye nélkül - megidézte az Élet és Irodalom alkotóműhelyének néhány tagját. De, hogy ő se érezze elhanyagolva magát, megkértük Király Levente írót, hogy egy Darvasi (Szív Ernő) paródiával egészítse ki a tematikus összeállítást. Így harap a posztmodern (?) kelgyó már megint enfarkába."

Selyem Zsuzsa Nehéz időkben is repülünk címmel írt tárcát:
"Amikor felvettek erre a melóra kb. három éve, Roxi már javában itt dolgozott. Első látásra megkedveltük egymást, de akkoriban zéró esélye volt, hogy munkaidőben beszélgessünk, úgyhogy időnként beültünk egy kávéra, vagy estére közös programot szerveztünk, és minél többet mesélt magáról, hogyan került egy kis máramarosi faluból Kolozsvárra, mennyit gürcölt, és milyen csúnyán bántak vele, annál inkább álmélkodtam, hogy milyen erős csaj, és mennyire gerinces, hogy nem engedte se felfalni, se megkeseríteni magát. Hatalmas bociszemek mögül valami megmagyarázhatatlan tudás ragyogott rám. Aztán a bánat visszaverésére tett heroikus kísérletek számának növekedésével belopakodott beszélgetéseinkbe a magyarázat, és egyre ritkábban nevetett."

SZÍNHÁZ
Gergics Enikő írt színházkritikát a Jobb félni avagy Egység Kétség Háromság című E-Színház-bemutatóról.
"A humor áthatja a legapróbb részleteket is: Dzseni maszk híján a mobilt tartja a szája elé, István pedig úgy nyújtja át a genothermben tárolt információs füzetet, mintha egy steril kesztyűt bontana, de előtte még benyálazza az ujját, hogy jól tapadjon. Lehet méltányolni az előadás sötét, trágár, zsidózós-cigányozós-románozós poénjait is, de azért ezen a »fekete komédián« senki nem fogja hülyére röhögni magát."

FILM
Báron György a Frankofón Filmnapok kínálatából értékelte A gyerekkor földje és Az éjszaka meséi című alkotásokat.
"Eric Gautier filmje összetéveszthetetlenül, letagadhatatlanul euro-amerikai, Philippe Lacôte-é mélyen és nyersen afrikai. Kétféle megközelítés, kétféle stílus: kívülről és belülről. Innen nézvést az utóbbi az izgalmasabb."

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu


Ajánló az Élet és Irodalom 2021/15. heti számából

Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

FEUILLETON
Hermann Veronika A sorsszerűség irodalmi tétje címmel írt esszét Marilynne Robinsonról és Szabó Magdáról.

"Az alábbiakban amerikai és a magyar családregény-paradigmák kapcsán teszek fel kérdéseket arról, hogy egy adott irodalmi hagyomány számára mit jelentenek a megértés, a magány és a kötelék fogalmai, illetve, hogy az irodalmi közeg és az irodalmi kánon szempontjából mit jelent ezen hagyományok folytonossága vagy megszakítottsága. Ehhez két konkrét szerzőt fogok felidézni, akik sok szempontból lehetnének hasonlóak, ha nem lennének mindenben különbözőek: Marilynne Robinsont és Szabó Magdát. Mindkét író nő, népszerű, protestáns és családregények szerzője: míg Robinson összesen öt megjelent regénye kapcsán a csönd, Szabó megszámlálhatatlanul sok megjelent regénye kapcsán a zaj juthat eszünkbe. És mindennek összetett okai vannak."

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Károlyi Csaba Élő költészet címmel írt a 99 magyar vers című antológiáról, mely Simon Márton válogatásában jelent meg.
"Osztottam és szoroztam, majd megállapítottam, hogy ez az antológia Simon Mártonról szól. Szakmai beszámolót és személyes vallomást kapunk arról, ő hogyan látja saját mesterségét. Munkája hiteles és szerethető. Ugyanakkor hiába bizonygatja, hogy "semmiféle kánonképző szándék nem volt" benne, sőt épp a kánonon kívül is igyekezett keresgélni - már az is kánonképző művelet, ha nem akarunk kánont, vagy nem vesszük figyelembe. De ennél többről van szó: ha Weöres Sándor megmutatja a szubjektív olvasatát (Három veréb hat szemmel), az is kánonképző, ha Simon Márton válogat szubjektíven, az is. Nincs ezzel semmi baj, mivel eleve nem egy kánon van, hanem több."

AZ ÉS KÖNYVE ÁPRILISBAN
Margócsy István A Krasznahorkai-jelenség című kritikája Krasznahorkai László Herscht07769 című regényét elemzi.
"Hősünk állandóan a jelenlévő apokalipszisről elmélkedik és beszél ("az apokalipszis az életnek, a világnak, az univerzumnak, a Valaminek a természetes állapota, most van az apokalipszis"), s mindent az apokalipszis jegyében értékel - csak épp az a különös, hogy ezt az apokalipszist a regény világában rajta kívül az égvilágon senki nem látja és tapasztalja, s a többi szereplők (akik persze kissé nevetségesnek vannak bemutatva, talán azért, mert nekik nem apokaliptikus a beállítottságuk) legfeljebb konkrét kellemetlenségektől és a bűncselekményektől félnek. Hősünk bizonyára az apokalipszis lovaival szemben próbálja
megbosszulni a neonácik gyilkosságait - de azt maga sem gondolja (legalábbis a szöveg nem utal rá), hogy ő maga igazságot tudna tenni, s legfeljebb rafinált bosszút áll; az őt körülvevő világ pedig törheti a fejét, vajon mennyivel derekasabb Herscht bűncselekmény- sorozata, mint a megelőző gonoszság. Az olvasónak persze éreznie kell(ene) a különbséget: hiszen Herscht, a főhős, olyan segítőket is talál, véletlenül éppen a germán mitológiából, akiknek nyilvánvalóan pozitív elfogultságuk van a hős iránt: gyilkosságainak kiegészítéseként leszáll a világfa tetejéről a nagy germán sas, s Herscht ellenfelét diadalmasan nem szűnik zaklatni, a befejezésben pedig hősünk úgy vonul két szerencsétlen farkasával a természet pusztító és fenntartó csodájába, mintha maga Wotan lépett volna elő két hűséges farkasával. Ha a mindennapok és a történelem már nem tudott segíteni, hívjuk elő bátran mitológiai fegyvertársainkat - hátha azzal enyhül az apokalipszis réme."

VERS
A versrovatban ezen a héten az olvasók G. István László és Markó Béla verseivel találkoznak.
Mutatványként G. István László egyik versét közöljük:
Második altató
Most úgy aludj, hogy azt se tudd,
alszol-e, vagy alvásod csak annak
az álma, aki álmatlanságában
arra kérte az isteneket, hogy legalább
álmodja azt, hogy alszik. Aztán képzeld
el, hogy mostantól csak az ő
álmában létezel. Aztán kérd
az isteneket, hogy te is álmodj
arról, aki álmatlanságában arra
kérte az isteneket, hogy álmodja
azt, hogy alszik. A halálod után úgyis
kell valakit találnod, akivel egymás
álmában alusztok. A két álom úgy
illeszkedik majd egymáshoz, mint a
koporsó és a fedél. És amit örök
életnek hívunk, az is ennyi.

PRÓZA
Berta Ádám, Deák D. Dániel, Szánthó Erika Emma és Odze György prózája.
Tárcatár: Szív Ernő.
Részlet Berta Ádám Gergelyhajlítás című írásából:
"Mindenki számára nyilvánvaló, hogy a bizalomhiány egyfelől faterasz, másfelől muterosz és Talp között húzódik meg. Ők hárman két bizalmon alapuló szövetséget alkotnak, közöttük árok. Muterosz és Talp feltétlenül megbíznak egymásban, fateraszban azonban rajta kívül senki nem bízik. Szövetsége egytagú, amit átlagon felüli önbizalommal akar ellensúlyozni. A tét nem az árok felszámolása, hiszen az esélytelen. Faterasz demonstrációja arra irányul, hogy a bizalomhiányt ne szabadjon elismerni. Mindenki játssza el, hogy ők hárman bíznak egymásban. Faterasz nyugatnémet márkán akar kollaboránsokat vásárolni magának, megkaparintva az ellenállás anyagi fedezetét, teljes kiszolgáltatottságba taszítva a nála gyengébbeket."

SZÍNHÁZ
Molnár Zsófia  Bodó Viktor  stuttgarti Buñuel-adaptációjáról, Az öldöklő angyalról és a Vígszínház A rendes lányok csendben sírnak című előadásáról írt.

"A különböző életkorú és életszakaszban járó három nő mindegyike a saját történetét meséli, ugyanannak a történetnek a párhuzamos mellékszálait (ez az első perctől magától értetődő), amelyek helyenként összefonódnak. Kerülgetik egymást a szűk térben, keresztezgetik egymás útját, időnként leülnek ugyanahhoz az asztalhoz, szoronganak egymás mellett a kanapén. A legfiatalabb még gyerek - és áldozat (Hilda/Márkus Luca), a középkorú (Júlia/Balázsovits Edit) elvágyódó, másra vágyó megfigyelő, a legidősebb (Erzsi/Kiss Mari) mindenekelőtt anya."

FILM
Stőhr Lóránt Ilja Krzsanovszkij és Jekatyerina Oertel DAU. Natasa című filmjét értékelte.

"A nagyjából tucatnyi, többnyire igen hosszú jelenet végignézése egyenként is emberpróbáló feladat. Bár a sztálini diktatúra iszonyatos szorítása egészen a mellbevágó befejezésig csak áttételesen érzékelhető, a tehetetlenség és szorongás személyes egzisztenciális tapasztalata a folyamatos önpusztításon és mások gyötrésén keresztül minden emberi együttlétet alapjaiban határoz meg a filmben."

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu


Ajánló az Élet és Irodalom 2021/14. heti számából

Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

INTERJÚ
Pilinszky "Jancsi" bújócskája
Marno Jánossal Kácsor Zsolt készített interjút.

"A 100 évvel ezelőtt született és 40 évvel ezelőtt meghalt Pilinszky János kultuszköltő volt, sokan már életében klasszikusként tekintettek rá. Életművéről, hatásáról, jelentőségéről, valamint költészetének aggályos jelenségeiről Marno János költővel beszélgetett Kácsor Zsolt."

Tverdota György A Számvetéstől az Editig, avagy hogyan gyártsunk remekműből selejtet? című tanulmánya a József Attila-hamisításról szól.

"Nem fér hozzá kétség: a szöveg nem József Attilától származik. Ezt több, a közelmúltban - Sárközi Éva, Veres András, Kőrizs Imre és mások tollából - megjelent írás kielégítően bebizonyította. Ám ez nem jelenti azt, hogy a korábbi állapot visszaállítható, mintha mi sem történt volna. A felület felsértése heget
képezett. A hamisítás révén egy olyan szöveg került elénk, amely hiteltelenítette, vagy legalábbis megkérdőjelezte azt a képet, mellyel a költőről és lírájáról eddig rendelkeztünk. A kép helyreállítása, a hamisítás leleplezésén túl, további gyógyító műveleteket, plasztikai műtétet igényel, és az orvosi
beavatkozás számos tanulsággal jár."

FEUILLETON
Darida Veronika A gondolatok színpada (Ludwig Wittgenstein színháza)
címmel írt esszét.

"Wittgenstein szórványos színházi reflexióiban egyetlen drámaíró van, akinek a neve újra és újra visszatér: William Shakespeare. Az angol költőóriás műveit építész barátja, Paul Engelmann hatására kezdi el tanulmányozni. Egy 1939-es feljegyzése szerint Shakespeare "az emberi szenvedélyek táncát mutatja be".
Ugyanakkor darabjaihoz való viszonyulása erősen ambivalens. Ez érződik egy 46-os jegyzetéből: "Ha például több évszázad jelentős embereinek a Shakespeare-t csodáló megjegyzéseit hallom, nem tudom elhárítani magamtól a gyanút, hogy Shakespeare-t dicsérni hagyomány". Vagy idézhetnénk egy 1950-es gondolatát: "Úgy érzem, mintha darabjai hatalmas vázlatok lennének, nem festmények; mintegy olyan ember keze által odavetve, aki, mondhatni, mindent megengedhet magának. És megértem én, hogy csodálják, hogy ezt akár a
legmagasabb művészetnek is mondhatják, de én nem szeretem."

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Zelei Dávid Határátlépés vagy integráció? című recenziója Csordás László: Bezárkózás vagy határátlépés? Tanulmányok, esszék, kritikák című kötetét elemzi.
"Ez a "kint is vagyok, bent is vagyok" állapot az, ami Csordás László mindkét eddig megjelent kötetét jellemzi: minden megilletődöttség nélkül rendezi egymás mellé a kárpátaljai irodalom közelmúltját, kedvenc erdélyi szerzőit és a magyar irodalom olyan, egymással ritkán egy platformra kerülő alakjait, mint Krusovszky Dénes és Oláh András. Nem arról van szó persze, hogy Csordás határtalanul kalandozna a tágan vett magyar irodalomban (ahhoz túl erős a határtudata) - inkább arról, hogy bizonyos határvonalak, amelyeket idehaza kevesen ugranak át (népi - [poszt]posztmodern), kívülről könnyebben átléphetőek."

ÉS-KVARTETT
Jászberényi Sándor A varjúkirály című novelláskötetéről.
Károlyi Csaba Deczki Saroltával, Szolláth Dáviddal és Visy Beatrixszel beszélgetett 2021. március 31-én Zoomon. A felvételt a jövő héttől meg lehet nézni YouTube-on, az Írók Boltja csatornáján. Legközelebb Kácsor Zsolt Cigány Mózes című regényéről lesz szó.

VERS
A szám versrovatában Kálmán Gábor és Tóth Réka Ágnes versei olvashatók. E helyen Tóth Réka Ágnes egyik versét adjuk közre:

Bambusz
Ugyanaz a kakas minden éjfélkor.
Valószínűleg a kék volt még éjjel is
olyan megtévesztő, mint egy időben
feladott képeslap: legyőz távolságot,
átaludt estéket, fel nem kapcsolt
lámpákat. Centit, amivel másokat
kötsz össze nem létező emlékeiddel.
A nyelés minden izmában keserűvé válik.
Később kezdesz csak félni a szabályos
levegővételtől: ez határoz meg mostantól.
Ne rontsd el. Ismételd el magadban párszor.
Akkor engedsz ki, amikor a fekete ablakba
benyújtózik egy pálmafa. Mindig fúj
a szél benned, a csendes időszakokban
olvasni próbálsz, de a parton úgy erősödik
fel lépteidre a vihar, hogy nem mered kinyitni
a szád. Ott vár az a hang, ami még túl nagy,

de egyszer jó lesz rád.

PRÓZA
Bognár Péter, Fenyvesi Orsolya és Kávai Katalin prózája.
Tárcatár: Benedek Szabolcs.

Részlet Bognár Péter Hajózni kell, élni nem kell című írásából:

(A szívnek parancsolni)
"Ekkor Szindróma következett, ő azonban nem hozott semmit, hanem csak intett, hogy hajoljak közelebb, aztán még közelebb és még közelebb, és én tudtam, hogy az a szándék, hogy elárulja, megsúgja nekem, hogy miért
ciccegetett. Mert nehéz a szívnek parancsolni, Plutárkosz. De mivel nem értettem, amint hogy nem is érthettem, hogy mire céloz, kénytelen voltam visszakérdezni, hogy ugyan miféle szívre gondol? Ő azonban bosszúsan legyintett, mint akit sért ez a már-már ostobasággal határos értetlenség, és enyhén előre hajolt a villany meghajtású kerekesszékében, és tagoltan és kicsit hangosabban, mintha csak hallássérült vagy pedig külföldi lennék, elismételte ugyanazt. Végignéztem a soron, láttam, hogy megszámlálhatatlanul sokan várakoznak, de Szindróma, aki elfogta a pillantásomat, megint csak legyintett, mintha nem csak neki, hanem valamiféle abszolút szempontból nézvést is teljességgel mindegy lenne, hányan állnak mögötte."

SZÍNHÁZ
Herczog Noémi a Radnóti Színház Don Carlos előadásáról írt kritikát.

"A naiv hősök rendezője ezúttal Nagy Péter István, ő maga is fiatal alkotó, a Don Carlos pedig első munkája a (virtuális) Radnótiban. Szépen kivitelezett debüt, még ha a freeSZFE generáció polgári dicséreteként is olvasható előadás elmarad az említett mozgalom színházi radikalitásától. (Ma éppen a freeSZFE akciói hatnak-hatottak olyan frissítően és felrázóan, mint a polgári "aktivista" színház a maga korában.) Igényes válasz viszont a Carlos a pandémia és a polgári színház (tehát a magyar fősodor) problémájára. De nem úgy, mint ahogyan azt több helyütt olvastam, hogy önálló online műfajt teremtene. Egész egyszerűen követi azt az - egyébként nemzetközi - gyakorlatot, hogy a színház online közvetítése vágott változatban élvezhetőbb."
 
FILM
Báron György Aaron Sorkin A chicagói 7-ek tárgyalása című filmjét értékelte.

"A chicagói hetek (vagy nyolcak) peréről több mozgókép született, most Aaron Sorkin készítette el a legújabb verziót, amelyet hat Oscar-díjra jelöltek. Ennél több nominációt csak az Orson Welles elleni vádakat felmelegítő pletykafilm, a Mank kapott (ÉS, 2020/50., dec. 17.), aminél A chicagói 7-ek tárgyalása
fényévekkel jobb. Nem pusztán azért, mert nem beszél hülyeségeket - ennyi egy Oscar-várományostól okkal elvárható -, hanem mert tisztes iparosmunka, ami ebben a mezőnyben nem kevés. Visszakanyarodás a jó öreg hollywoodi mozihoz, s annak kedvelt szubzsáneréhez, a tárgyalótermi történethez."

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu


Ajánló az Élet és Irodalom 2021/13. heti számából

Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

SPIRÓ GYÖRGY 75 ÉVES
Születésnapjára Márton László írt köszöntőt.
"Az a fajta író, aki korábbi műveit lebecsüli. Ebben nem értek vele egyet. Az Ikszek és a többi régi munkája igenis remekmű, és ettől nem lesznek rosszabbak az újabb könyvei, a Tavaszi Tárlat és a Diavolina. A Fogság is világirodalmi remeklés. És ha valaki négy ilyen kiváló regényt írt, akkor benne van az élvonalban.
Újabb drámái sikeresek, a fiatalkoriak felfedezésre várnak: azok is nagyszerűek. Ő magyarázta el nekem (ő volt harmincöt éves, én huszonkettő), hogyan kell eljutni egy dráma megírásakor az egyik jelenettől a másikig.
Külön említendő a Csirkefej: ez, megítélésem szerint, az egyik legjobb magyar színmű.
Katona József Színház-beli bemutatója, Gobbi Hilda főszereplésével, nem fog feledésbe merülni, és azóta is újra meg újra műsorra tűzik."

FEUILLETON
Deczki Sarolta "Szedukszen, szedukszen!" címmel írt esszét a vicctechnika működéséről a most 80 éve született Tar Sándor novelláiban.

"A groteszk, az abszurd és a humor kiemeli ezt a világot a realitásból, és a szürrealitás felé közelíti, ahol nem érvényes a józan ész és a logika. Ahol a gömböc belsejében megszólal a Szokol rádió, és ahol az öngyújtó jelenléte a savanyúságos üvegben éppoly magától értetődő, mint egy esernyő és egy varrógép találkozása a boncasztalon. A logika megbicsaklása és a valóságelv áthúzása, az elnyomott, elfojtott tartalmak felszínre kerülése jellemzi ezt a világot és ezt a prózát, mely legjobb megvalósulásaiban nem az egész szöveg szintjén, hanem mikroszinten, viccekben és a helyzetkomikumban van jelen, hiszen itt mutatkozik meg a leginkább a feszültség a realitáselv és az ennek ellentmondó logika között."

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Csuhai István Barátsággal üdvözli című recenziója Herman Koch Tisztelt M. úr! című regényéről szól.
"Univerzalizmus, igen, ez a jó hívószó, mert Koch regényei, és ez a legnyilvánvalóbb vonásuk, tele vannak ugyan jellegzetes holland vagy nagyon lokális, helyhez, speciális helyszínhez kötött utalásokkal, melyek egy része egyúttal konkrét történelmi vagy közelmúltbeli politikai eseményekhez is kapcsolódik, ezeknek a regényeknek bármelyike mégis jól érthető, követhető és áttetsző mindenki számára, aki látott már étterem előtt
cigarettát elszívó vendéget, nyaralás közben vízparton hancúrozó családot, holland rendszámú lakókocsit, osztályteremben és iskolapadban ücsörgő diákokat, sűrű hóesésben gyalogoló férfiakat stb."

KETTEN EGY ÚJ KÖNYVRŐL
Margócsy István Színes tinták - Tanulmányok, esszék a magyar irodalom különböző arcairól és nézeteiről című kötetéről ketten írtak.

Kiss A. Kriszta: A hosszmetszetek kapcsolódási pontjai

"A Kultusztörténet című első fejezetben Margócsy az egyik legkedvesebb témájához, Petőfi Sándorhoz, vagyis a XIX. századi irodalomfelfogás legreprezentatívabb alakjához nyúl: rajta keresztül mutatja be a magyar irodalom kultikus jellegének kialakulását és máig fennmaradó nyomait. (...) A kötet műfaji és stilisztikai heterogenitásának legjobb példája az a pamflet, amely Petőfi állítólagos szibériai tartózkodásának és ott keletkezett műveinek "kutatására" reagál - az, hogy ez a humoros írás megfér a kötetben, azzal magyarázható, hogy Margócsy stílusában egyébként is fellelhető a finom humor, az irónia, esetenként a gúny." Szilágyi Márton: "Színes tintákról álmodom"

"Margócsy tényleg nem "monografikus" alkat (erre egyébként maga is céloz jelen kötet előszavában: "S habár e tanulmányok vagy tanulmánycsoportok egyike sem akart sohasem monografikus igénnyel fellépni,...."). Ez persze kár, mert jelen kötet is jelez néhány olyan csomópontot, amelyet jó lenne nagyobb terjedelemben és alaposan végiggondolt formában kidolgozni (ilyen például Jókai Mór életműve). Az is világos, hogy még most sem
kristályosodott ki a szerző életművének az a törzsanyaga, amelyet egy összkiadás, még ha válogatott is, klasszifikálni tudna - hiszen most is folyvást gazdagodik és árnyalódik. S talán az is megkockáztatható (bár tévednék...), mintha Margócsy ennek a kötetnek a kiadásával lemondott volna arról, hogy a XVIII. századra vonatkozó, egyébként nagyon fontos műelemző és kritikatörténeti tanulmányait összerendezze (merthogy eredetileg ez lett volna a negyedik és az ötödik kötet)."

VERS
Ebben a számban a versrovatban Benkő Attila és Kukorelly Endre versei olvashatók.
Benkő Attila egyik versét mutatjuk meg itt:
Infarktus

Már átmentem a hídon,
mikor megállított.
Most olyan mély
mellkasi fájdalommal,
hogy vissza kellett fordulnom.
Tíz-húsz évet öregedve
vánszorogtam haza,
autók között is,
mert a felüljáró ilyenkor túl magas.
Nincs menedék,
hiába nyitottam ki az ajtót,
ezzel feküdni nem,
ülni is csak hintázva lehet.
Kár, hogy elvitt a mentő,
sosem hiányozna senki,
ha kibírtam volna még
pár órát valahogyan.

PRÓZA
Barna Imre, Benyák Zoltán, Hegedűs Ágota és Paulon Viktória prózája.
Tárcatár: Szaniszló Judit.

Részlet Barna Imre Rabod vagyok című írásából:
"- Na? Mit szól a luxuséttermünkhöz? - mutat körbe. Hellyel kínál, leülünk. - Pincér! -
kiáltja el magát.
Valahonnan jön is már kelletlenül a műhelybeli lompos nő, a kezében tálca. A tálcán
vizeskorsó, egy zöld palack, négy pohár, fekete kenyér, uborka, paradicsom. Leteszi elénk, és
hang nélkül távozik. A főnök telitölt két poharat vízzel, egyet magának, egyet nekem, majd
nyakon csípi a zöld palackot.

- Tudja, mi van ebben? Tiszta szesz - közli lelkesen, és a zöld palackból is tölt a
másik két pohárba mindkettőnknek. - Ez ám csak a gyógyszer! A halott is feltámad tőle.
A palackot letéve, bal kézzel megmarkolja a vizespoharát, a jobbal pedig a tiszta
szeszt.
- Sztálinra! - emeli meg mindkettőt. - A győzelemre!"

RÁDIÓ
Károlyi Csaba a Klubrádió Hangjáték című műsoráról és benne a Kugler Art Szalon Íróasztalom című felvételeiről írt.
"A Klubrádióban - honlapja szerint - 2020 júniusa óta megy a Hangjáték című műsor. Általában rádiójátékokat hallhatunk benne, melyek például Bruno Schulz novelláiból, Federico Fellini írásaiból vagy Radnóti Miklós naplójából készültek. Kortárs írókat is többször »rádióra alkalmaztak« már, például Gerőcs Péter Árvaképek című regényét. A hangjátékok, a dramatizált művek is nagyon fontosak. Én mégis jobban szeretem az író
hangját. Decemberben Egressy Zoltán is fölolvasott, az elmúlt három héten pedig Kukorelly Endrét, Zoltán Gábort és Szilasi Lászlót hallhattuk a Hangjáték műsorsáv Íróasztalom alcímű produkcióiban."

TELEVÍZIÓ
Grecsó Krisztián a Telex "A szemét útja a Tiszán: Ukrajnától Magyarországig" című kisfilmjét értékelte.

"Az ökológiai és szociális katasztrófa szélén egyensúlyozó ország legszegényebb területéről ritkán jön hír, tudósítás, kép. A Telexen ezért különösen nagy volt a felelősség, úgy körbejárni a témát, hogy ne kreáljanak bűnbakokat az ottani lakosságból, de tényleg megértessék, mi történik a Kárpátalján a szeméttel, mi változott meg ilyen radikálisan. Hogy a néző átlássa a helyzetet, értse a történeti változásokat, a közösség és az egyén felelősségét, a politikai erőtér zavarosságát."

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu


Ajánló az Élet és Irodalom 2021/12. heti számából

Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

RADNÓTI SÁNDOR 75
Vajda Mihály köszönti a 75 éves Radnóti Sándort.
"Valószínűleg 1985-ös New York-i tartózkodásom idején, Sándor egyszer csak azt írja, hogy megjelent egy fantasztikusan nagyszerű új magyar regény. Krasznahorkai Sátántangója.
Szaladt is vele a postára, feladta nekem, én pedig nem voltam elragadtatva. (A regényt azóta én is kifejezetten megszerettem.) Radnóti eddig lelkesedett Krasznahorkai minden munkájáért. Pedig, ha van valahol sötétség... Igen ám, de Krasznahorkai a sötétséget humorral ábrázolja. Még ebben a Herscht 07769-ben is. A gyengébbek kedvéért írt egy mottót az egész regényhez: "A remény hiba".
Kedves Sándor! Módomban volt tapasztalni, hogy ezt a regényt nem szereted, mi több, rossznak tartod. Nyolcvanadik születésnapod alkalmából majd vitázunk róla. Mert én élveztem."

INTERJÚ
"Mindig születnek jó művek" - Dalos Annával beszélget Várkonyi Benedek.
"A kortárs vagy "mai" zene évszázadokon át nem volt luxus, sokakat érdekelt. Gustav Mahler szimfóniáiért - kivált Amerikában - állítólag megőrültek, és még Bartókért is rajongtak. Ám a XX. század második felétől a modern zene már mintha kezdett volna hóbort lenni. Karlheinz Stockhausent sokan afféle kísérletező különcnek tartották a hatvanas években, amikor Magyarország bezárkózott saját magába. Ajtón lakattal - ez a címe Dalos Anna zenetörténész könyvének, melynek az alcíme: Zeneszerzés a Kádár-kori Magyarországon. Dalos Annának ezen kívül a közelmúltban megjelent egy angol nyelvű Kodály-monográfiája is, amelyet a University of California Press adott ki; és ő az egyik szerkesztője a Járdányi és kora című tanulmánykötetnek is."

FEUILLETON
Az újraolvasás bájos bűne címmel Vörös István írt esszét.

"A tetszés útjai különválasztanak, az ízlés útjai egymás felé visznek. Tanulnunk kell a
tetszést, egyúttal ösztönös választásainkat tudnunk kell értelmezni. Miért is olvastam el többször a Karamazovokat, az Iskola a határont, A Mester és Margaritát, a József és
testvéreit, A pert, a Sorstalanságot, a Saulust, a Fabulya feleségeit? És más könyveket,
amelyek szintén tetszettek, miért nem vettem elő újra? Mert pont ilyen vagyok? A Száz év magány egyszer, a Bovaryné két és félszer?
Nem pazarlás kétszer olvasni valamit? Ezzel növelve az esélyét annak, hogy fontos
remekművekről biztosan lemaradjunk?"

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Kész Orsolya Kultúra a digitális forradalom idején című recenziója a Kulturális iparágak,
kánonok és filterbuborékok című tanulmánykötetről szól.

"Az olyan témák, mint a nagy techcégek szigorúbb szabályozása, a társadalmi és politikai nyilvánosság megváltozott szerkezete, a kulturális javak termelésének és fogyasztásának átalakult gyakorlatai, a digitális médiát és kultúrát övező legkülönbözőbb technooptimista és pesszimista diskurzusok és víziók, már nem csupán a szűken értelmezett médiaelméletek területeit uralják, hanem a fősodrú nyilvánosságot is.
A kötet ebbe a globális kontextusba érkezik, tanulmányai pedig arra tesznek kísérletet, hogy körvonalazzák, milyen valódi hatást gyakorolt a technológiai fordulat a kulturális iparágak működésére. 2019-ben az ELTE Média és Kommunikáció Tanszéke a BME Szociológia és Kommunikáció Tanszékével közösen indította el a Kultúra a digitális forradalom idején című konferencia- és könyvsorozatát. A közreadott tanulmányok - egyetlen kivétellel - (a kötettel azonos című) első konferencia-alkalom előadásainak írott változatai."

VERS
A versrovatban Gellén-Miklós Gábor, Mesterházi Mónika és Nyirán Ferenc versei olvashatók. E helyütt Mesterházi Mónika egyik versét mutatjuk meg:

Mindegy

Valami gond volt a műtét közben is,
teljesen mindegy, nem volt elég
alapos az előkészítés, nyugdíjba ment
a kardiológus, aki figyelt, teljesen
mindegy, az EKG nem volt gyanús,
a sebész azt mondta, teljesen mindegy,
amennyire egyáltalán normális
valakit megoperálni, teljesen mindegy,
ez már nem hangzott jól, korábban
ilyet nem mondott, teljesen mindegy -
Mindegy, mi volt az ok, amitől az erek
egy sikeresnek mondott műtét után
feladták, ott voltál: kórházban, és nem
számított, hogy sokkal rosszabbul vagy,

fájdalomcsillapítót adtak, amíg délután
be nem állt a sokkos állapot, onnan
még három óra az intenzívig, aztán
a feltáró műtét éjszaka már nem segített.
Talán ha okokat keresek, lehetne hinni,
hogy valami efelé tartott, és úgy érthetőbb -
teljesen mindegy, hogy ezekről mit gondolok.
Azóta sem értek az egészből semmit.

PRÓZA
Horváth László Imre, Tótth Benedek, Tróján Anna és Szélesi Sándor prózája.
Tárcatár: Selyem Zsuzsa.

Részlet Selyem Zsuzsa Vonító érc és szűkölő cimbalom című írásából.
"Másnap délután már arra ért haza az apa, hogy a kertben játszanak egy teniszlabdával. Hogy Klaudia a reszelős, mélyről jövő, csodálatos kamaszhangján mondja, hogy Zeusz, hozd vissza, és hogy Zeusz, jó angyal vagy. Szóval nevet adott neki. És a kezéből adja oda neki a jutalomfalatot, amit végtelen gyöngédséggel vesz át Zeusz, és csóválja a farkát, és le nem veszi a szemét Klaudiáról és a labdáról.
Klaudia továbbra se állt szóba velük, de látták, hogy valami megváltozott. Néha tűnődve rájuk nézett, néha készített magának szendvicset, kiült vele a teraszra, és minden második falat a Zeuszé volt. Ha eltűnt, akkor Zeusz sem volt sehol, ha visszajött, együtt jöttek vissza.
Aztán egy nap szólt az apa telefonja. Klaudia egyik ismerőse volt. Nem lehetett érteni,
mint mond, csak azt, hogy jöjjön, és megadott egy címet. A lakótelepi lakásban néhány zavart tekintetű fiatal lézengett, egy lány zokogott, a szőnyegen ott feküdt mozdulatlanul Klaudia, mellette szűkölt Zeusz."

FILM
Báron György Agnieszka Holland Sarlatán című filmjéről írt.
"Öreg autók, bőrkabátok, egyenruhák, fenyegetően fellépő, erőszakos nácik és kommunista titkosrendőrök - Holland, aki az efféle period mozik rutinos specialistája, kisujjból kirázza »a kort«. Sarlatán a film címe, ám a legvégéig nem derül ki, ezt ironikusan értsük vagy komolyan. Magyarán, hogy Mikolášek valóban gyógyító erővel bírt, netán ügyes szélhámos, aki komoly vagyonra, befolyásra tett szert azzal, hogy visszaélt a nehéz helyzetbe került paciensek hitével. Annyi biztos, ő vakon hitt a saját küldetésében, azaz nem egyszerű csalóval állunk szemben."

TÁNC
Fuchs Lívia a Hodworks társulat új előadását értékelte.

"Az Önök kérték! (Még egy online előadás) ugyanis egyszerre kínálja a televíziós
kívánságműsorok és a bemutatókat követő közönségtalálkozók paródiáját, és egyben az interaktivitás túldimenzionálásának kritikáját is adja, amikor megmutatja az akaratuk ellenére is önfeltárásra kényszerített művészek néha kínos vergődését. A streamelt est nem táncelőadás tehát, hanem verbális és fizikai reflexió a talán valóságos, talán fiktív nézői kérdésekre és kérésekre, amelyek egyre csak záporoznak a Trafó üres színpadán, szedett-vedett, szakadt tréningruhában, smink nélkül üldögélő előadókra. Akik - megőrizve a korábbi Még egy táncelőadás karaktereinek jellegzetességeit - felváltva válaszolgatnak, és nem egyszer »kiszólva« reflektálnak is a beérkezett kérdésekre, igényekre."
 

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu


Ajánló az Élet és Irodalom 2021/11. heti számából

Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

INTERJÚ
"Az utókor, ha akar, majd igazságot tesz" - Romsics Ignáccal Szále László beszélget. "Romsics Ignác hetvenéves. A történészprofesszor könyvei rendre nagy sikert aratnak az olvasók körében, ám méltatlan támadásokat is el kell szenvednie miattuk, s ami különös: "jobbról" is, "balról" is. Kifejti véleményét az emlékezetpolitikai indoktrináció aggasztó mai tüneteiről - az utcanévcsatáktól a szoborháborúkig - s a nemzeti múlt újragondolásának és újraírásának politikavezérelt, megosztó jellegéről, ami szembemegy a nemzeti emlékezetpolitika igazi céljával: a politikai közösség egymással viaskodó két nagy tömbjének a közelítésével. Az akadémikussal Szále László beszélget."

FEUILLETON
Földes Györgyi Jön a Gólem! - ezúttal a magyar irodalomban címmel írt esszét.

"Számos külföldi példára szokás hivatkozni az irodalomban, Meyrink vagy Singer regényeire, vagy akár olyan távoli adaptációkra is, mint Borgestől a Körkörös romok, ám mint magyar irodalmi motívum elég kevéssé feldolgozott. Scheiber Sándor, illetve az ő munkájára támaszkodva Babits Antal ugyan összeállított egy sok tételből álló bibliográfiát, de az - jellegénél fogva - pusztán egy lista, különösebb interpretációs vagy kontextualizációs ambíciók nélkül. Célom most tehát annak megmutatása - a teljesség igénye nélkül, és kizárólag a prózára és drámára vonatkoztatva -, hogy a Gólem milyen alakokban tűnik fel a modern és kortárs magyar irodalomban."

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Károlyi Csaba Hatvannyolcak címmel írt recenziót a Lánctalp és macskakő - Közelítések hatvannyolchoz című tanulmánygyűjteményről.
"Izgalmas, néha meglepő területekre is elmerészkedő, továbbgondolásra érdemes kötet. A rengeteg fölvetődő kérdést, szempontot, témát csak vázolhatom. A szerkesztők - Pataki Viktor és Vass Norbert - nagyon helyesen arra törekedtek, hogy a párizsi barikádokkal jelképezett nyugati és a prágai tavaszt eltipró tankokkal szimbolizált keleti jelenségeket egyaránt számba vegyék. Ugyanakkor hozzánk közelebb van Prága, mint Párizs - ezért indokolt a két fogalom sorrendje a címben: Lánctalp és macskakő."

VERS
A szám versrovatában ezen a héten Debreczeny György "minimál-epigrammái" olvashatók, valamint Sötétség délen címmel válogatás András László és Babiczky Tibor könyv terjedelmű közös vállalkozásából, amelyben ugyanarra a témára, motívumra, hívószóra vagy címre antikizáló párverseket írtak. Ezek közül mutatjuk meg az egyik párdarabot:
[András László:]
Másik iskola
Hozzám hiába jössz, én nem tudlak
megtanítani arra, hogyan hidd
el, amit a politikusok mondanak,
hogyan utánozd őket, míg magaddal és
bárkivel bármit könnyedén elhitetsz.
Tőlem csupán kérdezni tanulhatsz.
[Babiczky Tibor:]
A másik iskola
Jó alakú nimfa volt, de gyanús lett, hogy sokat
emlegeti Dionűszoszt. És amikor társnői
kanca- s szukaálarcban gyülekeztek körülöttem,
szívemre iszony szállt, s - szégyenem ez - futásnak eredtem.

PRÓZA
Darvasi László, Hunyady Sándor, Kácsor Zsolt és Turi Tímea tárcája.
Tárcatár: Benedek Szabolcs.
"Hónapok" - tematikus prózaösszeállítás
A Hunyady Sándor élete utolsó szakaszában írt jegyzeteit tartalmazó dossziéban találta ezt az írást Kurta Zsuzsanna író, irodalomtörténész. Az Augusztus című tárca - ahogy a kézirat felajánlója, Alexander Brody írta róla nekünk - "nem egy hónapot ír le, hanem egy életet". A szöveg valószínűleg nem sokkal Hunyady Sándor halála előtt született (s bár gépelt formában maradt meg, és aláírás nélkül, sem a családnak, sem a kéziratot sajtó alá rendező Kurta Zsuzsannának nincs kétsége a szerzőséget illetően).
Hunyady mai kollégái (Darvasi László, Kácsor Zsolt és Turi Tímea) nem olvasták a régi, kéziratban maradt írást. Arra kérte őket Grecsó Krisztián szerkesztő, attól függetlenül írják meg, szerintük hogyan fér bele egy adott hónapba a világ.

FILM
Stőhr Lóránt Haragonics Sára-Dér Asia Anyáim története című filmjét értékelte. "Melissa nem lesz azonos rangú főszereplője a filmnek, már csak etikai okokból sem lehet, mert a kamera tapintatos távolságból figyeli az új családba beilleszkedés megrázkódtatását, vagy egyáltalán nem mutatja a fájóan nehéz pillanatokat a kölcsönös elfogadás első időszakából. Csodálatos viszont látni a későbbi jeleneteket, hogyan kötődik ez a gyönyörű kislány örökbe fogadó szüleihez, hogyan nyílik ki a fogyatékosnak vélt gyermek értelme és fejlődik a beszédkészsége a biztonságos családi környezetben. S ennél nem kell nyomósabb
érv a szerető családok örökbefogadása mellett, legyenek szüleik homoszexuálisok, heterók vagy leszbikusok."

SZÍNHÁZ
Molnár Zsófia a franciaországi előadó-művészeti szektor megmozdulásairól írt.
"A mostani tiltakozásba a színinövendékek is nagy erőkkel beszálltak: először a strasbourgi nemzeti színház (TNS), majd a párizsi Théâtre de la Colline tereit vették birtokba. Utóbbiban az igazgató, Wajdi Mouawad nyilatkozatban biztosította őket vendégszeretetéről és támogatásáról. De nem mindenhol fogadták tárt karokkal a foglalókat: Nizzában például a vezetőség elbarikádozta a színházat, és csak szigorú feltételekkel lenne hajlandó engedni a nyomásnak. A diákok a szolidaritási gesztus mellett elkeseredésből csatlakoztak: ők nem pénzre, hanem leginkább reményre vágynak, hogy tudják, van értelme a tanulmányaiknak, lesz alkalmuk gyakorolni a hivatásukat."

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu


Ajánló az Élet és Irodalom 2021/10. heti számából

Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

FEUILLETON
Halász László A túl hosszú öregség büntetéssé átalakuló jutalom címmel írt esszét.

"A halálról tűnődöm, tehát élek. Mennyivel könnyebben tudomásul venném a halált, ha nem élnék. Tiszta haszon, hogy halálom végleg kiábrándít az életből. Jóllehet több vagyok, mint pusztán testem, ez az örömöt és fájdalmat gerjesztő erőforrás, nélküle mégis semmi vagyok.
Pusztulása az én pusztulásom, és nincs tovább. Aki meghal, még én vagyok, a halott már csak egy holt test. Fantasztikumokat, vagyis csodákat=lehetetlenségeket én is el tudok képzelni, de képtelen vagyok azzal becsapni magam, hogy halálommal csak "a visszamaradók számára halok meg", önmagam számára "új, csodálatos életre születek." (Fichte) Az élők csoportjából visszavonhatatlanul átkerülök a halottak csoportjába. Míg az előbbiben kényesen törekszem megkülönböztetni-elkülöníteni magam a többiektől, az utóbbiban már semmit se bánok."

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Zelei Dávid A világíró esete Mike Tysonnal címmel írt recenziót J. M. Coetzee: Fogaskerekek című kötetéről.
"Noha az eredeti kiadás borítóján található alcím (Literary Essays 2000-2005) egyértelműen fogalmaz, a magyar változat már kicsit homályosabb: címlapja "kritikai írásokról" beszél, a hátlap pedig egyaránt említ "irodalmi esszét", "kritikát" és "tanulmányt". Bár ez elsőre kissé következetlennek tűnhet, könnyen magyarázhatná a rendelésre dolgozó irodalmárok életvitele, akik hol kritikát, hol évfordulós esszét, hol meg szaktanulmányt írnak; Coetzee esetében ugyanakkor ez a kevertség nem a kötet, hanem az egyes írások szintjén jelentkezik.
Szövegei alig különböznek egymástól (hátra kellett lapoznom, melyik jelent meg előszóként, és melyik szimpla esszéként), mások hasonló írásaitól ugyanakkor több ponton is. Pedig nem állítanám, hogy Coetzee felforgatná a műfaji konvenciókat - inkább a komponensek kombinációja és arányai szokatlanok. Azt speciel nem mondanám, hogy tanulmányokkal van dolgunk, azt viszont igen, hogy az írások jobbára az íróportré, a pályakép, az irodalmi és fordításkritika kevercsét adják - ezek együttes jelenlétére pedig még életrajz esetében is ritkán van példa, nemhogy egy mezei esszében."

AZ ÉS KÖNYVE MÁRCIUSBAN
Losoncz Márk Tagadás. Kitörés? címmel írt kritikát Tamás Gáspár Miklós Antitézis.
Válogatott tanulmányok 2001-2020. című kötetéről.
"A kötet legjelentősebb írása - és kincsesbányája - az Igazság és osztály. Azt sugallja, hogy két szocialista hagyományt különböztethetünk meg. Az egyiket Rousseau fémjelzi, a másikat Marx. Az előbbi szerint a civilizáció tönkretette az erkölcsöt, a természetes emberi adottságokat. Vissza kell tehát térnünk az egalitárius nép erényeihez, a puritán egyszerűséghez. A rousseau-i paradigma antiteodiceát kínál, azt állítja, hogy a szenvedés nem természetes. E hagyomány "angyali", amennyiben úgy tartja, hogy a szolgák erkölcsileg fensőbbrendűek, és elegendő lefolytatni a természetes szabadságküzdelmeket, hogy a nép ismét önmaga lehessen. Ezzel szemben a fausti-démoni marxi paradigma azt sugallja, hogy a proletariátus a tőke szerves alkotóeleme, s forradalmi jelentősége csak azért lehet, mert elidegenedettsége folytán képes tagadni az osztálytársadalom rendszerét - és egyúttal önmagát. A nép önaffirmációja helyett a proletariátus öntagadása, az ontológiai lényeghez való visszatérés helyett historizálás, az "ember" változékony megjelenési formáinak kritikai elemzése. Az Antitézis szerint a bajok többször a rousseau-i paradigmához való visszahátrálásból fakadtak - ez nem más, mint egyenlősítés az emancipáció helyett, etatista újraelosztás a kapitalizmus kereteinek felszámolása ellenében. TGM elismeri, hogy a rousseau-i hagyományhoz való ragaszkodás indokolt lehetett például a fasizmussal való szembeszegüléskor, ám alapvetően visszalépés, felszínesség."

VERS
A versrovatban ezen a héten Csuday Csaba, Hegedűs Ágota és Orcsik Roland versei kaptak helyet.
Hegedűs Ágota egyik versét mutatjuk be itt:
semmi se jön
vannak olyan percek az est utóján, a nap lebukik a rét alatt
egy slágert hallasz a szomszéd erkélyről, a vaskorlát pendülve szalad
nyakadon langy szellő kóricál, öledben megpihen kezed
valahová mégis elvágyódnál, de a fuvallat tarkódon reked
furcsállod: átjár valami szabadság, könnyű lesz szíved, megreped,
körbenézve nem tudod, hol is vagy, mégis ütemre jár fejed
majd azt a nyűtt, avítt kis sanzonocskát, először halkan,

magadban, mintha még sosem, majd egyre hangosabban.

PRÓZA
Juhász Tamás, Gyöngyösi Csilla és Oravecz Péter prózája.
Tárcatár: Szív Ernő
Részlet Oravecz Péter Folyt. köv. Sanghajban című írásából:
"Egy megszeppent, cserbenhagyott kisfiú és egy megvilágosodott bölcs lakott könnyes tekintetében - sosem felejtem el. Úgy festett ott az asztal végében, jókora orrával, mint egy nyugdíjba vonult, szomorú bohóc, aki egy keresztrejtvény megfejtésétől várja a választ visszhangtalan kérdéseire. Aztán, hogy megmentse a kedélyes hangulatot, engedélyt kért, hogy megossza velünk egyik legkedvesebb viccét. Noha sejtettük, hogy kínosan rossz vicc lesz, azért csak bátorítottuk: ne tartsa magában, halljuk! A vicc úgy robbant, mint egy váratlanul közénk hajított kézigránát. Az az igazság, hogy piszok jó vicc volt. Fogalmam sincs, hogy szólt, mert a robbanás egyúttal ki is törölte belőlem, de az érzés máig elevenen él bennem, ahogy térdünket porolva zenésztársaimmal egymásra nézünk, és elismerő pillantásunkban fellobban egy tűz, melyet a szellem
elpusztíthatatlanságának újabb bizonyítéka éltet."

SZÍNHÁZ
Herczog Noémi a POSZT megszűnéséről írt.

"A POSZT nem azért szűnik meg, hogy Jordán Tamás (és elődei) munkásságát eltöröljék a föld színéről. Nagyobb előnye, hogy így biztosan nem indul a céggel szemben büntetőeljárás.
Ennél a szánalmas történetnél akkor már ezerszer ordítóbb a Tavaszi Fesztivál ügye: hiszen ott valódi teljesítmény szűnik meg. Mert pénz láthatóan van, 1,75 milliárdból indul a Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek és az őszi Liszt Ferenc Ünnep Nemzetközi Kulturális Fesztivál. Holott a BTF nemzetközi brand volt."
 
RÁDIÓ
Károlyi Csaba a Klubrádió Eurozóna című külpolitikai magazinműsorát értékelte.
"Zentainak beakadt a sorstalanság szó, kicsit más összefüggésben használta, mint Kertész Imre. A mi népünk, bármennyire is szentségtörés a szó, a sorstalanság állapotában van, mert egy ember kezében van a sorsunk, az, hogy uniós tagok maradunk-e vagy sem - mondta.
Kiszolgáltatott állapotnak is lehet nevezni - hűtötte le a műsorvezetőt Balázs Péter. Az ország nem egyenlő a pártállammal!"

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu


Ajánló az Élet és Irodalom 2021/09. heti számából

Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

FEUILLETON

Bacsó Béla Nyom és történet címmel írt esszét Térey János Boldogh-ház, Kétmalom utca - Egy cívis vallomásai című posztumusz önéletrajzáról.

Ha igaz Stendhal jóslata (Henry Brulard élete), az én és az engem túltengése fenyegeti majd a XIX. századi emlékirat-irodalmat, amely magával hozta - mindmáig - az őszinteség színlelt kultúráját, ahogy ezt Paul Valéry írta éppen Stendhal-esszéjében. Ennek lesz eredménye Valéry szerint az a torzító elem, ami az önmagával szembeni őszinteség akarásán keresztül jut el az én vizsgálatáig, és a szubjektum olyan hasadását ismeri és ismerteti fel, amelyet a szövegnek kell kihordania. Térey memoárja nem enged a történetté változtatott én önleleplezésének, hanem azt kísérli meg leírni, hogy mi volt előtte és mi állt mellette, ami ezt az ént végső soron olyanná tette, amit úgy sem lehet teljességgel megírni. Ennyiben ez a memoár nagy részben nem a belső folyamatokra (302.) figyel, hanem arra, hogy mi mindent tanúsíthat az adatok folytán, és mi mindennek volt a tanúja ott és akkor, amit még szinte fel sem foghatott. "Szóval mindennek marad nyoma." (189.)
Ez a nyom-rögzítés és -olvasás lesz az az írás-technika, amivel kerüli a felépített-megképzett én vallomásos vizsgálatát, mert hiszen tudja, hogy hol és miként áll itt, csak azt nem, hogy miért áll így a világhoz és az íráshoz. A nyomok újabb és újabb határt adó elemként rajzolják körül azt az én-t, aki ír, aki legtöbbször inkább leír, de tudjuk, hogy a tények éppen a tapasztalat helyére állnak.

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Csuhai István Csendben lenni címmel Frank Tallis Hallgass a neved című regényéről írt recenziót.

A "Liebermann-akták" tele van irodalmi-kultúrtörténeti vonatkozással, történeti megfeleltetéssel (Max és Oskar párosában a változtatandók változtatásával nem nehéz felismerni Sherlock Holmes és Dr. Watson kettősét, a város vagy a császári udvar rettegésében a Hasfelmetsző Jack-effektust stb.), az egyik osztrák katonai főreáliskolában játszódó Hallgass a neved lapjain ugyanígy könnyű azonosítani a legfőbb ihlető forrást, Robert Musil korai mesterművét, a Törless iskolaéveit (erre Tallis a köszönetnyilvánításban aztán maga is egyértelműen utal). Sajnálatos különben, hogy a magyar kiadásból elmaradt néhány oldalas kisesszéje, a Hannah Arendt a jeruzsálemi Eichmann-perről írt könyvéből származó nevezetes összetétel, "a gonosz banalitása" elemzése, amely többek között azt is az olvasó értésére adja, az egyik nevelőtiszt nem véletlenül viseli az Eichmann nevet - de ebben csak annak a jelzését látom, hogy a kiadó nem engem célzott meg a könyv megjelentetésével, hanem egy lektűrre fogékonyabb, az első két regényen már megedzett réteget.

ÉS-KVARTETT
Kiss Tibor Noé Beláthatatlan táj című regényéről
Károlyi Csaba Deczki Saroltával, Szolláth Dáviddal és Visy Beatrixszel beszélgetett 2021. február 24-én Zoomon. A felvételt meg lehet nézni jövő héttől a YouTube-on, az Írók Boltja csatornáján. Legközelebb Jászberényi Sándor A varjúkirály című novelláskötetéről lesz szó.

VERS
A versrovatban ezen a héten Kabai Lóránt, Payer Imre és Tolvaj Zoltán versei kaptak helyet. Ezúttal Kabai Lóránt "el sem kezdett versek" című ciklusának egyik darabját idézzük.

20

... / ... / ... / ... / ... /
gyűlölet ormán alszik a téboly, álma sötétje /
néma üvöltés... / ... / ... / ...
kvantumcsend. nem egyezményes. csupán járványideji béke. fenntartások.
különvéleményes alku. ordenáré temporális vákuum. bájos és különös íz. le, fel.
színek nélkül. nem lehet felvenni "újra" egy élet fonalát, nincs retúr, csak vaskos,
letapadt hegek, melyek makulátlan függővé tesznek. túl keskeny rés. alacsony
szakítószilárdság és hirtelen folyáshatár között. szertelen rágalmak. szánalmas
afázia. nem látok ki a zárójelből.

PRÓZA
Kovács Bálint, Kováts Judit, London Katalin és Székely Szabolcs prózája
Tárcatár: Szaniszló Judit
Részlet Kováts Judit Se neve, se emléke című írásából:

"’44 őszén tele voltunk beszállásolt és átvonuló katonákkal. Németekkel, magyarokkal vegyesen. A Tisza felé igyekeztek. De a ruszkik is itt voltak a nyomukban, már hallottuk, és nem is olyan messziről hallottuk az ágyúdörgést.
Valamikor október elején Dankóékhoz behoztak egy sebesült németet. Nem tudom, hogy hívták, kicsoda, micsoda volt az az ember, azt tudom, hogy meglőtték a visszavonulásban, ráadásul az ócska kövesút hídjánál a lőszerszállító teherautó rakománya is ráborult. Dankóéktól úgy hallottam, hogy nagy fájdalmai voltak, és úgy látszik végzetes volt a sebesülése, mert alighogy behozták, meghalt. Elmentem a temetésére. A kisebbik, a református temetőbe temettük a tiszteletes ’41-ben megfagyott, fiatal feleségének sírja mögé. Nagyon szép szertartás volt, a tiszteletes németül mondta felette a Miatyánkot. Fejfát nem kapott, de úgy volt az jó, mert akkor már az oroszokat vártuk, és egy német még halottként is bajt hozhatott volna ránk. A német katona temetése után két héttel ideért a front, és megszűnt a normális élet. Mind a három papunk elmenekült, nem volt többé se esketés, se keresztelés, se temetés hónapokig.
Kétszer ment keresztül rajtunk a front, két orosz bejövetelt szenvedtünk meg. Amikor másodszor, s immár végérvényesen a kezükre kerültünk, az orosz katonai parancsnok munkára rendelt bennünket."

ZENE
Fáy Miklós Jake Heggie Ments meg, Uram! című operájának magyarországi adaptációjáról írt.
"Nem érzem a zenei emelt szintet, hogy jobban, zsigeribben, mélyebben lenne átélhető a történet operaként, mint könyv, film, színdarab formájában. Ennek talán nem mond ellent az operaváltozat nagy és nemzetközi sikere. Nem arról van szó, hogy mindezt nem lehet így elmondani, csak arról, hogy nem kell. Nem feltétlenül."

FILM
Stőhr Lóránt a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál kínálatából válogatott.

"Halvány reményként vagy hamis illúzióként a nemzetközi fesztiválsikerek legjavából kiválogatott program több filmjében is megjelenik a politikai változás. Közülük a Nem vagyok egyedül igazi mese, különösen Magyarországról nézvést, pedig a történet helyszíne, Örményország sem éppen a fejlett demokráciájáról híres."  

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu


Ajánló az Élet és Irodalom 2021/08. heti számából

Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

INTERJÚ
"Mindent meg akart érteni"
Nádas Péterrel Mészöly Miklósról beszélget Károlyi Csaba.
"Száz éve született Mészöly Miklós. A magyar írók közül Nádas Péter volt a legközelebb hozzá, emberként és íróként is. A Városmajor 48 Alapítvány video-sorozatában beszélgettünk róla. Az alapítványnak abban a budai épületben van a székhelye, ahol Mészöly Miklós és Polcz Alaine lakott ötven éven keresztül."

FEUILLETON
Demény Péter A világ nagy enciklopédiája címmel írt esszét.
"Meghallgattam Bán Zoltán András és Radnóti Sándor kánon-beszélgetését a Litera rádión, és az utóbbi tette meg ezt a különbséget: elismeri Rilke zsenialitását, de nem szólnak hozzá a versei, nem érintik meg mélyen. Nálam viszont kicsit másról van szó: én nemcsak elismerem Ottlik vagy Duras nagyszerűségét, hanem egy-egy könyvük a legfontosabb műveim közé tartozik. De csak az az egy mindegyik esetében. Elismerem, hogy az Opus nigrum vagy a Novecento szép könyv, a Hadrianus...-nak vagy a Selyemnek ellenben a nyomába sem léphetnek. A kánonom tágas, de nem elég rugalmas. Miért? Valamiféle "a homlokodtól fölfelé"-komplexusom lenne? Magyarán, ha már az élet minden területén ficánkolok, legalább az irodalomban legyen egy kedvencem, s attól az egytől ne mozduljak el? Talán így van, de akkor nem olvasnék megszállottan."

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Kész Orsolya Szabadulási kísérletek című recenziója Sofi Oksanen A kutyafuttató című regényéről szól.
"A női test, a szexuális erőszak és a hatalom viszonya az előző Oksanen-regényeknek is központi témája. Tetralógiájának eddig megjelent darabjai (Sztálin tehenei, Tisztogatás, Mikor eltűntek a galambok) olyan transzgenerációs női történetek, amelyek a trauma, a szégyen, a félelem továbbörökítésének tapasztalatait viszik színre, a kollektív sérülések elmesélhetetlen történeteit teszik közös tudásunk részévé. A kutyafuttató az előző regényekből ismerős narratív megoldásokkal dolgozik: időkezelése, elbeszélésmódja töredezett, mozaikszerű. Két helyszínen és idősíkon fut a cselekmény, az egyik közvetlenül a narancsos forradalom utáni Ukrajnában bontakozik ki (2006), a másik pedig nem sokkal a Krím elfoglalása, az Ukrajna elleni orosz fegyveres beavatkozások nyomán kirobbanó ukrán-orosz konfliktusokat követően játszódik (2016), de ezek az események már csak Helsinkiben szivárognak be narrátorunk életébe."

KETTEN EGY ÚJ KÖNYVRŐL
Annie Ernaux Lánytörténet című regényéről két kritika szól.

Radvánszky Anikó: Az eltűnt lány nyomában:
"Ernaux első, az 1974-es Les armoires vide (Üres szekrények) című regénye óta különböző elbeszélői technikákkal kísérletezve szinte kizárólag ugyanazt a témát variálja. Az egyszerű közegéből kitörni vágyó, majd társadalmilag beérkezett személlyé, ünnepelt íróvá váló hősnő életútja az adott társadalmi környezet magatartás- és szokásrendjének elemzésével együtt tárul fel. Legutóbbi, 2016-os Lánytörténet című regénye is beleillik ebbe az általa "autoszociobiográfiainak" is nevezett irodalmi vállalkozásba. Új könyve lapjain az eddig már sokféle perspektívából és időtávlatban megírt élettörténet egyik hiányzó, mert sokáig szégyellt
és elfelejteni kívánt, mostanáig megírhatatlannak tűnő epizódját tárja elénk."

Gyürky Katalin: Az énregény csapdái:
"Az első nehézségben "Proust is benne van" (71.) - ismeri be a szerző, hiszen az mindenekelőtt az emlékezés sajátosságaiból fakad. Abból, hogy az "eltűnt idő", azaz itt egy fél évszázados időintervallum alatt az emlékezet nem csak megkopik, de rakódnak is rá olyan, sok-sok év alatt felgyülemlett tapasztalatok és érzések, amelyekkel a felidézni kívánt tizennyolc éves én még nem rendelkezett. Például azzal a szégyenérzettel, aminek az eredője a lány egy nyári táborbéli viselkedése, ahol, miután a tábor vezetőjével, H.-val eltöltött két éjszakát, teljesen kifordul önmagából. Ám az emiatt érzett szégyene nem közvetlenül az események után, hanem csak később válik a további személyiségfejlődése szempontjából fontos tényezővé."

VERS
A szám versrovatában Győrffy Ákos és Jászberényi Sándor versei olvashatjuk. Ezen a helyen Győrffy Ákos egyik versét mutatjuk meg:

(Végre meghalni)
Láttam egy embert
a hajléktalanszálló egészségügyi részlegében.
Nemrég mindkét lábát amputálták,
a sebek azonban valamilyen járulékos betegség miatt
nem gyógyultak be rendesen.
Genny és vér szivárgott a csonkokból.
A férfi most agyvérzést kapott, ott feküdt az ágyon,
egész maradék testében remegett.
Beszékelve rángatózott,
miközben az ápolók próbálták tisztába tenni.
Amikor néhány hete először hozták be az utcáról,
folyamatosan azt üvöltötte,
hogy miért nem tud már végre meghalni.

PRÓZA
Fercsik Marianna, Gerőcs Péter és Szil Ágnes prózája.
Tárcatár: Selyem Zsuzsa.
Részlet Szil Ágnes Mosoly című írásából:

"Amikor a kisvonat kikanyarodik az állomásról, Dihende nyúlszőr kalapját maga is a fogasra akasztja, gondosan, nehogy hozzáérjen valami hitvány és tisztátalan felülethez. Feláll, hátrébb húzza a bőröndjét, amely teljességgel elfoglalja az ülések közti helyet. Ott áll, útitársai fölé tornyosulva, már csak pár centiméter kellene, hogy a táska végül felfeküdjön az enyhén befelé lejtő rácsozatra. A fejkendős asszony, a kacsa tulajdonosa magába feledkezve bámulja a kabátból előtűnő ingnyakat, a lazára kötött nyakkendőt, amilyet errefelé egyáltalán nem hord senki a doktoron meg az intézőn kívül, a kabátszárnyak között a kötött szvettert, az abból előtüremkedő hasat, s az alatt a derékszíj fémcsatját, az arcától tíz centire, s aztán elszégyelli magát, és lesüti a szemét."

ZENE
Fáy Miklós Kurtág Györgyöt köszönti.
"Kurtág irodalmi komponista, ismeri a szavak szépségét és erejét. Adja magát a következtetés, hogy a zenéje ott kezdődik, ahol a szavak értelme véget ér, de még ez sincs egészen így. Kurtág értelmezi a mondatokat, ha benne van a jaj, akkor feljajdítja őket. Bizonyos esetekben egyszerűen interpretációs javaslatot tesz. Sokféleképpen el lehet mondani azt, hogy "virág az ember", egyszer úgy, hogy az ember szépséges volta legyen benne, egyszer úgy, hogy a törékenysége, egyszer úgy, hogy a magánya, a haszontalansága, a világmindenség tévedése. De hogy mindez egyszerre legyen benne, ahhoz el kell ezt énekelni. Kurtág zenéjére."

FILM
Báron György Martin Scorsese Rolling Thunder Revue című filmjét elemzi.
"Nagy film sejlik fel e kép mögött. Egy nemzedék története, vele a modern Amerika történelme. Martin Scorsese két éve megcsinálta ezt a filmet. Nem kellett hozzá sokkal több, mint hogy levegye a polcról Dylan 1975–76-os Rolling Thunder Revue-turnéjának tekercseit – amelyekből 1978-ban az énekes már rendezett egy négyórás kísérleti mozit (Renaldo and Clara) –, s az anyagból összevágja, részben újraforgassa lenyűgöző ál-, fél és egész dokumentumfilmjét."

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu


Ajánló az Élet és Irodalom 2021/07. heti számából

Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

BODOR ÁDÁM 85 ÉVES
Radnóti Sándor A végső kétségbeesés írója címmel írt róla.

"A címben foglalt meghatározás ebben az elvont általánosságban talán még két nagy íróra igaz Bodor Ádám mellett, Kafkára és Beckettre - anélkül, hogy irodalmi rokonai lennének egymásnak. Az összehasonlítás mégis jó arra, hogy kiderüljön: a végső jelző a kétségbeesés előtt voltaképpen fosztóképző. Megfosztja a kétségbeesést mozzanatos voltától, amelyből út nyílik - haragra, ellenállásra, új reményre, artikulálatlan kitörésre, halálra. A végső, amely beállt és megváltoztathatatlan állapot, megfosztja a kétségbeesést tragikumától, a "despaire and die" ("ess kétségbe, pusztulj") fenséges refrénjétől, vagy a "Most tél van és csend és hó és halál" magasztos reményvesztettségétől. Mert a végső kétségbeesésben nincs remény és
reménytelenség, nincs világ, amelyre mindez vonatkoztatható, s nincs egyén, aki vonatkoztatna."

INTERJÚ
"Sose andalogjunk édesen Bachhal a szívünkben" - Krasznahorkai Lászlóval J. Győri László készített interjút

"Megjelent Krasznahorkai László új regénye a Herscht 07769, amelynek cselekménye napjaink Németországában, Türingiában játszódik. Az egykorvolt NDK e részében már a rendszerváltás előtt, a nyolcvanas években megerősödtek a neonáci csoportok. A tartomány nagy kulturális hagyományai közé tartozik, hogy idevalósi a Bach család, melynek tagjai a XVI. századtól kezdve éltek és alkottak itt. Bach kultusza és a neonácik találkoznak Krasznahorkai regényének lapjain."

FEUILLETON
Babiczky Tibor Szapphó-paradigma címmel írt esszét.

"Szapphó verseinek uralkodó témája a szerelem és a testiség. Azt gondolhatnánk, mai fejjel, hogy ez szoros analógiában van a XXI. század szemléletével. Pedig mi sem áll távolabb egymástól, mint az ókori görög és a mostani testkép. Minden törekvés ellenére a modern kor tárgyiasította az emberi testet, legújabban pedig terméket (árucikket) kreált belőle. A folyamat megállíthatatlannak tűnik.

Ahhoz, hogy képesek legyünk befogadni Szapphó - és általában véve a görög antikvitás - művészetét, képesnek kell lennünk más szemlélettel olvasni."

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Károlyi Csaba Negyven lélegzetvétel című recenziója Podmaniczky Szilárd A másik ember megértésének diadala című könyvéről szól.
"A könyvtárgy minden eleme azt erősíti, hogy legyünk megértőek, és figyeljünk egymásra.
Illetve azt sugallja: ha magunkra vagy a másikra figyelünk, az ugyanaz. A borítón Szűcs Attila Fehér gömbön plankingelő című festménye látható, alatta, ugye, azt olvassuk, hogy: A másik ember megértésének diadala. A másik ember a plankingelő. A másik ember mi vagyunk. A másik ember a szerző, aki elénk teszi ezt a művet. A másik ember az, aki elkezd nekünk az első fejezetben beszélni: a menekülő Tamás. (...)
A lényeg talán az, amit a cím ígér. Ám hol itt a diadal? Diadal azért szerintem nincs. Remény sincs, csak a csillagos ég a hatodik oldalon."

VERS
Ennek a számnak a versrovatában Áfra János, Gergely Ágnes és Tőzsér Árpád versei olvashatók. Mutatványként itt Áfra János egyik versét közöljük:
Légsötét
Csontszürkére vált a bőr,
telepakolva a véghónapok szatyra,
kórházi szél szisszen be
fiad mellkasába, és vele a pára,
ami tüdődből távozott,
a dementáltak szorongása.
Majd beáll a kacagtató hallgatás,
te ördöginek mondanád,
de halvérű itt mind, aki tátog,
istentelen. Az egyetlen nő,
akit el nem tagadhatok,
te vagy, örök sötétségem,
ha már túl is mindenen.
Utánad egyetlen iktatószám,
akta, és azt sem ismerem.
Szikráznak körben a falak,
mondják, menjek, nézzelek,
de már elbúcsúztattalak.

Akkor vigyem a szatyrodat.
Az ég felől láthatatlan úgyis,
ami a nap irányába ragyog.
Hogy ki voltál annakidején,
nem meséli többé senki. Most tiszta
kosz és már örökké vak vagyok.

PRÓZA
Erdei L. Tamás, Nagy Zsuka, Spindler Zsolt és Szántó T. Gábor prózája.
Tárcatár: Szív Ernő.
Részlet Nagy Zsuka Az apám és a férfiak című írásából:
"Az apám olyan szőrös, mint Korda György. Nagyon régen láttam egy klipben. Nem szeretem a Korda-szőrös férfiakat, de azért egy kicsi kell. Bár manapság már alig van szőr a férfiakon. És már jó ideje van annak, hogy a fanszőrt a fiúk is borotválják. Ennek ellenére a szakáll divat.
Tegnap találkoztam egy fiúval. Egy délután alatt többet tanultam a világról és magamból, mint évek alatt. Ez a fiú egy zseni és mániákus depressziós. Egyszerre volt felemelő, nyomasztó, kalandos, szép, megejtő, sűrű, súlyos és kimerítő.
Csontsovány teste és érzéki, duzzadt ajkai voltak. Olyan szépen mondta oroszul az Anyám tyúkját, hogy félig beleszerettem. Aztán Lermontovot szavalt a villamoson, mert az Anyám tyúkját a HÉV-en mondta el. Aztán valami zsoltárt énekelt latinul, aztán pedig angolul a Napfivér, Holdnővér filmzenéit. Szép, öblös férfiús hangja volt. Ez akkor is átjött, mikor Süsüt énekelt a Duna-parton, egy lombtalanításon szerzett piros pléddel a hátán."

ZENE
Fáy Miklós A Mester és Margarita  opera bemutatójáról ír.
"A Mester és Margarita ugyan nem a parasztság helyzetével bajlódik, a történet időnként mégis ellenáll, és, meglepő módon, a Jézus-vonal bírja a slágerhangot, Margarita viszont nem. Jön és elénekel valami édesen búsat, és az ember azt mondaná: na, ne vicceljél már. Pedig nem viccnek van szánva."  

TELEVÍZIÓ
Grecsó Krisztián az úgynevezett megújult SZFE "Nézz körül az SZFE induló képzései között!" című toborzófilmjét értékeli.

"Az »új felvétel« az úgynevezett megújult SZFE-t hirdeti a fiataloknak. Mint régen a papírgyárat reklámozták, éppen úgy. A képsoron a reménybeli osztályfőnök ellök egy billiárdgolyót, megvárja, amíg a csont csattan, leteszi a dákót, elindul a kamera felé, és mond néhány sort Vörösmarty Mihály verséből. Mi zokog mint malom a pokolban. Minden rossz, ami látszik, és minden, ami hallatszik. A verset mondó ember, ezzel kezdtem, és ezzel is fejezném be, levetkőzik, kiadja magát, S annyi bűn, szenny s ábrándok dühétől."

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu


Ajánló az Élet és Irodalom 2021/08. heti számából

Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

INTERJÚ
"Mindent meg akart érteni"
Nádas Péterrel Mészöly Miklósról beszélget Károlyi Csaba.
"Száz éve született Mészöly Miklós. A magyar írók közül Nádas Péter volt a legközelebb hozzá, emberként és íróként is. A Városmajor 48 Alapítvány video-sorozatában beszélgettünk róla. Az alapítványnak abban a budai épületben van a székhelye, ahol Mészöly Miklós és Polcz Alaine lakott ötven éven keresztül."

FEUILLETON
Demény Péter A világ nagy enciklopédiája címmel írt esszét.
"Meghallgattam Bán Zoltán András és Radnóti Sándor kánon-beszélgetését a Litera rádión, és az utóbbi tette meg ezt a különbséget: elismeri Rilke zsenialitását, de nem szólnak hozzá a versei, nem érintik meg mélyen. Nálam viszont kicsit másról van szó: én nemcsak elismerem Ottlik vagy Duras nagyszerűségét, hanem egy-egy könyvük a legfontosabb műveim közé tartozik. De csak az az egy mindegyik esetében. Elismerem, hogy az Opus nigrum vagy a Novecento szép könyv, a Hadrianus...-nak vagy a Selyemnek ellenben a nyomába sem léphetnek. A kánonom tágas, de nem elég rugalmas. Miért? Valamiféle "a homlokodtól fölfelé"-komplexusom lenne? Magyarán, ha már az élet minden területén ficánkolok, legalább az irodalomban legyen egy kedvencem, s attól az egytől ne mozduljak el? Talán így van, de akkor nem olvasnék megszállottan."

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Kész Orsolya Szabadulási kísérletek című recenziója Sofi Oksanen A kutyafuttató című regényéről szól.
"A női test, a szexuális erőszak és a hatalom viszonya az előző Oksanen-regényeknek is központi témája. Tetralógiájának eddig megjelent darabjai (Sztálin tehenei, Tisztogatás, Mikor eltűntek a galambok) olyan transzgenerációs női történetek, amelyek a trauma, a szégyen, a félelem továbbörökítésének tapasztalatait viszik színre, a kollektív sérülések elmesélhetetlen történeteit teszik közös tudásunk részévé. A kutyafuttató az előző regényekből ismerős narratív megoldásokkal dolgozik: időkezelése, elbeszélésmódja töredezett, mozaikszerű. Két helyszínen és idősíkon fut a cselekmény, az egyik közvetlenül a narancsos forradalom utáni Ukrajnában bontakozik ki (2006), a másik pedig nem sokkal a Krím elfoglalása, az Ukrajna elleni orosz fegyveres beavatkozások nyomán kirobbanó ukrán-orosz konfliktusokat követően játszódik (2016), de ezek az események már csak Helsinkiben szivárognak be narrátorunk életébe."

KETTEN EGY ÚJ KÖNYVRŐL
Annie Ernaux Lánytörténet című regényéről két kritika szól.

Radvánszky Anikó: Az eltűnt lány nyomában:
"Ernaux első, az 1974-es Les armoires vide (Üres szekrények) című regénye óta különböző elbeszélői technikákkal kísérletezve szinte kizárólag ugyanazt a témát variálja. Az egyszerű közegéből kitörni vágyó, majd társadalmilag beérkezett személlyé, ünnepelt íróvá váló hősnő életútja az adott társadalmi környezet magatartás- és szokásrendjének elemzésével együtt tárul fel. Legutóbbi, 2016-os Lánytörténet című regénye is beleillik ebbe az általa "autoszociobiográfiainak" is nevezett irodalmi vállalkozásba. Új könyve lapjain az eddig már sokféle perspektívából és időtávlatban megírt élettörténet egyik hiányzó, mert sokáig szégyellt
és elfelejteni kívánt, mostanáig megírhatatlannak tűnő epizódját tárja elénk."

Gyürky Katalin: Az énregény csapdái:
"Az első nehézségben "Proust is benne van" (71.) - ismeri be a szerző, hiszen az mindenekelőtt az emlékezés sajátosságaiból fakad. Abból, hogy az "eltűnt idő", azaz itt egy fél évszázados időintervallum alatt az emlékezet nem csak megkopik, de rakódnak is rá olyan, sok-sok év alatt felgyülemlett tapasztalatok és érzések, amelyekkel a felidézni kívánt tizennyolc éves én még nem rendelkezett. Például azzal a szégyenérzettel, aminek az eredője a lány egy nyári táborbéli viselkedése, ahol, miután a tábor vezetőjével, H.-val eltöltött két éjszakát, teljesen kifordul önmagából. Ám az emiatt érzett szégyene nem közvetlenül az események után, hanem csak később válik a további személyiségfejlődése szempontjából fontos tényezővé."

VERS
A szám versrovatában Győrffy Ákos és Jászberényi Sándor versei olvashatjuk. Ezen a helyen Győrffy Ákos egyik versét mutatjuk meg:

(Végre meghalni)
Láttam egy embert
a hajléktalanszálló egészségügyi részlegében.
Nemrég mindkét lábát amputálták,
a sebek azonban valamilyen járulékos betegség miatt
nem gyógyultak be rendesen.
Genny és vér szivárgott a csonkokból.
A férfi most agyvérzést kapott, ott feküdt az ágyon,
egész maradék testében remegett.
Beszékelve rángatózott,
miközben az ápolók próbálták tisztába tenni.
Amikor néhány hete először hozták be az utcáról,
folyamatosan azt üvöltötte,
hogy miért nem tud már végre meghalni.

PRÓZA
Fercsik Marianna, Gerőcs Péter és Szil Ágnes prózája.
Tárcatár: Selyem Zsuzsa.
Részlet Szil Ágnes Mosoly című írásából:

"Amikor a kisvonat kikanyarodik az állomásról, Dihende nyúlszőr kalapját maga is a fogasra akasztja, gondosan, nehogy hozzáérjen valami hitvány és tisztátalan felülethez. Feláll, hátrébb húzza a bőröndjét, amely teljességgel elfoglalja az ülések közti helyet. Ott áll, útitársai fölé tornyosulva, már csak pár centiméter kellene, hogy a táska végül felfeküdjön az enyhén befelé lejtő rácsozatra. A fejkendős asszony, a kacsa tulajdonosa magába feledkezve bámulja a kabátból előtűnő ingnyakat, a lazára kötött nyakkendőt, amilyet errefelé egyáltalán nem hord senki a doktoron meg az intézőn kívül, a kabátszárnyak között a kötött szvettert, az abból előtüremkedő hasat, s az alatt a derékszíj fémcsatját, az arcától tíz centire, s aztán elszégyelli magát, és lesüti a szemét."

ZENE
Fáy Miklós Kurtág Györgyöt köszönti.
"Kurtág irodalmi komponista, ismeri a szavak szépségét és erejét. Adja magát a következtetés, hogy a zenéje ott kezdődik, ahol a szavak értelme véget ér, de még ez sincs egészen így. Kurtág értelmezi a mondatokat, ha benne van a jaj, akkor feljajdítja őket. Bizonyos esetekben egyszerűen interpretációs javaslatot tesz. Sokféleképpen el lehet mondani azt, hogy "virág az ember", egyszer úgy, hogy az ember szépséges volta legyen benne, egyszer úgy, hogy a törékenysége, egyszer úgy, hogy a magánya, a haszontalansága, a világmindenség tévedése. De hogy mindez egyszerre legyen benne, ahhoz el kell ezt énekelni. Kurtág zenéjére."

FILM
Báron György Martin Scorsese Rolling Thunder Revue című filmjét elemzi.
"Nagy film sejlik fel e kép mögött. Egy nemzedék története, vele a modern Amerika történelme. Martin Scorsese két éve megcsinálta ezt a filmet. Nem kellett hozzá sokkal több, mint hogy levegye a polcról Dylan 1975–76-os Rolling Thunder Revue-turnéjának tekercseit – amelyekből 1978-ban az énekes már rendezett egy négyórás kísérleti mozit (Renaldo and Clara) –, s az anyagból összevágja, részben újraforgassa lenyűgöző ál-, fél és egész dokumentumfilmjét."

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu


Ajánló az Élet és Irodalom 2021/06. heti számából

Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

INTERJÚ
"Olyan, mintha Istennek írnék"
Jászberényi Sándorral beszélget Károlyi Csaba "Jászberényi Sándornak hat önálló kötete van. Ugyanabban az évben, 2013-ban, mikor a Budapest-Kairó - egy haditudósító naplója című riportkönyve kijött, megjelent első novelláskötete Az ördög egy fekete kutya. Ezt azóta két újabb követte, A lélek legszebb éjszakája (2016) és most A varjúkirály (2020). Két verseskötetet is kiadott, 2000-ben, illetve 2018-ban. Novelláskötetei megjelentek az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban, Indiában, Franciaországban, Szerbiában, de német és urdu fordításai is vannak. Számottevő az angol nyelvű kritikai visszhangja. Jelölték már Kirkus- és PEN-díjra, itthon második novelláskötete Libri-díjat kapott."

FEUILLETON
Laczó Ferenc Déstől New Yorkig című esszéje Randolph L. Braham életútját összegzi. "Braham életét akár úgy is elbeszélhetnénk, mint amely az öreg kontinens perifériáján megszenvedett fiatalkori üldöztetéstől a világ kulturális fővárosában szerzett tudományos elismertségig ívelt. A kiegyensúlyozottság érdekében azonban ezen értelmezésnek ellentmondó tényeket is érdemes figyelembe vennünk. Braham ugyanis kutatói teljesítménye és megbecsültsége ellenére sem igazán volt képes az általa legfontosabbnak tartott intellektuális-politikai folyamatok beindítására. A magyarországi holokauszt kutatása fáradthatatlan munkálkodása ellenére sem vált a nemzetközi holokauszt-kutatás egyik kiemelt témájává, az ország jelenleg domináns történetpolitikai iránya szembe megy kutatási eredményeinek kulcsfontosságú, a magyar állami szereplők bűnrészességére vonatkozó részeivel, ráadásul munkásságának magyar történészek általi jövőbeni kanonizálása sem tűnik jelenleg biztosítottnak. E tényeket is figyelembe véve már inkább azt mondhatjuk, hogy Braham lenyűgöző tudományos pályafutása a magyar holokauszt kutatásának és e kutatások kontextusának ambivalenciáira és ellentmondásaira vet éles fényt."

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Zelei Dávid Should I Stay or Should I Go? című recenziója Nick Hornby Olyan, mint te című kötetéről szól.
Az Olyan, mint te alapszituációja meglehetősen szokatlan: egy huszonkét éves, a felnövést mindenféle részmunkákkal halogató, DJ-karrierről álmodó, munkáscsaládból származó fekete fiú, Joseph, és egy nála húsz évvel idősebb, válás után helyét kereső, kétgyerekes angoltanárnő, Lucy egymásra talál. Hornby leginkább arra keresi a választ, nyerhet-e a szerelem a szociológusok oddsaival szemben, ezt pedig logikusan tágítja odáig, mennyire érintkeznek a társadalom térben együtt élő tagjai egymással - vagyis van-e kitekintésünk saját
buborékjainkból. Ezek izgalmas és aktuális kérdések a Brexit idején (merthogy a könyv javarészt 2016-ban játszódik - de ennek jelentőségéről később), amikor egy társadalom egy kardinális kérdéssel kapcsolatban ilyen látványosan szakad ketté, érdemes megvizsgálni, hol vannak, és milyen mélyek is a törésvonalak.

AZ ÉS KÖNYVE FEBRUÁRBAN
Bazsányi Sándor Szimultanista téboly (koldustánctól családáradásig) című kritikája Szolláth Dávid Mészöly Miklós-monográfiáját elemzi.
"Az egymásutániságok vagy egyidejűségek "tébolyát" rendszerező Szolláth ragyogóan bemutatja ezeket a mindig "más" irodalmiságokat, irodalmi formákat, mégpedig úgy, hogy közben maga is mindig valamennyire "más" értelmezői nyelvjátékot használ, vagy legalábbis mindig "más" látószögből fogalmazza meg a Mészöly-pálya kisebb részben külső, nagyobb részben belső természetű "alakulásaira" irányuló kérdéseit - attól függően, hogy "dezintegratív", "integratív" vagy "álintegratív" művekről vagy műcsoportokról beszél; vagy hogy a Mészöly által értelmezve kimerített példázatműfaj éppen melyik változatát elemzi; vagy hogy a leírás és az elbeszélés szövegmozgásainak éppen milyen ötvözetével áll szemben; vagy hogy éppen milyen politikai-ideológiai időszak körülményei között született az éppen tárgyalt Mészöly-mű vagy műcsoport; vagy hogy milyen világirodalmi vagy magyarországi hatás- és szövegösszefüggésekben létezik az adott mű- vagy műcsoport... Amennyire jót tesz Mészöly epikájának a sokféleség, annyira jól áll a monográfiának a sokszempontúság."

VERS
A szám versrovatában Marno János, Molnár Krisztina Rita és Nagy Gerzson versei olvashatók. Ízelítőül Molnár Krisztina Rita egyik versét közöljük:
Tétova apró
Ezt a műfajt még nem próbáltam.
Nem vagyok biztos benne.
Tömören tehát. Csak a  lényeg.
A keresett férfi (tényleg? én nem szoktam
keresgélni) egy jó ötvenes lenne,
édesmindegy, hogy özvegy vagy elvált,
de nemzett gyereket,
így apa, akinek volt már otthona,
rakott fészket (azt se bánnám,
ha legalább egy fát ültetett és könyvet is írt volna,
egy férfinak a kínaiak szerint
ez a négy legfontosabb dolga),
tehát gyerek, könyv, fa és fészek,
más igényeim nem is lennének,
de kérem, hogy ne küldjön képet
se csukával, se dzsippel,
se vad vizekről, miket hajóján
minden nyáron átszel,
tehát keresek kertkedvelőt,
aki bírja a csöndet és néha a zajt,
keresek valakit, aki igazat mond,
és esténként (kockás pléd!) kedvesen betakar,
de mégsem.
Egyáltalán nem keresem.
Ha akar valamit, keressen.
Magamról? Nem. Nem írok semmit.
Ismerjen fel, ha rámtalál,

aztán ismerjen meg engem.

PRÓZA
"Halál-szám"
Csaplár Vilmos, Haász János és Pintér Viktória prózája
Tárcatár: Benedek Szabolcs.
Részlet Csaplár Vilmos A kaucsukbaba című írásából:
"A forradásoktól, szőrtől, érzelmektől mentes arc mégis meglepte. Inkább kaucsukbabának látszott, mint apának.
Idefelé a vonaton gondolatai leginkább a haldoklás témája körül keringtek. Értesítést kapott, hogy az apja haldoklik. Azzal győzte meg magát, hogy kizárólag emiatt utazik le hozzá. Rengetegszer hallotta már a szót, de még nem látott senkit haldokolni. Végre meg akarta tudni, mi az. Kibámult az ablakon, hosszú idő után megint elképzelte a hallomásból összerakott jelenetet, amikor az istállópadlás széttört deszkadarabjaival és a meztelen altestű Vadkertinével együtt az apja is a zajoktól idegesen toporgó és nyerítő lovak közé zuhan.
Az anyja nem sokkal az istállóbeli eset után kiterített az asztalra egy Magyarország-térképet, elkérte a fiától a körzőjét, a tűt belebökte a falu nevébe (Kopka), ahol addig együtt laktak, majd a másik szárat a lehető legtágabbra nyitotta, hogy amennyire az ország területe engedi, a legmesszebbre költözzön a fiával. János ettől fogva nem látta az apját, nem is hallott róla, otthon ki se mondták a nevét, nem is céloztak rá.
Elkésett."

ZENE
Csengery Kristóf a FAB Ensemble zeneakadémiai kamaraestjét értékelte. "A Fesztivál Akadémia Budapest két művészeti vezetője, Kokas Katalin és Kelemen Barnabás alapította meg a FAB Ensemble elnevezésű, alkalomról
alkalomra változó összetételű együttest, amelynek tagjai néhány napja a Zeneakadémián adtak kamaraestet. Három produkciót hallottunk, három remekmű szólalt meg: az első részben két magyar alkotás, a másodikban egy francia."

ZENE
Fáy Miklós Anna Netrebko  bécsi koncertjéről írt, amely, a Metropolitan Opera honlapján tekinthető meg.
"Könnyen kimondaná az ember: neki mindent szabad, de épp ez a lényeg, hogy mindent neki sem szabad. Ha kicsivel több volna a hamis hang, ha csökkenne a koncentráció, a hang élesebbé válna, akkor pillanatok alatt dőlne össze minden, és a világ dicsőségéről és annak mulandóságáról kellene most elmélkednünk.
Ehelyett meg az kell mondani, hogy vannak más énekesek, talán nagyobbak is Anna Netrebkónál, mégis dívában és operában mérve most épp Netrebko évtizedében élünk. És már másfél évtizede."

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu


Ajánló az Élet és Irodalom 2021/05. heti számából

Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

FEUILLETON
Pócsik Andrea Akaratlagos felejtések és emlékezetek címmel írt esszét Varga
Ágota dokumentumfilmjeiről.

"Az akaratlagos felejtés úgy vélem, bár látszólag ellentmondás, ennek a típusnak
egy formája, amely a pszichológiai meghatározás szerint valami tanult dolog,
képesség elfelejtése, az újra való nyitottság kapacitásának növelése érdekében.
(...) A felejtés/emlékezés összetett, társadalmi és személyes szintű problémája
nem csak az előbbi oppozíciók alapján képzelhető el, hanem az akaratlagos
felejtés formájában, egy olyan köztességben, amely az emlékezés során felfejtett
hierarchiák tudatos elutasítására (az elnyomottat, kitaszítottat ért traumák
okozásában a felelősség megállapításával és felvállalásával) helyez hangsúlyt.
Nem csak a történelmi események, traumák, hanem annak viszonyrendszerének
felidézéséről, majd akaratlagos felejtéséről is szó van tehát. (...) Ezek a
történelmi traumák (a roma holokauszt, a fajelmélet magyarországi követőinek a
zsidóüldözésben vállalt felelőssége, a szocialista diktatúra titkosszolgálata és
annak egyik legfontosabb célpontja az egyház) eltérő helyet foglalnak el a
magyar emlékezetpolitikákban, különböző módon történt a vonatkozó múlt
feldolgozása."

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Csuhai István Iskola a határon túl című recenziója Ben Lerner Az iskola
Topekában című regényéről szól.
"Az iskola Topekában eredetileg 2019 októberében jelent meg, és talán nem
egészen rugaszkodom el a valóságtól, ha megjegyzem, hogy a regény menet
közben erőteljes kritikája az utolsó időszakát élő Trump-adminisztrációnak,
annak a szellemiségnek, ami az az unortodox 45. amerikai elnök politikája volt,
illetve mindannak, ami hozzá elvezetett - anélkül, hogy maga az elnök feltűnne
a könyv lapjain, vagy személye és tevékenysége az elbeszélők tudatában akár
csak egyszer is erőteljesebben előkerülne. De tény, hogy a regény cselekményét

a Trump-kérdés keretezi: egyik első epizódja Bob Dole szenátor felbukkanása
egy russelli vitabajnokságon (a Bill Clintont második ciklusa előtt kihívó
képviselő szülőhelyén; jellemzésében külön hangsúlyt kap, hogy az egyetlen
republikánus elnökjelölt volt, aki személyesen vett részt a 2016-os, Trumpot
jelölő konvención), a regény zárójelenete pedig New Yorkban játszódik, Trump
a menekültek családegyesítését ellehetetlenítő törvénye elleni flashmob-
tüntetésen. E két mozzanat között a társadalmi együttélés megannyi kérdése és
problémája felsejlik - Az iskola Topekában nyíltan politizáló mű, noha
megfigyelései, következtetései és tanulságai inkább kifinomultak, mintsem
szájbarágósak."

ÉS-KVARTETT
Selyem Zsuzsa Az első világvége, amit együtt töltöttünk című novelláskötetéről
"Károlyi Csaba Deczki Saroltával, Szolláth Dáviddal és Visy Beatrixszel
beszélgetett 2021. január 26-án Zoomon. A felvételt meg lehet nézni jövő héttől
a YouTube-on, az Írók Boltja csatornáján. Legközelebb egy hónap múlva Kiss
Tibor Noé Beláthatatlan táj című regényéről lesz szó."

VERS
Ezen a héten a versrovatban Gömöri György és Locker Dávid versei olvashatók. Mutatványként Gömöri György egyik versét közöljük itt:
Emigránsok
Az egyik csak a zenének él és bánatos,
mert nem utazhat most a nagyvilágban.
A másikat körülzárja népes,
az angoloknál angolabb családja.
A harmadik alzheimeres
párját ápolja otthon. Még számon-
tartják egymást, a telefon csörög,
jön-megy az üzenet a forró dróton át.
Van olyan is, aki könyveit porolja,
naponta olvas szörnyű híreket,
de néha a kertben szemezgető galambot
nézi, meg a mókust, ahogy az izgatottan
rohangál vadrózsafürt és körteág között.

Fő témájuk már nem az az ország,
ahonnan jöttek, vagy ahol ma élnek,
hanem az a remekbe szabott rakott
krumpli, amit sikerült vasárnap főzniük.

PRÓZA
Gáspár Sára, Győry Domonkos, Patak Márta és Simon Bettina prózája.

Tárcatár: Szaniszló Judit.
Részlet Patak Márta Rudi, a sírásó című írásából:
"A végén kezdem. Rudit tegnap temettük, bátran mondhatom, hogy vele egy
legenda költözött a sírba. A munkájában nem is lesz egyszerű pótolni, ki akar
manapság sírásó lenni, főleg olyan lelkiismeretes, mint amilyen Rudi volt. Még
a múlt héten is megásta a sírját annak az elszármazott falubelinknek, akit
jóformán nem is ismertünk, akitől a plébános úr szokásához híven szép
gyászbeszéddel búcsúzott, és amikor a hívek, meg a rokonok annak a lelki
üdvéért imádkoztak, akit következőnek szólít majd el az Úr, Rudi magában
megállapította, az bizony már én leszek.
Ha vissza lehetne forgatni az idő kerekét, pláne, ha adtak volna annak idején a
pszichológiára, akkor Rudinak talán jobb sorsa lehetett volna, mint amilyen
jutott neki, de az az igazság, közvetlenül a háború után akkora volt a szegénység
még a faluban is, ahol azért mindig volt mit enni, hogy föl sem tűnt a sok
szegény gyerek között a szerencsétlen Rudi problémája. Egyszerűen tudomásul
vették, van ilyen, Rudi lánynak született, de valójában mégis inkább fiú, elég
csak ránézni."

ÉPÍTÉSZET
Torma Tamás a felújított Tabánról ír.
 
"Lehet a civilekben nyűgöt látni, de nem érdemes: ők a legjobb helyszakértők.
Mint például Saly Noémi, aki a bontás előtti régi Tabán térképével segítette a
főkerteseket, hiszen új fát ültetni lehetőleg az egykori udvarok helyére érdemes,
nem a bontási sitthalmokra. Vagy a Zöld Tabánért csoport képviselői, a
kertészmérnök végzettségű Székely Kati és Őze Ildikó: mindketten kutyások, és másokkal összefogva már évek óta maguktól is ültettek emlékfát minden
elpusztult tabános kutyának."
FILM
Stőhr Lóránt David France Isten hozott Csecsenföldön című filmjét értékeli,
amely a tavalyi Verzió Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál fődíját nyerte el.

"Hogyan történhet meg mindez Oroszországban, tehetnénk fel a naiv kérdést.
Ha nem tudnánk a választ, segítenek megtudni a dokumentumfilm szereplői.
Felvételeket láthatunk arról, hogyan vernek agyba-főbe melegeket agresszív
férfiak, akiket aztán a rendőrségnek sehogy sem sikerül kézre kerítenie.
Moszkvában a rendőrség még csak félrenéz, Csecsenföldön már a hivatalos
erőszakszerveké az LMBTQ közösség megkínzásának és kiirtásának feladata.
Természetesen a Kreml jóváhagyásával."

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu


Ajánló az Élet és Irodalom 2021/04. heti számából

Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

VÉGEL LÁSZLÓ 80 ÉVES
Szerborváth György köszönti:
"1956-ban érkezett biciklivel Szenttamásról Újvidékre a gimnáziumba. Azóta is a város krónikása, szövegeiből jól rekonstruálható lenne az egykori multikulturális tér megváltozása, mondhatni eltűnése, ahol már a szemetesek sem magyarul beszélnek, s naponta sül el a maffiózók pisztolya. Noha kulcsmotívumai az otthontalanság, a hontalanság, a peremvidéki lét, mégis lokálpatriótává, a város hű írójává vált.
Amikor megérkezett, épp egyetemi várossá formálódott át Neusatz/Novi Sad/Újvidék. Az univerzitet peremén egy (sőt, végül később három) remek magyar generáció jelent meg itt az 50-60-as évek fordulóján, többnyire falusiak, vagy mint Végel, a kisváros széléről származók.
Merészek, nyitottak az újra, antinacionalisták (de nemzetileg nem közömbösek, mint azt utóbb rájuk fogták). Az Új Symposion nyitott számukra kapukat - ez maga volt a csoda, ahogyan a kortárs Tolnai Ottó fogalmazott. Volt ott persze minden: neoavantgárd, forradalmiság, jugoszlávság, balról előzés, műfaji kísérletezés, de elsősorban a kritikai attitűd, és az esszé műfajának felemelkedése. Mindemellett az 1967-es Egy makró emlékiratai révén Végel a farmernadrágos próza első (és talán utolsó?) magyar képviselőjévé vált."

FEUILLETON
Végel László A történelem árvája címmel írt esszét. "A Jugoszláviának nevezett holttest kiterítve fekszik előttem. A Nagy Háborúban keletkezett, amikor a franciák abban reménykedtek, hogy az erős Jugoszlávia majd megvédi őket a német veszedelemtől. A versailles-i homokvár azonban a II. világháborúban odaveszett, és
létrehozták az antifasiszta Jugoszláviát. Miután végérvényesen ledőlt a berlini fal, és a két Németország egyesült, s magasba lendítették Európa fáklyáját, darabokra hullott Európa egykori ígéretes experimentuma. A láng ugyan már nem lobog olyan hévvel, mint anno, mivel a nemzetállamok vezérei megfosztják az oxigéntől. Új,
magasabb, erősebb, láthatatlan falak épülnek."

INTERJÚ
"A karaktereim a legszigorúbb cenzoraim" Anna Burnsszel Hegedűs Claudia beszélget

"Olvass, ne háborúzz! - akár ezzel a címmel is megjelenhetett volna bő két éve Anna Burns Man Booker-díjas könyve. A Belfastban született, de évtizedek óta Angliában élő szerző 2018-ban nyerte el a rangos brit irodalmi elismerést Tejes (Milkman, 2018) című #metoo-regényként is aposztrofált kötetéért. A sötét tónusú történet a hetvenes években játszódik, egy meg nem nevezett városban, ahol a mindennemű erőszak a hétköznapok velejárója. A regény narrátora egy nevenincs tizennyolc éves lány, akinek a szubjektív nézőpontján keresztül szerezhetünk tudomást arról, hogy milyen traumákkal járhatott felnőni a hosszan elhúzódó - 1968-1998 között zajló - észak-írországi vallási és politikai zavargások idején. A regény éppúgy szól a fizikai erőszakról, mint a szavak pusztító erejéről, illetve a lelki és testi szexuális abúzusról. Ennélfogva, az olvasó gond nélkül azonosul a "betűalkoholista" főszereplővel, aki azáltal válik kirekesztetté, hogy - énvédelemből - sétálás közben olvas. A kritikusok majdhogynem egyöntetű véleménye szerint, Anna Burns immár magyarul is olvasható harmadik regényét, a szokatlan narratív technikája és sötét humora teszi egyedivé.
Vitathatatlan, hogy a Tejes (fordította Greskovits Endre, Scolar Kiadó, 2020) sajátos hangnemet használva fogalmazza újra az európai irodalmi toposzokat. A Man Booker-díjas szerzőt többek között a gyilkos és simogató szavak ambivalens erejéről, a mikroközösségben lejátszott hatalmi játszmákról, és az emberi gonoszság banalitásairól is kérdeztük."

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Károlyi Csaba Öt mondat című kritikája Kácsor Zsolt Cigány Mózes című regényéről szól. "Poétikájában izgalmas, stílusában megmunkált A cigány Mózes. Az ismétlések korábban is fontosak voltak, de A harminckét bolondban számomra sokszor fárasztónak tűntek. Most szépen fokozott ismétlésekkel találkozunk, mindezt az ószövetségi szövegre és a cigányfolklórra való rájátszás is indokolja. A számmánia, mely szintén jelen volt a korábbi regényben (32 halott, 32 fog, amiből egy se marad, mínusz 32 fok, 32 kártyalap, 32 festőnövendék) - most is virul, csak épp a számok sokféleségében (4 romagyilkos, 4 varázsló, 5 könyv, 12 kutya, 40 napos kivonulás, a gettóban hatszáztizenháromezren vannak, a Királynő haragja tizennégyezer hétszáz lázadót pusztít el). Ide tartozik, hogy a regény összesen öt mondatból áll. Minden fejezet egy-egy hosszú mondat. (Imádom az ilyen fogásokat: Esterházy Függője egyetlen, 185 oldalas mondat, Nádas Családregényében minden fejezet egy mondat!) Az öt mondatot - ez remek ötlet - oldalanként 2-3 fekete csíkon fehér betűvel futó kiemelés tagolja (érdekes, hogy mikor a negyedik fejezet ismétli az eredettörténetet, nem ugyanott vannak a kiemelések). ). Fontosak a motívumok: a kígyó, a felhő, az eső, a villám, a fasz, a vér, a szag, a kutya. Sajátos, hogy a kankutyaként szocializálódott falkavezér főhős kalandjai során mindig előkerülnek kutyatestvérei, amikor valami fontos történik - miként a Rettenetes Vlagyimirban is minden gyilkosság előtt
megjelenik egy kutya. (...) Gazdag, sűrű szövésű, káprázatos regény."

KETTEN EGY ÚJ KÖNYVRŐL
Rakovszky Zsuzsa: Állapotváltozások. Válogatott versek 1981-2019 című kötetéről ketten írtak.

Forgách Kinga: Kiszivattyúzott idő
"Rakovszky Zsuzsa új versgyűjteménye tavaly, hetvenedik születésnapja alkalmából jelent meg a Magvetőnél. A költő maga válogatta ki a számára legkedvesebb verseit eddig megjelent köteteiből, így az Állapotváltozásokat egyfajta költői önmeghatározásként is olvashatjuk, amelyben ő maga kísér minket végig pályájának legfőbb állomásain. Az Állapotváltozásokban nincsen se elősző, se utószó, és ciklusokba sincs rendezve az anyag, a versek szinte egymásba érnek, egymást értelmezik. Egy 1981-től 2019-ig tartó költői utat
járhatunk be általuk: a fiatalkori versektől az idősebb koriak felé haladva merülhetünk bele Rakovszky Zsuzsa verseinek fény-árnyék játékába. A válogatást az ellentmondásos Állapotváltozások cím fonja egybe, amely a kötet végén olvasható rövid versesregény címe is egyben, és amely azt pedzegeti, hogy mi az állandó és mi a változó az életben, és mit lehet kezdeni az állandók változásával, illetve a változások állandóságával."

Domján Edit: "Árnyék elfutó vizen"
"Jelen és múlt sokrétű, ellentmondásos kapcsolata önmagában is tárgya sok Rakovszky-versnek. Az Egyirányú utca (1998) híres idő-versei a jelen örökös múlttá porladásának és a múlt jelenben való továbbélésének a tapasztalatát rögzítik tény- kép- és víziószerűen. S persze ott van a vágy is az idő visszaforgatására, a múlt korrigálására, egyúttal a fájdalom ennek megvalósíthatatlansága miatt: "És ha lehetne, ha mégiscsak visszatérne, / ki már soha, megint csak gázszámlákról beszélne, / csöpögő vízcsapokról, s te is csak azt felelnéd, / amit akkor, s nem mondanád: "Ne menj még! / Fél életem viszed magaddal, hogyha elmégy!" Az, hogy az élők maguk is árnyak, mert nem a saját életüket élik, a Téli napforduló (2006) című verses novellától lesz általánossá a Rakovszky-versek világában. Az árnylét egyik oka, hogy a történelem sodrába került ember nem alakíthatja az életét, elszenvedi, s így el is idegenedik tőle."

VERS
A szám versrovatában Benkő Attila, Csobánka Zsuzsa Emese és Mészáros Gábor versei olvashatók. Ízelítőül ezen a helyen Benkő Attila egyik versét mutatjuk be.

A kertem és a ragály
Cseperészik napok óta.
Itt-ott meglibben egy-egy
őszi falevél,
mintha arra intene,
hogy maradjak itthon,
mert öreg vagyok.
Fenyeget a vírus,
követhetné a szorgalmas fűrész.
Mit számít egy-két madár,
itt minden fát kivágnak tavasszal,
hacsak túl nem élem

még a telet is.

PRÓZA
MÉSZÖLY MIKLÓS 100 - TEMATIKUS PRÓZAÖSSZEÁLLÍTÁS
A "Mészöly-hónapot" Bazsányi Sándor esszéjével indítottunk három hete, majd Károlyi Csaba esszéjével folytattuk a múlt héten a Feuilleton rovatban - és bár még biztosan találkozunk majd újraolvasási kísérletekkel az Élet és Irodalomban -, az emlékezést Darvasi László és Péterfy Gergely Mészölynek dedikált prózájával és Mikola Gyöngyi esszéjével zárjuk.
Tárcatár: Selyem Zsuzsa.

FILM
Báron György az On the Spot Born in Auschwitz című dokumentumfilmjét értékelte.
"Angéla ma Montrealban él, anya és többszörös nagymama. Bár Auschwitzról aligha lehetett személyes tapasztalata, túlélőnek mondja magát, miként annak tartja magát Kati, a lánya is. Az unokák talán már nem. Kérdés, a negyedik generáció, a dédunokáké, mit kezd a rémmesék világába hulló régmúlttal. Róluk, a túlélőkről s leszármazottaikról szól az On the Spot szerzőpárosa, Cseke Eszter és S. Takács András egészestés dokumentumfilmje, a Born in Auschwitz."

HANGOSKÖNYV
Ruff Borbála a DIA-hangoskönyvsorozatról és Bodor Ádám A részleg című hangoskönyvéről írt.
"Aki ismeri Bodor Ádám A részleg című novelláját, a hosszas, ámde fontos felvezetés után megérti, miért írok elsőként erről a DIA-hangoskönyvről. Kiszolgáltatottság - legyen ez most az egzisztenciális kilátástalanság -, ameddig a szem ellát. Meg persze azért is, mert a szöveget előadó Majsai-Nyilas Tünde hangja összekeverhetetlen és izgalmas, és még nem hallottam hangoskönyvön felolvasni (ha jól tudom, ez az első ilyen munkája). A részleget pedig jó újra elővenni, noha azt gondolom, minden adaptáció nagyon markánsan újraírja Bodor Ádám 1982-es novelláját, így a "könyvformátumú" példány a hiteles forrás."

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu


Ajánló az Élet és Irodalom 2021/03. heti számából

Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

INTERJÚ
Mintha egy térben lennénk vele - Gács Annával Csontos Erika beszélget.
"Gács Anna A vágy, hogy meghatódjunk című új esszékötete az önéletrajz műfajának meglepően innovatív kortárs verzióival foglalkozik, nemcsak irodalmi, képzőművészeti alkotások, hanem többek között holokauszttanúságtevő videók és Booktube-videók vizsgálatán keresztül. A szerző irodalomkritikus, szerkesztő, fordító, egyetemi oktató. Korábban a Szépírók Társasága elnöke volt. Kutatási területe a kortárs irodalom és művészet, irodalomelmélet és médiaelmélet. Korábbi kötete, a Miért nem elég nekünk a könyv 2002-ben jelent meg."

SZÁZ ÉVE SZÜLETETT MÉSZÖLY MIKLÓS
Károlyi Csaba "Ó, a lovak!" című esszéje Mészöly Miklós megíratlan ló-regényéről szól.
"De hát éppen azt mondja Mészöly, hogy mindez igazából megírhatatlan, miközben folyamatosan ezt írja meg! Ahogyan A kitelepítő-osztagnál végén is olvassuk: "Mi volt, hogyan volt. Hogyan volt, mi volt. Nem lesz ez megírva soha." Igazából mért nem lesz megírva? (Vegyük észre az öregkori Mészöly enyhe ellágyulását. A szikár mondatok őre majdnem bőbeszédűvé válik az előbbi idézetben.) Szerzőnk egész életében fegyelmezte magát. Csak arról beszélt, ami van, és arról, ami nincs - közte semmi. Szigorú grammatika. De kezdettől ott volt benne a megzabolázhatatlan felkiáltójel. "Aztán a lovak nyerítése! (Fekete gólya) "Egy hangyát megsimogatni!" (Saulus) "Egykor szügyükre metszett lovak vágtája porzott a kék vizeken - nyár! (Óda az
Elégiához) "Amikor még harminckét ló húzta a hajót!" (Ló-regény)"

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Kész Orsolya Új a nap alatt című kritikája Mark Fisher Kapitalista realizmus - Nincs alternatíva? című könyvét elemzi.
"Mi tehát Fisher szerint a kapitalista realizmus? Adná magát, hogy az összetételt a szocialista realizmus ironikus parafrázisaként olvassuk, azonban Fisher arra figyelmeztet, hogy a jelenség nem korlátozódik csupán a művészeti szférára.
Inkább egy mindent átható logikát kell értenünk rajta, amely nem csak a kulturális termelést, de egyebek mellett a munkát, a politikai képzeletet és az oktatást vagy épp a társas érintkezéseinket is szabályozza, a képzelet és a cselekvés egyfajta észrevétlen, mégis mindenhol jelen lévő korlátjaként. Vagyis nem pusztán a kulturális termelést érinti, de nem is kizárólag egy gazdasági és politikai rendszert értünk ezen, sokkal inkább egy "mindent átható atmoszférát", ami repedések nélkül tölti ki az elgondolható horizontját, megbénítva az alternatívák elképzeléséhez szükséges egyéni és/vagy közös fantázia működését."

AZ ÉS KÖNYVE JANUÁRBAN
Csehy Zoltán Töprengések narancsszín ágyon című recenziója Frank O’Hara Töprengések vészhelyzetben című kötetéről szól.
"O’Harát avantgárd költőnek mondják, én nem látom ezt az avantgárdot, még a "kiáltás-típusú" neoavantgárd programpoézis lelkülete is elszállt a Töprengések vészhelyzetben című kötetből, de talán a teljes életműből is. A Sziget Könyvkiadó szép költészeti sorozatának Beatköltők című antológiájába Ferencz Győző hét O’Hara-verset válogatott be: Nagy László, Somlyó György és Kántor Péter fordításait. Mivel O’Hara költészete a beatköltészet pszichedelikus extatikusságától és akciólendületétől idegen, különleges szigetnek hat még ebben a kötetben is. Bakucz József 1972-ben írt szellemes amerikai helyzetjelentésében az Új Látóhatár hasábjain O’Harát a "Kompulzív Riporterek" költői csoportosulásához sorolja, és elkülöníti mind a Ginsberg-
címkés "Polémikus Üvöltők", mind a "Vallomásos Szenvedők" irányzatától.
Noha Bakucz nem hagyományos irodalomelméleti fogalomkészletet használt, alighanem ő találta meg a legjobb terminust arra a költői programra, ami az O’Hara-versekből sugárzik."

VERS
A szám versrovatában ezen a héten Gál Ferenc és Kiss Judit Ágnes versei olvashatók. Kedvhozóul Gál Ferenc két verse közül az egyiket mutatjuk itt:
Ház körüli munkák
61.

Ez a módszeres alak majd eljár
helyettem. Átírja a tíz szótagos
sorok világát, és megszabadít
ragadványnevemtől. A szálak
elvarrása árán láttatja:
a pagodatetőben port töröl
a nő, aki nem vár ugyan,
de bársonypapucsában bármikor
beenged. A hízás határán felneszel
az álmát járó vad keltette zajra,
és a kávét ágyba hozza.
Félkönyéken kísérgethetem
a szememmel, rákészülve,
hogy délelőtt még végigcsinálom
az úgynevezett papírmunkát,
és a hamvakat kiadják.
A fal mellett ott áll már a zsák is.
PRÓZA
Gerencsér Anna, Mátyás Győző és Masri Mona Aicha prózája.
Tárcatár: Szív Ernő.

Részlet Mátyás Győző Élő adás című írásából:
- Futball jöhet? - "Az kell neked, tornából felmentett dudliberci!".
- Miért ne?
- Közlök egy dátumot, egy nevet, és önnek meg kell mondania, hogy
mi köze ezeknek a futballhoz! Tehát a kérdés így hangzik: mi történt 1993.
december 2-án egy Andres Escobar nevű emberrel? És hogy kapcsolódik ez a
focihoz?
A játékos hidegen fürkészi a műsorvezetőt, mint aki azon tűnődik,
miért is akarják átverni.
- Segítsek egy kicsit? - a hírhedt celebmosoly az ajkak körül. -
Medel...
- Valószínűleg edzésen lehetett - mondja magabiztosságot sugalló
egykedvűséggel a játékos. - Talán a varázskezű gyúró lazította el az izmait.
De az is lehet, hogy a szeretőjénél volt. Andres Escobar valaki másnak a
feleségét dugta ... - a játékos az utóbbi mondatot szinte tagolva mondja."

ZENE
Fáy Miklós a 70 éves Fischer Ivánt köszönti.
"Tudom azt is, mekkora igazságtalanság, ha Fischer Iván főművének a Fesztiválzenekart mondom, ahhoz túl sok esti élmény van mindannyiunk háta mögött. Mahler, hogy a legkézenfekvőbbet mondjam, de a zeneszerzői maratonok, próbatermi koncertek, operaelőadások, amelyekben a zenekar kórusként is funkcionált. Énekelt ráadások, vagy most, legutóbb a Himnusz olyanokkal, akikkel nem szoktunk Himnuszt hallgatni, nem halljuk egyébként sem a hangjukat, de most igen. Értsük már végre meg: nem csak győztesekből áll az ország és a társadalom. És ha megértjük, akkor paradox módon mégis győztesekből áll az ország és a társadalom."  

TELEVÍZIÓ
Grecsó Krisztián Bokros Dorottya és Dékány László  a 24.hu-ra készített képriportját értékeli, amelyben megmutatják, mi történik Erzsébetvárosban, a Király és a Kazinczy utcák környékén a világörökségnek számító műemlék házakkal.
"A szépség és a hatás oltárán egy fontos dolog viszont elvérzik. Nem tudjuk meg, miért nem szólal meg az önkormányzat, és miért nem mond a befektetők részéről valaki valamit, legalább az ügyvédjük gyakornokának a kisöccse ráérhetett volna. (...) Pedig szívesen meghallgattam volna, mit gondolnak az egészről, szoktak-e arra sétálni, de legalább a luxusautójuk ablakából látták-e már valaha a Király utcát, esetleg elmondhatták volna, mit kell szedni lelkiismeret ellen, találkoztak-e már egy Szózat című verssel, van-e bármilyen közük ehhez az országhoz."

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu


Ajánló az Élet és Irodalom 2021/02. heti számából

Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

100 ÉVE SZÜLETETT MÉSZÖLY MIKLÓS
Bazsányi Sándor A Mészöly-értés változásai - in nuce: "A Mészöly-próza befogadás-, hatás- és kultusztörténeti beágyazódását - a művek kivételes poétikai minőségén túl - elsősorban annak köszönhetjük, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján fellépő, a hivatalos irodalompolitika ellenében óhatatlanul és mesterségesen egységesülő, nagyjából azonos értékfelfogásúnak tűnő, ugyanakkor nagyon különböző irányokból összeálló, következésképpen laza szerkezetű értelmezői közösség tagjai (a tizenkilencedik századi irodalomtörténettel foglalkozó Alexa Károlytól a russzista Könczöl Csabán át az elbeszéléspoétikai szempontoknak elkötelezett Thomka Beátáig) az úgynevezett "prózafordulat" egyik (ha nem a) legfontosabb szereplőjének tekintették az immár megkérdőjelezhetetlen súlyú, ámde továbbra is izgalmasan továbbformálódó életmű gazdáját - olyannyira, hogy Balassa egyenesen Mészöly pályaképén keresztül ábrázolta a "megújuló próza" kibontakozás-történetének általa költött és tagolt elbeszélését, mégpedig az 1976-os Filmmel és az 1983-as Megbocsátással jelölt pályaszakaszok tükrében. És nézzük, milyen természetű változások, miféle hullámzások, sőt apályos és dagályos időszakok mutatkoztak a nyolcvanas évektől vitán felül kanonikusnak számító Mészöly-epika értelmezéstörténetében."

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Zelei Dávid A fenséges kupleráj címmel Soltész Béla Eldorádótól az Antillákig című kötetéről írt. "Az idén negyvenesztendős Soltész Béla társadalomtudós, latinamerikanista, író és utazó - ez a négy identitása pedig remekül egészíti ki egymást. Társadalomtudósként elsősorban a migráció és a fejlődés érdekli (például az, mi lesz az USA-ban boldogulni próbáló latin-amerikai vendégmunkások hazaküldött pénzéből), latin-amerikanistaként az, hogy alakul a térség gazdasági-politikai pályája a XXI. században, íróként pedig az, mihez kezd nemzedéke, a Kacsamesék-generáció a jelen valóságával.
Publikációi ennek megfelelően több síkon futnak: különböző nyelveken írt szaktanulmányai (merthogy szerzőnk ijesztően poliglott: spanyolul, angolul és portugálul is demoralizálóan rétegzetten, folyékonyan ír és beszél) jól megférnek regényével (Rabszolgasors) és novelláskötetével (Inbox), emellé pedig szűk évtized alatt (2012-2020) megfestette a maga latin-amerikai triptichonját is - a Clandestino és a Hátizsákkal Brazíliában után immár az Eldorádótól az Antillákig is olvasható."

KÜLFÖLDI FOGADTATÁS
Az irodalom öntörvényűsége
Válogatás Bán Zsófia Lehet lélegezni! című kötetének német nyelvű recenzióiból:

"Éppen az ilyen, hirtelen átcsapni képes pillanatok iránti érdeklődés van beleírva a gyűjtemény szövegeibe, a hagyományosan elbeszéltekbe éppúgy, mint a kísérletező jellegűekbe. Mert amíg sok más elbeszéléskötet nagyon hasonló szövegeket sorjáz egymás után, a Lehet lélegezni! minden egyes alkalommal másképpen fog hozzá: kezdi a sötét Bőrlégzéssel és annak a bezsírozással eltömített békabőr és az ember éppúgy az elhalásig gátolt történelmi tudata közötti analógiájával, folytatja a játékos és hirtelen nagyon komolyra forduló irodalmi fúgával Esterházy Péter nyomán, és lezárja egy magyar filológusnő menekülési vágyának tükröztetésével az általa kutatott Arthur Rimbaud életrajzában. [...] Az ember belefeledkezik a történetek olvasásába, a szerző úgy nyújtja ki a kezét az olvasó felé, hogy magabiztosan mindjárt vissza is húzza, nos, ebben rejlik ennek a gyűjteménynek a kiválósága. Miért is pont az olvasó ne billeghessen?" (Tilman Spreckelsen: Akinek van szappanja, az nem hullik ki az időből. Frankfurter Allgemeine Zeitung, 2020. november 7.)

VERS
A versrovatban ezen a héten Nádasdy Ádám és Nyerges Gábor Ádám versei olvashatók. Kedvcsinálóul Nádasdy Ádám három verse közül mutatjuk az egyiket:

Ott úszhatnék
A folyót figyelem, ahogy a bajt,
a keményéget elválasztja tőlem.
A túlsó partot nézem, szép világos,
velem szalad, ahogy itt szaladok.
Így kéne, hogy az életemen át,
középen folyjon végig egy folyó.
De hosszában, hogy végig ott legyen
a túlsó part, amitől félhetek.
Mert félelem nélkül mit ér az élet?
Ha minden bajt tudunk előre, olcsó.
A túlsó parton tiszta, mély a víz,
ott úszhatnék tisztán, férfiasan.
De onnan vajon néznék-e ide,
látnám-e szorongó kis énemet?
Vagy elnéznék saját fejem fölött,
nem is látnám, hogy bámulom magam?

PRÓZA
Abafáy-Deák Csillag, Kiss László, Ódor János Gábor és Magyar Csaba prózája.
Tárcatár: Benedek Szabolcs.
Részlet Benedek Szabolcs Aranykor után című írásából: "Valaki mondta, de az is lehet, hogy olvastam valahol, hogy a halálunkról sosem álmodunk. Álmunkban is tabusítva van, avagy pont, hogy jótékony módon elrejti előlünk a Teremtő, ne feszengjünk jó előre azon, hogy milyen lesz, nem is maga a pillanat, hanem azután. Az emberi tudat három dimenzióra van kalibrálva, beleborzongunk a sokszor használt szavak valódi jelentésébe: végtelen, semmi, örökké. Számtalanszor álmodtam arról, hogy meg fogok halni, ám az álombeli halálom pillanata előtt rendre fölriadtam. Persze miért is álmodnánk meg azt, amit a tudattalanunk se ismer? Vagy talán az álom is egyfajta utazás az ismeretlen, távoli vidékek felé, csak éppen egy adott helyről,
adott szóra visszafordulunk?
A legtöbbször zuhanásos halál közeledtét álmodtam. A valóságban soha nem jártam még igazi felhőkarcolón, álmomban már igen. És az álom végén mindig lezuhantam, ám abban a minutumban, hogy leszédültem, elrugaszkodtam, egyre megy, fölriadtam, és se a zuhanás érzését, se a becsapódást nem álmodtam meg. Mondják, utóbbit amúgy se éli át az ember, az érzékszervek és az idegrendszer kikapcsolnak, mielőtt bekövetkezne a borzalom.
Olyat is álmodtam, hogy repülőgéppel zuhanok. Nem csoda, a repülés eleve az egyik legnagyobb parám. Volt idő, amikor azért mondtam le utazásokról, hogy ne kelljen beleülnöm abba a csillogó fémhengerbe, amely úgy röpít a fellegek fölé, hogy se szavam, se akaratom nem lehet odafönt ellene. Pedig technikai értelemben semmilyen rossz élményem nem volt a repüléssel, leszámítva néhány erősebb turbulenciát, vagy amikor jobban megdobták a járgányt a szelek. Nem törölték járatomat, poggyászom se veszett el, késés se volt számottevő."

ZENE
Végső Zoltán a 25 éves Fonó új kiadványairól írt összefoglalóan.
"Contemporary Folk Acapella - áll a Dalinda Átjárók című albumának borítóján. Hallgatóként szerencsére nem fogjuk ennyire tudományosan méregetni, mit is hallunk; a lényeg, hogy a magyar zenében a három énekes,
Nádasdy Fanni, Paár Julianna, Tímár Sára által képviselt, pontosabban kitalált stílusnak aligha van előzménye. Mondhatnánk, hogy valamelyest a finn vagy éppen a balkáni acapellában, a játékos többszólamú éneklésben gyökerezik a produkció, de nem mondjuk, mert annyira magyar, ötletesen játékos a nyelv kezelése, a dallamok, a ritmusok bontása egymásba és egymással szembe fordítása, hogy az újdonság ereje tényleg nagyon nagy."  
 
FILM
Báron György  Mundruczó Kornél Netflixen bemutatott új filmjét, a Pieces of a Womant elemezte.
"Nem vitás, Mundruczó Kornél és Wéber Kata profi stábbal kisujjból is kiráz egy nézhető, épkézláb hollywoodi sikerfilmet (ez sem kis dolog), ám az első másfél órával magasra, sokkal magasabbra tették a mércét."
 
Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu


Ajánló az Élet és Irodalom 2021/01. heti számából
  • Milbacher Róbert A lista mámoráról címmel írt esszét az irodalmi kánonról és az oktatásról.
  • Csuhai István Eljő a tejes címmel írt recenziót Anna Burns Tejes című regényéről.
  • Szabó T. Anna Szabadulógyakorlat című kötetéről ketten írtak: Benczi Boglárka és Zsembery Borbála.
  • Kustos Júlia és Mesterházy Balázs versei Darvasi László, Istók Anna és Kontra Ferenc prózája
  • A Tárcatár új szerzője: Szaniszló Judit.
  • Molnár Zsófia  az ARTE Concert oldalán megtekinthető (új)cirkuszi etűdök mellett a magyar színházi életet érintő legújabb intézkedéseket értékeli.
  • Torma Tamás  12 olyan épületről vagy építészeti témáról ír, amellyel 2020-ban "adós maradt".

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2020/51-52. heti számából
  • "Elérkezett az ideje, hogy mindent pontosan megírjak" Bereményi Gézával beszélget Károlyi Csaba.
  • Keresztes Balázs Négy Fal Között című esszéje arra keres választ, miért olvassunk Shakespeare-t.
  • Csehy Zoltán Lagúnákban a kultúrmassza címmel írt kritikát Bánki Éva Telihold Velencében című regényéről.
  • Babiczky Tibor, Bertók László, Deres Kornélia, Falcsik Mari, Gerevich András, Gergely Ágnes, Hevesi Judit, Kántor Péter, Krusovszky Dénes, Markó Béla, Marno János, Nádasdy Ádám, Nagy Márta Júlia, Schein Gábor, Simon Bettina, Simon Márton, Szabó T. Anna, Szijj Ferenc, Szolcsányi Ákos, Takács Zsuzsa, Tóth Krisztina, Turi Tímea, Villányi László, Visky András, Vörös István és Zalán Tibor versei, Balázs Attila, Bán Zsófia, Beck Zoltán, Cserna Szabó András, Darvasi László, Dragomán György, Garaczi László, Grecsó Krisztián, Háy János, Kiss Ottó, Kiss Tibor Noé, Keresztury Tibor, Kollár-Klemecz László, Márton László, Mán-Várhegyi Réka és Szilasi László prózája.
  • Fuchs Lívia A diótörő recepcióját követi végig napjainkig.
  • Herczog Noémi laudációt írt az SZFE hallgatóihoz.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2020/50. heti számából
  • "Nincs eredeti Dante" - Kelemen Jánossal beszélget J. Győri László.
  • Forgách András Bódy éji dala címmel írt esszét Bódy Gábor zsenialitásáról.
  • Károlyi Csaba Álomjáték című kritikája Szöllősi Mátyás Illegál - Két pénteki történet című kötetéről szól.
  • Kőszeg Ferenc Egy nincstelen parasztfiú kálváriája a hatalom közelében című recenziója Révész Sándor Dobi István - Az elfeledett államfő című könyvéről.
  • Fecske Csaba, Gyukics Gábor és Parti Nagy Lajos versei, Jassó Judit, Murányi Sándor Olivér, Potozky László és Süli István prózája.
  • Tárcatár: Szív Ernő.
  • Molnár Zsófia ezúttal a kulturális intézmények és szervezetek támogatásának anomáliáiról ír.
  • Fáy Miklós  a Metropolitan 1978-as  Tosca előadásáról írt, amelyet december 6-án közvetítettek.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2020/49. heti számából
  • Margócsy István Egy igazi klasszikus költő címmel írt köszöntőt Rakovszky Zsuzsa születésnapjára.
  • Pintér Tibor Mire jó a rossz zene? címmel írt esszét.
  • Hermann Veronika Gács Anna A vágy, hogy meghatódjunk - Tanulmányok a kortárs önéletrajz-kultúráról című kötetéről írt kritikát.
  • ÉS-kvartett - Mécs Anna Kapcsolati hiba című novelláskötetéről.
  • Aczél Géza és Bertók László versei, Gajdó Ágnes, Hetényi Zsuzsa, Tóth Gábor Ákos és Odze György prózája.
  • Tárcatár: Beck Zoltán.
  • Torma Tamás a többszörösen díjnyertes Vizafogó Tagóvodáról írt építészetkritikát.
  • Herczog Noémi a Pécsi Nemzeti Színház "hazafiságkereső" Bánk bán előadásáról írt, amelyet az SZFE hallgatója, Vilmos Noémi rendezett.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2020/48. heti számából
  • Állandó figurales - Bödőcs Tiborral Kácsor Zsolt beszélget.
  • Szolláth Dávid Szexualitás és politika címmel Mészöly Miklós két 1956 utáni novelláját elemzi.
  • Csehy Zoltán Szex, halál, gépelés című recenziója Billy Collins Az a baj a költészettel című kötetéről szól.
  • Szilágyi Márton Omniárium című tanulmánykötetéről S. Laczkó András és Branczeiz Anna írt.
  • Székely Szabolcs és Villányi László versei, Benedek István Gábor, Kántor Zsolt, Kürti László és Légrádi Gergely prózája.
  • Tárcatár: Kiss Tibor Noé.
  • Báron György a Verzió Filmfesztivál bemutatójáról, Suhaib Gasmelbari  A fákról beszélni című alkotásáról írt.
  • Ruff Borbála a David Attenborough pályájának kezdetéről szóló hangoskönyvet értékelte. A lemezen Csőre Gábor olvassa fel a természettudós munkáját.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2020/47. heti számából
  • Nyilas Atilla Három ütem című esszéje annak jár utána, vajon miért háromszavasak Ady Endre címei.
  • Csuhai István Amerika hangjai című recenziója Valeria Luiselli Elveszett gyerekek archívuma című regényét elemzi.
  • Schein Gábor Nagy levegő címmel írt Nádas Péter válogatott esszéinek második kötetéről, az Arbor mundiról.
  • Egressy Zoltán, Győri László és Tompa Gábor versei, Grecsó Krisztián, Kollár-Klemencz László, Milbacher Róbert és Tóth Viven prózája.
  • Stőhr Lóránt a Verzió filmfesztiválról írt összefoglaló elemzést.
  • Herczog Noémi Péterfy-Novák Éva Apád előtt ne vetkőzz című darabjáról írt, amelyet Tasnádi István rendezett.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2020/46. heti számából
  • "Elszemtelenedtem, hogy mégse fogok meghalni" - Nádasdy Ádámmal Kovács Bálint beszélget.
  • Halász László Zsenit nevelni címmel írt esszét.
  • Károlyi Csaba "Az égen néhány csillag" című kritikája Kiss Tibor Noé Beláthatatlan táj című regényéről szól.
  • "...az ember nem olvassa, hanem fizikailag átéli" - Krasznahorkai László Sátántangó és Az ellenállás melankóliája című regényeinek orosz nyelvű kritikai fogadtatásából.
  • Gergely Ágnes, G. István László és Stermeczky Zsolt Gábor versei, Baráth Miklós, Egressy Zoltán és Molnár Lajos prózája.
  • Tárcatár: Szív Ernő.
  • Torma Tamás a pátyi Szent II. János Pál pápa-templomról írt.
  • Fáy Miklós Diana Krall This Dream of You című új lemezét értékelte.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2020/45. heti számából
  • Magyar Miklós Kubista vers? című esszéje Picasso Apollinaire-re gyakorolt határáról szól.
  • Hermann Veronika A soha nemsokára elmúlik című kritikája Halász Rita Mély levegő című regényéről.
  • Az ÉS-kvartett (Károlyi Csaba, Deczki Sarolta, Szolláth Dávid és Visy Beatrix) Tompa Andrea Haza című regényéről.
  • Czifrik Balázs és Deres Kornélia versei, Darvasi László, Littner Zsolt, Nagy Gerzson és Németh Ákos prózája.
  • Tárcatár: Beck Zoltán.
  • Herczog Noémi Pintér Béla Vérvörös Törtfehér Méregzöld című új darabját elemezte.
  • Stőhr Lóránt a Bestiáda című, francia-német thrillerről írt kritikát.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2020/44. heti számából
  • "Harry Hole világa majdnem a mi valóságunk" - Jo Nesbø-vel Köves Gábor beszélget.
  • Serf András A szenvedő ember című esszéje Nagy Lajos naplóját elemzi.
  • Csehy Zoltán A folyó és az ég kékje című recenziója Csiszár Gábor Faludy Györgyről írott monográfiájáról szól.
  • Két kritika Szilágyi István Messze túl a láthatáron című regényéről: Forgách Kinga és Demény Péter tollából.
  • Markó Béla és Molnár Krisztina Rita versei, Tóth Krisztina, Márton-Ady Edina és Sántha József prózája.
  • Tárcatár: Szív Ernő.
  • Ruff Borbála Esterházy Péter Hasnyálmirigynapló című hangoskönyvéről írt, amelyet Alföldi Róbert olvas fel.
  • Báron György  A Történetek a végtelenségről című filmet elemezte, amelynek forgatókönyvíró-rendezője Roy Andersson.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2020/43. heti számából
  • Gyenge Zoltán Goebbels doktor intelmei címmel írt esszét.
  • Csuhai István Akárcsak mi című kritikája Ian McEwan Mi, gépek című regényéről szól.
  • Kulcsár-Szabó Zoltán "Mindanyiunkat érdekel a grammatika" című kritikája Markó Béla Egy mondat a szabadságról című kötetét elemzi.
  • Darvasi László és Svébis Bence versei, Aknai Péter, Tallér Edina és Szekrényes Miklós prózája.
  • Tárcatár: Grecsó Krisztián.
  • Herczog Noémi a József Attila Színház Amadeus című előadásáról írt, amelyet Koltai M. Gábor rendezett.
  • Károlyi Csaba a Jazzy rádió műsorpolitikáját elemezte.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2020/42. heti számából
  • Radics Viktória Jelenlétátvitel című esszéjét a Kieselbach Nagy István-albumát lapozgatva írta.
  • "Szonettben egy eposzt is el lehet beszélni" - Báthori Csaba költővel, íróval és műfordítóval Várkonyi Benedek beszélget.
  • Hermann Veronika Szövevényes, bús történet címmel írt recenziót Marilynne Robinson Háztartás című regényéről.
  • Lovász Andrea "Egész világ ellenségünk..." című kritikája a Meseország mindenkié kötetről.
  • Bozsik Péter és Vedres Ági versei, Burns Katalin, Hegedűs Vera, Péter János és Turi Tímea prózája.
  • Tárcatár: Kiss Tibor Noé.
  • Molnár Zsófia a Katona József Színház Othello-előadását értékeli.
  • Báron György az iráni Mohammad Raszulof Nincs gonosz című filmjéről írt elismerő kritikát.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2020/41. heti számából
  • Váncsa István Rizike córdobai mogyoróval címmel írt gasztroesszét.
  • Károlyi Csaba Ki vagy te? című kritikája Háy János A cégvezető című regényéről szól.
  • Kész Orsolya Semmi rendkívüli címmel írt recenziót Lucia Berlin Este a paradicsomban című kötetéről.
  • Petőcz András és Tatár Sándor versei, Beck Tamás, Nyerges Gábor Ádám és Nomád Földi László prózája.
  • Tárcatár: Beck Zoltán.
  • Herczog Noémi az Örkény Színház '84 és a Radnóti Gina című darabját értékeli.
  • Torma Tamás a 80 éves Bán Ferencet köszönti.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2020/39. heti számából
  • A nyolcvanéves Pór Péter irodalomtörténészt köszönti Bazsányi Sándor.
  • Szávai János Közép-európai acte gratuit címmel írt esszét többek közt Kosztolányi Dezső Édes Annájáról.
  • Csehy Zoltán Extatikus termékbemutató című recenziója Mellár Dávid Vagy valami egészen más című verseskötetéről szól.
  • Hartay Csaba, Lövétei Lázár László és Szabó Márton István versei, Balázs Attila, Berta Ádám, Jenei László és Vandlik Katalin prózája.
  • Tárcatár: Grecsó Krisztián.
  • Végső Zoltán Nubya Garcia Source című albumáról írt.
  • Stőhr Lóránt Horvát Lili  Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre  című filmjét értékelte.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2020/38. heti számából
  • "Pokoli divertimento" - Péterfy Gergellyel beszélget Károlyi Csaba.
  • Szajbély Mihály Kultúra, populáris kultúra, populizmus - ahogyan Luhmann nyomán látszik címmel írt esszét.
  • Hermann Veronika Mindent anyámról című kritikája Gurubi Ágnes Szív utca című regényéről szól.
  • Pál Sándor Attila Fenséges rom című elemzése Térey János Boldogh-ház, Kétmalom utca - Egy cívis vallomásai című posztumusz önéletrajzáról szól.
  • Géczi János, Jenei Gyula és Marno János versei, - Schillinger Gyöngyvér, Tillman J.A. és Rácz Péter prózája.
  • Tárcatár: Kiss Tibor Noé.
  • Molnár Zsófia egy budapesti mozaikkal nyitja meg idei színházi évadot.
  • Csengery Kristóf Johannes Kreidler Piano Music by Martin Tchiba című lemezét értékeli.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2020/37. heti számából
  • Benedek Szabolcs Üstökösvadászat címmel írt esszét.
  • Károlyi Csaba Félelem és unalom címmel írt kritikát A teremtés koronája című karanténantológiáról.
  • "Szemtelenül és félelmetesen bravúros nyelv" - Darvasi László műveinek (Téli reggel, hullával - Isten. Haza. Csal., A könnymutatványosok legendája) olasz fogadtatásából.
  • Borsik Miklós, Kerber Balázs és Tőzsér Árpád versei, Erdei L. Tamás, Finy Petra és Szávai Géza prózája.
  • Tárcatár: Beck Zoltán.
  • Molnár Zsófia az SZFE-re oktrojált váltás körülményeiről írt.
  • Fáy Miklós az Eiffel Parkból közvetített KoronaGálát értékelte.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2020/36. heti számából
  • Láng Zsolt Satmarer címmel írt esszét a szatmári zsidóságról.
  • Csehy Zoltán A legkitartóbb című recenziója Cselényi László Akadályok földje című kötetéről szól.
  • Szilasi László Kései házasság című regényéről Visy Beatrix és Bazsányi Sándor írt kritikát.
  • Halmosi Sándor, Jász Attila és Vörös István versei, Balássy Fanni, Fecske Csaba és Ménes Attila prózája.
  • Tárcatár: Szív Ernő.
  • Torma Tamás a budapesti Széllkapuról írt építészetkritikát.  
  • Báron György Koreeda Hirokazu Az igazság című filmjét és abban Catherine Deneuve színészi játékát értékelte.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2020/35. heti számából
  • Bacsó Béla A test és a lélek című esszéje Thomas Mann A varázshegy című regényéről szól.
  • Galgóczi Erzsébet 90 éve született - Deczki Sarolta írt róla.
  • Csuhai István Mint a másik című kritikája Taffy Brodesser-Akner Fleishman bajban van című regényéről szól.
  • "Lenyűgöz, még akkor is, ha a cselekmény elborzaszt" - Totth Benedek Holtverseny című regényének angol nyelvű kritikai fogadtatásából.
  • Acsai Roland és Nagy Zsuka versei, Kutas József és Molnár Krisztina Rita prózája.
  • Tárcatár: Grecsó Krisztián.
  • Herczog Noémi a debreceni Csokonai Színház - Nagyerdei Stadion Hamlet előadásáról írt.
  • Stőhr Lóránt Małgorzata Szumowska A másik bárány című horrorfilmjét értékelte.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2020/34. heti számából
  • Balázs Imre József Dalszövegológia címmel írt esszét a dalszövegek elemzésének, értelmezésének lehetőségeiről.
  • Hermann Veronika Szélmalomharcosok címmel írt kritikát Salman Rushdie Quichotte című regényéről.
  • Én magát a műfajt szeretem - Dinyés Dániellel, a Szegedi Nemzeti Színház új zenei vezetőjével J. Győri László készített interjút.
  • Gazdag Ági és Markó Béla versei, Géczi János, Lévai Júlia Mira és Kőrössi P. József prózája.
  • Tárcatár: Kiss Tibor Noé.
  • Báron György Lóth Balázs Pesti balhé című filmjét elemezte mint a "látás nulla fokát".
  • Károlyi Csaba a Kossuth rádió Felfedező című műsoráról írt kritikát.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2020/33. heti számából
  • Kálmán C. György A kritikai József Attila címmel írt esszét.
  • Károlyi Csaba Boldogságban című kritikája Pető Péter #halálka. hír, regény című új regényéről szól.
  • Bényei Tamás Pasztorál című írása Thomas Hardy Távol a világ zajától című régi regényét elemzi.
  • Németh Gábor Dávid és Turányi Tamás versei, Csabai László, Farkas Arnold Levente, Győrfi Viktória prózája.
  • Tárcatár: Beck Zoltán.
  • György Péter: A folyamatos  utalás című kritikája A Möbius-szalag  rejtélye című kiállításról szól, mely a kapolcsi Galántai házban látható.
  • Stőhr Lóránt Atom Egoyan filmjéről, A díszvendégről írt elmarasztaló kritikát.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2020/32. heti számából
  • Almási Miklós Kutyák és emberek című esszéje az új magányról szól.
  • Csehy Zoltán Csatolt fájlban az idő című kritikája Meliorisz Béla Vagyunk örökké című verseskötetét elemzi.
  • Pusztai Zoltán és Szijj Ferenc versei, Káli István, Kerékgyártó István és Tóth B. Judit prózája,
  • Tárcatár: Grecsó Krisztián.
  • Torma Tamás a Győri Nemzeti Színház épülete körüli vitáról írt.
  • György Péter a Közös  időnk ’89-90 című kiállításról.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2020/31. heti számából
  • Karsai György Színháztörténet: az európai kezdetek címmel írt esszét.
  • Csuhai István A kubai viasz címmel írt recenziót Guillermo Cabrera Infante Trükkös tigristrió című regényéről.
  • Lengyel András Ignotus Hugó-tanulmányok című könyvéről két kritika született: Radnóti Sándor és Takáts József írta őket.
  • Eszenyi Fanni, Ferentz Anna-Kata és Toroczkay András versei.
  • Tematikus prózaösszeállítás - INDEX tárcatár búcsú: Benedek Szabolcs, Kiss Tibor Noé, Nádasdy Ádám, Méhes Károly és Szív Ernő prózája.
  • Stőhr Lóránt Elszakadás című kritikája Hajdú Eszter Barta Tamás - Siess haza, vár a mama című dokumentumfilmjéről szól.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2020/30. heti számából
  • "Dickenst is bepanaszolták nálunk" - Orsós László Jakabbal beszélget Köves Gábor.
  • Bazsányi Sándor "Hah! - ó!" - "Az ám!" - "Hazám!" című esszéje Katona József Bánk bánjáról szól.
  • Károlyi Csaba "Tudta Rómát" címmel írt kritikát Péntek Orsolya Hóesés Rómában című regényéről.
  • Simon Márton és Tábor Ádám versei, Bozsik Péter, Puskás Panni és Szántó T. Gábor prózája.
  • Tárcatár: Kiss Tibor Noé.
  • Molnár Zsófia Ismétlés, tudás stb. című írása a színművészet helyzetéről, György Péter Szilágyi Lenke fotókiállításáról írt.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2020/29. heti számából
  • Vágvölgyi B. András Perón, a párhuzamosok és az orosz saláta című esszéje Roberto Arlt főművéről és a juszticializmusról szól.
  • Rítus és hullazsák – Áfra Jánossal Lapis József beszélget.
  • Hermann Veronika Falakkal körülzárt magány című recenziója Pilinszky János Beszélgetések Sheryl Suttonnal. Egy párbeszéd regénye című művére emlékezik.
  • Károlyi Csaba "Ahogyan élek" című kritikája Tompa Andrea Haza című regényét elemzi.
  • Kukorelly Endre és Nyilas Atilla versei, Frideczky Katalin, Mátyás Győző, Nagy Gabriella és Petőcz András prózája.
  • Tárcatár: Beck Zoltán.
  • Báron György Pablo Larraín Ema című filmjéről írt.
  • Végső Zoltán Ennio Morriconéra emlékezik.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2020/28. heti számából
  • "Bolondok hajójában evezünk" - Salman Rushdie-val Hegedűs Claudia beszélget.
  • Zoltán Gábor Szép versek 1990 címmel írt esszét.
  • Csuhai István Madár és tolla című recenziója Carmen Maria Machado A női test és más összetevők című novelláskötetéről szól.
  • Deres Kornélia, Ozsváth Zsuzsa és Szöllősi Mátyás versei, Böszörményi Gyula, Kőrösi P. József, Magyar László András prózája.
  • Tárcatár: Szív Ernő.
  • Stőhr Lóránt a Dardenne fivérek új filmjéről, Az ifjú Ahmedről írt kritikát.
  • Csengery Kristóf Benjamin Grosvenor Chopin-lemezéről.
  • Cserhalmi Luca Papírból sem lesz szalonna című kritikája Sztefanu Marina és Fülöp Gábor Papírszalonna című kiállításáról.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2020/27. heti számából
  • Csuhai István "le tudtad-e írni e leírhatatlan érzést" című esszéje köszönti a nyolcvan éves Tolnai Ottót.
  • Darida Veronika Tolnai Ottó Titorelli faiskolája című kötetéről.
  • "A reménnyel keresem a reményt" - Gálfalvi György marosvásárhelyi íróval, szerkesztővel beszélget Demény Péter.
  • Csehy Zoltán A villamos hangja májusban című recenziója Villányi László Mindenek előtt című verseskötetéről szól.
  • Spiró György Malaccal teljes éveink című kötetéről két kritika született: Weiss János és Klajkó Dániel írta.
  • Nagy Márta Júlia és Pénzes Tímea verse, Egressy Zoltán és Tóth Krisztina prózája.
  • Tárcatár: Grecsó Krisztián.
  • Fáy Miklós Verdi Otellójáról írt, amely  most a Sony gondozásában jelent meg lemezen.
  • Sinkó István Képtörténetek címmel a Várfok Galéria kiállításáról.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2020/26. heti számából
  • Lapis József A jéghegy csúcsa alatt című esszéje a gyerekkönyvkritikáról szól.
  • Hermann Veronika Már semmi nincsen itt című recenziója Krusovszky Dénes Áttetsző viszonyok című verseskötetét elemzi.
  • Kabai Lóránt, Lövétei Lázár László és Magolcsay Nagy Gábor versei, Székely Márton, Oravecz Péter és Vandlik Katalin prózája.
  • Tárcatár: Kiss Tibor Noé.
  • Grecsó Krisztián Havas Henrik YouTube-csatornájáról írt kritikát.
  • Ruff Borbála Esterházy Péter Oratorium balbulum című hangoskönyvéről írt, amelyen Mácsai Pál olvas fel.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2020/25. heti számából
  • A hetvenéves Szilágyi Ákost Margócsy István köszönti.
  • Angyalosi Gergely A pillérek helye című esszéje a tudományok közötti "erőviszonyokról" szól.
  • Vakság és megvilágosodás - Pál Ferenccel José Saramagóról beszélget Kácsor Zsolt.
  • Károlyi Csaba Véletlen viszonyok című kritikája Selyem Zsuzsa Az első világvége, amit együtt töltöttünk című kötetéről.
  • Munkácsi Ernő Hogyan történt? Adatok és okmányok a magyar zsidóság tragédiájához című művének angol nyelvű fogadtatásából készült összeállítás.
  • Kántor Péter és Tóth Kinga versei, Patak Márta és Pál Sándor Attila prózája.
  • Tárcatár: Beck Zoltán.
  • György Péter: Szobrok változó időkben, terekben.
  • Herczog Noémi Árnyék-POSZT című kritikájában a POSZT-ról, azaz a Pandémia Okozta Színházi Találkozó című sorozatról írt.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2020/24. heti számából
  • Mondatokon múlik minden - Markó Bélával beszélget Károlyi Csaba.
  • Magyar Miklós A magyar Bloomsday címmel arról írt, hogyan jelenik meg június 16. Esterházy Péter életművében.
  • Csehy Zoltán Tom és Thomasina című recenziója Sebastian Barry Végtelen napok című regényéről,
  • Hahner Péter Az első száz év című recenziója a Trianon 100. antológiáról szól.
  • Pollágh Péter és Závada Péter versei, Csikós Attila, Köves Gábor és Szaniszló Judit prózája.
  • Tárcatár: Szív Ernő.
  • Fuchs Lívia a Győri Balett strukturális változásait elemzi.
  • Molnár Zsófia a járvány enyhüléséről és az azt övező „eseménytelenségéről”, többek között az SZFE átalakításáról írt.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2020/23. heti számából
  • Bihari Péter Max Weber időszerűsége címmel írt esszét.
  • Csuhai István Menekülni című recenziója Jeanine Cummins Amerika földje című regényéről szól.
  • Az ÉS-KVARTETT beszélgetése Bereményi Géza Magyar Copperfield című regényéről.
  • Nyerges Gábor Ádám és Tompa Gábor verse, Kollár-Klemencz László, Littner Zsolt, Lengyel András és Tompa Andrea prózája.
  • Tárcatár: Grecsó Krisztián.
  • György Péter Az ismeretlen remekmű címmel Gedő Ilkáról, Herczog Noémi a munka és a szabad alkotás feltételeiről, Torma Tamás a 45 éve az ÉS-ben zajlott paksi tulipános vitáról írt.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2020/22. heti számából
  • Standeisky Éva Bajlódás az apával című esszéje Kassák apaképét elemzi.
  • Hermann Veronika Áldottak mind a világ táncai címmel recenzeálta Ljudmila Ulickaja A lélek testéről című novelláskötetét.
  • Molnár Gál Péter Coming out című posztumusz könyvéről ketten írtak: Bazsányi Sándor és Margócsy István.
  • Babiczky Tibor, Nyirán Ferenc és Szkárosi Endre versei, Bognár Péter, Szil Ágnes és Szeifert Natália prózája.
  • Tárcatár: Kiss Tibor Noé.
  • György Péter Schaár – az értelmezés határtalansága címmel írt.
  • Báron György a most elhunyt legendás francia színészre,  Michel Piccolira emlékezett.
  • Ruff Borbála a Sörgyári capriccio című hangoskönyvről írt, amelyen Für Anikó és Kern András olvas fel.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2020/21. heti számából
  • Milbacher Róbert a kulturális migránsokról írt esszét.

  • "Az egyén elveszítette bizalmát a hatalomban" - Szávai Jánossal beszélget Lakner Dávid.
  • Károlyi Csaba kritikája a Nézzünk bizakodva a múltba! Alternatív Trianon című antológiáról szól.
  • Füzi László Foglalat címmel írt elemzést Sándor Iván Amit a szél susog című regényéről.
  • Barak László, Szilágyi Ákos és Szolcsányi Ákos versei, Benedek István Gábor, Ferdinandy György, Nyirán Ferenc és Onagy Zoltán prózája.
  • Tárcatár: Beck Zoltán.
  • György Péter Ébredj a valóra címmel a II. Képzőművészeti Nemzeti Szalonról írt.
  • Herczog Noémi a berlini Theatertreffenről írt kritikát.
  • Fáy Miklós Wagner Lohengrinjéről írt, az előadás a Metropolitan  honlapján tekinthető meg.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2020/20. heti számából
  • Fried Ilona Történelmi és társadalmi traumák az olasz fikcióban és dokufikcióban címmel írt esszét.
  • Csehy Zoltán A legtisztább energiaminta című kritikája Sirokai Mátyás Lomboldal című verseskötetéről szól.
  • "Ez a legelszántabban könyörtelen műve"
    Krasznahorkai László Báró Wenckheim hazatér című regényének angol nyelvű kritikai fogadtatásából.
  • Garaczi László, Kiss László és Szőcs Petra versei.

  • Gyárfás Endre, Kiss Noémi és Murányi Sándor Olivér prózája.
  • Tárcatár: Szív Ernő.
  • Molnár Zsófia a francia színház és a koronavírus-járvány kölcsönhatásairól írt.
  • Báron György az Elia Kazan-ügyről számolt be.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2020/19. heti számából
  • Gyenge Zoltán Hegel és a járvány címmel írt esszét.
  • Csuhai István Muszáj című kritikája Simon Stranger Fény és sötétség lexikona című regényéről szól.
  • ÉS-KVARTETT Láng Zsolt Bolyai című regényéről.
  • "Íróként szabadnak érzem magam" - Csabai Lászlóval beszélget Kácsor Zsolt.
  • G. István László és Markó Béla versei, Kozár Alexandra, Kürti László, Légrádi Gergely és Nógrádi Gábor prózája.
  • Tárcatár: Grecsó Krisztián.
  • Torma Tamás a Velencei Építészeti Biennálé magyar pavilonjának nyertes pályázatáról írt.
  • Fuchs Lívia a Róna Viktor táncművész pályáját bemutató jövőbeli kiállításról írt, amely a Bajor Gizi Múzeumban lesz megtekinthető.
  • Wagner István A kellem festőnője címmel írt Angelika Kauffmannról.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2020/18. heti számából
  • Jólesz György Időutazók címmel írt esszét a zenei időutazókról.
  • Hermann Veronika Madarat tolláról című kritikája Marcel Beyer Kaltenburg című regényéről szól.
  • Giorgio Agamben Ami Auschwitzból marad című könyvéről ketten írtak: Keresztes Balázs és Isztray Simon.
  • Ferencz Mónika, Gellén-Miklós Gábor és Németh Bálint versei, Abafáy-Deák Csillag, Bán Zsófia, Csutak Gabi és Turi Tímea prózája.
  • Tárcatár: Kiss Tibor Noé.
  • Báron György Hajdu Szabolcs a vimeo.com-on megnézhető új filmjéről, a Békeidőről írt kritikát.
  • Végső Zoltán a BeshodroM 20 című jubileumi albumáról írt.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2020/17. heti számából
  • "Ilyen szépen kevesen szóltak a nosztalgiáról" - Wertheimer Gáborral beszélget A nagy Gatsbyről Várkonyi Benedek.
  • Bacsó Béla Daniel Defoe leírása a pestisről címmel írt esszét.
  • Károlyi Csaba Dolgozik az adrenalin című kritikája Nagy Gerzson Délután apámmal című kötetéről szól.
  • Kutasy Mercédesz spanyol nyelvű könyvekről írt (Jorge Luis Borges, Javier Marías, Jesús Carrasco és Benito Pérez Galdós köteteiről).
  • Fenyvesi Orsolya és Vörös István versei.
  • Tematikus prózaösszeállítás - Írások a karanténból.
  • Farkas Balázs, Oravecz Imre, Schüttler Tamás és Várkonyi Judit prózája.
  • Tárcatár: Beck Zoltán.
  • Stőhr Lóránt a Verzió Filmfesztivál nyitófilmjéről, a Colectivről írt kritikát.
  • György Péter: Az Ismeretlenből érkezett vendég  -  Illés Árpádról.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2020/16. heti számából
  • "Vagy igaz, vagy nem - nincs mese"
  • Farkas Katalin filozófussal Kőszeghy László beszélget
  • Demény Péter Íriszillat és szarszag címmel írt esszét.
  • Csehy Zoltán Izmos rozsomák címmel írt recenziót A Nibelung-énekről, melyet Márton László fordított.
  • Weiss János "Életem javát diktatúrákban töltöttem" című recenziója Nádas Péter Leni sír című, az író politikai esszéit tartalmazó kötetről szól.
  • Solymosi Bálint és Székely Szabolcs versei, Berta Ádám, Istók Anna, Szathmári István és Szánthó Erika Emma prózája,
  • Tárcatár: Szív Ernő.
  • György Péter: Maurer Dóra - út az Artworldbe címmel írt, Molnár Zsófia a költészet napi online színházi "előadásokról",
  • Fáy Miklós a Budapesti Fesztiválzenekar honlapján megtekinthető Mahler-szimfóniáról.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2020/15. heti számából
  • Esterházy Péter április 14-én lenne hetvenéves.
  • Darvasi László, Dragomán György, Szabó T. Anna és Szilágyi Zsófia "EP-prózái" olvashatók a prózarovatban.
  • L. Varga Péter Nyelvművészet és olvasáskultúra - avagy olvasható-e Esterházy 2020-ban? címmel írt esszét.
  • Földényi F. László A lakompaki csata, avagy hogyan békültünk ki a most hetven éve született Esterházy Péterrel címmel írt visszaemlékezést.
  • Csuhai István A testbe zárva című recenziója Ocean Vuong Röpke pillanat csak földi ragyogásunk című regényéről szól.
  • A Költészet Napja alkalmából összeállított versrovatban Áfra János, Kukorelly Endre és Marno János versei olvashatók.
  • Fáy Miklós a Bayerische Staatsoper Parsifal előadásának internetes közvetítéséről.
  • Tihanyi László nekrológja Peskó Zoltánról.
  • Mélyi József a ligeti jövőképről írt.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2020/14. heti számából
  • Benedek Szabolcs A fekete halál címmel írt esszét.
  • Hermann Veronika Hétköznapok a történelemben című recenziója Varga Ibolya: Levél Fiamnak. Napló 1990-1998 című kötetéről szól.
  • Barnás Ferenc Életünk végéig című regényéről. Károlyi Csaba Deczki Saroltával, Szolláth Dáviddal és Visy Beatrixszel beszélgetett Skype-on.
  • Karafiáth Orsolya, Kun Árpád, Petőcz András és Wirth Imre verse, Beck Tamás, Jászberényi Sándor és Ódor János Gábor prózája.
  • Tárcatár: Kiss Tibor Noé.
  • György Péter Két év után: a munka ideje című írása Birkás Ákosról szól.
  • Molnár Zsófia a "Színházmentes Világnap"-ról írt.
  • Meghalt Turányi Gábor. Torma Tamás emlékezik az építészre.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2020/13. heti számából
  • "Superman egy emigráns" - Michael Chabonnal beszélget Köves Gábor.
  • Spiró György köszönti a 60 éves Háy Jánost.
  • Magyar Miklós Guillaume Apollinaire és a szürrealizmus címmel írt esszét.
  • Károlyi Csaba Babonák és tréfaságok címmel Krúdy Gyula álmoskönyvéről írt recenziót.
  • Horváth Márk - Lovász Ádám - Nemes Z. Márió: A poszthumanizmus változatai - Ember, embertelen és ember utáni című kötetéről két kritika született Széplaky Gerda és Darida Veronika tollából.
  • Dermesztő és gyöngéd érintések - Kávai Katalin, Kovács Bálint és Kiss Tibor Noé prózája.
  • Tárcatár: Beck Zoltán.
  • Vojnits Imre és Lázár Júlia verse.
  • Herczog Noémi a  járvány és a demokrácia viszonyáról írt.
  • Csengery Kristóf a Fesztiválzenekar koncertjének  online közvetítéséről írt kritikát.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2020/12. heti számából
  • Radics Viktória Cicavízió című esszéje a cicák víziójáról szól.
  • Csehy Zoltán Lombikban a homunculus című kritikája Lázáry René Sándor: Néhány egykori költemény című kötetéről, válogatta és közzéteszi Kovács András Ferenc.
  • Bárány Tibor Hát akkor itt fogunk élni címmel írt elemzést Bereményi Géza Magyar Copperfieldjéről.
  • Boda Edit, Molnár Illés és Turi Timea versei, Szilágyi Aladár, Tóth Vivien, Péter János és Szív Ernő szépprózája.
  • Grecsó Krisztián az iskolai távoktatás lehetőségeiről és a Cool Story Bro YouTube-csatornáról,

  • Fáy Miklós  A bolygó hollandi Metropolitan-beli előadásáról írt, amelyet rendhagyó módon a Bartók Rádió közvetített.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2020/11. heti számából
  • "A név a variációk hanganyagában" - Kovács András Ferenccel beszélget Károlyi Csaba.
  • Tillmann J. A. írt esszét Szabványos szépség, általános arc címmel.
  • Csuhai István Definiáld azt, hogy krio című recenziója Don DeLillo Nulla K. című regényéről szól.
  • Hevesi Judit, Krusovszky Dénes és Zalán Tibor versei, Benedek Szabolcs, Nomád Földi László és Szepesi Kornél prózája.
  • Tárcatár: Grecsó Krisztián.
  • Torma Tamás az ötvenéves óbudai Faluházról írt.
  • Herczog Noémi a Mohácsi testvérek és Kovács Márton Johannájáról írt, amelyet a Szegedi Nemzeti Színházban mutattak be.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2020/10. heti számából
  • Markó Béla Egy botcsinálta tankönyvíró emlékeiből címmel írt esszét.
  • Hermann Veronika Konstruált világok címmel írt recenziót Elif Batuman A félkegyelmű című regényéről.
  • ÉS-KVARTETT  - Babarczy Eszter A mérgezett nő című novelláskötetéről beszélgetett Károlyi Csaba - Deczki Saroltával, Szolláth Dáviddal és Visy Beatrixszel 2020. február 26-án, szerdán az Írók Boltjában.
  • Győri László és Villányi László versei
  • Hartay Csaba és Sántha József prózája,
  • Tárcatár: Kiss Tibor Noé.
  • Báron György Szabó  István legújabb filmjéről, a Zárójelentésről írt kritikát.
  • Gyenge Zsolt írt beszámolót a 70. Berlináléról.
  • Cserhalmi Luca Sárkirálynő címmel írt kritikát Rabóczky Judit Rita és Verebics Ágnes A vágy titokzatos tárgya című közös kiállításáról

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2020/09. heti számából
  • A világ legszomorúbb embere - Egressy Zoltánnal beszélget Kácsor Zsolt.
  • Orcsik Roland Az identitás hullavasútján címmel írt esszét.
  • Károlyi Csaba Alul lenni sehol nem jó címmel írt kritikát Csabai László A vidék lelke című novelláskötetéről.
  • Hász Róbert Fábián Marcell és a táncoló halál című krimijéről ketten írtak: Szilágyi Zsófia és Kálmán C. György.
  • Kállay Eszter, Tóth Krisztina és Tőzsér Árpád versei, Darvasi László, Gáspár Menyhért és Lévai Júlia Mira prózája.
  • Tárcatár: Beck Zoltán.
  • György Péter írt a Derkó - 2019 című Műcsarnok-beli kiállításról.
  • Fáy Miklós lemezkritikája Maurizio Pollini új Beethoven-lemezéről szól.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2020/08. heti számából
  • "Az esszét választottam" - Szilágyi Júliával beszélget Demény Péter.
  • Perecz László Filozófusidentitások címmel írt esszét Somló Bódogról és gróf Révay Józsefről.
  • Csehy Zoltán Odüsszeuszi kalandtúra című kritikája Ritoók Zsigmond Homéros Magyarországon című kötetéről.
  • Gábor György A múlt jövendőmondói című recenziója Komoróczy Géza Történelem a próféták kezében című, a Bibliáról szóló kötetéről.
  • Izsó Zita és Orcsik Roland versei, Balássy Fanni, Csabai László, Tamás Zsuzsa és Tóth Gábor Ákos prózája.
  • Tárcatár: Szív Ernő.
  • Grecsó Krisztián a Kr Film Channelről és a TikTok Youtube-videókról írt.
  • Molnár Zsófia a Dollár Papa Gyermekei Lady Chatterley szeretője, valamint  a Manna és a Másik Oldal  Mit tennél, ha ma meghalnék című előadásáról írt, amelyek a Trafóban, illetve a B32 Kultúrtér és Galériában láthatók.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2020/07. heti számából
  • Maarja Kangro észt íróval beszélgetett Márkus Virág.
  • Parti Nagy Lajos írt esszét Nagyszótár-cédulák címmel A magyar nyelv nagyszótára VII. kötetéről.
  • Csuhai István írt recenziót Ezzel a méltósággal címmel Colson Whitehead A Nickel-fiúk című regényéről.
  • Wölfinger Kitti Tenger zúg a cserepekben címmel írt Balla Zsófia: Az élet két fele. Versek 1965–2019 című gyűjteményes kötetéről.
  • Aczél Géza és Ágoston Tamás verse. Major Eszter Anna, Mátyás Győző és Vári Attila prózája olvasható a héten. Tárcatár: Grecsó Krisztián.
  • Sinkó István ÜBÜ újratöltve című kritikája Kováts Albert kiállításáról szól.
  • Hajdu Szabolcs és Török-Illyés Orsolya Obiectiva Theodora című rádiójátékáról  Herczog Noémi írt kritikát.
  • Károlyi Csaba a Klubrádió Világtalálkozó című műsoráról írt.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2020/06. heti számából
  • Marsó Paula Dekonstrukció és esztétika - A filozófus és az építőmester címmel írt esszét.
  • Hermann Veronika Gyertek haza, kik megfáradtatok címmel írt recenziót Marilynne Robinson Itthon című regényéről.
  • Az ÉS-kvartettben Moesko Péter Megyünk haza című novelláskötetéről Károlyi Csaba Deczki Saroltával, Szolláth Dáviddal és Visy Beatrixszel beszélgetett.
  • Egressy Zoltán és Jenei Gyula verse, Bartók Imre, Németh Ákos és Szekrényes Miklós prózája szerepel a héten.
  • Tárcatár: Kiss Tibor Noé.
  • Torma Tamás a Liget-projekt jelenlegi állapotáról írt.
  • Báron György Dombrovszky Linda filmjéről, a sokszoros díjnyertes Pilátusról írt kritikát.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2020/05. heti számából
  • Nádasdy Ádám Meglepi szelfi címmel írt esszét.
  • Károlyi Csaba "Hagyom emlékezni a fantáziámat" címmel írt Parti Nagy Lajos Félszép című kötetéről.
  • Kukorelly Endre Cé Cé Cé Pé avagy lassúdad haladás a kommunizmus felé című regényéről két kritika született, Forgách Kinga és Svébis Bence tollából.
  • Háy János és Tatár Sándor verse, Bakos Gyöngyi, Molnár Lajos és Vida Gábor prózája olvasható a héten.
  • Tárcatár: Beck Zoltán.
  • Ruff Borbála írt kritikát A Pál utcai fiúk című Molnár Ferenc-regényből készült hangoskönyvről, előadja Vecsei H. Miklós.
  • Stőhr Lóránt írt kritikát Martin Scorsese Az ír című filmjéről.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2020/04. heti számából
  • Halász László írt esszét Csodagyerektől csodafelnőttig címmel.
  • Csehy Zoltán Vaktérképek Firenzéje című recenziója Gergely Ágnes Még egyszer Firenzébe című kötetéről szól.
  • Károlyi Csaba Az 1441-es kisbolygó címmel Láng Zsolt Bolyai című regényéről írt.
  • Élő Csenge Enikő és Szilágyi Ákos verse, Balázs Attila, Kovács Bálint és Márton-Ady Edina prózája olvasható a héten.
  • Tárcatár: Szív Ernő.
  • Báron György  a Nino bárkája című magyar filmről írt kritikát.
  • Molnár Zsófia Térey János Lót - Szodomában kövérebb a fű című darabjáról írt, amelyet az Örkény Színházban mutattak be.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2020/03. heti számából
  • Láng Zsolt Cs. Gyímesi Éva hátizsákja címmel írt esszét.
  • "Kristálytiszta, egyértelmű szöveg" - Kálmán Gáborral beszélget Hományi Péter.
  • Csuhai István Látatlanban címmel írt recenziót Afonso Cruz Festő a mosogató alatt című regényéről.
  • "A halált meg lehet szégyeníteni" - Oravecz Imre 1972. szeptember című művének olasz fogadtatásából.
  • Fekete Szilvia, Gömöri György, Hartay Csaba és Marczinka Csaba verse, Milbacher Róbert, Puskás Panni és Rékai Anett szépprózája.
  • Tárcatár: Grecsó Krisztián.
  • Herczog Noémi az új "pintérbéláról", az Anyaszemefényéről írt kritikát.
  • Stőhr Lóránt Bagota Béla Valan című thrilleréről írt filmkritikát.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2020/02. heti számából
  • Standeisky Éva Lovak és madarak címmel írt esszét Kassák Lajos A ló meghal a madarak kirepülnek című művéről.
  • Hermann Veronika Régi dicsőségünk éji homálya című recenziója az Ünnep és felejtés – Emlékezet, identitás, politika című tanulmánykötetről szól.
  • Csuday Csaba és Weiner Sennyei Tibor versei, Géczi János, Kántor Zsolt, Rubin Eszter és Varsányi Gyula prózája.
  • Tárcatár: Kiss Tibor Noé.
  • Molnár Zsófia a Katona új Bánk bán előadásáról, Báron György a huszonöt éves  Sátántangóról, Grecsó Krisztián a televíziós újévi köszöntőkről írt.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2020/01. heti számából
  • Várkonyi Benedek A fény iskolája címmel írt a száz éves Bauhausról.
  • Károlyi Csaba Selyemsál című kritikája Nemes Nagy Ágnes és Lengyel Balázs levelezéskötetéről szól.
  • Nemes Z. Márió Barokk Femina című kötetéről Bacsó Béla és Vida Kamilla írt.
  • Grecsó Krisztián és Vajna Ádám versei, Szolláth Dávid, Tóth B. Judit, Kutas József szépprózája, a Tárcatárban Beck Zoltán.
  • Végső Zoltán a Jaga Jazzist Müpa-beli koncertjéről írt kritikát,
  • Fáy Miklós Peter Schreierre emlékezik.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2019/51-52. heti számából
  • "A hullámok kimossák a talpad alól a homokot" - Balla Zsófiával beszélget Károlyi Csaba.
  • Hévizi Ottó Esterházy-konjunkciók címmel írt esszét.
  • Csuhai István Nélküled nekem már nem kedves semmi címmel írt recenziót Jón Kalman Stefánsson Menny és pokol trilógiájáról.
  • Babiczky Tibor, Gergely Ágnes, Hevesi Judit, Kálmán Gábor, Kántor Péter, Karafiáth Orsolya, Kemény István, Krusovszky Dénes, Kukorelly Endre, Markó Béla, Marno János, Mesterházi Mónika, Parti Nagy Lajos, Pollágh Péter, Schein Gábor, Simon Bettina, Szabó T. Anna, Szlukovényi Katalin, Visky András, Vörös István, Takács Zsuzsa, Wirth Imre versei.
  • Bán Zsófia, Cserna-Szabó András, Darvasi László, Garaczi László, Háy János, Keresztury Tibor, Kiss Ottó, Márton László, Nádasdy Ádám, Oravecz Imre, Sándor Iván, Spiró György, Szilasi László, Tóth Krisztina szépprózája, Turi Tímea, Mán-Várhegyi Réka, Németh Gábor - tárcabúcsúja.
  • Végső Zoltán Cristina Branco koncertjéről írt kritikát.
  • Králl Csaba Meg Stuart és Jompet Kuswidananto táncelőadásáról, amely a bécsi Tanzquartierben volt látható.
  • Grecsó Krisztián két "tét nélküli kis videóról".

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2019/50. heti számából
  • Visky András Pseudo-Augustinus: A sikerről címmel írt egy Augustinus-apokrifet Barabási Albert-Lászlónak.
  • Selyem Zsuzsa Olvass és lázadj címmel írt recenziót Nadya Tolokonnikova Lázadj! A Pussy Riot útmutatója aktivistáknak című könyvéről.
  • Benedek Szabolcs Egy családregény közepe című kritikája Barnás Ferenc Életünk végéig című regényét elemzi.
  • Csobánka Zsuzsa Emese és Payer Imre versei, Berta Ádám, Farkas Arnold Levente és Littner Zsolt prózája.
  • Tárcatár: Turi Tímea.
  • Stőhr Lóránt a Drakulics elvtárs című magyar filmről írt kritikát, Ruff Borbála Mácsai Pál Tóték című hangoskönyvéről.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2019/49. heti számából
  • Keresztes Balázs Melville 200, avagy miért olvassuk a Moby Dicket? címmel írt esszét.
  • Darida Veronika Fájdalomírás címmel írt kritikát Marguerite Duras Fájdalom című könyvéről.
  • Berta Ádám Nem attól vizes a hal című regényéről Deczki Saroltával, Szolláth Dáviddal és Visy Beatrixszel beszélgetett Károlyi Csaba.
  • Lázár Bence András és Mészáros Gábor verse, Kolozsi László, Légrádi Gergely és Vári Attila prózája szerepel a héten.
  • Tárcatár: Németh Gábor.
  • Csengery Kristóf a King’s Singers Zeneakadémián adott koncertjéről, Fáy Miklós a napokban elhunyt Mariss Jansons karmesterről írt. 

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2019/48. heti számából
  • Vonnák Diána Aztán elbonyolódott címmel írt esszét a kortárs irodalom és a mese kapcsolatáról.
  • Károlyi Csaba Egy, kettő, három lány címmel írt kritikát Harag Anita Évszakhoz képest hűvösebb című novelláskötetéről.
  • Ricardo Piglia Az eltűnt város című regényéről ketten írtak: Keresztes Balázs és Urbán Bálint.
  • Fenyvesi Ottó, Harcos Bálint és Nyerges Gábor Ádám verse, Kiss Noémi, Kürti László, Kőrössi P. József és Nagy Gerzson prózája szerepel a héten.
  • Tárcatár: Mán-Várhegyi Réka.
  • Stőhr Lóránt a 16. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál filmjeiről, Herczog Noémi a Rocco és fivérei című darabról írt, amelyet  Vidnyánszky Attila rendezett a Nemzeti Színházban.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2019/47. heti számából
  • Görgey Gábor 90 éves - Széchenyi Ágnes köszöntője.
  • Magyar Miklós írt eszét Mi köze a gatyának a kendőhöz? címmel François Villonról.
  • Csuhai István Kész képregény című kritikája Michael Chabon Kavalier és Clay bámulatos kalandjai I-II. című könyvéről.
  • Zelei Dávid Spanyol asztalos válságban című kritikája Rafael Chirbes A parton című regényéről szól.
  • Kürti László és László Noémi versei, Beck Zoltán, Fecske Csaba és Frideczky Katalin prózája.

  • Tárcatár: Szív Ernő.
  • Báron György  a Szép csendben című magyar filmről írt kritikát,
  • Molnár Zsófia a Nemzeti Színház Tartuffe-előadásáról, Ruff Borbála a Hungaroton Best of Hofi című hangoskönyvéről.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2019/46. heti számából
  • Radics Viktória Ökomama címmel írt esszét.
  • Selyem Zsuzsa Egy okos, érzékeny áruló című kritikája Michel Houellebecq Szerotonin című regényéről szól.
  • "Kábító, gyötrő olvasmány" - Dragomán György Máglya című regényének francia fogadtatásából.
  • Gergely Ágnes, Visky András és Vörös István versei, Becsy András, Csabai László és Patak Márta prózája.
  • Tárcatár: Turi Tímea.
  • Fáy Miklós a Metropolitan Pillangókisasszony című előadásáról írt kritikát.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu.

Ajánló az Élet és Irodalom 2019/45. heti számából
  • "Most a romok korszaka van" - Csehy Zoltánnal beszélget Szalay Zoltán.
  • Géczi János Bestiáriumaink címmel írt esszét.
  • Darida Veronika Menekülésregény című kritikája Krasznahorkai László Mindig Homérosznak című könyvéről szól.
  • Závada Pál Hajó a ködben című regényéről beszélgetett Károlyi Csaba Deczki Saroltával, Szolláth Dáviddal és Visy Beatrixszel, 2019. október 30-án, szerdán az Írók Boltjában.
  • Gulisio Tímea, Karafiáth Orsolya és Lackfi János versei, Kollár-Klemencz László, Kustos Júlia és Szentléleky-Szabó Ágnes prózája jön a héten.

  • Tárcatár: Németh Gábor.
  • Molnár Zsófia a Vígszínház Mágnás Miska című előadásáról írt.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2019/44. heti számából
  • A 70 éves Kántor Pétert Kálmán C. György köszönti.
  • Jón Kalman Stefánssonnal beszélget Köves Gábor.
  • Bernáth L. László, Réz Anna és Tőzsér János Nem a szex a baj címmel írtak esszét a szexrobotok erkölcsi megítéléséről.
  • Károlyi Csaba Nem lehet "nem-nő! címmel írt kritikát Babarczy Eszter A mérgezett nő című novelláskötetéről.
  • Kis János: Alkotmányos demokrácia - Régebbi és újabb közelítések című könyvéről ketten írtak recenziót: Kovács Kriszta és Tóth Gábor Attila.
  • Bozsik Péter és Gyukics Gábor versei, Ferdinánd Zoltán, Kompolthy Zsigmond, Háy János és Nomád Földi László prózája,
  • Tárcatár: Mán-Várhegyi Réka.
  • Herczog Noémi a Radnóti Színház Molière - the passion című darabjáról írt kritikát.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2019/43. heti számából
  • Szummer Csaba: A bécsi beteg - Freud és a tudattalan újrafelfedezése címmel írt esszét.
  • Csuhai István Holott című recenziója Cormac McCarthy Odakint a sötétség című regényéről szól.
  • "Fanyar, játékos, szellemes, elképesztően eredeti, sokszínű és felkavaró" - Bán Zsófia: Esti iskola című kötetének angol nyelvű kritikai fogadtatásából.
  • Fekete Vince és Kiss Anna Mária versei, Beck Eszter, Cserna-Szabó András és Nagy Zsuka prózája,
  • tárcatár: Szív Ernő.
  • Grecsó Krisztián a Tabuk nélkül 2.0 Spektrum tévébeli sorozatáról írt,
  • Károlyi Csaba a Bartók rádió Súgólyuk című kulturális ajánlóműsoráról.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2019/42. heti számából
  • A múlt mérge bűzlik körülöttünk" - Végel Lászlóval beszélget Károlyi Csaba.
  • Bombitz Attila Peter Handkéról, Pálfalvi Lajos írása Olga Tokarczukról.
  • L. Varga Péter Skizofrén tartományok címmel Dr Schrödinger és Mr Miéville írt esszét.
  • Selyem Zsuzsa Szavad sincs szépség tériszonyára című recenziója Kovács András Ferenc Requiem tzimbalomra. Örömzene - darabokban című kötetéről szól.
  • Bazsányi Sándor Hanem tégla című kritikája Térey János Nagy tervekkel jöttem Rosmersholmba. 2016-2019 című kötetéről.
  • Balla D. Károj és Markó Béla versei, Bartók Imre, Beck Tamás, Győry Domonkos és Lévai Júlia Mira prózája.
  • Tárcatár: Turi Tímea.
  • Fáy Miklós Claudio Abbado új lemezéről írt.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2019/41. heti számából
  • Hanák András Ceruzák és radírok című esszéje Murakami Haruki Férfiak nő nélkül című kötetéről szól,
  • Károlyi Csaba Örülök című kritikája Molnár Krisztina Rita Remélem, örülsz című kötetéről.
  • Kálmán Gábor és Tóth Réka Ágnes versei, Oravecz Imre, Tóth Kinga és Mátyás Győző prózája.
  • Tárcatár: Németh Gábor.
  • Báron György a Mű szerző nélkül című filmről írt,
  • Molnár Zsófia az Örkény Színház a Kertész utcai Shaxpeare-mosó című előadásáról.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2019/40. heti számából
  • Kántor Péter A Szerencse Lánya című esszéje az életről úgy általában és konkrétan Karig Sára életút-interjúkötetéről.
  • Darida Veronika Mozdulatlan menekülés című recenziója Ulrich Alexander Boschwitz Az utazó című könyvéről.
  • Kőrössi P. József Naplóromok. Ücsörgünk a kávéházban Réz Palinál című könyvéről ketten írtak: Margócsy István és Pál Sándor Attila.
  • A héten Bödecs László és Fenyvesi Orsolya versei, Bödőcs Tibor, Darvasi László és Csikós Attila prózája olvasható.
  • Tárcatár: Mán-Várhegyi Réka.
  • Torma Tamás a MOME új campusáról, Stőhr Lóránt a Kontroll nélkül című filmről írt kritikát.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2019/39. heti számából
  • A 85 éves Ilia Mihályt köszönti Szilágyi Zsófia és Lengyel András.
  • "Hogyan zajlik az életünk" - A 60 éves Barnás Ferenccel beszélget Szekeres Niki.
  • Báron György a 16. Cinefest Nemzetközi Filmfesztiválról.
  • Csuhai István Máshol című recenziója Hegedűs Ágota miszizdontdisztörb című kötetéről szól.
  • Kántor Péter, Závada Péter, Jászberényi Sándor, G. István László versei, Borda Réka, Murányi Sándor Olivér, Odze György és Várkonyi Judit prózája.
  • Tárcatár: Szív Ernő.
  • Fáy Miklós Ránki Dezső zongoraestjéről írt kritikát.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2019/38. heti számából
  • Bényei Tamás Az irodalom(történet) nemesítése címmel írt esszét.
  • Selyem Zsuzsa Minden létezik című recenziója Horváth Márk - Losoncz Márk - Lovász Ádám A valóság visszatérése. Spekulatív realizmusok és újrealizmusok a kortárs filozófiában című kötetéről szól.
  • Károlyi Csaba Örök remény címmel elemzi Péterfy Gergely A golyó, amely megölte Puskint című regényét.
  • A versrovatban Csehy Zoltán, Pallag Zoltán és Purosz Leonidasz versei olvashatók.
  • A prózarovatban Barnás Ferenc, Nagy Lea és Neumann Ottó prózája. Tárcatár: Turi Tímea.
  • Stőhr Lóránt A létezés eufóriája című dokumentumfilmről írt kritikát.
  • Herczog Noémi a Vígszínház A nagy Gatsby című előadásáról írt.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2019/37. heti számából
  • Szilágyi Ákos Sarkantyú és bögöly című esszéje hódolat a 80 éves Gombár Csabának.
  • Károlyi Csaba A felszín és a mély című kritikája Farkas Balázs Lu purpu című kötetéről szól.
  • Halmi Tibor Kaposvári gyerekszáj in da house címmel írt kritikát Vass Norbert Indiáncseresznye című kötetéről.
  • Visy Beatrix Aranyos fogason… című recenziója Nádasdy Ádám Jól láthatóan lógok itt című kötetéről.
  • A versrovatban Babiczky Tibor és Fecske Csaba versei olvashatók.
  • Finy Petra, Littner Zsolt, Pető Péter és Tallér Edina prózája. Tárcatár: Németh Gábor.
  • Molnár Zsófia Spiró György Honderű című darabjáról írt, amelyet a Pesti Színházban mutattak be.
  • Fuchs Lívia a Carlos Acosta kubai táncművész életéről készült Út a Királyi Operába című filmről írt kritikát.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2019/36. heti számából
  • Tudatkórusok - Halasi Zoltánnal Csontos Erika beszélget.
  • Váncsa István Lacikonyha, fröccs, ifjú leányok címmel írt újabb gasztroesszét.
  • Darida Veronika Verskoreográfia című recenziója Gonçalo M. Tavares Tánckönyv című művéről szól.
  • Szeifert Natália Mi van veletek, semmi? című új regényéről két kritika is született: Kész Orsolya és Láng Zsolt írta őket.
  • Áfra János és Falcsik Mari versei, Nyirán Ferenc, Szántó T. Gábor és Vörös Anna prózája olvasható a héten,
  • tárcatár: Mán-Várhegyi Réka.
  • Torma Tamás kritikája az olaszliszkai emlékhelyekről szól.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2019/35. heti számából
  • Lengyel Péter, a Mellékszereplők, a Cseréptörés, a Macskakő írója szeptember 4-én lesz nyolcvan éves. Az ÉS-ben Bán Zsófia és Visy Beatrix köszönti.
  • "Megpróbálok ismeretlen tereket belakni" - Balázs Imre Józseffel beszélget Demény Péter.
  • Takács Dániel Richard David Precht - egy közéleti filozófus címmel írt esszét.
  • Csuhai István Az alma és a fája című kritikája Makovecz Benjamin Száztizenegy lábjegyzet Makovecz Imréről című könyvéről szól.
  • Szilágyi Zsófia Vaságyakról című kritikája Tamás Dénes Az élő ház című regényéről.
  • Gerevich András, Nagy Hajnal Csilla és Szőcs Margit verse, Balássy Fanni, Burns Katalin, Erdei L. Tamás és Péter János szépprózája olvasható a héten.
  • Tárcatár: Szív Ernő.
  • Báron György Orson Welles filmjéről, A szél másik oldaláról írt.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2019/34. heti számából
  • Fried Ilona A színház álma ötvenöt év után címmel írt esszét a kanadai identitásról a párizsi Théâtre du Soleil-ben, a "Nap Színházában".
  • Selyem Zsuzsa Az árulás elviselhetetlen szordínója címmel írt recenziót Mészöly Miklós Sötét jelek című, újra kiadott 1957-es kötetéről.
  • Kálmán C. György Bemozduló portré című írása a 60 éves Petőcz Andrást köszönti.
  • Hahner Péter Egy különleges kordokumentum című kritikája a Pardon… Az Új Nemzedék rovata Kosztolányi Dezső szerkesztésében. 1919 - 1921 című kötetről szól.
  • A versrovatban ezen a héten Nyirán Ferenc és Szolcsányi Ákos versei olvashatók.
  • Tematikus prózaösszeállítás - "Hisz te is itt éltél a közelben, Gyulán.", írja családtörténeti montázsában Kiss Ottó. A (Nem mindig) szerelmes földrajz-sorozatunkban viharsarki alkotók írásaiból válogattunk? Kiss Ottó, Kiss László, Kántor Zsolt és Molnár Lajos prózája olvasható a héten. Tárcatár: Turi Tímea.
  • Az eheti ÉS képeit a Kieselbach Galéria Nagy István-kiállításának anyagából válogattuk. A művészről György Péter írt.
  • Herczog Noémi Kiss István Csütörtököt mondok? című, a szegedi Thealter Fesztiválon is játszott előadásáról írt.
  • Fáy Miklós a Deutsche Grammophon Die Zauberflöte című Mozart-lemezéről írt kritikát.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2019/33. heti számából
  • "...Fantasztikus figurák, akik nincsenek benne a köztudatunkban..." - Bódy Gáborral (1946-1985) Szekfü András beszélgetett (részlet az 1976. október 17-én készült hangfelvételből).
  • Hévizi Ottó Villa Rubino Cicerone címmel írt esszét az idő fogalmáról.
  • Károlyi Csaba Szereplők, szerepek címmel írt Tóth Krisztina Fehér farkas című kötetéről.
  • Kőrizs Imre A rejtett átjáró című recenziója Várady Szabolcs De mennyire című kötetéről szól.
  • A héten Dudás Éva, Gerőcs Péter, Kovács Bálint és Szil Ágnes prózája.
  • Tárcatár: Németh Gábor.
  • A versrovatban Gál Ferenc két verse olvasható, valamint nagyobb válogatás Kiss Ottó első látásra gyerekeknek írt, valójában a legkeresetlenebb módon felnőtteknek szánt verseiből.
  • György Péter Világhír és helytörténet című recenziója a Goldberger Textilipari Gyűjtemény állandó kiállításáról szól.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2019/32. heti számából
  • Milbacher Róbert Petőfi, Arany és a nemzeti kánon címmel írt esszét.
  • "Meg is csinálja azt, amiről beszél" - Gerőcs Péterrel beszélget Hományi Péter.
  • Darida Veronika Anyaképek című recenziója George Szirtes Előhívás című művéről szól.
  • "Kiadós boncolás" - Összeállítás Nádas Péter Évkönyv című művének francia fogadtatásából.
  • A héten Germán Ágnes és Szálinger Balázs versei olvashatók, továbbá Zalán Tibor Kovács Péter festőművész halálára írt búcsúverse, Farkas Arnold Levente, Puskás Panni és Vári Attila prózája, tárcatár: Mán-Várhegyi Réka.
  • Herczog Noémi az Újszegedi Szabadtéri Színpad Don Juan-előadásáról írt.
  • György Péter Régi  fényképek, új nagyítások címmel írt Nyilas Ilona Múlt századi történetek című kiállításáról (Capa Központ, nyitva  szeptember 15-ig).

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2019/31. heti számából
  • Jólesz György Anton Bruckner Olasz szimfóniájáról írt esszét.
  • Radnóti Sándor köszönti a 60 éves Perecz Lászlót.
  • Csuhai István Bitang emberek címmel recenzeálta Tommy Orange Sehonnai című regényét.
  • Alan Moore-Eddie Campbell: A pokolból című művéről két kritika szól: Beck András és Svébis Bence írta őket.
  • Orcsik Roland és Wirth Imre verse, Abafáy-Deák Csillag, Barcza Réka, Keresztury Tibor és Vidéki Bianka prózája olvasható a héten, tárcatár: Szív Ernő.
  • Végső Zoltán a Boban Marković Orkestar, a Cimbaliband és Danics Dóra, valamint Balogh Melinda új, a Fonónál megjelent lemezéről írt kritikát.
  • Fáy Miklós a 90 éves Székely András zenetörténészről írt.
  • Sinkó István Egy nyári kaland című recenziója a Viltin Galéria csoportos kiállításáról szól.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2019/29. heti számából
  • "Irodalommal foglalkozni jó" - Margócsy Istvánnal beszélget Károlyi Csaba.
  • Gyenge Zoltán Kierkegaard és a "Golden Age" címmel írt esszét.
  • Selyem Zsuzsa írt recenziót az Extrodæsia - Enciklopédia egy emberközpontúságot meghaladó világhoz című kötetről.
  • Visy Beatrix Égjetek, mint a nyulak címmel elemzi Schein Gábor Megleszünk itt című regényét.
  • Lövétei Lázár László és Mesterházy Balázs verse, Csabai László, Nagy Gerzson és Wirth Imre prózája olvasható a héten, tárcatár: Németh Gábor.
  • György Péter Király Tamás Out of the box című kiállításáról,
  • Molnár Zsófia Vidnyánszky Attila Csárdáskirálynőjéről írt kritikát.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2019/28. heti számából
  • Szilágyi Zsófia Nagy Lajos és Nagy Lajos címmel írt esszét az érettségi csalásokról.
  • Darida Veronika A létezés esztétikája címmel írt recenziót Michel Foucault Az igazság bátorsága című könyvéről.
  • Bodor Ádám Verhovina madarai című könyvének olaszországi fogadtatásáról készült összeállítás.
  • A versrovatban Bakos Görgyi, Egressy Zoltán és Sopotnik Zoltán versei olvashatók, a széppróza rovatban Berta Ádám, Janáky Marianna, Pál Sándor Attila és Ozsváth Zsuzsa prózája. Tárcatár: Mán-Várhegyi Réka.
  • Papp Lídia Székely Csaba Öröm és boldogság című darabjáról írt,
  • Torma Tamás a budai Vár átalakításának újabb lépéseiről,
  • Cserhalmi Luca az Ybl Budai Kreatív Ház  "Így látjuk mi..." Öntárgyiasítás, női pozíciók  című kiállításáról.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2019/27. heti számából
  • Herczog Noémi - Molnár Zsófia: Van egypúpú, van kétpúpú című írása a színházi évadról, a POSZT-ról, a taóról.
  • Bíró-Balogh Tamás irodalomtörténésszel Kácsor Zsolt beszélget a dedikációkutatásról.
  • Bazsányi Sándor: Rozsdátlanítási eljárások című esszéje Fejes Endre Rozsdatemetőjének újrakiadásáról és továbbírt színreviteléről szól.
  • Csuhai István A protokollon túl címmel Arnon Grunberg Anyajegyek című regényéről írt recenziót.
  • A Narratíva, fordítás, kánon. Tanulmányok Szegedy-Maszák Mihály emlékére című kötetről ketten írtak: Branczeiz Anna és Smid Róbert.
  • Halmi Tibor és Tábor Ádám verse, Kürti László, Tóth B. Judit, Nyerges Gábor Ádám prózája szerepel a héten. Tárcatár: Szív Ernő.
  • Végső Zoltán Diana Krall és Charlotte Gainsbourg Müpa-beli koncertéről írt kritikát.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2019/26. heti számából
  • Demény Péter Váratlan otthonosság című írásának alcíme: Esszé a személytelen tárgyakról és a tárgyatlan személyekről.
  • Károlyi Csaba "Országtudományi ismeretek" című kritikája Spiró György Egyéni javaslat című, humoreszkeket tartalmazó kötetéről szól.
  • Rikító metaforák és zsigeri szókincs - Danyi Zoltán A dögeltakarító című regényének német nyelvű kritikáiból válogatott Sárossi Bogáta.
  • Élő Csenge Enikő és Nagy Márta Júlia verse, Barna Imre, Csernus Júlia, Németh Ákos és Sándor Iván prózája olvasható a héten, tárcatár: Turi Tímea.
  • Stőhr Lóránt Waliczky Tamás Tom Tomiczky kalandjai és Pálos György Let the Dragon Out  című filmjéről írt.
  • Ruff Borbála Tóth Krisztina Felhőmesék című hangoskönyvéről írt, amelyen Szinetár Dóra olvas fel.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2019/25. heti számából
  • Mint egy restaurált festmény – Bojti János zenetudóssal Muszorgszkij Hovanscsinájáról beszélget J. Győri László.
  • Báron György Tarr Béla Missing People című filmjéről írt.
  • Selyem Zsuzsa Megfelelési kényszerregény című recenziója Jesús Carrasco A föld, amelyen állunk című regényéről szól.
  • Radnóti Sándor Az alku című kritikájában elemzi Závada Pál Hajó a ködben című regényét.
  • Ecsédi Orsolya és Győri László verse, Karsai György, Sausic Attila és Ódor János prózája olvasható a héten. Tárcatár: Németh Gábor.
  • Csengery Kristóf a Hungaroton gondozásában megjelent The Masters Collection – János Ferencsik című albumról írt.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2019/24. heti számából
  • Schein Gábor és Simon Márton könyvheti megnyitója.
  • Standeisky Éva esszéje: Kassák viszonya a zsidókhoz.
  • Fűzfa Balázs Orbán Ottó: Rejtett működés. Esszék, cikkek, kisprózák című kötetéről írt.
  • Darida Veronika Pálinkás György Aer című kötetét elemzi.
  • Láng Zsolt Balla Zsófiáról, Svébis Bence Berta Ádámról, Bárány Tibor Cserháti Éváról, Kácsor Zsolt Cserna-Szabó Andrásról, Balogh Gergő Werner Hamacherről, Kálmán C. György Pál Sándor Attiláról, Kész Orsolya Szabó Magdáról, Csillag István Ungváry Rudolfról, Benedek Szabolcs Végel Lászlóról, Laczó Ferenc a Kérdések és válaszok a rendszerváltásról című kötetről írt recenziót.
  • Aczél Géza és Kukorelly Endre verse, Gyárfás Endre és Tamás Zsuzsa prózája szerepel most, a tárcatárban: Mán-Várhegyi Réka.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2019/23. heti számából
  • Térey Jánosról írt Kemény István, Király Júlia, Marno János, Sándor Iván és Szív Ernő.
  • Benedek Szabolcs Szó bennszakad? című esszéje a dadogásról.
  • Csuhai István recenziója Nemes Péter Amerigo. Egy szobrász, aki meghódította Rómát című könyvéről.
  • ÉS-KVARTETT Kálmán Gábor Janega Kornél szép élete című regényéről.
  • Ferentz Anna-Kata, Pollágh Péter és Solymosi Bálint versei, Térey János, Tóth Vivien és Nomád Földi László prózája, tárcatár: Szív Ernő.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2019/22. heti számából
  • Bernardine Evaristo brit íróval Györke Ágnes készített interjút.
  • Kemény István köszöntőt írt Fehér Béla hetvenedik születésnapjára.
  • Gyenge Zsolt beszámolója Elcseszett a világ címmel a 72. cannes-i filmfesztiválról szól.
  • Selyem Zsuzsa Susan Sontag kis kézmozdulata címmel írt recenziót Nádas Péter A szabadság tréningjei című esszékötetéről.
  • Háy János: Kik vagytok ti? Kötelező magyar irodalom című könyvéről Margócsy István és Fűzfa Balázs írt kritikát.
  • Szlukovényi Katalin és Toroczkay András verse, Légrádi Gergely, Jónás Tamás és Marton-Ady Edina prózája, Turi Tímea tárcája olvasható a héten.
  • Stőhr Lóránt Pedro Almodóvar Fájdalom és dicsőség című filmjéről írt.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2019/21. heti számából
  • "Egy szín, egy szag, egy káromkodás" - Szvoren Edinával Szekeres Niki beszélgetett.
  • Láng Zsolt írt esszét 2666 nyomában címmel Bolaño regényének nyomába eredve.
  • Károlyi Csaba Mikro és hiper című recenziója Moesko Péter Megyünk haza című első novelláskötetét mutatja be.
  • A héten Kiss Judit Ágnes, Marsó Paula versei olvashatók, és Centauri, Kiss Noémi, Kutas József prózája.
  • Tárcatár: Németh Gábor.
  • György Péter kritikája Eperjesi Ágnes Érezze megtiszteltetésnek című kiállításáról szól, mely a Fészek Művészklubban látható.
  • Grecsó Krisztián a Csernobil című sorozatról írt, amely az HBO-n látható.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2019/20. heti számából
  • Szilágyi Ákos A filozófia anatómiai teátruma című esszéje Almási Miklós új könyvét elemzi.
  • Darida Veronika Búcsúszavak című recenziója Simone de Beauvoir Szelíd halál című könyvéről szól.
  • Szolláth Dávid Fáradt, fanyar önparódia című kritikája Bodor Ádám Sehol című új novelláskötetét elemzi.
  • Jónás Tamás és Szöllősi Mátyás versei, Péterfy Gergely, Szeifert Natália és Ürmös Attila prózája. Tárcatár: Mán-Várhegyi Réka.
  • Veress Ferenc írt a Michelangelo és a 16. századi itáliai rajzművészet című kiállításról (Budapest, Szépművészeti Múzeum).
  • Fáy Miklós a Metropolitan Dialogues des Carmélites  című előadásának élő közvetítéséről írt kritikát.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2019/19. heti számából
  • Háy Jánossal beszélget Pál Sándor Attila.
  • Csuhai István Igazad van, de nagyon is tévedsz című recenziója Roberto Bolaño Szülőföld című kötetéről.
  • Térey János A mi dűlőnk című esszéje.
  • Weiss János köszönti a 90 éves Heller Ágnest.
  • Láng Zsolt köszönti a 70 éves Kornis Mihályt.
  • A héten Keresztesi József és Kormányos Ákos versei olvashatók,
  • Egressy Zoltán, Kántor Zsolt és Patak Márta prózája. Tárcatár: Szív Ernő.
  • Molnár Zsófia az Örkény Színház A mélyben című előadásáról írt, amelyet Ascher Tamás rendezett.
  • Báron György Peter Jackson They Shall Not Grow Old című első világháborús dokumentumfilmjéről írt kritikát.
  • György Péter A bécsi változat - Mark Rothko, Kunsthistorisches Museum 2019.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2019/18. heti számából
  • Bacsó Béla Szöveg-test című esszéje Jean Starobinski (1920-2019) emlékére íródott.
  • Selyem Zsuzsa Vígjátékoktól A végső kocsmáig című kritikája Clara Royer Kertész Imre élete és halálai című kötetéről szól.
  • Kemény István Nílus című verseskötetéről Károlyi Csaba Arató Lászlóval, Bazsányi Sándorral és Margócsy Istvánnal beszélgetett.
  • Molnár Krisztina Rita és Tőzsér Árpád versei, Csobánka Zsuzsa, Frideczky Katalin, Lévai Júlia Mira és Szánthó Erika Emma prózája, Turi Tímea tárcája olvasható a héten.
  • Csengery Kristóf  Grigorij Szokolov zongoraestjéről írt.
  • Siba Antal televíziókritikájának témája: A valóság a köztévében és az RTL Klub Híradójában.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2019/17. heti számából
  • Tóth Krisztina Autoriter apáink, avagy a visszaélés poétikája című írása köszönti a könyvfesztivál díszvendégét, Karl Ove Knausgård-t.
  • Urbán Bálint Emlékezés, alkotás, valóság című esszéje Knausgård monumentális vállalkozásáról szól.
  • Teplán Ágnes négy norvég könyvről ír az EX LIBRIS rovatban.
  • "Itt már nem lehet tovább hülyéskedni" Zelei Dávid beszélget Sári B. Lászlóval.
  • Károlyi Csaba Autokefál című kritikája Kompolthy Zsigmond Pannon pestis című regényéről szól.
  • György Péter Faustus Afrikában című könyvéről ketten is írtak: Bárány Tibor és Pál Sándor Attila.
  • Berta Ádám versei, Lesi Zoltán nagyobb versciklusának három darabja, Gáspár-Singer Anna, Kollár-Klemencz László és Petőcz András prózája szerepel a héten. Tárcatár: Németh Gábor.
  • Molnár Zsófia a József Attila Színház Lila ákác című előadásáról, Ruff Borbála Egressy Zoltán Júlialepke című hangoskönyvéről írt, amelyet Ónodi Eszter olvas fel.
  • Széplaky Gerda Ránk kényszerített szerepek című recenziója Gaál Kata Iskolapélda című kiállításáról szól.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2019/16. heti számából
  • Bárány Tibor köszönti a 60 éves Márton Lászlót.

  • Schein Gábor Hal(l)hatatlan fanfárok címmel írt esszét Márton László Walther von der Vogelweide-fordításáról.

  • Darida Veronika Könnyű léptek címmel írt recenziót Robert Walser Emlékszem, egyszer című kötetéről.

  • Gács Anna Bazmeg isten gyermekei címmel elemzi Margaret Atwood MaddAddam című kötetét.

  • A versrovatban Győrfi Kata és Petőcz András versei olvashatók.

  • Tematikus próza-összeállítás: útinaplók. Pontos és szubjektív történetek útközben. Bozsik Péter Kubája és Csehy Zoltán Svájci töredékei. Tárcatár: Mán-Várhegyi Réka.

  • Rákai Zsuzsanna a Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Kirill Gerstein, Hamar Zsolt közös koncertjéről írt kritikát.

  • Károlyi Csaba Veiszer Alinda új rádióműsoráról ír, amely a pozsonyi Pátria Rádióban hallható.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2019/15. heti számából
  • Markó Béla írt esszét Költők választása címmel. Évfordulók évadján Petőfiről, Aranyról, Adyról.
       
  • "Itt nincs megengedve a sör" - Kukorelly Endrével Szekeres Niki készített interjút.

  • Csuhai István Kimondhatatlanul című recenziója Ian McEwan A Chesil-parton című regényéről szól.

  • A versrovatban Kántor Péter és Nádasdy Ádám versei kaptak helyet.

  • A héten Győrfi Viktória, Tunyogi László és Vári Attila prózája szerepel.

  • Tárcatár: Szív Ernő.

  • Báron György Wim Wenders Ferenc pápa – Egy hiteles ember című filmjéről írt.

  • Fáy Miklós a Müpa Hovanscsina című operaelőadásáról.

  • Széplaky Gerda Lynch Forever című kritikája David Lynch Kis történetek című kiállításáról szól.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2019/14. heti számából
  • A 70 éves Reményi József Tamást Károlyi Csaba köszönti.

  • Várkonyi Benedek A hazugság birodalma címmel írt esszét Vámbéry Rusztemről.

  • Selyem Zsuzsa Valamiféle pozitív atmoszféra című kritikája Kazuo Ishiguro A lebegő világ művésze című könyvéről szól.

  • Az ÉS-kvartettben Papp-Zakor Ilka Az utolsó állatkert című novelláskötetéről beszélgetett Károlyi Csaba az Írók Boltjában Arató Lászlóval, Bazsányi Sándorral és Bárány Tiborral.

  • Hollósvölgyi Iván és Székely Szabolcs verse, Beck Tamás, Oravecz Imre és Nagy Gerzson prózája, Turi Tímea tárcája olvasható a lapban a héten.

  • György Péter A köztes lét túloldalán - Hajas Tibor művészete és a tibeti misztériumok című kiállításról írt.

  • Csengery Kristóf Hugo Wolf Italienisches Liederbuch című lemezéről írt kritikát, Torma Tamás az ötvenéves Intercontinentalról.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2019/13. heti számából
  • Szolláth Dávid írt esszét a narratív horogról Legyen a regényed jobb, mint a Netflix! címmel.
  • Károlyi Csaba Mindent nem című recenziója a Mindent bevallhatok című könyvről szól, melyben Kosztolányi Dezső apró írásaiból, nyilatkozataiból válogatott Urbán László.
  • Szeifert Natália Misima új maszkja címmel Misima Jukio Egy maszk vallomásainak új fordításáról írt.
  • Christoph Ransmayr Cox vagy az idő múlása című kötetéről két kritika szól, L. Varga Péter és Csécsei Dorottya írása.
  • Harcos Bálint, Lázár Júlia és Peer Krisztián verse, Darvasi László, Mátyus Aliz és Péter János prózája szerepel a héten a lapban.
  • Tárcatár: Németh Gábor.
  • Molnár Zsófia a Katona Kamrájának A Platonov című előadásáról írt kritikát.
  • Grecsó Krisztián az RTL Klub Cápák között című műsoráról írt.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2019/12. heti számából
  • Az Erőszakmentes üvöltés című interjúban Molnár Péterrel beszélgetett Krupp József.
  • Szajbély Mihály Jenseits Freud und Nietzsche címmel, Az Anyagyilkosság és Csáth alcímmel írt esszét.
  • Darida Veronika Egy kereszt lehetősége című recenziója Esterházy Péter és Nádler István Hét utolsó szó című kötetéről szól.
  • Csehy Zoltán Az antikvitás eleven pulzusa című kritikája Szilágyi János György Örvények fölé épülő harmónia című posztumusz kötetéről szól, mely interjúkat, dokumentumokat, leveleket tartalmaz, összeállította és a jegyzeteket írta Komoróczy Géza.
  • A versrovatban Simon Bettina és Térey János versei olvashatók.
  • A prózarovatban Köves Gábor, Spiró György és Zalán Tibor prózája.
  • Tárcatár: Mán-Várhegyi Réka.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2019/11. heti számából
  • Balázs Imre József Karácsony Benő adaptálhatatlansága címmel írt esszét.
  • Csuhai István Aki ismeri a határait, annak nincsenek címmel írt recenziót David Foster Wallace Végtelen tréfa című regényéről.
  • Spiró György Sajtócsemege címmel írt kritikát Murányi Gábor A sajtó szövedéke – Huszadik századi laphistóriák című kötetéről.
  • Ezen a héten Kálmán Gábor, Szilágyi Ákos és Takács Zsuzsa verse, Berta Ádám, Hidas Judit, Kalapos Éva Veronika, Kávai Katalin prózája és Szív Ernő tárcája olvasható.
  • György Péter Hét művész  külön és együtt címmel a Műcsarnok kiállításáról, Grecsó Krisztián az Abai Városi Televízió Abai Hírek című felvételéről, 
  • Báron György Alfonso Cuarón Roma című filmjéről írt kritikát.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2019/10. heti számából
  • "Beteg varázs, ezt elismerem" - Krasznahorkai Lászlóval Köves Gábor beszélgetett.
  • Demény Péter Az abszolútum joga és gyötrelme címmel írt esszét Székely János (1929-1992) 90. születésnapjára.
  • Selyem Zsuzsa Türelemmel és nyállal címmel írt recenziót Nyáry Krisztián Írjál és szeressél- 125 szerelmes levél és történet című kötetéről.
  • ÉS-KVARTETT - Bartók Imre Jerikó épül című regényéről Károlyi Csaba Arató Lászlóval, Bazsányi Sándorral és Bárány Tiborral beszélgetett.
  • G. István László, Jenei Gyula és Pál Sándor Attila verse, Kiss László, Kozár Alexandra és Milbacher Róbert prózája, Turi Tímea tárcája olvasható a héten.
  • Králl Csaba a Liquid Loft Bécsben látható Models of Reality című táncelőadásáról,
  • Fáy Miklós a Metropolitan Az ezred lánya című Donizetti-előadásának élő közvetítéséről írt kritikát.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2019/09. heti számából
  • Káromkodni és fütyörészni - Ferencz Győzővel beszélgetett Kácsor Zsolt.
  • Balla Eszter a 91. Oscar-gálán díjazott filmekről írt.
  • Radics Viktória írt esszét Megfordult a világ címmel Marno János költészetéről, abból az alkalomból, hogy a költő 70 éves lett.
  • Károlyi Csaba "Mindenki költő" című recenziója Nemes Nagy Ágnes összegyűjtött interjúinak kötetéről szól.
  • Lanczkor Gábor Monolit. Válogatott és új versek című kötetéről ketten írtak, Forgách Kinga és Konkoly Dániel.
  • A héten a lapban Győrffy Ákos és Nyilas Atilla verse, Fecske Csaba, Sánta József, Szeifert Natália és Vandlik Katalin prózája, Németh Gábor tárcája olvasható.
  • Báron György Jorgosz Lantimosz A kedvenc című filmjéről írt.
  • Torma Tamás a Gül baba türbéjének felújításáról írt.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2019/08. heti számából
  • Margócsy István "Maradandóság a változásban" című nekrológjában búcsúzik Tandori Dezsőtől.
  • Tábor Ádám Az egységes értékelésért című esszéje Szabó Lajos II. világháború előtti szellemi-mozgalmi életútjáról szól.
  • Csuhai István Pompásan szabadítunk címmel írt recenziót James Baldwin Ha a Beale utca mesélni tudna című regényének újrafordításáról.
  • Beck Zoltán írt Blénesi Éva: Cigánynak lenni, költőnek lenni. Közelítések Bari Károly alkotói világához című kötetéről.
  • Lanczkor Gábor és Turi Tímea versei, Hartay Csaba, Németh Ákos és Spiró György prózája, Mán-Várhegyi Réka tárcája szerepel a héten a lapban.
  • Herczog Noémi a Trafó Árvácska című előadásáról és Kulka Jánosról írt.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2019/07. heti számából
  • "Nyúl alapjában mi vagyunk" - Gy. Horváth László műfordítóval John Updike-ról beszélget Zelei Dávid.
  • Halász László A kíváncsiságról - kíváncsian címmel írt esszét.
  • Darida Veronika Örök néző címmel írt recenziót Tandori Dezső Nincs beszédülés című kötetéről.
  • Kácsor Zsolt recenzeálja Ferencz Győző Ma reggel eltűnt a világ. Válogatott és új versek című kötetét.
  • Deczki Sarolta A részletek egyenrangúságának elve című elemzése
  • Bazsányi Sándor Nádas Péter-monográfiájáról szól.
  • A héten Markó Béla és Tóth Krisztina versei olvashatók,
  • Géczi János, Méhes Károly, Kiss Noémi és Nomád Földi László prózája mellett Szív Ernő tárcája szerepel.
  • Károlyi Csaba a Kossuth rádió Szellem a fazékból című műsoráról,
  • Fáy Miklós  Edita Gruberováról és az Erkel Színház  Lammermoori Lucia című opera-előadásáról írt kritikát.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2019/06. heti számából
  • Magyar László András Az öregedés mestersége címmel írt esszét.
  • Az "Előbb van a látás, csak aztán a szó és a gondolkodás" címet viselő válogatás Nádas Péter Leni sír című esszékötetének német nyelvű recenzióiból történt.
  • Selyem Zsuzsa Sem borzokat, sem szárított fügét című recenziója Max Blecher Áttetsző test - román nyelven írt versek Balázs Imre József fordításában című kötetéről szól.
  • Krusovszky Dénes Akik már nem leszünk sosem című regényéről Károlyi Csaba Arató Lászlóval, Bazsányi Sándorral és Bárány Tiborral beszélgetett az ÉS-kvartettben.
  • Áfra János, Debreczeny György és Villányi László versei, Papp András, Pungor András, Szathmári István, Tóth B. Judit prózája, Turi Tímea tárcája szerepel a héten.
  • Králl Csaba a Trafóban rendezett NEXTFEST3 két táncelőadásáról írt.
  • Fáy Miklós a Sümegi Eszter pályafutásának 25 évfordulóját ünneplő gálaműsorról, amelyet az Erkel Színházban rendeztek meg.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2019/05. heti számából
  • A művészet nem kötelező címmel Lapis József készített interjút feLugossy Lászlóval.
  • Schüttler Tamás A csendről és a némaságról című esszéje Eötvös József A karthauzi című regénye ürügyén íródott.
  • Károlyi Csaba "Igyekszünk megfeledkezni" című recenziója Mesterházy Balázs Gesztenye placc című novellaregényéről szól.
  • Petri György összegyűjtött verseiről Forgách András és Keresztesi József írt kritikát.
  • A héten Csillik Kristóf, Jász Attila, Várady Szabolcs verse,
  • Kötter Tamás és Szécsi Noémi prózája, Németh Gábor tárcája olvasható.
  • Molnár Zsófia Pintér Béla Jubileumi beszélgetések című "indulatkabaréjáról" írt kritikát.
  • Fáy Miklós a Nemzeti Filharmonikusok hangversenyéről írt.
  • Széplaky Gerda Kimozdított szakralitás című kritikája a DUNART.COM kiállításáról szól, mely a MAMŰ Galériában látható.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2019/04. heti számából
  • "Nem erőből, hanem szeretetből" - Visky Andrással beszélget Demény Péter.
  • Géczi János Nyilvános arcok című esszéje az írókról készült fotókat elemzi, melyek az elmúlt év antológiáiban jelentek meg.
  • Darida Veronika Jeltöredékek című recenziója Ivo Andrić Jelek az út mentén című kötetéről szól.
  • Kardos András írt kritikát A hamu hullámos redői címmel Dragomán György Rendszerújra című novelláskötetéről.
  • A héten Balázs Attila, Grecsó Krisztián és Szil Ágnes prózája mellett Mán-Várhegyi Réka tárcája olvasható.
  • A versrovatban Csordás Kata és Borsik Miklós.
  • Ruff Borbála Majdnem hangoskönyv című kritikája a Háy come Beckről szól, melyet Háy János és Beck Zoltán ad elő.
  • György Péter A saját múltunk nyomában címmel írt Az ismeretlen Görgei című kiállításról.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2019/03. heti számából
  • Laczó Ferenc Munkácsi Ernő feloldhatatlan dilemmái címmel írt esszét a holokauszt magyar történetírásának kezdeteiről.
  • Csuhai István Tétlenül megérni címmel írt recenziót Bernhard Schlink Olga című regényéről.
  • Visy Beatrix írt kritikát Sorsjelek az üres ég alatt címmel Radnóti Sándor A süketnéma isten és más bírálatok című kötetéről.
  • Ebben a számban Magyar László András és Szolcsányi Ákos versei kaptak helyet.
  • Bodor Ádám prózája mellett pedig Szív Ernő tárcája szerepel.
  • Molnár Zsófia Katona József Színház Az ügy című előadásáról írt.
  • Fáy Miklós írása  Verdi Simon Boccanegra című operájáról szól.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2019/02. heti számából
  • Balla Zsófiát Láng Zsolt köszönti születésnapján Ahogyan élsz című írásával.
  • Szilasi László Jeles Napok címmel írt esszét.
  • Selyem Zsuzsa Anarcho-misztikus költészet címmel írt kritikát Röhrig Géza Angyalvakond című verseskötetéről.
  • A héten Háy János és Ozsváth Zsuzsa verse,
  • Lévai Júlia Míra, Vári Attila és Vécsei Rita Andrea prózája, Turi Tímea tárcája olvasható.
  • Margócsy István "Tér-kép e táj" címmel írt Visy Beatrix Madártávlat és halszemoptika című kritikakötetéről.
  • Radnóti Sándor Egy romantikus kritikus címmel recenzeálta John Ruskin A XIX. század viharfelhője című, válogatott írásokat tartalmazó kötetét.
  • Stőhr Lóránt Reisz Gábor Rossz versek című filmjéről írt.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2019/01. heti számából
  • Almási Miklós A test mint öntudat címmel írt esszét.
  • Károlyi Csaba "Mándy Iván harmadik esése" címmel Mándy Iván válogatott levelezését recenzeálta.
  • Tar Sándor Vén Ede című posztumusz kötetéről két kritikát közöl a lap: Deczki Sarolta és Kácsor Zsolt írását.
  • A héten Finy Petra és Krusovszky Dénes versei kaptak helyet.
  • Szaniszló Judit, Szántó T. Gábor és Murány Sándor Olivér prózája mellett Németh Gábor tárcája olvasható.
  • Fáy Miklós az Óbudai Danubia Zenekar 25. születésnapi koncertjéről írt, Csengery Kristóf Giuliano Carmignola új Bach-lemezéről.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu


 


Ajánló az Élet és Irodalom 2018/51-52. heti számából
  • Földényi F. László írt esszét Egy Ottlik-dedikáció története címmel.
  • Kálmán C. György "Ostoba nyelvi burján" című recenziója Szálinger Balázs 361° című kötetéről szól.
  • Szép dolog élni - Grecsó Krisztiánnal beszélgetett Károlyi Csaba.
  • Babiczky Tibor, Deres Kornélia, Erdős Virág, Falcsik Mari, Gergely Ágnes, Hevesi Judit, Kabai Lóránt, Kántor Péter, Karafiáth Orsolya, Krusovszky Dénes, Kukorelly Endre, Marno János, Nádasdy Ádám, Parti Nagy Lajos, Peer Krisztián, Schein Gábor, Solymosi Bálint, Szijj Ferenc, Takács Zsuzsa, Térey János, Tóth Krisztina, Várady Szabolcs, Visky András, Vörös István, Zalán Tibor versei, Bán Zsófia, Cserna-Szabó András, Darvasi László, Garaczi László, Háy János, Kemény Zsófi, Kerékgyártó István, Keresztury Tibor, Kiss Ottó, Márton László, Oravecz Imre, Radnóti Sándor, Sándor Iván, Spiró György, Totth Benedek prózái szerepelnek a karácsonyi dupla számban.
  • Báron György a Bergman - 100. című skandináv filmről, Fuchs Lívia a száz éve született Jerome Robbinsról, Torma Tamás  a felújított Szépművészeti Múzeumról írt.

    Mindez és még sok jó írás olvasható a karácsonyi dupla Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2018/50. heti számából
  • Teplán Ágnes "Megfelel legbelső elképzeléseidnek" című esszéje az Ingmar Bergman tiszteletére minden nyáron Fårö szigetén megrendezett eseményről szól.
  • Bazsányi Sándor Másként mesés című recenziója Catherine Millet Mesés gyerekkor című kötetét elemzi.
  • Borhi László Amerika illúziók nélkül címmel írt kritikát Frank Tibor Amerika világai című könyvéről.
  • Czigány György és Kállay Eszter versei,
  • Abáfay-Deák Csillag, Centauri, Péter János és Várkonyi Judit prózája, Radnóti Sándor Bálint Endréről szóló tárcája szerepelnek a héten.
  • Ruff Borbála Daniel Kehlmann Hírnév című hangoskönyvéről, Grecsó Krisztián az Index Utcazene az utcán élőkért című élő közvetítéséről, Károlyi Csaba a Kossuth rádió Irodalmi újság című műsoráról írt.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2018/49. heti számából
  • Kálmán C. György köszönti a 80 éves Tandori Dezsőt.
  • Bedecs László A legfőbb ideje címmel írt esszét Tandoriról.
  • Csuhai István Robert Seethaler A trafikos című regényéről írt recenziót.
  • Tolnai Ottó Szeméremékszerek. A két steril pohár című könyvéről Károlyi Csaba Arató Lászlóval, Bazsányi Sándorral és Bárány Tiborral beszélgetett az ÉS-kvartettben.
  • Aczél Géza és Kürti László versei, Frideczky Katalin, Kováts Judit, Hegedűs Ágota és Odze György prózája, Totth Benedek tárcája szerepel a héten.
  • Stőhr Lóránt Lars von Trier A ház, amit Jack épített című filmjéről írt kritikát.
  • Fáy Miklós az Erkel Színház A Nyugat leánya című Puccini-operájáról írt.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2018/48. heti számából
  • Fehér Dávid Az intenzitás képei című esszéje a 80 éves Nádler Istvánt köszönti.
  • Kálmán C. György recenziója Szöllősi Mátyás Simon Péter című regényéről szól.
  • Földényi F. László Az eleven halál terei című kötetéről két kritikát közöl a lap, Darida Veronika és Keresztes Balázs írását.
  • A héten Csobánka Zsuzsa Emese és Lázár Bence András versei, Benedek István Gábor, Berta Ádám és Nagy Gerzson prózája szerepel, tárcatár: Szív Ernő.
  • Grecsó Krisztián Fasisztoid jellegű című kritikájában a Duna TV Fábry című műsoráról írt.
  • Báron György Bill Morrison Dawson City – A megfagyott város című filmjéről írt kritikát.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2018/47. heti számából
  • Schein Gábor köszönti a 80 éves Takács Zsuzsát.
  • Darida Veronika Peer Gynt és az önismeret filozófiája címmel írt esszét.
  • "A kérdést az uborka döntötte el" címmel Kőszeghy László beszélget Mán-Várhegyi Rékával.
  • Károlyi Csaba "Életcsőd" című kritikája Aranyossi Magda Én régi, elsüllyedt világom című memoárjáról szól.
  • A versrovatban Fabó Kinga és Závada Péter versei olvashatók, a prózarovatban Ahmed Arman, Kalapos Éva Veronika és Jenei László írása mellett Kemény Zsófia tárcája szerepel.
  • Stőhr Lóránt a Verzió Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál ukrajnai háborúról szóló filmjeiről írt.
  • Fáy Miklós a Nemzeti Filharmonikusok Müpa-beli koncertjéről írt.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2018/46. heti számából
  • Bihari Péter Az antiszemitizmus magyar hagyománya címmel írt esszét.
  • Bazsányi Sándor írt kritikát Gerőcs Péter Árvaképek című regényéről.
  • Böcskei Balázs Szomorú könyv egy jobb kornak című recenziójában elemzi Steven Levitsky-Daniel Ziblatt A demokráciák halála című könyvét.
  • A versrovatban Kántor Péter, Nádasdy Ádám és Takács Zsuzsa verse, a prózarovatban Farkas Arnold Levente, Zalán Tibor prózája és Radnóti Sándor tárcája kapott helyet.
  • Grecsó Krisztián az M4 futballközvetítéseiről írt kritikát,
  • Molnár Zsófia a Centrál Színház Büszkeség és balítélet című előadásáról.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2018/45. heti számából
  • Vonnák Diána Bizsumustra címmel írt esszét Kiss Noémi utazásairól és az útirajz-irodalomról.
  • Demény Péter beszélgetett Székely Csabával.
  • Csuhai István A Hírnév és a Vakság címmel írt recenziót Jorge Luis Borges Jól fésült mennydörgés. Összegyűjtött novellák című kötetéről.
  • Az ÉS-kvartett hetvenedik estjén Szvoren Edina Verseim című novelláskötetéről volt szó. Károlyi Csaba Arató Lászlóval, Bazsányi Sándorral és Bárány Tiborral beszélgetett.
  • Fekete Vince és Kiss Ottó versei, Ménes Attila, Boldog Daniella, Nyerges Gábor Ádám és Totth Benedek prózái kaptak helyet.
  • Fáy Miklós Isabelle Faust és a Concerto Budapest koncertjéről,
  • Stőhr Lóránt Milorad Krstić Ruben Brandt, a gyűjtő című filmjéről írt kritikát.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2018/44. heti számából
  • Herczog Noémi A feljelentő sajtó nagy hagyománya címmel írt esszét.
  • Kálmán C. György írt Gyukics Gábor végigtapint. válogatott és új versek című kötetéről.
  • A magyar falu poétikái című, a FISZ kiadásában megjelent tanulmánykötetet Reményi József Tamás és Szántai Márk elemzi.
  • A héten Kiss Judit Ágnes, Visky András és Németh Gábor Dávid verse, Pál Sándor Attila, Géczi János, Kőrössi P. József prózája és Szív Ernő tárcája kapott helyet.
  • Báron György Szilágyi Zsófia Egy nap című filmjét,
  • Molnár Zsófia az Örkény Színház Secondhand című darabját recenzeálja.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2018/43. heti számából
  • Visy Beatrix Saramago csodálatos utazásai címmel írt esszét a portugál író műveiben szereplő vágyról, hitről, hatalomról és reprezentációról.
  • Károlyi Csaba Vaksors címmel írt kritikát Fehér Boldizsár Vak majom című regényéről.
  • "Még a csöndet is halljuk" címmel készült összefoglaló Krasznahorkai László Seiobo járt odalent című művének francia fogadtatásából.
  • A versrovatban Csobánka Zsuzsa Emese és Jónás Tamás versei kaptak helyet.
  • A héten Egressy Zoltán, Jassó Judit és Légrádi Gergely prózája szerepel, tárcatár: Kemény Zsófi.
  • Stőhr Lóránt Paolo Sorrentino Silvio és a többiek című filmjéről,
  • Herczog Noémi a Caligula helytartója (rendezte: Szász János, Nemzeti Színház) és a Chaplin: A diktátor (rendezte Eszenyi Enikő, Vígszínház) című darabról írt kritikát.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2018/42. heti számából
  • Benedek Szabolcs Történelem műanyag szatyorban címmel írt esszét egy 1956-os újsággyűjteményről.
  • Bazsányi Sándor Halál, Illyés, szeretet című recenziója Márai Sándor A teljes napló. 1982–89 című kötetéről szól.
  • Bihari Péter Erdély sorsfordító évtizedei címmel Romsics Ignác Erdély elvesztése 1918–1947 című könyvét elemzi.
  • A versrovatban ezen a héten Kustos Júlia és Röhrig Géza versei kaptak helyet.
  • Bozsik Péter, Kürti László és Miklya Anna prózája mellett Radnóti Sándor tárcája szerepel.
  • Sinkó István kritikája Lossonczy Tamás, Szabados Árpád és David Stuart Sutherland kiállításáról szól.
  • Fuchs Lívia a Magyar Állami Népi Együttes Határtalan táncfőváros című táncfesztiváljáról írt.
  • Károlyi Csaba Esterházy villamosa címmel a Litera Rádió Előhívás című sorozatáról írt.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2018/41. heti számából
  • Pintér Tibor "Az édes ének elhal..."  című esszéje Fodor Géza halálának tizedik évfordulójára készült.
  • Csuhai István A régi kerékvágás címmel írt könyvismertetést Naomi Alderman A hatalom című regényéről.
  • Darida Veronika Forradalmi kisebbségben című recenziója Losoncz Alpár: A hatalom(nélküliség) horizontja. Hommage à Új Symposion című könyvéről szól.
  • A versrovatban Markó Béla és Marno János egy-egy hosszabb verse mellett Gál Ferenc versei olvashatók.
  • Gyárfás Endre, Halász Rita és Nemes Anna prózája mellett Totth Benedek tárcája szerepel a héten.
  • Széplaky Gerda "Transhuman fetish" című tárlatkritikája Gaál József Vezeklések kora című Műcsarnok-beli kiállításáról szól.
  • Herczog Noémi Mosom kezeim című színházkritikája Raymond J. Lustig–Matthew Doherty Semmelweis című előadásáról szól.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2018/40. heti számából
  • "Az okosodás és a butulás dialektikája" címmel Tverdota Györggyel Várkonyi Benedek készített interjút József Attiláról.
  • Ludassy Mária Színikritika mint politikai filozófia (Rousseau levele d’Alembert-hez) című tanulmányát Fodor Géza emlékének ajánlotta.
  • Kálmán C. György Próbaterem című recenzióját "A lélek, a lét türelme" című, József Attiláról szóló, Veres András által szerkesztett tanulmánykötetről írta.
  • Bán Zoltán András Betűtészta című kritikakötetét ketten recenzeálják, Deczki Sarolta és Visy Beatrix.
  • Dobai Lili, Nagy Betti és Térey János versei, Barna Imre, Szöllősi Mátyás, Nomád Földi László és Pető Péter prózája mellett a héten Kemény Zsófi tárcája olvasható.
  • György Péter a Nyelvrokonok című észt–magyar kortárs művészeti kiállításról írt, mely a Ludwig Múzeumban látható.
  • Báron György a 15. Jameson Cinefest Nemzetközi Filmfesztiválról írt (Miskolc, szept. 14–23.)

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2018/39. heti számából
  • Demény Péter Závada szilvalekvára címmel írt esszét a Jadviga párnájáról.
  • Károlyi Csaba "Egy könyvtáros a kölcsönzőből" címmel írt kritikát Krasznahorkai László Aprómunka egy palotáért. Bejárás mások őrületébe című kötetéről.
  • A héten Molnár T. Eszter és Várady Szabolcs versei, Bús Natália, Milbacher Róbert és Kompolthy Zsigmond prózája szerepelnek, tárcatár: Szív Ernő.
  • Stőhr Lóránt Moll Zoltán Engedetlen című filmjéről,
  • Fáy Miklós Baráti Kristóf és Jakub Jakowicz közös Bach-koncertjéről írt kritikát.
  • Ruff Borbála Alföldi Róbert Micimackó-hangoskönyvéről írt.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2018/38. heti számából
  • Halász László Megjegyzések a kritikáról címmel írt esszét.
  • "Nesze neked, XXI. század" címmel Aczél Gézával Kácsor Zsolt készített interjút.
  • Bazsányi Sándor Nyúlvagdalt címmel írt recenziót Mán-Várhegyi Réka Mágneshegy című regényéről.
  • Károlyi Csaba "Ki volnék" című kritikája Krusovszky Dénes Akik már nem leszünk sosem című regényét elemzi.
  • A versrovatban Bolgár György és Gömöri György versei olvashatók.
  • Halmai Róbert, Szilágyi Aladár és Turbuly Lilla prózája mellett Radnóti Sándor tárcája szerepel.
  • Báron György Schwechtje Mihály Remélem legközelebb sikerül meghalnod című filmjéről írt.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2018/37. heti számából
  • Lapis József írt esszét Az elég jó kritikus címmel.
  • "Elég nagy a megrendülés" címmel közli a lap pályatársak Mándy Ivánhoz írott leveleit.
  • Csuhai István Betonverővel az aknamezőn című recenziója Agneša Kalinová–Jana Juráňová Hét életem című kötetéről szól.
  • Karsai László írt Vonyó József: Gömbös Gyula és a hatalom, Kerepeszki Róbert: Darányi Kálmán, Zoltán Gábor: Szomszéd című köteteiről és a Metszetek bolsevizmusról, sztálinizmusról című tanulmánykötetről.
  • Ezen a héten Deres Kornélia és Grecsó Krisztián versei,
  • Tóth B. Judit, Szánthó Erika Emma és Vári Attila prózája kaptak helyet.
  • Tárcatár: Totth Benedek.
  • Stőhr Lóránt írt kritikát Nemes Jeles László Napszállta című filmjéről.
  • Széplaky Gerda Kritikus művészet című kritikája Xu Bing Thought and Method című kiállításáról szól (UCCA, Peking).

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2018/36. heti számából
  • Arató László írt elemzést Egyrészt-másrészt címmel Térey János Káli holtak című regényéről.
  • Darvasi László írt a szigligeti JAK-táborról.
  • Kálmán C. György A jeges hideg élvezete címmel recenzeálja a Trollok alkonya. Három középkori történet Izlandról című kötetet.
  • Rainer M. János Századosok című könyvéről két kritika szól, Bihari Péteré és Gombár Csabáé.
  • "A képmutogatás ellen igyekeztem dolgozni" című interjúban Szilasi Lászlóval beszélget Károlyi Csaba.
  • Erdős Virág és Szálinger Balázs versei, Csikós Attila, Kassai Zsigmond és Kávai Katalin prózája kapott helyet a héten, tárcatár: Kemény Zsófi.
  • Fehér Dávid írt Erwin Wurm Egyperces munkák. A szobrászat mint program című kiállításáról.
  • Molnár Zsófia a Dollár Papa Gyermekei társulat Holtvágány című előadásáról írt.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2018/35. heti számából
  • Végel László Temetetlen múltak című esszéjében egy poszttrianoni életérzésről ír.
  • Károlyi Csaba recenzeálta Szilágyi Miklós Személyes emlékezet, élettörténet, szépirodalom című könyvét.
  • Szilágyi Zsófia kritikája Dmitry Gluhovsky Text című könyvéről szól.
  • A héten Hevesi Judit és Nemes Z. Márió versei, Gerőcs Péter és Lackfi János prózája és Szív Ernő tárcája olvashatók.
  • Králl Csaba írt a Sziget Fesztivál táncelőadásairól.
  • Ruff Borbála a Hungaroton Mikszáth-novellákat tartalmazó hangoskönyvéről írt, a lemezen Gáspár Sándor olvas fel.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2018/34. heti számából
  • Schein Gábor Egy kritikusi eszmény eltűnése címmel a 100 éve született Lengyel Balázsról írt esszét.
  • Bazsányi Sándor Siri Hustvedt Amit szerettem című regényét recenzeálja.
  • Tóth Kinga és Tábor Ádám versei, Beck Tamás, Fecske Csaba, Patak Márta és Tóth Vivien prózája olvasható a héten, tárcatár: Radnóti Sándor.
  • Báron György írt a Könnyű leckék és a Kilenc hónap háború című filmről.
  • Károlyi Csaba írt arról, hogyan köszönnek el a rádióműsorok végén.
  • György Péter Lakner László veszprémi kiállításáról számol be.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2018/33. heti számából
  • Reichert Gábor A fiatal Juhász Ferenc és a "társadalmi megrendelés" címmel írt esszét a költő születésének 90. évfordulója alkalmából.
  • Csuhai István recenziója Mathias Énard Iránytű című regényéről szól.
  • Németh Gábor Túlélettan halandóknak címmel írt Takács Zsuzsa A Vak Remény című összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötetéről.
  • A héten Gyárfás Endre, Szabó Krisztina és Vedres Ági versei,
  • Orcsik Roland, Simon János és Harsányi Sulyom László prózája kaptak helyet, tárcatár: Totth Benedek.
  • György Péter magyar írók régi balatoni fényképeit elemzi, melyekből a PIM-ben látható kiállítás.
  • Fáy Miklós A ravatalon címmel írt Kerényi Imréről.
  • Grecsó Krisztián Halleluja címmel írt Kulka János televíziós interjúiról (ATV, RTL Klub).

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2018/32. heti számából
  • Almási Miklós Szerepruhák és védekezés e göncök ellen címmel írt esszét.
  • Kálmán C. György írt recenziót a Szabadkőművesség titkok nélkül című antológiáról, mely dokumentumokat és esszéket tartalmaz a magyar szabadkőművesség történetéből.
  • Marno János kritikája Uri Asaf A rózsa türelme című verseskötetéről szól.
  • A versrovatban ezen a héten Nagy Hajnal Csilla, Schmideg Ádám és Wirth Imre versei kaptak helyet.
  • A prózarovatban Erdei Tamás, Juhász Tibor, Pungor András és Szentléleky-Szabó Ágnes írása szerepel, tárcatár: Kemény Zsófi.
  • Báron György Férfiak fecskében, főzőkanállal című filmkritikája két filmről szól (Férfiak fecskében, Ízlés szerint fűszerezve).
  • Molnár Zsófia színházkritikája az AlkalMáté Trupp Fenyő Ivánjáról szól (Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház).

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2018/31. heti számából
  • Hetényi Zsuzsa Lenin, Hawaii címmel írt New York-i útinaplót.
  • Károlyi Csaba írt recenziót Szvoren Edina Verseim című novelláskötetéről.
  • Kemény István Nílus című verseskötetéről két kritika is született, Visy Beatrix és Kész Orsolya írták.
  • Kukorelly Endre és Tóbiás Krisztián verse,
  • Lévai Júlia Mira, Péter János, Puskás Panni és Szántó T. Gábor prózája olvasható a héten. Tárcatár: Szív Ernő.
  • Herczog Noémi írt Zlatko Paković: Kapitalizmus - Geometriai sorrendben ábrázolva című előadásáról.
  • Torma Tamás építészetkritikája a Budapesten épülő felhőkarcolókat övező vitáról szól.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2018/30. heti számából
  • Szántó T. Gábor Nem öl, nem ölel című esszéje a szexualitás, az erőszak és az identitás mibenlétét elemzi Iszaak Babel műveiben.
  • Bazsányi Sándor Sebes agytól való című recenziója Szilasi László Luther kutyái című regényéről szól.
  • Kácsor Zsolt Sikeres csúcstámadás elsőre címmel Mezei Márk Utolsó szombat című regényét recenzeálja.
  • Ágoston Tamás és Petőcz András versei mellett
    Beck Eszter, Kutas József és Szécsi Noémi prózája olvasható a héten, tárcatár: Radnóti Sándor. 
  • Grecsó Krisztián nézte meg a Robin Williams: Egy komikus portréja című filmet az HBO-n.
  • Molnár Zsófia elemzi az Orlai Produkció Carly Wijs: Mi és ők című előadását (Szentendre, Ferenczy Múzeum udvara).
  • Mélyi József írt a Fototaxis című kiállításról, mely a veszprémi Csikász Galériában látható.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2018/29. heti számából
  • Weiss János írt esszét Beszélni a zenéről címmel, Közelítések Theodor W. Adorno koncepciójához alcímmel.
  • Csuhai István Élőnek maradni című recenziója Jim Crace Az utolsó aratás című regényéről szól.
  • Visy Beatrix Nyelvpiercingek szögesdrótból címmel Tolnai Ottó Szeméremékszerek című kötetét elemzi.
  • Géczi János és Nyirán Ferenc versei,
  • Kiss László, Gorondy-Novák Márton, Kozár Alexandra és Nemes Z. Márió prózája szerepel a héten, a Tárcatárban: Totth Benedek.
  • Herczog Noémi A macsó címmel írt kritikát Székely Kriszta Ithakájáról (budapesti Katona József Színház).

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2018/28. heti számából
  • Komoróczy Géza Egy életen át címmel írt esszét Szilágyi János György 100. születésnapjára.
  • Kálmán C. György Miért nem (mindig) szép? címmel recenzeálta a Magyar dekameron - Huszadik századi magyar novellák című kötetet, melyet Szilágyi Zsófia válogatott.
  • Nagy Kinga írt recenziót Gergely Ágnes A szomjúság ára című kötetéről.
  • A héten Vörös István, Markó Béla és Sopotnik Zoltán versei, Berta Ádám, Marton-Ady Edina, Szekrényes Miklós és Triceps prózája, Kemény Zsófi tárcája olvasható.
  • Molnár Zsófia Mit állítunk? című kritikája Ebb-Fosse-Kander: Chicagójáról szól.
  • Fuchs Lívia Élő múzeum című kritikája A Bolsoj Balett 2017/18-as évadáról (Uránia Nemzeti Filmszínház).

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2018/27. heti számából
  • Szilágyi Ákos El Kazovszkij ideje címmel írt esszét abból az alkalomból, hogy a művész 70. éve született.
  • Károlyi Csaba recenzeálja Kálmán Gábor Janega Kornél szép élete című regényét.
  • Garaczi László Hasítás című regényéről két kritikát közöl a lap, Mészáros Gábor és Jánossy Lajos tollából.
  • A versrovatban Pollágh Péter és Szonday Szandra versei olvashatók.
  • Martin Iringó, Morsányi Bernadett és Nagy Gerzson prózája mellett a héten Szív Ernő tárcája szerepel.
  • Torma Tamás építészetkritikája a Ludovika campusról és a felújított Orczy-kertről szól.
  • Stőhr Lóránt írt Roman Polanski Igaz történet alapján című filmjéről.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2018/26. heti számából
  • Láng Zsolt Szilágyi Domokos titka címmel írt esszét a 80 éve született költőről.
  • Bazsányi Sándor Kép és kultusz című recenziója Krasznahorkai László – Ornan Rotem A Manhattan-terv című könyvéről szó.
  • Zelei Dávid elemzi Clarice Lispector Minden történet című gyűjteményes novelláskötetét, mely az ÉS könyve júniusban.
  • A versrovatban László Noémi, Szabó Márton István és László Noémi versei szerepelnek.
  • A prózarovatban Kiss Ottó, Kustos Júlia és Nógrádi Gábor írása mellett Radnóti Sándor tárcája olvasható Weöres Sándorról.
  • Fáy Miklós Bach Goldberg-variációiról (Deutsche Grammophon, 2018) írt.  
  • Grecsó Krisztián a Heti Naplót (ATV, június 24.) elemzi.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2018/25. heti számából
  • Szilágyi Zsófia Megőrzés, továbbadás című esszéje Szegedy-Maszák Mihályról szól, születésének 75. évfordulója alkalmából.
  • Csuhai István recenziójában Cormac McCarthy Suttree című regényét elemzi.
  • Ha kiderül, a mamád megfigyelte mások életét címmel részletek Forgách András Élő kötet nem marad című könyvének olaszországi fogadtatásából.
  • A versrovatban Csehy Zoltán és Terék Anna versei olvashatók.
  • A prózarovatban Becsy András, Hartay Csaba, Németh Ákos és Vandlik Katalin írása, tárcatár: Totth Benedek.
  • Fuchs Lívia Vincenzo Lamagna–Akram Khan Xenos című produkciójáról ír.
  • Fáy Miklós Wagner Tannhäuserének Müpa-beli előadásáról számol be.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2018/24. heti számából
  • Angyalosi Gergely Állóképek drámaisága című esszéje Füst Milán Negyedik Henrik királyáról szól.
  • Kálmán C. György A hely szellemei című kritikájában Térey János Káli holtak című regényéről ír.
  • Markó Béla Bocsáss meg, Ginsberg című verseskötetéről ketten írtak: Forgách Kinga és Demény Péter.
  • A szám versrovatában G. István László és Szilágyi Ákos versei kaptak helyet.
  • A héten Baranyai László, Marno János és Murányi Sándor Olivér prózája olvasható,
  • tárcatár: Kemény Zsófi.
  • Báron György a Toldi mozi japán filmhetéről írt.
  • Molnár Zsófia a Second life, avagy kétéletem című Orlai produkciót elemzi, mely a Hatszín Teátrumban látható.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2018/23. heti számából
  • Oravecz Imre Ókontri című regényéről Károlyi Csaba Deczki Saroltával, Szilágyi Zsófiával és Takáts Józseffel beszélgetett 2018. május 30-án, szerdán az Írók Boltjában.
  • Galántai Zoltán MI, a szerző című esszéje a mesterséges intelligencia és az irodalom lehetséges viszonyáról szól.
  • Bárány Tibor A leküzdhetők című kritikája Márton László Két obeliszk című regényét elemzi.
  • Károlyi Csaba Vadhajtások című kritikája Mészöly Miklós első novelláskötetéről, a Vadvizekről szól.
  • Kritikák Bartók Imre, Bán Zsófia, Benedek Szabolcs, D. Magyari Imre, Dániel András, Gyáni Gábor, Marno János, Mészöly Miklós, Rakovszky Zsuzsa, Sándor Iván és Vajda Mihály könyvheti könyvéről.
  • Kirilla Teréz, Marno János és Tóth Krisztina versei,
  • Légrádi Gergely, Szilágyi Aladár prózája, tárcatár: Szív Ernő.
  • Stőhr Lóránt kritikája Kis Hajni Szép alak és Sebastian Lelio Egy fantasztikus nő című filmjéről szól.
  • Fáy Miklós írt Bartók A kékszakállú herceg vára Erkel Színházbeli előadásáról.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2018/22. heti számából
  • Markó Béla Tornyok a vízben (Erdélyi valóságirodalom) címmel írt esszét.
  • Bazsányi Sándor Hejh, én, a városlakó, itt vagyok! címmel írt kritikát Mohácsi Balázs hungária út, hazafelé. lassúváros-kiáltvány című kötetéről.
  • Takács Zsuzsa, Gergely Ágnes és Nagy Zsuka versei.
  • Ferdinandy György, Kun Árpád, Lugosi Viktóra prózája, Radnóti Sándor tárcája. 
  • Molnár Zsófia írt kritikát Lőrinczy Attila Balta a fejbe című előadásáról a Pesti Magyar Színházban.
  • Fáy Miklós a Csárdáskirálynőről, mely a Kecskeméti Katona József Színházban látható.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2018/21. heti számából
  • Lengyel Péter évtizedek óta készülő regényéből most először közöl részleteket.
  • Keresztesi József Arkhimédész vs. Münchhausen (Jelenetek a versek életéből) című esszéje egy-egy Pilinszky-, Petri- és Karinthy-verset elemez.
  • Csuhai István Tegnapelőttről tegnapra című recenziója Paul Auster 4 3 2 1 című regényéről szól.
  • A versrovatban Lövétei Lázár László és Babiczky Tibor, a tárcarovatban Totth Benedek.
  • Gyenge Zsolt a Cannes-i Filmfesztiválról írt.
  • Herczog Noémi színházkritikája Závada Pál–Mohácsi István–Mohácsi János Egy piaci nap című drámájának Radnóti Színház-beli előadásáról szól.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2018/20. heti számából
  • Demény Péter Művészi lázadók címmel írt esszét Hajnóczy Péter, Petri György, Oscar Wilde, Ady Endre és Cs. Gyímesi Éva művészi magatartásáról.
  • Kálmán C. György Időnkben és testünkben címmel írt recenziót Fehér Renátó Holtidény című verseskötetéről.
  • Keresztury Tibor A megértés vágya című elemzése Esterházy Péter Az olvasó országa című posztumusz kötetéről szól, mely esszéket, cikkeket tartalmaz a 2003 és 2016 közötti évekből.
  • A versrovatban ezen a héten Falcsik Mari és Kabai Lóránt verseit közöljük.
  • Sinkó István írt Szurcsik József kiállításáról, mely a Godot Galériában látható.
  • Báron György kritikája a szegedi 2. Zsigmond Vilmos Nemzetközi Filmfesztiválról szól.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2018/19. heti számából
  • Pálfalvi Lajos írt Leszek Kołakowski Krisztus-esszéjéről.
  • Károlyi Csaba kritikája a "folyékony szobor vagy szilárd szökőkút" című, Nemes Nagy Ágnesről és más újholdasokról készült tanulmánykötetről szól.
  • Moritz Föllmer A Harmadik Birodalom kultúrtörténete című könyvéről két kritikát közöl a lap, Fried Ilona és Várkonyi Benedek tollából.
  • A versrovatban Császár László és Új Krisztina versei kaptak helyet.
  • Farkas Arnold Levente, Köves Gábor, Szeifert Natália és Térey János prózája mellett Szív Ernő tárcája szerepel a héten.
  • Helyet kapott még Fuchs Lívia tánckritikája is (Ifjú Koreográfusok Fóruma: Bethlen Téri Színház; Imre Zoltán Projekt Estek: MU Színház).

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2018/18. heti számából
  • L. Varga Péter Esterházy Közép-Európája és a diktatúrák csöndje címmel írt esszét.
  • Bazsányi Sándor írt recenziót Voltak címmel Zoltán Gábor Szomszéd. Orgia előtt és után című kötetéről.
  • Papp Sándor Zsigmond Gyűlölet című regényéről beszélgetett Károlyi Csaba Deczki Saroltával, Szilágyi Zsófiával és Takáts Józseffel az ÉS-kvartettben.
  • Mohácsi Árpád, Nagy Márta Júlia versei, Egressy Zoltán, Kováts Judit, Rédl Zora és Szántó Péter prózája, Radnóti Sándor tárcája olvasható a héten.
  • Báron György írt kritikát A másik oldal. The Other Side of Everything című szerb-francia-katari dokumentumfilmről, Fáy Miklós írt Massenet Cendrillonjának Metropolitan-beli közvetítétésől, Mélyi József a Ludwig Múzeum két új kiállításáról.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2018/17. heti számából
  • Nádas Péter Szent és profán című esszéje a magyarázatos Biblia új magyar kiadásáról szól.
  • Paul Austerrel Köves Gábor készített interjút.
  • Kálmán C. György írt recenziót Pető Péter Leshatár című regényéről.
  • Jánossy Lajos írt elemzést Lábass Endre Árnyékkereskedő, I-III. (Üvegsziget, Varázscsomó, Mutabor) című művéről.
  • Cselényi Béla és Izsó Zita versei, Ahmed Amran, Darvasi László, Nomád Földi László és Nógrádi Gábor prózája, Totth Benedek tárcája szerepel a héten.
  • Herczog Noémi kritikája Bocsárdi László Alice című darabjáról (MITEM, Nemzeti Színház), valamint Gianina Cărbunariu Artists Talk című darabjáról és rendezéséről (Trafó), Ruff Borbála kritikája Szabó T. Anna Senki madara című hangoskönyvéről szól.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2018/16. heti számából
  • Darvasi László A csalás gyönyörűsége című esszéje a könyvfesztivál díszvendége, Daniel Kehlmann regényeiről szól.
  • Csuhai István írt recenziót Nathan Hill a könyvfesztiválra megjelent Nix című regényéről.
  • Szerbhorváth György négy szerb könyvről, Radoslav Petković, Mihajlo Danojlić,
  • Slobodan Tišma és Jelena Lengold köteteiről írt, abból az alkalomból, hogy a könyvfesztivál díszvendég országa Szerbia.
  • Karacs Andrea és Kőrizs Imre verse,
  • Abafáy-Deák Csillag, Gazdag Ági, Háy János és Kollár-Klemencz László prózája és Kemény Zsófi tárcája szerepel a héten.
  • Keresztury Tibor írt Szilágyi Lenke Petri-portréiról, Grecsó Krisztián Nem lehet más címmel az ATV Egyenes beszédéről, Károlyi Csaba a Kossuth rádió költészeti műsorairól.
  • Báron György írt Milos Formanról nekrológot.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2018/15. heti számából
  •  Vajda Mihály Az átjutás könyve címmel írt esszét Per Olov Enquist Példázatok könyve – Szerelmes regény című művéről.
  • Zoltán Gábor íróval Grozdits Károly beszélgetett.
  • Radnóti Sándor köszöntötte Nádas Pétert Aegon-díja alkalmából.
  • Károlyi Csaba "A magyartanulás rögös útján" címmel írt recenziót Oravecz Imre A rög gyermekei III. Ókontri című kötetéről.
  • Két recenzió járja körül Radnóti Miklós levelezésének Különben magyar költő vagyok című első kötetét, Fűzfa Balázsé és Branczeiz Annáé.
  • Kántor Péter és Szerényi Szabolcs verse,
  • Kukorelly Endre, Somogyi Feri, Kőrössi P. József és Novák Zsüliet prózája,
  • Szív Ernő tárcája szerepel a héten.
  • Stőhr Lóránt a Titanic Filmfesztiválról írt.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2018/14. heti számából
  • Magyar Miklós Filozofikus regény vagy regényes filozófia? című esszéje Jea-Paul Sartre Az undor című regényét elemzi.
  • A 70 éves Grendel Lajost Láng Zsolt köszönti.
  • Bazsányi Sándor Vonzó lábszag című kritikája Miranda July Az első rosszfiú című regényéről szól.
  • Totth Benedek Az utolsó utáni háború című regényéről Károlyi Csaba Deczki Saroltával, Szilágyi Zsófiával és Takáts Józseffel beszélgetett.
  • A héten Horváth Benji és With Imre verse,
  • Mesterházy Balázs, Méhes Károly, Péter János és Szánthó Erika Emma prózája olvasható. Tárcatár: Radnóti Sándor.
  • Báron György Back in the USSR című filmkritikája két filmről szól: Sztálin halála, Lajkó - Cigány az űrben.
  • Molnár Zsófia Vivárium című színházkritikája  Molnár Ferenc A hattyújáról szól, melyet az Örkény Színház mutatott be.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2018/13. heti számából
  • Marsó Paula A rágalmazás újkori természetrajza című esszéje Rousseau-ról szól, aki Jean-Jacques bírája.
  • Csuhai István Mint cli-fiben a kanyar című recenziója Wu Ming-yi Rovarszemű ember című regényét elemzi. Balogh Gergő Schein Gábor Füst Milán-nagymonográfiájáról írt kritikát.
  • Király Kinga Júliával Károlyi Csaba készített interjút.
  • Ferencz Mónika, Szenderák Bence és Molnár Krisztina Rita verse,
  • Horváth Csaba, Kürti László, Vári Attila és Totth Benedek szépprózája olvasható a héten.
  • Králl Csaba a Badora Társulat Gyöngyhalász és a Budapest Táncszínház Három nővér című előadásáról írt tánckritikát,
  • Fáy Miklós kritikája Christa Ludwig Sings Brahms, Wagner, Mahler & Beethoven című lemezéről szól.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2018/12. heti számából
  • Sausic Attila A párosodás stratégiái címmel írt esszét.
  • Kálmán C. György A zombori detektív esete címmel írt kritikát Hász Róbert Fábián Marcell pandúrdetektív tizenhárom napja című regényéről.
  • Bárány Tibor A kritika regénye címmel írt a Radnóti Sándor által szerkesztett Holmi antológia III. kötetéről, mely bírálatokat, vitákat, nekrológokat tartalmaz.
  • A versrovatban Kemény István Rakpartos ballada című hosszabb verse, valamint Varga Dániel három rövidebb darabja olvasható.
  • Barna Imre, Kerékgyártó István, Harag Anita és Hevesi Mihály prózája mellett Kemény Zsófi tárcája szerepel a héten.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2018/11. heti számából
  • Szántó T. Gábor Ki beszél és kihez beszél? című esszéje Füst Milán A magyarokhoz című versét elemzi.
  • Károlyi Csaba Hatvankét mondat az Ezeregyről című recenziója Balázs Imre József Ezeregy mondat. Kritikák a kortárs irodalomról című kötetéről szól.
  • Keresztury Tibor Az elmúlás vázlatai címmel írt Bari Károly Csönd című verseskötetéről.
  • A versrovatban ezen a héten Aczél Géza és Legéndy Jácint versei olvashatók.
  • Frideczky Katalin, Györe Bori, Kötter Tamás és Szil Ágnes prózája mellett Szív Ernő tárcája szerepel.
  • Herczog Noémi írt kritikát Kanrotkiv ódob tazáhnísz címmel Bodó Viktor A Krakken művelet című darabjáról.
  • Csengery Kristóf  kritikája Várjon Dénes, Jörg Widmann és Tabea Zimmermann közös Schumann-lemezéről szól.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2018/10. heti számából
  • Pályi Márk A cselekvés nyomai címmel írt esszét a boldogság és az egyéni szabadság ellentétéről Varga Vera naplóiban.
  • Bazsányi Sándor A bölényeket lelövik, ugye? című kritikája John Williams Butcher’s Crossing című regényéről szól.
  • Szeifert Natália Az altató szerekről című regényéről beszélgetett Deczki Saroltával, Szilágyi Zsófiával és Takáts Józseffel Károlyi Csaba az ÉS-kvartettben.
  • A versrovatban ezen a héten Egressy Zoltán, Fehér Renátó és Nyerges Gábor Ádám verseivel találkozhatnak.
  • Beck Tamás, Benedek István Gábor, Kollár-Klemencz László és Tóth B. Judit prózája mellett Radnóti Sándor tárcája olvasható.
  • Stőhr Lóránt Jeles András A rossz árnyék című új filmjéről írt,
  • Torma Tamás a frankfurti és lipcsei könyvvásár magyar standjairól,
  • Fáy Miklós a  Müpa Falstaff-előadásáról.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2018/09. heti számából
  • Beck András Kontrasztok címmel írt esszét a Karinthy Frigyest és Ady Endrét ábrázoló fotókról.
  • Csuhai István Tapsrend című kritikája Richard Flanagan Egy tenyér, ha tapsol című regényéről szól. Konrád György Falevelek szélben (Ásatás 1.) című könyvéről Benedek Szabolcs és Schüttler Tamás írt.
  • Kálmán Gábor, Oláh Mátyás László és Pungor András prózája mellett Totth Benedek tárcája szerepel a héten.
  • A versrovatban Simon Márton és Szalay Álmos versei olvashatók.
  • Gyenge Zsolt a 68. Berlini Filmfesztiválról, György Péter a Közös ügyeink - Együttműködésen alapuló művészeti projektek című kiállításról, Fuchs Lívia a Miskolci Balett Casablanca és a Győri Balett A skarlát betű című előadásáról írt.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2018/8. heti számából
  • Halász László A természetes és a természetellenes címmel írt eszét Morgan Forster örökségéről és univerzalitásáról.
  • Kálmán C. György írt könyvkritikát Horváth Viktor Tankom című regényéről.
  • Bán Zoltán András kritikája Csáth Géza Sötét örvénybe süllyedek. Naplófeljegyzések és visszaemlékezések 1914-1919 című kötetéről szól.
  • A versrovatban Gellén-Miklós Gábor, Kovács András Ferenc és Marno János versei szerepelnek.
  • Berta Ádám, Csikós Attila, Kávai Katalin és Tóth Vivien prózája mellett Kemény Zsófi tárcája olvasható.
  • Mélyi József a Magyar Képzőművészeti Egyetem kiállításáról, Molnár Zsófia a Katona József Színház Holt lelkek és Miskin herceg című darabjáról írt.
  • Szabó Magda Sziluett című hangoskönyvéről, amelyen Molnár Piroska olvas fel, Ruff Borbála írt kritikát.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2018/7. heti számából
  •  Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.
  • Pataki Viktor Az eljövendő irodalom emlékei címmel írt esszét a 75 éves Oravecz Imre életművéről.
  • Károlyi Csaba Függő címmel írt könyvkritikát Karafiáth Orsolya Szirén című regényéről.
  • Milbacher Róbert Egy nagymonográfia vázlata című kritikája Szilágyi Márton "Mi vagyok én?" című, Arany János költészetéről szóló könyvét elemzi.
  • Kutas József és Jászberényi Sándor prózája mellett a héten Szív Ernő tárcája szerepel.
  • A versrovatban Lesi Zoltán és Takács Zsuzsa versei olvashatók.
  • Susan Rubin Suleiman irodalom- és kultúrakutatóval Györke Ágnes készített interjút.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2018/6. heti számából
  • Földényi F. László Szép szex? című esszéje a szexről szól.
  • Bazsányi Sándor Fakó ragyogás című kritikája Daniel Kehlmann El kellett volna menned című könyvéről.
  • A 65. kvartett-beszélgetés Szijj Ferenc Növényolimpia című regényét járja körül.
  • A versrovatban Németh Bálint négy, Payer Imre három verse olvasható.
  • Az eheti tematikus prózaösszeállításban – Radnóti Sándor tárcája mellett – két novellát olvashatnak a kiszolgáltatottságról, a szexuális erőszakról, Hidas Judit és Szántó T. Gábor prózáját.  
  • Alföldi Róbert Ibsen-rendezéséről, a Centrál Színház Kísértetek című előadásáról Molnár Zsófia írt kritikát.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2018/5. heti számából
  • Pál Sándor Attila Egy tévedhetetlen költő címmel írt esszét a negyven éve meghalt Nagy Lászlóról.
  • Csuhai István Képzeletragyogás című kritikája Michael Chabon Ragyog a hold című regényéről szól.
  • Szécsi Noémi Egyformák vagytok című regényéről Bazsányi Sándor és L. Varga Péter írt.
  • A szám versrovatában Rékai Anett és Térey János versei szerepelnek, a széppróza rovatban Fecske Csaba, Szathmári István és Szántó Péter prózája mellett Totth Benedek tárcája olvasható.
  • Fekete Szilvia kritikája Verebics Ágnes Testkiterjesztés című kiállításáról szól.
  • Báron György írt Szász János A hentes, a kurva és a félszemű című filmjéről.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2018/4. heti számából
  • Fried Ilona A Tingel-Tangel Színháztól Auschwitzig címmel írt esszét a náci táborok színházi előadásairól.
  • Kálmán C. György írt kritikát Kiss Judit Ágnes A halál milongát táncol című regényéről, Weiss János Kis János A politika mint erkölcsi probléma című könyvéről.
  • A versrovatban Őry István és Tatár Sándor versei szerepelnek a héten. Kolozsi László, Marton-Ady Edina és Scheiner Dénes prózája mellett Kemény Zsófi tárcája olvasható.
  • Széplaky Gerda Ország Lili és Fábián Noémi kiállításáról, Grecsó Krisztián Baranyi Ferenc Olvasólámpa című, most ismételt tévéműsoráról írt.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2018/3. heti számából
  • Szilasi László Amíg másokkal voltunk (Babits, Jókai, Bessenyei) című esszéje az író és az irodalomtörténész viaskodásáról szól.
  • Károlyi Csaba A sejtelmes mosoly címmel írt kritikát Poós Zoltán Étvágy az imákra című regényéről.
  • Az ÉS könyve januárban Vajda Mihály Szög a zsákból című kötete. Bacsó Béla írt róla elemzést Egy kisfiú képei címmel.
  • A versrovatban Markó Béla és Villányi G. András versei találhatók.
  • A prózarovatban Benedek Szabolcs, Hernyák Zsóka, Székely Márton és Vámos Miklós prózája mellett Radnóti Sándor tárcája olvasható a héten.
  • György Péter írt a most megnyílt Makovecz Központ és Archívumról.
  • Végső Zoltán Autonómia forever című kritikája a Müller Péter and Friends zenekar Nevess magadra! című lemezéről szól.
  • Fáy Miklós Táncolnak meg dalolnak címmel az arénabeli 50 éves a Táncdalfesztivál koncertről írt.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2018/2. heti számából
  • Markó Béla A próbálkozások folytatása címmel írt esszét a kisebbségi stratégiákról, Várady Tibor családtörténete apropójából.
  • Bazsányi Sándor Lydia Davis A történet vége című regényéről, Séllei Nóra Radclyffe Hall A magány kútja című regényéről írt.
  • Rácz Péter újabb válogatást készített Nádas Péter Világló részletek ‒ Emléklapok egy elbeszélő életéből című könyvének német nyelvű recenzióiból.
  • Hartay Csaba, Kiss László és Nagy Gerzson prózája mellett Szív Ernő tárcája, Fenyvesi Orsolya és Kőrössi P. József versei kaptak helyet a héten.
  • Molnár Zsófia a Vígszínház Háború és béke című előadásáról, Csengery Kristóf a hetvenéves Perényi Miklós  születésnapi koncertjéről írt kritikát.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2018/1. heti számából
  • Galántai Zoltán A SETI álma című esszéjében az idegen civilizációk kutatásáról ír.
  • Csuhai István kritikája Lucia Berlin Bejárónők kézikönyve című művéről szól, Schüttler Tamás recenziója pedig Körner András A magyar zsidó konyha - kultúrtörténet 77 autentikus recepttel című kötetéről.
  • Csutak Gabi Csendélet sárkánnyal című első novelláskötetéről két kritikát közöl a lap, Kállay Esztertől és Láng Zsolttól.
  • A számban Erdős Virág, Mesterházi Mónika és Turi Tímea versei szerepelnek.
  • Grecsó Krisztián és Toroczkay András prózája mellett Totth Benedek tárcája kapott helyet.
  • Herczog Noémi írt Pintér Béla és Ascher Tamás Háromszéken című darabjáról, Fáy Miklós pedig a Müpa év eleji Teremtés-koncertjéről.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2017/51-52. heti számából
  • A közéletről Kőszeg Ferenc, Kálmán László, Ungváry Rudolf és Vásárhelyi Mária elemzése olvasható, az oktatásról Radó Péter ír. Gazdasági elemző cikket közöl Bokros Lajos, Losoncz Miklós, Magas István és Várhegyi Éva.
  • Az ország jogállapotáról Gadó Gábor és Majtényi László ír, történeti tárgyú visszaemlékezés Gyáni Gábortól és Standeisky Évától.
  • Olvasható György Péter, Kovács Zoltán, Molnár Erzsébet, Széky János és Váncsa István jegyzete.
  • A karácsonyi szám versrovatában Babiczky Tibor, Bertók László, Boda Edit, Deres Kornélia, Fehér Renátó, Kállay Eszter, Kántor Péter, Krusovszky Dénes, Kukorelly Endre, Marno János, Pollágh Péter, Simon Bettina, Svébis Bence, Szijj Ferenc, Takács Zsuzsa, Visky András és Vörös István versei
  • Bán Zsófia, Centauri, Csaplár Vilmos, Cserna-Szabó András, Darvasi László, Garaczi László, Háy János, Kalapos Éva Veronika, Kácsor Zsolt, Kiss Ottó, Márton László, Nádasdy Ádám, Oravecz Imre, Sándor Iván, Spiró György, Szabó T. Anna, Szilasi László, Térey János, Tóth Krisztina prózái olvashatók.
  • "Nem biztos, hogy no future" címmel készített interjút Kemény Istvánnal Károlyi Csaba.
  • Bazsányi Sándor Az idegen, az utazó, a helyvadász és az emléklapíró avagy Albert Camus, Mészöly Miklós, Nádas Péter és Németh Gábor össztánca címmel írt esszét.
  • Szilágyi Zsófia Jaj, a betyárok című kritikája Julian Rubinstein A Viszkis című könyvéről szól.
  • A lap grafiaki anyagát a lapban publikáló alkotók alkotásai adják.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2017/50. heti számából
  • A felsőoktatás legújabb ügyeit elemzi Kenesei István. Borongó hangvételű írását reménykeltő gondolattal zárja: Szegeden december 18-án rektorválasztást tart a Szenátus. Szemben a más nagy egyetemeken a közelmúltban lezajlott hasonló eseményekkel, itt nem egy, hanem három pályázó küzd meg a szavazatokért. Nem sírom vissza a 8-9 jelölt közötti hajdani nemes (vagy nemtelen) versengéseket, de az egyetlen személy közötti választás lehetősége egy másik rendszer bevett intézménye volt. A mostani szegedi példa talán segít visszatérni egy jobb gyakorlathoz.
  • Pályi András arról ír, mi történik Lengyelországban? Mire készül Kaczynski? Mennyire erős a PiS, hogyan befolyásolja mindez a Kelet-Európai térség helyzetét?
  • Polyák Gábor médiakutatóval Kardos Ernő készített interjút, Szentpéteri Nagy Richard a hazai pártstruktúra esetleges változásairól ír.
  • Bodolai László a propagandasajtó és a törvény előtti egyenlőség kapcsolatát elemzi egy vita folytatásaként
  • Nyerges András Hókuszpókusz és illemgépezet című esszéje Dickens ürügyén született.
  • Károlyi Csaba Magyar világ című kritikája Spiró György Kőbéka című regényéről szól.
  • Nádas Péter Világló részletek - Emléklapok egy elbeszélő életéből című könyvének német nyelvű recenzióiból válogatott Rácz Péter.
  • Radnóti Sándor "Pacsirta-álcás irály" címmel írt kritikát Parti Nagy Lajos létbüfé című verseskötetéről.
  • A versrovatban Branczeiz Anna és Zalán Tibor verse kapott helyett.
  • A prózarovatban Kecöli K. Gergő, Nomád Földi László, Orcsik Roland és Ungváry Rudolf novellája mellett a héten Szív Ernő tárcája szerepel.
  • Stőhr Lóránt kritikája Antal Nimród A Viszkis című filmjéről szól.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2017/49. heti számából
  • BARKÓCZI BALÁZS és BÖCSKEI BALÁZS a választások előtti nagy dilemmáról ír, mit lehet kezdeni a Jobbikkal - a Jobbik mint taktikai és értékprobléma című írásában. A szerzők elutasítják a szélsőjobboldali párttal történő ellenzéki együttműködést, mint írják: "minden cselekvőnek (vagy az azokat segítőnek) döntenie kell: érték vagy taktika. Sok minden szól az érték mellett, talán az is, hogy a választók, okosabbak, mint gondolnánk, így a taktikázást nyugodtan rájuk is hagyhatjuk azokra és ott, ahol az szükséges."
  • Csillag István Zsákutcában című cikkében írja: "Orbán a Fidesz kongresszusán kijelentette, hogy ahová eljuttattak bennünket az "...még nem az út vége, csak az eleje..."  Hogy ez az út csak Orbánnak és politikai családjának hoz hasznot, míg a közönség egészét, így az országot távolítja attól az évszázados reménytől, hogy közelítsen Nyugat-Európához, hogy békében és tevékeny munkával szerzett viszonylagos jólétben éljen, elhallgatta. Orbán útjának eleje éppúgy zsákutca, mint ahogyan a vége is az."
  • Ausztria a szélsőjobb árnyékában - címmel Bernhard Weidinger osztrák politológussal Fóti Tamás készített interjút.
  • A lap oldalait gyermekrajzok illusztrálják, amelyeket alkotóik az első világháború idején készítettek, és amelyekhez Kőszeghy Péter írt elemzést.
  • Háy János A legnagyobb magyar költő (A. M. Nép) címmel írt esszét.
  • Visy Beatrix Lá sztrádá című kritikája Király Kinga Júlia Apa Szarajevóba ment című regényéről szól.
  • Az ÉS-kvartettben Károlyi Csaba Deczki Saroltával, Szilágyi Zsófiával és Takáts Józseffel beszélgetett Tompa Andrea Omerta című regényéről 2017. november 29-én, szerdán az Írók Boltjában.
  • Marno János a 79. születésnapját ünneplő Tandori Dezsőnek ajánlott verse mellett Vécsei Rita Andrea két költeménye és Wirth Imre ciklusa, A Zeppelin utolsó útján olvasható. Egressy Zoltán, Odze György és Nemes Anna prózája mellett Kácsor Zsolt tárcája szerepel.
  • Fuchs Lívia a Harlemi Táncszínház Színpompás Harlem - Ritmusperspektívák című előadásáról írt tánckritikát. Sinkó István kritikája A Lámpa! című kiállításról szól, mely a Kiscelli Múzeumban látható.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2017/48. heti számából
  • Bruck András a mai magyar közélet lehangoló összegzését adja, íme az egyik elem: "Kevés lehangolóbb elfoglaltság van, mint tehetetlenül nézni egy ország leépülését, azt, ahogy száll ki belőle a lélek. Ebben a jelenlegi végső fázisban, mert már benne vagyunk, a hatalmon lévők számára nyíltan a kelet, Közép-Ázsia degenerált despotái lettek a követendő minta."
  • A német kormányalakítási tárgyalásokról Kasza László és Lipovecz Iván elemzése olvasható.
  • Az interjút Csalog Gábor zongoraművész-zeneszerzővel J. Győri László készítette, "Minden hanggal újjá kell születni" - címmel.
  • Szerbhorvát György a Ratko Mladics tábornok jogerős ítéletét elemezve mond maga is ítéletet a bűnös fölött: ". Kicsúszott alóla a talaj, önjáró tankká vált, 1994-től már se a boszniai szerb elnökre, Radovan Karadžićra, se Miloševićra nem hallgat. Nemcsak lövet, verbálisan is egyre agresszívebb."
  • Géczi János A halál utáni élet címmel írt esszét a Sziveri Jánosról készült fotókról.
  • Csuhai István kritikája Colson Whitehead A föld alatti vasút című regényéről szól.
  • Romsics Ignác új Magyarország-történetéről két recenziót is közöl a lap: Hahner Péter és Bihari Péter tollából.
  • A versrovatban ezen a héten Bajtai András, Balaskó Ákos és László Noémi versei kaptak helyet. Háy János, Lévai Júlia Míra és Tóth Gábor Ákos prózája mellett Szabó T. Anna  tárcája olvasható.
  • György Péter Hommage a Karinthy Frigyes - a költözés címmel írt kritikát (a Néprajzi Múzeum az Igazságügyi Palotában: 1974-2017).
  • Stőhr Lóránt a 14. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválról írt kritikát.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2017/47. heti számából
  • A közelmúlt sorosozós, komcsizós eseményeiről Gadó Gábor, Kovács Zoltán és Váncsa István írt jegyzetet.
  • Debreczeni József az Orbán-rendszer karakterjegyeinek újszerű összefüggéseiről  közöl elemző írást.
  • Novemberben a nemzetközi politika egyik legfontosabb eseménye volt a prágai Európai Értékek nem kormányzati, azaz civil politikai elemző intézet nyilatkozata, melyet európai és amerikai politikusok, kormányzati és civil szakértők sokasága írt alá. Hét pontban foglalták össze a demokratikus Nyugat sürgős teendőit az orosz dezinformációs hadviselés ellenében: e hét pontról beszélget Jakub Janda cseh biztonságpolitikai szakértővel Széky János.
  • A vitarovatban Róna Péter reagál korábbi szerzőknek az euró bevezetésével kapcsolatos véleményére.
  • Kardos András arról a politikai csapdahelyzetről beszél, amit vagy a Jobbik állított a baloldalnak, vagy fordítva.
  • Deczki Sarolta írt esszét arról, hogy a tenger hogyan is lehetett a boldogság szimbóluma Tar Sándor novelláiban.
  • Szilágyi Zsófia írt kritikát Doru Pop Szocialista szappanopera című regényéről.
  • Válogatás olvasható Darvasi László Isten. Haza. Csal. című kötetének német nyelvű recenzióiból.
  • Kovács Mikó Edina és Boda Edit versei, Gorondy Novák Márton, Sándor Iván, Spiró György, Szekrényes Miklós és Szív Ernő prózája kapott helyet a héten.
  • Mélyi József írt Kútvölgyi-Szabó Áron Gettier barlangja című kiállításáról, mely december 17-ig látható az Óbudai Társaskör Galériában.
  • Grecsó Krisztián tévékritikája a Spektrum Tv Tabukról tabuk nélkül című sorozatáról szól.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2017/46. heti számából
  • Váncsa István a Washington Post tartalmas megemlékezéséről értekezik, melyben a szerző véleménye szerint a bolsevizmust nem kell gyászolni, elevenebb, mint valaha, Trump, Orbán, Nigel Farage, Le Pen és Kaczynski pedig a közhittel ellentétben nem a szélsőjobbot erősítik, hanem ordas neobolsevikok mind az öten.
  • Radó Péter Szegénykeltető iskolák címmel a szegénység újratermelődéséről ír. Az Eurostat adatai szerint a "szegénység kockázatának kitett személyek" aránya 2016-ban a Magyarországéhoz hasonló adottságokkal és lehetőségekkel rendelkező Csehországban 13,2 százalék, Szlovákiban 18,1 százalék, Magyarországon viszont 26,3 százalék volt, ami Magyarországon körülbelül két és fél millió ember jelent. Az oktatást a szerző abból a szempontból értékeli, hogy az iskola miként lehet a kulturális kirekesztődés  csatornája, s ez milyen viszonyban áll a szegénységgel.
  • Vágvölgyi B. András az Egyesült Államok már-már követhetetlen kormányzati intézkedéseiről ír, és arról, hogy miként folynak bele ebbe a folyamatba az oroszok.
  • Vörös István prózában, Imreh András, Mesterházi Mónika, Petőcz András, Szabó T. Anna és Várady Szabolcs versben köszönti Lator Lászlót 90. születésnapján.
  • Weiss János Márkus Györgyről és a "posztmetafizikai korról" írt esszét.
  • Károlyi Csaba kritikája Markó Béla Erdélyi pikareszk. Esszé, publicisztika 2011–2016 című kötetéről szól.
  • Kácsor Zsolt Bibó István összegyűjtött írásainak első, Az európai politikai fejlődés értelme című kötetéről írt, mely az ÉS könyve novemberben.
  • A "Yokohama express" tematikus összeállításban Balázs Attila, Csepelyi Adrienn és Lévai Balázs írásai szerepelnek a rock and rollról és a beat nemzedékről.
  • György Péter Gerber Pál Horizont  című kiállításáról írt.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2017/45. heti számából
  • Október 19-én Piotr Szczesny 54 éves vegyész, a "szürke ember", ahogy hátrahagyott búcsúleveleiben beszél magáról felgyújtotta magát., tíz nap múlva meghalt. A média által sokáig csak Piotr S.-ként emlegetett férfi egyértelművé tette, hogy az aktussal a lengyel szabadság és demokrácia, a jogállam két éve szisztematikusan folyó kormányzati leépítésére kívánta felhívni a figyelmet. Piotr Szczesny aktusa oly döbbenetes volt, hogy nemcsak a Kaczyński-féle hatalmat csapta arcul, de a lengyel társadalom ellenzéki fele is zavarba jött tőle. A lap közli Agnieszka Holland filmrendező írását.
  • Kenesei István a felsőoktatás legújabb fejleményeiről ír, Ádám Péter pedig arról a vitáról, amely egy franciaországi, Ploermel nevű településen emelt, túlméretezett II. János Pál pápa emlékére készült nyolcméter magas szoborról szól. Van magyar vonatkozása is: néhány település, budapesti kerület befogadná a lebontásra ítélt szobrot. Franciaországban közterületen álló szobron ugyanis tilos vallási jelképet használni.
  • A lap közli Emily Tamkin írását, amely körképet ad arról, miként gyűlöltetik meg Európa keleti országainak lakosságával Soros Györgyöt. Milyen módszerek vannak, mennyire köthető ez kormányzati szervekhez.
  • Váncsa István a kifli kultúrtörténetéről írt esszét.
  • Visy Beatrix kritikája Patak Márta Enyhítő körülmények között című regényéről szól.
  • Lapis József Terék Anna, Halasi Zoltán, Ferencz Mónika és Horváth Veronika új versesköteteiről írt.
  • Garaczi László, Haklik Norbert és Vécsei Rita Andrea prózája mellett Kácsor Zsolt tárcája szerepel a héten a prózarovatban. A versrovatban Fürjes Gabriella, Simon Bettina és Meliorisz Béla versei olvashatók.
  • Grecsó Krisztián az On the spot dokumentumfilm-sorozat új szériájának Visky András-portéjáról, Végső Zoltán pedig Pat Metheny koncertjéről írt kritikát.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2017/44. heti számából
  • Sz. Bíró Zoltán a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünneplésének történetéről ír. Oroszországban immár tizenkét éve nem ünnepnap november 7., és ezzel a legnagyobb szovjet utódállam nincs egyedül. Épp ellenkezőleg. Az egykori szovjet tagköztársaságok közül ma már csak Fehéroroszországban állami ünnep a "Nagy Októberi Szocialista Forradalom". Egy hete még Kirgizisztánban is ünnep volt, de a távozó elnök október végén úgy rendelkezett, hogy ezentúl a kis közép-ázsiai köztársaságban november 7-én és 8-án nem az 1917-es forradalomra emlékeznek majd, hanem a cárizmus elleni 1916-os nagy felkelésükre. A neve is más lett az ünnepnek: "a történelemnek és az ősök emlékének a napja". Így múlik el a dicsőség.
  • Petschnig Mária Zita a magyar gazdaság legfrissebb mutatószámait elemzi, olvasható Kovács Zoltán és Váncsa István jegyzete közéleti témákról.
  • Az interjút Várkonyi Benedek készítette a legutóbbi időkig az ELTE Germanisztikai Intézetének oktatójaként, a Német Nyelvű Irodalmak tanszék lektoraként ismert Wilhelm Droste-val - aki mindeközben a Neue Zürcher Zeitung és a Neue Pester Lloyd munkatársa.  Ezúttal az Ady Endre munkássága, életműve iránti rajongásáról és a költő publicisztikájának néhány ma is aktuális gondolatáról beszél.
  • Petőcz András A szabadság gesztusa avagy totális győzelem a totalitariánus államban címmel írt esszét Kertész Imre Kaddisa nyomán.
  • Csuhai István írt kritikát Szeifert Natália Az altató szerekről című regényéről.
  • Vida Gábor Egy dadogás története című regényéről beszélgetett az ÉS-kvartettben Károlyi Csaba Deczki Saroltával, Szilágyi Zsófiával és Takáts Józseffel az Írók Boltjában.
  • Ezen a héten Debreczeny György két verse, Varga Imre versciklusa, Sántha József, Solymosi Bálint prózája, Szabó T. Anna tárcája szerepel.
  • György Péter a pákozdi Miska-kolosszusról, Fáy Miklós A hugenották című operáról, Stőhr Lóránt a Szárnyas fejvadász 2049 című filmről írt kritikát.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2017/43. heti számából
  • Egy közelmúltbeli médiabotrányról ír Bajomi-Lázár Péter, a botrány egyik szereplője, voltaképp kiváltója, amikor azt mondta egy előadásban, sajnos, Bayer Zsolt még él. Azóta elnézést kért, és most sem keres kibúvót, nem magyarázkodik, hanem  a botrány környezetét és következményeit elemzi: "A reakciók és a következmények sokfélesége azt jelzi, hogy ez a médiabotrány is - mint minden médiabotrány - poliszemikus volt, azaz többféle befogadói értelmezésre kínál lehetőséget. A normasértésről alkotott, nemegyszer ellentétes előjelű véleményeket az ideológiai törésvonalak, a politikai érdekek és a személyes ellenszenvek/szimpátiák strukturálták. A vita viszonylag rövid volt, ám heves."
  • Több írás elemzi a miniszterelnök ünnepi beszédét: Váncsa István és Kovács Zoltán jegyzetet, Grecsó Krisztián tévékritikát írt róla.
  • Techet Péter a csehországi választásokat elemzi, Sz. Bíró Zoltán pedig Putyin politikai ellenfelének, Navalníjnak a diszkvalifikálásáról ír.
  • Rádai Eszter Iván Júliával, az Amnesty International Magyarország igazgatójával készített interjút. Az egyik legérdekesebb kérdés, a jogfosztó jogainak kérdése: "Ez a liberális dilemma: hogy aki engem a jogaimtól akar megfosztani, annak is vannak jogai, mert az emberi jogok a gonosztevőket és a kártékony politikusokat is megilletik. És ez minden liberális jogvédő leckéje: hogy a XX. századi diktatúrák, illetve a holokauszt után lehet-e úgy egy igazán felkészült jogvédő szakmailag korrekt, ha nem áll ki mindenkinek a szabadságáért" - mondja Iván Júlia.
  • Kovács Eszter Miért fordítunk ma még Montesquieu-t? címmel írt esszét.
  • Szilágyi Zsófia A neheze címmel írt kritikát Péntek Orsolya Dorka könyve című új regényéről.
  • Bödőcs Tibor Addig se iszik című irodalmi paródiakötetéről két kritikát közöl a lap, Forgách Kinga és Selyem Zsuzsa írását.
  • A versrovatban Karafiáth Orsolya és Tábor Ádám versei, a prózarovatban
  • Poós Zoltán és Oravecz Imre és Szív Ernő szépprózái találhatók.
  • Mélyi József Kitágított jelen című kritikája pedig Korniss Péter Folyamatos emlékezet című kiállításáról szól.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2017/42. heti számából
  • Eörsi László a közelgő ünnep előttre időzített írásában óbudai ellenállási gócról ír. 1956. november 4-én hajnalban a szovjet intervenció hírére és Nagy Imre kormányfő rádióbeszédének hatására - amelyet harci felhívásnak értelmeztek - a tömeg lefegyverezte az óbudai folyamőr laktanyát, majd a Schmidt-kastélyban (Kiscelli-kastély) spontán módon egy ellenálló csoport jött létre. Ennek a történetét dolgozta fel Eörsi.
  • Kenesei István a felsőoktatás legújabb fejleményeiről ír, folytatva három héttel ezelőtt megjelent írását.
  • Választások voltak Ausztriában, erről Földvári Zsuzsa írt, kiemelve a tradicionális pártok szerepét, és elemezve azt, miként alakulhat Magyarország kapcsolata Ausztriával.
  • Széky János az amerikai nagykövetség ügyvivőjének a magyar sajtóhelyzetről szóló minapi előadásával kapcsolatban a következőket írja: "Kostelancik az előadásban őszintén  meg is mondja, milyen nehéz a dolga, mikor az újságírók vitatott ügyekről, "külpolitikánk nyilvánvaló következetlenségeiről" kérdezik. Mindezt egy héttel azután, hogy Trump az NBC és más hírhálózatok engedélyének megvonásával fenyegetőzött. De ilyen egy demokrácia. Egy, mondjuk úgy, szokatlan elnök megválasztása nem vezet oda, hogy egy teljes politikai közösség vagy akár csak az állami elit elfeledkezik a történelmi alapértékeiről."
  • Demény Péter Elemző fájdalom címmel írt esszét, többek közt Tompa Andrea és Vida Gábor új regényei apropójából.
  • Károlyi Csaba "Kincsem" címmel írt kritikát Mészöly Miklós és Polcz Alaine levelezéséről.
  • Az ÉS könyve októberben A magyar nyelv nagyszótára VI., DI-EK (főszerkesztő Ittzés Nóra), a könyvről Parti Nagy Lajos írt.
  • Lackfi János, Kántor Péter, Szöllősi Mátyás és Takács Zsuzsa verse, Benedek István Gábor, Nyerges Gábor Ádám prózája, Radnóti Sándor tárcája szerepel a héten.
  • Rákai Zsuzsanna a Royal Concertgebouw Orchestra Amsterdam, Iveta Apkalna, Fassang László és Eötvös Péter közös koncertjéről írt kritikát.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2017/41. heti számából
  • A KMTG-levelezés záró darabját Reményi József Tamás írta.
  • Hetvenöt éve született Nádas Péter. Ebből az alkalomból Károlyi Csaba "Az éntelenítés életre szóló processzusa" címmel írt esszét.
  • Gadó Gábor az európai ügyészség felállításával kapcsolatban a magyar kormány húzódozó magatartásának lehetséges okairól ír, és érdekes felvetése van: Ha a Fidesz-KDNP koalíció egyszer úgy dönt, elfogadja, hogy az Európai Ügyészség nyomozhasson Magyarországon, a hivatalok és az állami tulajdonú társaságok pénzosztásra szakosodott munkatársai - egy miniszterelnöki bonmot-ra emlékezve - napestig kérdezhetik: ha betartjuk a törvényt, nem lesz baj?
  • Wágner Péter a kurd népszavazásról ír: Lassan egy hónapja már az iraki kurdok között tartott népszavazásnak, ahol nagy részvételi arány mellett a szavazók több mint kilencven százaléka mondott igent a terület függetlenségére. Azóta megfagyott levegő a Nyugat egyik kedvencének, a régió kevés stabil és biztonságos területének számító Kurdisztánban, ahol a mai napig nyugodtan sétálhat éjjel vagy nappal az oda tévedt nyugati turista is.
  • Széky János interjút készített a nemrégiben Magyarországon járt Randolph L. Braham-mal "Nyugalom, nem lesznek deportálások" - címmel.
  • Életről, halálról, az ezekkel kapcsolatos orvosi etikáról, igazmondási kötelezettségről ír Vadász Gábor sebész és aneszteziológus szakorvos.
  • Visy Beatrix Szeretni bolondulásig címmel Olivier Bourdeaut Merre jársz, Bojangles? című könyvéről írt kritikát.
  • Nádas Péter Emlékiratok könyve című regényének lengyel kritikai fogadtatásából olvasható összeállítás.
  • Beck Tamás, Darvasi László, Győri László és Vörös István prózája, Kácsor Zsolt tárcája, Deres Kornélia és Parti Nagy Lajos versei szerepelnek a héten.
  • Králl Csaba Rachid Ouramdane algériai származású francia koreográfus Torzió című táncelőadásáról, Végső Zoltán pedig Alexander von Schlippenbach és Ajtai Péter az Újbuda Jazz Fesztiválon elhangzott közös koncertjéről írt kritikát.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2017/40. heti számából
  • Gábor György és Vásárhelyi Mária: Fogyatkozó lelkek, politikai játszmák címmel azt a folyamatot elemzi, miért csökkenő szerepű a vallásosság a közéltben: a magyar társadalom többségének életében a vallás nem tölt be fontos szerepet. Egy 2016-ban végzett nemzetközi összehasonlító kutatás eredményei szerint az emberek közel egyharmadát egyáltalán nem érdekli a vallás és további 25 százalékuk számára sem fontos.
  • Két írás foglalkozik az őcsényi esettel, annak etikai és jogi vonatkozásaival.
  • Földvári Zsuzsa írása bemutatja a hétvégi osztrák választások főszereplőit, Zelei Dávid a katalán helyzet lehetséges kimeneteleiről szól.
  • Rainer M. János Vásárhelyi Miklósról ír, aki száz éve született.
  • A KMTG-levelezés eheti darabját Győrfi Kata "fiatal író" írta.
  • Száz éve született Szabó Magda. Ebből az alkalomból Kiss Noémi "Nem tudom, mit kezdjek magammal" címmel írt esszét.
  • Csuhai István David Szalay Minden, ami férfi című könyvéről írt kritikát.
  • Kováts Judit, Kőrössi P. József és Molnár Krisztina Rita prózája Szabó T. Anna tárcája van a lapban a héten.  A versrovatban Dobai Lili, Marno János és Schein Gábor versei kaptak helyet.
  • Fuchs Lívia A MODEM és a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum rendezvényeiről, Torma Tamás a Clark Ádám téri Clark Hotelről írt kritikát.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2017/39. heti számából
  • Schein Gábor esszéisztikus formában, de nagyon közérthetően ír a kor egyik nagy kérdéséről, a közösségi érzésről: "A közösről beszélni - semmi sem időszerűbb és fontosabb ma, ugyanakkor semmi sem nehezebb - írja bevezetőjében - Miből fakad a nehézség? Abból, hogy a közös megtapasztalható formában ma nem létezik."
  • Széky János elsőoldalas, tényekben gazdag írásában az ukrán oktatási törvénnyel kapcsolatban teszi föl a kérdést: a magyar külpolitika tudatlanságból, vagy mint általában, ebben az ügyben is belpolitikai haszonszerzés céljából viselkedik példátlanul otromba módon.
  • "Kint hideg van és esik az eső" címmel Mizsei Kálmán közgazdással, az ENSZ volt főtitkárhelyettesével, Kelet-Európa-szakértővel Rádai Eszter készített interjút, melyben a szakértő úgy nyilatkozik,  "Valóságos politikai ellenérveket még nem hallottam, azt eddig legalábbis senki nem mondta nyilvánosan, hogy Magyarország jobban járna, ha Putyin Oroszországához tartozna, mintha az Európai Unió magjához" Szerinte 2020 után az uniós pénzek elosztásában az eddigieknél sokkal fontosabb szerepet fog játszani a mind gyorsabban és erőteljesebben integrálódó eurózónához való tartozás.  
  • A KMTG-levelezés eheti darabját Kőrössi P. József írta.
  • L. Varga Péter Behódolás után - egy új politikai esztétika felé címmel írt esszét.
  • Károlyi Csaba Rabság és repülés című kritikájában Demény Péter Vadkanragyogás című kötetéről írt.
  • Yuval Noah Harari Homo Deus. A holnap rövid története című könyvéről két kritikát is közöl a lap, Gyenge Zoltán és Balázs Gábor írását.
  • Lackfi János, Oláh Mátyás László és Zalán Tibor prózája mellett Szív Ernő tárcája szerepel.
  • Aczél Géza szótárverseinek sorozatából négy darabot közlünk, a tárcaoldalon pedig Kirilla Teréz versét.
  • Végső Zoltán a John Coltrane életéről készült Chasing Trane című  dokumentumfilmről, Stőhr Lóránt Gordian Maugg Fritz Lang című filmjéről írt.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2017/38. heti számából
  • Várhegyi Éva A gazdaságok "legjobbika" című írásában a kormány félrevezető gazdasági sikerkommunikációjáról ír. A kormány eddig is előszeretettel magasztalta politikája nagyszerűségét, a választások közeledtével minden fórumon azt hirdeti: a miénk a világok legjobbika, és különösen így van ez a gazdaság tekintetében. Hogy állításukat igazolhassák, a politikusok és a szolgálatukba szegődött szakemberek úgy operálnak a célirányosan megválasztott és "tálalt" adatokkal, hogy közben nem törődnek a valóságos összefüggésekkel.
  • Váncsa István a kormányfőnek azt a gondolatát elemzi, miszerint 30 éven belül elérjük Ausztriát. A szerző szerint ez ellentmondásos gondolat: "Ami pedig a legfrissebb próféciát, Ausztria 2030-ig történő utolérését illeti, az nem igazán látszik összeállni. Nemrég még arról volt szó, hogy Európa, amihez Ausztria is tartozik, süllyedő hajó, Magyarország ellenben gyorsnaszád, amely ettől a süllyedő hajótól gyorsuló ütemben távolodik. Most viszont utol akarja érni azt a hajót, amelynek réges-rég el kellett volna süllyednie."
  • Olvasható Standeisky Éva, Marosán György és Kovács Zoltán írása is, a gazdag vitarovatban megszólal Csomay Zsófia, Klenjanszky Sarolta és Széky János is.
  • A KMTG-levelezés eheti darabját Gács Anna, a Szépírók Társaságának elnöke írta A törékeny konszenzus címmel.
  • Sausic Attila A monogámia dialektikája címmel írt esszét.
  • Szilágyi Zsófia A pad alatt című kritikája Móricz Zsigmond Asszonyokkal nem lehet vitázni című, lappangó műveket tartalmazó kötetéről szól.
  • Angyalosi Gergely Mulandó terek, illékony évek című kritikája pedig Marcel Proust Az eltűnt idő nyomában - Swannék oldala című részének új fordításáról.
  • Bakos Gyöngyi, Marno János és Szécsi Noémi írásai mellett Radnóti Sándor tárcája, Czigány György és Weiner Sennyey Tibor versei szerepelnek.
  • Ady Mária a Weöres Sándor Színház Ivanovjáról, Csengery Kristóf a Magyar Rádió Énekkarának Mátyás-templombeli Kodály-estjéről írt kritikát.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2017/37. heti számából
  • Váncsa István írása a személyikultusz korába repíti vissza az olvasót, amennyiben elemzi a Fidelitas nyári egyetemén elhangzottakat. A kormánypárti sajtó ottlévő emberei elmagyarázták, mit jelet orbánistának lenni, a hallgatóság pedig az ötvenes évek stílusában adott elő csasztuskákat. Elborzasztó olvasmány.
  • Balázs Péter azokat a forgatókönyveket ismerteti és elemzi is, amelyeket az Európai Bizottság bocsátott vitára az Unió jövőjével kapcsolatban.
  • Gadó Gábor a kvótaper ítéletéről mondott magyar kormány-álláspontról ír, miféle kommunikációval ködösít a kabinet szóvivőtől kormányfőig.
  • A lap interjút közöl Bán Zsófia író-esszéistával, az ELTE Amerikanisztika Tanszékének oktatójával.
  • Lattmann Tamás terjedelmes elemző cikket ír a közvetett elnökválasztás intézményének védelmében. Öt plusz egy pontban foglalja össze álláspontját, szerinte az újra és újra fölvetődő kérdés a politikai ötlettelenség és a koncepciótlanság visszatérő terméke.
  • Búcsúzik a Debreceni Egyetemtől Kardos András és Váradi András, mindketten elfogadhatatlannak tartva a Putyinnak szánt egyetemi díszpolgárságát.
  • Az Agora oldalon többek között Klaniczay Péter, Szentmártoni János és Vásárhelyi Mária írása olvasható.
  • Reichert Gábor Modernség és szocreál címmel írt tanulmányt a pártállami irodalomról.
  • Visy Beatrix Kockázatokról és mellékhatásokról című kritikája Tóth Kinga Holdvilágképűek című kötetéről szól.
  • Az ÉS könyve szeptemberben Tompa Andrea Omerta. Hallgatások könyve című regénye, melyet Virágzó életek címmel Károlyi Csaba elemez.
  • Horváth Viktor, Totth Benedek és Várkonyi Judit prózája mellett Kácsor Zsolt tárcája szerepel a héten.
  • A szám versrovatában az egész oldalon Gergely Ágnes, Kiss Judit Ágnes és Takács Zsuzsa egy-egy verse kapott helyet, és a tárca fölött két verssel mutatkozik be Szeifert Natália.
  • Herczog Noémi az első Nemzetközi Roma Storytelling Fesztivál két előadásáról,
  • Fáy Miklós Vidnyánszky Attila Erkel színházbeli Bánk bánjáról írt kritikát.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2017/36. heti számából
  • Mikor és hol kezdődött Soros György démonizálása, miféle hazai interpretációi vannak, van-e köze Putyinhoz? Erről ír átfogó cikket Valki László nemzetközi jogász.
  • Mellár Tamás arról ír, milyen érvek szólnak az euróövezeti csatlakozás mellett, és milyen következményei lehetnek annak, ha lemondunk róla.
  • Agárdi Péter, Kardos András és Mesterházi Miklós közös írása a Tudományos Akadémia és a Lukács Archívum között mára kialakult áldatlan kapcsolatról szól.
  • A napokban elhunyt Makk Károlytól Báron György, Enyedi Ildikó és Kőrössi P. József búcsúzik.
  • Losoncz Miklós a brit kilépést elemezve azt írja, a felelőtlen politizálás csúcsa volt a szigetországi referendum egész folyamata és végeredménye.
  • A Reményi József Tamás nyílt levelében foglaltakkal kapcsolatban Péterfy Gergely írása olvasható.
  • Szilágyi Zsófia "Hát nem vagyok én Ady Endre!" (Mészöly Miklós és az önmenedzselés) címmel írt esszét, Csuhai István Szavak és effélék című kritikája Graham Swift Anyák napi kimenő című regényéről szól.
  • Az iskolakezdésre hangolunk, kortárs, klasszikus és világirodalmi stílusgyakorlatokkal, a nagyszülőknek ismétlésképpen, a szülőknek a lendület kedvéért. Bödőcs Tibor, Hetényi Zsuzsa és Király Levente paródiái. A tárca fölött Fecske Csaba, az egész oldalon Harcos Bálint versei olvashatók.
  • Stőhr Lóránt a Pappa Pia című filmről írt kritikát, Károlyi Csaba a Kossuth rádió Ütköző című műsoráról.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2017/35. heti számából
  • Megdöbbentő a közöny a XX. század második felének történeti emlékezetét képviselő iratanyag sorsával szemben, lesújtó látni a kormány cinikus nemtörődömségét, amelyet az érintett levéltárosokkal és történészekkel szemben tanúsít. - írja Klenjánszky Sarolta: Hontalanná vált levéltár - földönfutóvá tett történelem című írásában. Az első megrázkódtatást a 2015 őszén hozott 1837/2015. (XI. 24.) számú kormányhatározat okozta, amely szerint az Országos Levéltárnak át kell adnia a Szentháromság téri (azaz Hess András téri) épületet a Nemzetgazdasági Minisztériumnak. A máig véget nem érő vesszőfutás újabb és újabb állomásairól ír a történész.
  • Kenesei István a felsőoktatási évkezdet elé írt elemző írásában tovább romló tendenciákat, gyengülő egyetemeket és oktatást prognosztizál.
  • Simonovits András a nyugdíjrendszerekkel kapcsolatos kormányzati és ellenzéki elképzeléseket összegzi, olvasható Nyerges András, Váncsa István és Radnóti András közéleti írása.
  • Ezen a héten Antal Nikolett, Korpa Tamás (FISZ) és Gaborják Ádám (JAK) szól hozzá Reményi József Tamás KMTG-vel kapcsolatos nyílt leveléhez.
  • Szajbély Mihály Tényleg 50 éve szeretjük Végel László Makróját? címmel írt esszét.
  • Szilágyi Zsófia A túlfogyasztás mámora című kritikája Szerényi Szabolcs Éhség című kötetéről szól.
  • Kemény Zsófi Rabok tovább című regényéről Bárány Tibor és Károlyi Csaba írt.
  • Ezen a héten Szív Ernő tárcája, Gyárfás Endre, Háy János, Pollágh Péter és Vámos Miklós prózája, Borda Réka és Piros Vera versei olvashatók.
  • Báron György Aki Kaurismäki új filmjéről, A remény másik oldaláról,
  • Csengery Kristóf az I Fagiolini The Other Vespers című albumáról írt kritikát.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2017/34. heti számából
  • Szüdi János ír bevezetőt a VIII. nemzeti tanévnyitó alkalmából, melyben 2010-től vezeti le, hogyan hagyta cserben a kormány a pedagógustársadalmat, mit kaptak meg a tanárok az ígértekből. Az összkép igen sirlamas.
  • Magas István arról ír elemzést, milyen válaszút előtt áll az Unió és vele együtt Magyarország. "Az útválasztás kitüntetett jelentőséggel bír geopolitikai szempontból is: az Egyesült Királyság nélküli Európai Uniónak egyensúlyozni kell a nagyhatalmi ambícióit újraélesztő Oroszország és az USA közötti, régről fogant konfliktusok kiéleződése közepette úgy, hogy féken tartsa Törökországot és a globális befolyását látványosan növelni tudó Kínát is."
  • Várkonyi Benedek Philippe Oriol történésszel és Ludassy Mária filozófiatörténésszel készített interjút az emberi jogokról.
  • Olvasható Váncsa István és Kovács Zoltán jegyzete, valamint Zelei Dávid Venezueláról szóló írása.
  • Ezen a héten Demény Péter, Fehér Renátó, Kőrössi P. József és Selyem Zsuzsa szólt hozzá Reményi József Tamás KMTG-vel kapcsolatos nyílt leveléhez.
  • Milbacher Róbert írt esszét Arany Jánosról Czigányiáda avagy a magyar irodalmi kánon esete a Toldival meg A nagyidai cigányokkal címmel.
  • Kácsor Zsolt a következő négy könyvet szemlézte az Ex libris rovatban: Sinkó Ervin Optimisták, Nádas Péter Világló részletek, Szántó T. Gábor 1945 és más történetek, Kerékgyártó István A rendszerváltó. Károlyi Csaba pedig Bódi Attila Lázadni veletek akartam című regényéről írt kritikát.
  • Kállay Eszter, Szolcsányi Ákos és Salamon János verse, Ferdinandy György, Szántó Péter és Vida Gábor prózája meg Radnóti Sándor tárcája szerepel a héten.
  • Králl Csaba a Sziget Fesztivál Fidelio Színház- és Táncsátrának táncprodukcióiról írt.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2017/33. heti számából
  • Grecsó Krisztián Menekülő helyőrség című írása Reményi József Tamás nyílt levelére reflektál.
  • Bokros Lajos elemzést írt a magyarországi fizikai infrastruktúra elmaradottságának hosszú távú következményeiről, példaként említve a vasút állapotát, kifejtve, hogy a vonatközlekedés szinte minden európai országban magába sűríti az adott társadalom összes baját. Ebből nálunk túl sok van.
  • Majtényi László egy nemrég megjelent könyvvel kapcsolatban ír portrét Markó Béláról, kifejtve véleményét, miszerint Markó az elmúlt huszonöt év legsikeresebb magyar politikusa.
  • Rádai Eszter Milanovich Dominikával, a TASZ Egyenlőség projektjének munkatársával a fogyatékossággal élők emberi jogairól készített interjút.
  • Sághy Miklós Holokausztmagyarok című esszéje Török Ferenc és Szántó T. Gábor együttműködéséről, az 1945 című filmről szól.
  • Visy Beatrix kritikája Szijj Ferenc Növényolimpia címmel megjelent regényét értékeli.
  • Az ÉS könyve augusztusban Háy János Az öregtó felé című verseskötete, Németh Gábor írt róla elemzést.
  • A versrovatban Balla Zsófia Kántor Lajosra emlékező verse, Lanczkor Gábor két munkája és Várady Szabolcs Ritmuspróbák című variációsora kapott helyet, a prózarovatban Kürti László, Péter János, Potozky László és Morsányi Bernadett prózája mellett a héten Kácsor Zsolt tárcája szerepel.
  • Fáy Miklós és Herczog Noémi  egy-egy zenés darabról írt kritikát. Fáy témája az Evita (Margitszigeti Szabadtéri Színpad), Herczog Noémié pedig a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról (Városmajori Szabadtéri Színpad).

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2017/32. heti számából
  • Krusovszky Dénes szólt hozzá Reményi József Tamásnak az új íróakadémiával kapcsolatos nyílt leveléhez.
  • Dobrovits Mihály helyi tudósítása a Törökországban folyó megtorló perekről, köztük azokról, amelyeket az újságírók ellen indítottak.
  • Tatár György köszönti a nyolcvanéves Komoróczy Gézát, írásában a közgondolkodás mai állapotáról is szót ejt.
  • Váncsa István elemzi Balog Zoltán miniszter egy mondatát, amely így szól: "Senki ne gondolja, hogy egy olyan minisztériumnak a működtetése, ahol együtt van az oktatás, a kultúra, az egészségügy, a szociális szféra, a családügy, a társadalmi felzárkózás, a sport, az egyház, a nemzetiség, megoldható lenne fenti segítség nélkül. Hogy meglegyen a segítség, az az imádság dolga" - mondta Balog miniszter a baptista világtalálkozón múlt vasárnap, mi pedig azt gyanítjuk, hogy legalább ötven százalékig igaza van. Az EMMI csakugyan szörnyszülött, működtetése tehát nyilván megoldhatatlan, ezért van az, hogy hasonló képleteket épelméjű országokban (Szlovákia, Románia, Ausztria stb.) nem hoznak létre.
  • Biró Annamária írt beszámolót a Documenta 14-ről.
  • Csuhai István Minden, amit nem akartál tudni Magyarországról címmel írt kritikája Krzysztof Varga Lángos a jurtában című új regényéről szól.
  • A versrovatban ezen a héten Bakos Gyöngyi és Nyilas Atilla verse, a prózarovatban Barta Ádám, Milbachert Róbert és Szil Ágnes kisprózája mellett Szabó T. Anna tárcája szerepel.
  • Károlyi Csaba írt Csepelyi Adrienn Popfilter - Beszélgetések a popkultúráról című rádióműsoráról, György Péter az idén kilencvenéves, az NDK-t Drezdában túlélő, a konstruktivizmus és az absztrakció hagyományait követő Karl-Heniz Adler munkásságát bemutató kiállításról, Fáy Miklós pedig Gundula Janowitz 14 CD-t tartalmazó ünnepi albumáról.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2017/31. heti számából

Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

  • FEUILLETON
    Schüttler Tamás Sebald ürügyén Drezdáról címmel írt esszét:

    "Könyvtárnyira tehető a drezdai szőnyegbombázás történetét, főként a szövetségesek szándékainak, motivációinak morális megítélését elemző hadtörténeti, etikai művek száma. Stratégiai szempontból ugyanis 1944 végére a háború sorsa eldőlt, mind az angolok, mind az amerikaiak, mind pedig a szovjet erők diadalmasan haladtak nyugatról és keletről Berlin felé. A városnak nem volt már különösebb hadászati funkciója, a környéken lévő olajfinomítókat, fontosabb hadiüzemeket 1944 augusztusától decemberig megsemmisítette a szövetséges légierő. A Luftwaffe 1944-45 fordulóján már nem jelentett komoly veszélyt az előrenyomuló szövetségesek és a szovjetek számára. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a Drezdától alig negyven kilométerre keletre lévő, a Neisse partján, a mai német-lengyel határon épült szintén jelentős építészeti értéket képviselő Görlitzet gyakorlatilag puskalövés nélkül foglalták el a szovjet csapatok, s ezáltal a Neisse-parti ékszerdoboz megmenekült a pusztulástól. Hasonlóan épen túlélte a háborút a német-lengyel-cseh határon fekvő Zittau és Bautzen történelmi központja is."
  • KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
    Szilágyi Zsófia kritikája Tar Sándor Tájékoztató címmel kiadott posztumusz kötetéről szól:

    "A kötet többféle olvasót szólíthat meg - a hetvenes évek történeti megközelítése iránt érdeklődők, sőt, az akkori fiatalok külsejére kíváncsiak ugyanúgy a célközönségbe tartozhatnak (számos, a hagyatékból előkerült, nem Tarról, hanem az NDK-ban dolgozó fiúkról és lányokról készült fotót is találunk a kötetben), mint a Tar életművét árnyaltabban látni kívánók. Bennem, aki az utóbbi csoportba sorolom magam, maradtak hiányérzetek - nem derül ki, például, hogy Tar itt közölt naplója, amelynek első bejegyzése 1975. szeptember másodikán született, és amely 1977. június 28-án, a következőképpen zárul: "Adjon isten nosztalgiamentes jövőt.", egy nagyobb egész kiemelt, ehhez az NDK-s korszakhoz kapcsolható része-e, vagy arról van szó, hogy Tar kizárólag ebben az időszakban írt naplót. Ahogy azt is csak kikövetkeztetni tudtam, hogy a napló kézzel íródhatott (van ugyanis benne egy "olvashatatlan" jelzés), és ezért dönthetett úgy a szerkesztő, hogy átírással közli - holott Tar szociografikus írását, jelentéseit, a többiek leveleit gépiratban kapjuk. (Néha kimondottan nehezen olvasható gépiratban.)"
  • KETTEN EGY ÚJ KÖNYVRŐL
    Szilágyi Zsófia Az éretlen Kosztolányi című tanulmánykötetéről két kritikát közöl a lap.

    Bazsányi Sándor: "mintha most ömlenék belé a dal"

    "Persze azért nem mindig mindenről Móricz jut eszébe a szerzőnek. Mindazonáltal van úgy is, hogy maga a kötethős mellékszereplővé válik valamely általánosabb kérdés körüljárása során. A pályakezdés: mítosz vagy konstrukció? című írásban például a pályakezdő Kosztolányi leginkább arra kell a szerzőnek, hogy az őt felfedező Osvát kapcsán tovább tágítsa a témakört az Esterházy Pétert (és nemzedékét) felfedező és végigértelmező Balassa Péter, valamint a Kukorelly Endrét (és nemzedékét) hasonló igénnyel felfedező, ám korai halála miatt csak töredékesen értelmező Hekerle László irányába (aki joggal emlékezteti Szilágyit a Nyugat szintén korán elhunyt kritikusára, Havas Gyulára). Aki ugyanis Kosztolányiban (vagy Móriczban) gondolkodik, az irodalomban (Osvátban, Esterházyban, Balassában, Kukorellyben, Hekerlében stb.) gondolkodik... Sőt olykor, teszem azt A detektív című, 1912-ben megjelent Kosztolányi-novella kapcsán, nem tudja említés nélkül hagyni a krimi műfajának aktuális állását (no meg Móricz Forró mezőkjét)... De hát mindez a kötet vállaltan laza szerkezetéből, füzérszerűségéből adódik."

    Schein Gábor: A Kosztolányi-olvasás öröksége

    "Nem meglepő, hogy Szilágyi Zsófia szellemesen, könnyed nyelvi eleganciával ír, ami rendkívüli erény a mai irodalomtörténeti mezőnyben. A kötet szerepe nem vitás a pályáján: visszatér a korábbi Móricz-könyv részleteihez, összefoglalja a Kosztolányi kritikai kiadás közben szerzett tanulságokat, és egyfajta katalógusát adja a későbbi évek lehetséges kutatásainak. Ezekben szerencsésen van jelen Szilágyi Zsófia irodalomszociológiai érdeklődése. A lezárás és az újrakezdés fázisának egy olyan tanulmánykötet felel meg, amelyben ott van ugyan a monográfiákra jellemző feldolgozásmód lehetősége, de a könyv ennél nyitottabb kontextusokkal dolgozik, és ezért lazább, füzérszerű szerkezetet épít fel."
  • VERS
    A szám versrovatában Kovács András Ferenc köszönti a hatvanéves Tompa Gábort. A nagyoldalon Markó Béla Üvöltés-parafrázisa olvasható. A rovatból Kovács András Ferenc Tompa Gábor-köszöntőjét ajánljuk:

    Hálók színpadi fényben
    Tompa Gábornak. Hatvanadikra

    Születni - színház... Szép sikert arat,
    Ha játszik minden gyermek, férfi, nő,
    Ha van kedv, egység, hely meg téridő -
    Sok életből minden jó s rossz darab
    Szétszóratik, de műsoron marad
    Több titkos dráma - sorskomédiák
    Végjátékát akkor hogy éli át
    Kor, lélek és test? Szellemek cselét
    Ha pörgetik szavak, szerepcserék,
    Ha van jelenlét, színre szín, szöveg -
    Lesz változás, más díszlet, díszlövet?
    Sort lőnek sorra döngő századok -
    Dúlt publikum, taps, ördögszáj dadog,
    Tragédiák darálnak... Néz az Úr
    Némán - a menny, a szcéna vész gazul,
    De verset hangra, képet csendre sző
    Egy láthatatlan, képzelt rendező.

    Marosvásárhely, 2017. július 25-én
  • PRÓZA
    Kiss Noémi, Hidas Judit és Szilasi László prózája mellett Szív Ernő tárcája olvasható.

    Részlet Szilasi László [Kész regény, 2.0] című művéből:
    "Senki nem értette, de a nagyhangú Havasi hamar szert tett egy új feleségre. Fiatal, joggal gyönyörűnek mondott asszony, szorosra kötött, fekete hajjal, valahonnan a sváb felvégről, onnan hordta az urának mindennap alumínium ételhordóban az ebédet. Leves, második fogás, desszertnek meg édesség, gyümölcs vagy sajt. A férj háromnegyed tizenkettő körül kezdett el rendezkedni. Elővette a széket és az asztalt. Odaállította őket a kirakatba. Terítő, tányérok, evőeszközök, szalvéta. A feleség a szövet holmit naponta cserélte, ebéd után elmosogatott. A férj várta az asszonyt, leült, olvasta a friss napilapot. Lássák az emberek, hogy ő most enni fog. Talán el is viszi őt innen egyszer az ő felesége."
  • FILM
    Báron György az uborkaszezonban jobb híján Chaplin Modern idők című filmjéről írt:
    "Jövő hétre remekművet találok" - ígértem legutóbb ezeken a hasábokon (Uborkaszezon, ÉS, 2017/30., júl. 28.), midőn egyszerre négy új film megtekintéséről igyekeztem finoman lebeszélni a nyájas olvasót. Nos, találtam. A Pannonia Entertainment mutatta be nemrég, s bár ma már egyetlen mozi sem játssza, más forrásokból hozzáférhet, aki kíváncsi rá. Hibátlan mozgókép, egy lenyűgöző esztétikai célkitűzés tökéletes megvalósítása. Minden a helyén van benne, a forgatókönyvtől a színész játékon át a zenéig és a visszafogott, hajszálpontos rendezésig. Talán csak Fellini, Bergman, Ozu, Tarkovszkij művészetének csúcsaihoz hasonlítható, ám a filozófiája, ha lehetséges, még azokénál is alapvetőbb és mélyebb. Ilyet - hogy tovább emeljem a tétet - egyedül csak a nagy Chaplin tudott, előtte és utána senki."
  • ZENE
    Végső Zoltán Cserepes Károly Blacklake című lemezéről írt kritikát:
    A hónap elején jött a hír: Cserepes Károly új lemeze felkerült a World Music Charts Europe-ra, a világzene mértékadó listájára. Kézzelfogható siker a javából, pláne, ha tudjuk, hogy Cserepes külön kérte a kiadóját, ne legyen hírverés a lemez körül, élje az csak nyugodtan a saját életét. És igaza is van, ő eddig is kommerciális sikervágy nélkül szöszölt rendkívüli lemezeivel, konceptuális munkáival, kevés olyan hazai zenészt ismerek, aki ennyire aprólékosan teszi helyére a legapróbb részleteket is."

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2017/30. heti számából
  • "Szörnyen bűzlik. Ne engedjük, hogy megfojtsanak!" - írja a lengyel helyzetről Adam Michnik, a lapzárta előtti lengyel fejleményeket pedig Mitrovits Miklós foglalja össze.
  • Tamás Gáspár Miklós írt esszét Filozófia zsarnokság idején címmel.
  • Széky János elemzése Tusnádfürdőről szól.
  • Váncsa István Trágyadombok hetyke urai című gasztroesszéje a kakaspörkölt rejtelmeiről szól. Károlyi Csaba kritikája Grendel Lajos Bukott angyalok című regényét elemzi.
  • Borbély Szilárd Nincstelenek és Berlin-Hamlet című kötetének angol nyelvű kritikai fogadtatásából olvasható válogatás.
  • Markó Béla emlékezik Kántor Lajosra, Radnóti Sándor Petri Györgyről írt tárcát.
  • Bozsik Péter verse a közelmúltban elhunyt tévés rendezőre, Litauszki Jánosra emlékezik. A teljes versoldalon Rácz Péter Titkolt vonzalmaim című ciklusának újabb kilenc darabja olvasható, a prózarovatban pedig Krusovszky Dénes és Kutas József prózája.
  • Ady Mária Rusznyák Gábor városmajori Mágnás Miska-rendezéséről, Csengery Kristóf Kósa György Chamber Music with Viola című lemezéről írt.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2017/29. heti számából
  • Az Élet és irodalom legújabb számában Reményi József Tamás abból az alkalomból szólítja meg írótársait, hogy egy Nonprofit kft aránytalanul, az józan észt meghaladó arányú honoráriumért toboroz előadókat az Orbán János Dénes Íróakadémia előadásaira. "Kedves Barátaim az irodalomban! Látom, nem is olyan lassan a pénzzel együtt egyre többen elfogadjátok majd, hogy a Tőletek elvett és egy bábu-kézben megnövelt összegeket, mindazt, amit a Ti kivéreztetett írószervezeteitektől, pályázó társaitoktól, kiadóitoktól, lapjaitoktól, Tőletek magatoktól zároltak, megcsapoltak, megvontak, immár megjuhászodva itt visszakaphatjátok." - írja Reményi és arra kéri írótársait, hogy ha már így alakult, próbáljanak meg legalább méltósággal veszíteni, mert amit kapnak, az nem korrekt tiszteletdíj. Rövid, de megrázó írás.
  • Veres András irodalomtörténésszel J. Győri László készített interjút József Attila értekező írásairól.
  • Odze György Balatonfüredről, a héten kezdődött úgynevezett vízi-világbajnokság eseményeiről írt riportot, de leginkább arról, hogyan fosztják meg Füredet a Balatontól.
  • Az ÉS könyve júliusban Schein Gábor Üdvözlet a kontinens belsejéből című verseskötete. Jánossy Lajos Rendkívüli állapot címmel írt kritikát róla.
  • Veres András irodalomtörténésszel, József Attila-kutatóval J. Győri László készített interjút.
  • Tillmann J. A. Túl a technikai tájon címmel írt esszét Heidegger és Japán kapcsolatáról.
  • Visy Beatrix kritikája Csaplár Vilmos Leona és Leó című novelláskötetét elemzi.
  • Ebben a számban Hétvári Andrea és Jenei Gyula versei, Ahmed Arman, Babiczky Tibor, Kollár-Klemencz László és Mihályi Gábor prózája, Kácsor Zsolt tárcája olvasható.
  • Herczog Noémi a vizes vb megnyitójáról írt színházkritikát, Fáy Miklós pedig az Erkel Színház Billy Eliot című musicaljéről.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2017/28. heti számából
  • Heller Ágnes azt a folyamatot elemzi, amikor demokratikus álca és kellékek mögött szinte észrevétlen kialakul a zsarnokság. Ennek keretében írja le, milyen típusai vannak a zsarnoknak: "a zsarnok "típusa" nem korhoz kötött - írja Heller -, hiszen minden zsarnok talpnyalókkal veszi körül magát, félelmet és gyűlöletet kelt, uszít a gazdagok vagy a szegények, az elégedetlenkedők, a kisebbségek ellen, mindenféle szabadság ellensége, a jobbakat száműzetésbe kényszeríti, emberből farkassá változik, s alkalomadtán gyilkol is."
  • Kis János köszönti a hetvenéves Kenedi János tényekben, közös emlékekben gazdag írással, a címe: Fél évszázad Kenedi Jánossal.
  • Bruck András azt hiányolja a közélet szereplőitől, hogy nem nevezik néven a mai rendszert: "vajon milyen hasznos célt szolgál az úgynevezett elemzői "objektivitás"? A velünk történtek töredékéért bármelyik nyugati országban már rég mindenki diktatúrát kiáltana - írja Bruck.-  Vagy talán az a gond a diktatúra definícióval, hogy az nem találkozik az emberek napi tapasztalataival? Na és. A migránsozás találkozik? Vagy a sorosozás? Mégis tökéletesen működnek.
  • Mi történik az ATV-ben? - kérdezi Siba Antal. Eltűnnek az eddigi arcok, Kálmán Olga, Mészáros Antónia, és helyükbe, Siba szavait használva a hazai televíziózás dizőzei és bonvivánjai érkeznek. Mit jelent egy tévécsatorna családiasítása?
  • Szilágyi János György Horatiana című esszéjét 1946-ban írta tábori lapokra és egy zsebnoteszbe az orosz hadifogolytáborban, sose publikálta, halála után került elő. A nagy tudós július 16-án lenne 99 éves. Komoróczy Géza rekonstruálta és adja közre ezt az írást, többek közt a következő megjegyzéssel: "A noteszt és a levelezőlapokat SzJGy a fogolytáborban és egész további élete során gondosan őrizte, a maga közelében tartotta, múzeumi íróasztalában, a Horatius-kötettel együtt, még utolsó hónapjaiban, a kórházban is."
  • Csuhai István írt recenziót Bertók László Visszanéző című kötetéről.
  • A héten Becsy András, Térey János, Nomád Földi László és Murányi Sándor Olivér prózája, Szabó T. Anna tárcája, Marno János és Szilágyi A. Gábor verse olvasható.
  • Ady Mária a Városmajori Színpad Amadeus-előadásáról, Károlyi Csaba pedig Parászka Boróka a Marosvásárhelyi Rádióban hallgatható, Értsünk szót! című műsoráról írt kritikát.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

 


Ajánló az Élet és Irodalom 2017/27. heti számából
  • Széky János a budapesti metró botrányait a szerelvénygyártó orosz cég mérlegének adataiból próbálja levezetni, ennek keretében eddig nem ismert számokat hoz nyilvánosságra.
  • Donald Trump varsói látogatása megerősítheti Lengyelország magabiztosságát, egyben az egész Kelet-Európai térség önállóságát, ezzel együtt az Oroszországtól való függés érzetét. Kérdés, miként találja föl magát ebben a helyzetben Magyarország. Ezt elemzi Mitrovita Miklós.
  • Csillag István arról ír, vajon féltek-e a választásoktól, a választóiktól az első polgári demokrácia létrehozói, az amerikai alapító atyák?. Alig két hónapja Kövér László az Országgyűlés elnöke arról beszélt, hogy "A pincétől a padlásig átépítettük az ország épületét" - amihez még hozzátette - "Ha még négy évet sikeresen kormányozhatunk, nagyon sok minden visszafordíthatatlan lesz mindabból, amit tettünk, nemcsak Magyarországon, hanem a példánkon keresztül akár egész Európában is." Vajon miért hasznos egy országnak az, ha olyan alkotmánya van, amelyik örökre szólóan rendezi el a politikai, de inkább a pártviszonyokat?
  • "Nem tudok előadást csinálni, csak színházat" - Ruszt Józseffel 1999-ben Zalaszentgróton  Szále László beszélgetett.
  • Magyar Miklós Plágium és vendégszöveg Esterházy Péter regényeiben címmel írt esszét.
  • Károlyi Csaba kritikája Tóth Krisztina Párducpompa című tárcakötetéről szól. Két kritikát közöl a lap Király István 1956-1989 között vezetett naplójáról, Margócsy István és Pál Sándor Attila tollából.
  • A héten Lévai Júlia Mira, Méhes Károly és Odze György prózája mellett Szív Ernő tárcája, Toroczkay András és Vörös István versei olvashatók.
  • Grecsó Krisztián a Hír Tv Mit keres maga még az araboknál? című videójáról, Végső Zoltán pedig Gregory Porter koncertjéről írt.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2017/26. heti számából
  • Kenesei István azt elemzi, mit hozott, mivel búcsúzik a felsőoktatási év Magyarországon. A kép nem túl derűs: az intézmények autonómiája tovább csorbult, általában is elmondható, hogy az egyetemi autonómia elvei és hazai gyakorlata egyre távolabb kerülnek egymástól, ami az oktatás színvonalát is hátrányosan befolyásolja.
  • A Népszabadság 1951. karácsonyi számában megjelent egy írás szerző megjelölése nélkül, "A piszkos trükkök minisztériuma" címmel. Akkor nem is tűnt föl, rá egy évre a Magyar Nemzet egyik cikke utalt a korábbi írásra. Révész Béla történész ennek a sajtótörténeti érdekességnek a körülményeit kutatva tárja föl a kor sajtójának jellegzetességeit, a pártirányítás szigorúságát, és kijátszhatóságát.
  • Váncsa István a 3-as metrón utazók bátorságáról, Kovács Zoltán a kormányfő kampányzáró beszédéről írt jegyzetet, az interjút j. Győri László készítette Wolf Biermann költő- és "dalcsinálóval".
  • Halász László Mindenki normális, amíg nem ismerjük című esszéjében Sztálin kóros személyiségjegyeit elemzi: "Sztálin kóros személyiségjegyei valamint jócskán átlagfölötti vezetői/menedzseri képességei egyaránt abnormálisak voltak. És ezek akár egyazon időben összefonódva működtek, rendkívüli eredménnyel. Ám ez a sajátos képlet teljesen alkalmatlan lett volna, hogy egy olyan demokráciát, amilyen akár az Egyesült Államok, akár Anglia vagy éppen Svájc irányítson, ami már csak azért sem merülhetett fel, mert egyikükben sem alakulhatott volna ki. Ebből ugyan nem következik, hogy az orosz kultúra értékrendjében Sztálin a normalitás világát képviselte volna, de egyetértek azokkal, akik hangsúlyozzák, hogy a tömegek irányításának sztálini rendszere az oroszok számára, mélységes történelmi okoknál fogva egyáltalán nem volt idegen."
  • Szilágyi Zsófia írt Anna Pasternak Lara. Zsivago doktor eltitkolt szerelme című könyvéről.
  • Az És könyve júniusban Rakovszky Zsuzsa Célia című regénye, Visy Beatrix írt róla.
  • A héten Kötter Tamás, Pungor András és Nyerges Gábor Ádám prózája, Radnóti Sándor tárcája olvasható.
  • A szám versrovatában Fekete Vince és Gömöri György versei kaptak helyet.
  • Báron György a 13. Kecskeméti Animációs Filmfesztiválról és 10. Európai Animációs Játékfilm és TV-film Fesztiválról, Fáy Miklós Plácido Domingo pécsi koncertjéről írt kritikát.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2017/25. heti számából
  • Négy kiváló jogtudós-professzor, Sólyom László és Lévay Miklós, korábbi alkotmánybírák, Szente Zoltán és Jakab András professzorok baráti beadványban fordult az Alkotmánybírósághoz a Lex CEU-ként megismert törvénymódosítás alkotmányellenességének megállapítása érdekében.   Tárgyszerű és meggyőző érvelést olvashatnak a téma jogi hátterét alaposan ismerő címzettek.  Fontos megszólalás ez a beadvány, mely érveinek és konklúzióinak súlya van - írja Hanák András a lap vezető írásában, a továbbiakban ezt a beadványt elemzi.
  • Széky János Krekó Péterrel készített interjút. Hogyan lehet, hogy a Fidesz mint az Európai Néppárt tagszervezete a pártszövetség legutóbbi, máltai kongresszusán megszavazta az orosz információs hadviselés elleni védekezésről szóló határozatot. Ugyanezt a szöveget az LMP idehaza beadta mint országgyűlési határozati javaslatot, és a fideszes többségű Európai Ügyek Bizottsága még a plénum elé sem engedte. Többek között ennek okairól beszélgetnek.
  • Gadó Gábor a civilellenes törvénnyel kapcsolatban a következőket írja, miután a magyar álláspont szerint egyetlen pontja sem ellenkezik az úniós szabályokkal: "A törvényeket - több mint kétezer éve tudjuk - nem önmagukban, hanem eleven társadalmi környezetük kontextusába illesztve kell értelmezni Egy paragrafus sohasem azonos pusztán önmagával, a törvényben található mondatokkal."
  • Olvasható Váncsa István, Kovács Zoltán jegyzete és Báron György vitacikke György Péter korábbi jegyzetéről.
  • Fried Ilona A szerző, akit kerestek a szereplők című esszéje a 150 éve született Luigi Pirandellóról szól.
  • Visy Beatrix Hattyúáldozat című kritikájában Czinki Ferenc A pozsonyi metró című kötetéről írt. Filippov Gábor Gyurkovics Tamás Mengele bőröndje - Josef M. két halála című könyvét, Csepeli György Erős Ferenc Psziché és hatalom című kötetét elemzi.
  • A versrovatban Grecsó Krisztián és Mező Ferenc versei, a prózarovatban Csobánka Zsuzsa Emese, Győrfi Viktória, Térey János és Ürmös Attila rövidprózája, valamint Kácsor Zsolt tárcája olvasható ezen a héten.
  • Stőhr Lóránt François Ozon Frantz című filmjéről, Herczog Noémi az Örkény Színház Hit, szeretet, remény című előadásáról írt kritikát.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2017/24. heti számából
  • Eörsi László ünnepi cikke arról szól, hogy mi történt a forradalom napjaiban a Fő utca 70-78-ban, ami a katonai ügyészség és bíróság, a politikai nyomozó főosztály, valamint a körzeti börtön rettegett színhelye volt 1956 előtt és után egyaránt.
  • Vásárhelyi Mária a Fidesz radikalizálódását elemzi. Mint írja, a kilencvenes évek közepéig maga Orbán is egy CDU–CSU mintát követő jobbközép pártot kívánt létrehozni, amely integrálja az összes mérsékelt jobboldali erőt és a mögöttük álló szavazóbázist. Hogyan, mitől változott meg ez a koncepció?
  • Olvasható a lapban Széky János és Gadó Gábor jegyzete, valamint Radics Viktória írása egy különös élményt nyújtó József Attila-estről.
  • Tábor Ádám Egy kulturális ellenforradalmár vallomása címmel írt esszét.
  • Csuhai István Afonso Cruz Virágok című regényéről, Bán Zoltán András Feszty Árpádné Jókai Róza Akik elmentek...; A tegnap című kötetéről, Babarczy Eszter pedig a Hegymenet című tanulmánykötetről írt könyvkritikát.
  • Az Ex libris rovatban Károlyi Csaba könyvheti köteteket szemlézett.
  • A versrovatban ezen a héten Hevesi Judit és Ijjas Tamás versei olvashatók, a szépprózarovatban pedig Dragomán György, Kávai Katalin és Mucha Dorka írása mellett Szabó T. Anna tárcanovellája.
  • Báron György Mundruczó Korél Jupiter holdja című filmjéről írt kritikájában.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2017/23. heti számából
  • Gács Anna és Závada Pál könyvheti megnyitójával indul az eheti ÉS.
  • Az ÉS-kvartettben Nádas Péter Világló részletek című memoárjáról beszélgetett Károlyi Csaba Bárány Tiborral, Rácz Péterrel és Zelei Dáviddal.
  • Standeisky Éva Az ember tragédiája szabadsághiány idején című esszéje Madách Imre művének ötvenes évekbeli kalandjairól szól.
  • Az ÉS könyve a könyvhéten: Kántor Péter Valahol itt című verseskötete. Radnóti Sándor írt róla Kántor Péter a barátom címmel kritikát.
  • Szilágyi Zsófia Borvíz és medveszar helyett címmel írt kritikát Vida Gábor Egy dadogás története című regényéről.
  • A versrovatban ezúttal két Győrben élő költő versei olvashatók, Pusztai Zoltánéi és Villányi Lászlóéi. A prózarovatban Szív Ernő tárcája mellett Marno János Bármi Kórház című írása szerepel.
  • A közéleti részben Várhegyi Éva ír a hazai bankrendszer meggyökeresedni látszó torz kifejletéről. Kovács Zoltán arról, hogy a kormányfő sokkot kapott ugyan attól, hogy Donald Trump kivezette az Egyesült Államokat a párizsi klímamegállapodásból, de a legutóbbi hazai kormánydöntések szintén a megújuló energiafelhasználás ellenében hatnak. György Péter elemzi Török Ferenc 1945 című, új filmjét.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2017/22. heti számából
  • Domány András a lengyelországi közjogi állapotokat elemezve sorra veszi az intézményrendszer tervezett és már végrehajtott módosításait, kiemelt tekintettel arra, hogy mennyiben harmonikusak ezek az unió szabályrendszerével.
  • Benda László cikke az iráni elnökválasztásról szól, Váncsa István írása pedig arról, hogy Finnországban az ottani médiatanács megrótta a közmédiát, mert nem foglalkozott elég behatóan a miniszterelnök kétes gazdasági ügyeivel.
  • Angyalosi Gergely Szöveg - valóság - dekonstrukció címmel írt esszét Jacques Derridáról, avagy arról, van-e élet a szövegen kívül.
  • Károlyi Csaba A szelídség ereje címmel írt kritikát Kemény István Lúdbőr című esszékötetéről.
  • Peer Krisztián 42 című verseskötetéről két kritikát közöl a lap, Bedecs László és Demény Péter írását.
  • Radnóti Sándor tárcája Balassa Péterről szól, aki június 3-án lenne 70 éves.
  • A versrovatban Kovács András Ferenc a Jakab-korabeli londoni színházak szándékos lerombolásáról szóló hosszabb verse olvasható.
  • Gyenge Zsolt a 70. cannes-i filmfesztiválról, Fáy Miklós Emmanuel Pahud és Eric Le Sage koncertjéről, Ady Mária pedig a budapesti Katona József Színház Borisz Godunov-előadásáról írt kritikát.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2017/21. heti számából
  • Jeszenszky Géza azt mondja az interjúban, "Ez az ide-oda táncolgatás, ez a követelőzéssel párosított felelősségelhárítás és szolidaritáshiány, és ez a tűzzel való állandó játszadozás egyszer csak elvezethet oda, hogy becsúszunk valami olyan szakadékba, vagy akár bele is löknek bennünket mások." – a többnyire borús hangulatú  interjút Rádai Eszter készítette.
  • Hanák András az Egyesült Államok mára kialakult közjogi állapotaival foglalkozva így zárja írását: "Az sem kizárt persze, hogy felgyorsulnak az események.  Trump következetes következetlenségét ismerve azon sem lennék meglepve, ha még ebben az esztendőben, akár a Függetlenség Napja előtt, az elnök egy Twitter üzenetében így szólalna meg: "Honfitársaim, ez az 1001-ik hivatalos elnöki tweet üzenetem, amelyben mély fájdalommal tudatom az amerikai néppel, hogy lemondok az Egyesült Államok elnöki tisztségéről".
  • Az ausztriai kormányválságot Földvári Zsuzsa, a venezuelai helyzetet Zelei Dávid elemzi.
  • Sausic Attila A pénisz evolúciója címmel írt esszét.
  • "A legnagyobb a rozmáré, a legkisebb a törpedenevéré. Nincs az elefántnak és a bálnának, a csimpánznak viszont igen, noha csak két centis. És nekünk sincs, embereknek. Nem volt neandervölgyi rokonainknak sem, már belőlük is hiányzott az ezért felelős, több majomfajtánál még megtalálható 510 génszakasz. Mikor tűnt el és miért? A teremtés és az evolúció elmélete különböző magyarázatot kínál, ám egy közös bennük: alighanem a nő az oka, hogy nincs péniszcsontunk. Egy jó kis csont, amely támogatná az időnként bizonytalan hidraulikát."
  • Visy Beatrix Hevesi Judit Holnap ne gyere című verseskötetét recenzeálja.
  • Az ÉS könyve májusban Tolnai Ottó Nem könnyű című kötete, mely a költő 2001-2017 között írt verseit tartalmazza. Szajbély Mihály írt róla.
  • A versrovatban Gát Anna, Kántor Péter és Térey János versei olvashatók, a prózarovatban Bartók Imre, Balogh Robert és Márton László írása, tárcatár: Kácsor Zsolt.
  • Végső Zoltán pedig a Chris Potter Quartet Budapest Jazz Club-beli koncertjéről írt kritikát.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2017/20. heti számából
  • Kovács Zoltán a perkátai Horthy-szobor felállításával kapcsolatban a faluhoz kötődő személyes emlékeit idézi, és ezek alapján állítja: a kormányzó semmit sem adott a falunak, és nem is szerették ott. Mi értelme van ennek az egész herce-hurcának?
  • Magas István az új amerikai elnök első száz napján hozott gazdasági intézkedéseit elemzi, Ádám Zoltán a Corvinus egyetem civilekről szóló  törvénnyel szembeni kiállásának körülményeit írja meg.
  • Lovász Andrea Vissza a babaházba? című esszéje a gyerekirodalom helyzetéről szól.
  • Csuhai István Han Kang Növényevő című kötetéről írt, mely 2016-ban Nemzetközi Man Booker-díjat kapott.
  • Krasznahorkai László Az utolsó farkas & Herman című kötetének angol nyelvű kritikai fogadtatásából válogatott Puszta Dóra.
  • A szám versrovatában G. István László és Gergely Ágnes versei, prózarovatában Kőrössi P. József, Tóth Gábor Ákos, Vonnák Diána és Szabó T. Anna írása olvasható.
  • Stőhr Lóránt pedig Pedro Almodóvar Julieta című filmjéről írt kritikát.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2017/19. heti számából
  • Bruck András azt írja igen éles hangú jegyzetében, hogy a magyar társadalomnak valóban jár az igazságtétel. Bár nem sokat tett saját magáért, gyengeségéért egyetlen nép sem sújtható mindazzal, amit az Orbán-kormány követett el saját nemzete ellen. A magyaroknak megszámlálhatatlan okuk van rá, hogy elszámoltatást, a bűnösök megbüntetését követelje.
  • Bokros Lajos az adórendszerről írva megállapítja, hogy mindenki igazságos adórendszert szeretne, de a társadalmi igazságosságnak nincs objektív mércéje. Igazságos az, amit a társadalom legnagyobb része - természetesen egyéni és szubjektív alapon - igazságosnak tart. Az adórendszer tekintetében ez elsősorban abból derül ki, hogy minimális az adóelkerülés és az adócsalás.
  • Virág György büntetőjogász érdekes kérdést elemez: a boldogság és bűnelkövetés kapcsolatát. Nem kérdés - írja -, hogy a boldogságnak van relevanciája a kriminológiában. Pontosabban: nem ez a kérdés. A kérdés az, hogy mindez a rendelkezésre álló eszközökkel vizsgálható-e, és értelmezhető-e úgy, hogy ne csak keveset mondó, súlytalan, hanem érdemi és használható eredményeket kapjunk.
  • Benedek Szabolcs Szíriusz és moretti című esszéje Fiume városának különlegességéről szól.
  • Szilágyi Zsófia Márványi Judit Kapaszkodók - Egy szerkesztő emlékei című kötetét elemzi.
  • A prózarovatban Oravecz Imre regényrészlete is olvasható:
  • "A szerelem különben se tart örökké. Két-három év, aztán vége, elszáll, mint a füst. Nem azon múlik a boldogság, hanem azon, hogy összepasszolnak-e, hogy mifélék, hogy becsülik-e egymást. Júlia mellett szól az is, hogy rendes, dolgos. Süt, főz, takarít, ellátja a húgait, az aprójószágot, és még az apjának is besegít a határban, kapál, markot szed, ha annyi a munka, hogy nem győzik a napszámosok."
  • Végső Zoltán Chick Corea, Csengery Kristóf pedig a MÁV Szimfonikusok koncertjéről írt kritikát.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2017/18. heti számából
  • Mellár Tamás írása :  Globalizmus vagy nemzeti szuverenitás - közgazdasági nézőpontból
  • A szépség rétegei -  Láng Zsolt Ilma Rakuskával beszélget
  • Gervai András  Valaki Európában című írása Somlay Artúr utolsó éveiről
  • Wilheim András A barátom könyve című esszéje a halott barát könyvtáráról szól.
  • Visy Beatrix kritikája Takács Zsuzsa A sóbálvány című kisprózakötetét elemzi.
  • Az ÉS-kvartettben Károlyi Csaba Bárány Tiborral, Rácz Péterrel és Zelei Dáviddal beszélgetett Krasznahorkai László Báró Wenckheim hazatér című regényéről.
  • Radnóti Sándor Király Istvánról írt tárcát.
  • Stőhr Lóránt Andrzej Wajda Emlékképek és Jan P. Matuszyński Az utolsó család című filmjéről írt filmkritikát, Torma Tamás pedig az idei műemlékvédelmi Citrom-díjasokról írt építészetkritikát.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2017/17. heti számából
  • Soós Eszter Petronella a francia választásokról azt írja Középpártok bukása, centrista győzelem című írásában, hogy bár az első forduló papírforma-eredményt hozott, az eredmény mégis történelmi, amennyiben a francia Ötödik Köztársaság történetében most fordult elő először, hogy a két nagy történelmi, vezető kormánypárt jelöltjei közül egyik se jusson be az elnökválasztás második fordulójába.
  • Losoncz Miklós a brit gazdasági kilátásokról ír, különösen annak tükrében, hogy nyáron előrehozott választások lesznek. Erősít ez, vagy gyengít?
  • Petschnig Mária Zita a mára kialakult gazdasági és társadalmi helyzet ismeretében szembesíti a valóságot a kormány ígéreteivel: szinte mindennek az ellenkezője történt.
  • Weiss János esszéje Vajda Mihály önismereti filozófiájáról.
  • Földényi F. László kritikája Nádas Péter Világló részletek című memoárjáról.
  • Károlyi Csaba kritikája Gabriel García Márquez Utazás Kelet-Európában (1957) című új kötetéről.
  • Kácsor Zsolt tárcája, Tallér Edina novellája.
  • Fáy Miklós a Metropolitan Anyegin-előadásának élő közvetítéséről, Végső Zoltán pedig a Gurdjieff Ensemble örmény zenekar Tavaszi Fesztiválon elhangzott koncertjéről írt kritikát.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2017/16. heti számából
  • Bócz Endre a garázdaság miatt elítélt két fiatal tüntető peréről ír, az ellenük hozott ítélet ellentmondásairól.
  • Rádai Eszter Szabó Máté Dániellel, a TASZ igazgatójával beszélgetett a civilellenes törvényről, a fokozatos jogcsorbításról, az ország demokratikus állapotairól.
  • Dobrovits Mihály a törökországi népszavazás lehetséges következményeit elemzi.
  • Közli a lap Péterfy Gergely Orhan Pamukot köszöntő írását, melyet csütörtökön mondott el a könyvfesztiválon a Budapest Nagydíj átadásán.
  • Az Ex Libris rovatban Filippov Gábor a Nobel-díjas török író négy regényére hívja föl a figyelmet.
  • Zoltán Gábor Egy regény következményei című esszéje Orgia című regényének utóéletéből ír meg egy epizódot.
  • Kovács András Ferenc Lábbelik és rezsimek (Húsz sor egy Petri-kétsorosra) című verse a közismert Petri-kétsoros, a Mondogatnivaló briliáns továbbgondolása és átirata.
  • Stőhr Lóránt a Titanic és a Colours Filmfesztiválról, Fáy Miklós a Mahler Kamarazenekar koncertjéről írt kritikát.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2017/15. heti számából
  • Nagy Boldizsár nemzetközi jogász a civil szervezetek átláthatóságáról szóló törvényt ostornak látszó jogszabálynak nevezi, mert mint írja, "ha a javaslatot  változatlan szöveggel fogadják el, annyira kétértelmű lesz, hogy jogállamban teljesen végrehajthatatlan marad. Az illiberális állam azonban önkényesen használhatja éppen a gumifogalmak alkalmazása révén, ez benne a fenyegető."
  • Darvas Béla a hazai élelmiszerellenőrzési rendszerről ír, kiemelve a miniszteri jelentést, mely szerint a multik nekünk silányabb terméket hoznak. Vagyis szomorú választásunk van: a silány és a silányabb. Rossz perspektíva.
  • Geréby György szégyennek és tragédiának tartja azt, ami a CEU-val történt, bár az a véleménye, hogy hosszú távon rendeződhet az egyetem helyzete, és a törvényhozók húzzák a rövidebbet.
  • Ez a kicsi én nem tűri, hogy a szabadságában gátolják címmel Károlyi Csaba készített interjút Nádas Péterrel, az író új könyvéről, a Világló részletekről.
  • Szilágyi Zsófia kritikája Széchenyi Ágnes Pályaképek. Művelődéstörténeti metszetek a 20. századból című kötetéről szól.
  • Az Ex libris rovatban Kácsor Zsolt írt György Péter Az ismeretlen nyelv, Hatos Pál Szabadkőművesből református püspök (Ravasz László-biográfia), Kis Pál Csillaggal nem jó járni most című köteteiről és Szálasi Ferenc 1942-1946-os naplóiról.
  • Bodor Ádám Verhovina madarai című művének francia fogadtatásából készített összeállítást Várkonyi Benedek.
  • Báron György Török Ferenc és Szántó T. Gábor filmjéről, az 1945-ről, Herczog Noémi pedig Pintér Béla Szívszakadtig című darabjáról írt kritikát.
  • Melléklet: Európai Elsőkönyvesek Fesztiválja

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2017/14. heti számából
  • Több írás foglalkozik a hét elején sürgősséggel tárgyalt lex CEU-ként ismertté vált törvénymódosításal, annak közéleti hatásaival. Bozóki András így ír: "A Közép-európai Egyetem elleni diszkriminatív törvény azok számára is ismerős, akik követték a Szentpétervári Európai Egyetem bezárásának történetét. Civilek vegzálása, ellenzéki újságok elnémítása, tehát a kritikai gondolkodás elhallgattatása az Orbán-rezsim "keleti nyitásának" jegyében történik. A magyar miniszterelnök azokat az intézkedéseket követi, amelyeket keleti politikai barátai hazájukban már oly sikeresen alkalmaztak a szabadság eltiprásában."
  • Tamás Pál helyszíni élményekkel gazdag beszámolót írt Oroszországról: Ilyen lenne az új orosz forradalom? címmel.
  • Társadalmilag felelőtlen figura - jellemzi leghíresebb regényhősét Erlend Loe, az abszurd norvég humor Európa-szerte népszerű bajnoka, aki immár három regényben (Doppler; Doppler, az utak királya és a hamarosan magyarul is megjelenő Doppler hazatér) követi nyomon Andreas Doppler kalandozásait. Az íróval Köves Gábor készített interjút.
  • Géczi János Baka István képi emlékezete címmel írt esszét a költőt ábrázoló fotókról.
  • Visy Beatrix Elena Ferrante Briliáns barátnőm című könyvéről írt kritikát.
  • Az ÉS-kvartettben Márton László Hamis tanú című új regényéről beszélgetett Károlyi Csaba, Bárány Tibor, Rácz Péter és Zelei Dávid. A könyv összesen 33 pontot kapott (Bárány: 10, Rácz: 8, Károlyi: 8, Zelei: 7).
  • Szív Ernő és Radnóti Sándor tárcával, Háy János, Jász Attila és Marno János verssel szerepel.
  • Fáy Miklós Grigorij Szokolov a Deutsche Grammophonnál megjelent új lemezéről, Stőhr Lóránt pedig M. Kiss Csaba  és Rohonyi Gábor Brazilok című filmjéről írt kritikát.

    Mindez és még so jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2017/13. heti számából
  • Miért ragaszkodunk Pakshoz? - teszi föl a kérdést Sz. Bíró Zoltán a lap vezető cikkében, majd pontokba szedve sorolja, mik lehetnek a ragaszkodás okai. Ezek azonban sokkal erőtlenebbek, mint azok a szempontok, amelyek a paksi bővítés kockázatait jelentik. A szerző a demokratikus berendezkedéshez kapcsolódó viszonyt is elemzi. Ebből a szempontból Magyarország egyrészt nem remélheti az orosz helyzet javulását, miközben a magyar helyzet is egyre romlik. Mindez sok jóval nem bíztat.
  • Haraszti Miklóssal, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet volt sajtószabadság-felelősével készített interjút Fóti Tamás. Haraszti határozott véleménye szerint "Akkor válnak a demokráciák éretté, önfenntartóvá, mondhatni nyugati minőségűvé, amikor megélik, hogy a szabadságot belülről, például parlamenti úton is el lehet venni tőlük, de nem alkalmazkodnak a látszatdemokráciához, hanem konfliktus árán is nyílttá teszik és végigvívják ezt a válságot" - mondja Haraszti, aki most tért haza Hágából, ahol a holland parlamenti választásokról jelentést készítő EBESZ-csapatot vezette. Hollandiai tapasztalatairól és a 2018-as magyar választás dilemmáiról kérdeztük.
  • Olvasható a lapban Váncsa István, Kovács Zoltán jegyzete, az Agora rovatban két éles reflexió vitatja Radnóti Andrásnak a múlt számban megjelent írását, amely az értelmiség és a politika viszonyával foglalkozik.
  • Radics Viktória A sérült könyvtest című esszéje Nádas Péter A Biblia című, ötven éve megjelent első kötetéről szól. Ebben olvasható: "A Biblia mestermunka, összetett mű, a kompozíciója, a ritmusa, a tenzióval való gazdálkodása hibátlan. A kézírás még nem kiírt, a professzionalizmus hiánya azonban erénnyé fordult át: a tehetségé a szó. Vakmerőség volt ilyen "nagy" címet adni a debütáns darabnak, a kockadobás azonban sikerült, a tizenhat pörgő fejezet tartja a tétet. Mint Van Gogh bibliája a nevezetes festményen, úgy marad meg a szóban forgó Szent Biblia is a szavakkal írt képen, a tanyasi konyhaasztal sarkán, hogy majd visszakerüljön a házioltárra, a fehér terítővel letakart sublótra, a sztaniolkeretbe foglalt szentkép meg a Rákosi asztaláról származó narancs mellé."
  • Nádasdy Ádám Nyírj a hajamba című új verseskötetéről Károlyi Csaba írt kritikát, Balla Zsófia Más ünnepek című verseskötetét pedig két kritika is elemzi: Deczki Saroltáé és Láng Zsolté.
  • Herczog Noémi a budapesti Katona József Színház Hóhérok című előadásáról, Ruff Borbála A kétbalkezes varázsló című hangoskönyvről, Végső Zoltán Marc Ribot és a Ceramic Dog, valamint a Joe Lovano Quartet koncertjéről írt kritikát.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2017/12. heti számából
  • Radnóti András A pálya széléről című írásában az értelmiségi politikai kudarcát elemzi. Az értelmiségi rendszerváltás, az értelmiségi politika kudarca a gyökere Orbán Viktor markánsan értelmiségellenes populizmusának - írja a szerző - A jelenlegi kurzus által félreállított értelmiség két részre szakadt: sértettek vannak és szkeptikusok. Egyik csoport sem szolgálhat sok jóval a jövő politikájának. De vannak utódaik: új politikusok és új értelmiségiek. Az ő felelősségük, hogy a szerepeket tisztázva új alapokra helyezzék kapcsolatukat. Az értelmiség és a politika szimbiotikus különállásával lehet Magyarországot újjáépíteni.
  • Rádai Eszter Ligeti Miklóssal, a Transparency Internacional igazgatójával készített interjút. A szervezet tavaly 22. alkalommal készítette el Korrupció Érzékelési Indexét, amely a világ 176 országát a közszektor korrupciós kitettsége szempontjából rangsorolja, és amely szerint Magyarország - egyetlen év alatt hét helyet csúszva lefelé - most ebben a rangsorban az 57. helyen áll. Ez a "teljesítmény" ugyanezen index szerint az Európai Unió 28 tagállama között a 24-25. helyre teszi Magyarországot - holtversenyben Romániával.
  • Olvasható a lap közéleti részében Széky János, Gadó Gábor és Vágvölgyi B. András jegyzete, és Szále László búcsúzik Bodor Páltól.
  • Váncsa István Disznóláb című gasztroesszéje a disznólábból elkészíthető ételek kultúrtörténeti áttekintésén túl a disznólábnak a magyar múltban elfoglalt érdekes szerepéről is beszámol.
  • Csuhai István kritikája Diane Ducret A tiltott rés című kötetét elemzi, mely a női nemi szervről szól.
  • Az Ex Libris rovatban Pintér Tibor négy zenei tárgyú kötetről ír, köztük Wolfgang Amadé Mozart leveleinek új magyar kiadásáról.
  • Králl Csaba a Ziggurat Project Esumi és Asao, valamint  Vadas Zsófia Sleeping Beauty Project című előadásáról írt tánckritikát. Fáy Miklós Wagner Siegfried című operájának premierjéről, Stőhr Lóránt Herendi Gábor Kincsem című filmjéről írt.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az Élet és Irodalom elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2017/11. heti számából
  • "Közép-Európa, aztán majd később egész Európa legversenyképesebb gazdasági rendszerét szeretném Magyarországon látni" - jelentette ki Orbán Viktor 2010. szeptember végén. Petschnig Mária Zita  Növekedési látszatok és a látszatok növekedése című írásában azt elemzi, vajon miért nem sikerült ez, hiszen a gazdaság legtöbb mutatója - veresenyképesség,  egy főre jutó termelés, régiók leszakadása - mind a sikertelenséget mutatja.
  • Losoncz Miklós az Európai Unió hatvan évvel ezelőtti alapszerződésére emlékezve a szervezet jövőjével, a jövő lehetséges modelljeivel foglalkozik.
  • Gönczöl Katalin Túl a populizmuson című írásában a büntetőjogi megoldásokban elszaporodó populista elemeket elemzi: a szerzőt évek óta aggodalommal tölti el, hogy a valós és mély társadalmi bajokra főként a kriminálpolitika eszközeivel és szigorú kontrollok bevezetésével reagál az államhatalom, ezt ő "büntető populizmus"-nak nevezi.
  • Láng Zsolt esszéje a Budapesten 1983-ban meghalt Hervay Gizella kolozsvári temetésének viszontagságairól szól.
  • Az ÉS könyve márciusban Vajda Mihály Rejtekutak a posztmodernben című gyűjteményes kötete, melyről Sipos Balázs írt kritikát.
  • Szilágyi Zsófia Benyovszky Krisztián krimiről szóló könyvét recenzeálta.
  • Fáy Miklós  Rafał Blechacz Bach-lemezéről, Báron György A fehér király című  filmről írt, amely Dragomán György regényéből készült, és amelyet  Alex Helfrecht és Jörg Tittel rendezett.
  • Grecsó Krisztián tévékritikája pedig Majtényi László beszédéről szól.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
    Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló az Élet és Irodalom 2017/10. heti számából
  • Magas István közgazdász az elmúlt időszak furcsa folyamatait elemzi: "Megbolydult világot látunk, ha a kommunista Kína hirdeti a szabad-kereskedelem és a nyitottság eszméjét, az USA pedig ennek ellenkezőjét" – írja a szerző. A Brexit, az új amerikai elnök protekcionista szólamai, az európai válságkezelés okozta félelmek, a jövőképek gyors romlása és a rendszerváltás ígéretekkel teli álomvilágából való hirtelen, kényszerű kijózanodás a kelet-európai piacgazdaságokban is a társadalmi feszültségek sokaságát hozták felszínre. Eltűntek a biztos tájékozódási pontok, és mintha a politikatudomány, a közgazdaságtudomány is csődöt mondtak volna.
  • Martényi Csaba Szingapúrról, Kasza László Németországról írt, utóbbi a választási eredmények igen változatos lehetőségeit vázolja fel: Németországban szinte minden megtörténhet, de aligha kétséges, Merkel és Schulze között dől el minden, ám hogy ez miként mutatkozik meg a parlamentben, annak sokféle változata képzelhető el.
  • Folytatódik Végel László naplójegyzeteinek közlése: A nemzetről - kisebbségben
  • Jólesz György írt esszét, melyben a szürrealizmus jegyeinek kimutatására tesz kísérletet Mahler VII. szimfóniájában.
  • Károlyi Csaba írt kritikát a Holmi-antológia második kötetéről, mely 1989-2014 között a folyóiratban megjelent esszékből és dokumentumokból válogat.
  • A széppróza rovatban olvasható Radnóti Sándor tárcája és Kollár-Klemencz László novellája.
  • Összeállítást közöl a lap Szilasi László A harmadik híd című regényének német nyelvű recenzióiból.
  • Csengery Kristóf Grigorij Szokolov zongoraestjéről, Stőhr Lóránt pedig az Oscar-díjjal jutalmazott Holdfény című filmről írt kritikát.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.

Ajánló az Élet és Irodalom 2017/9. heti számából
  • Arany János születésének 200. évfordulójára emlékezik a lap.
  • Kovács András Ferenc Arany verscímeinek és Arisztophanész-fordításcímeinek felhasználásával írt hexameteres verset, Mohai V. Lajos pedig az öreg költő szellemében négysoros Arany-parafrázisokat.
  • Milbacher Róbert Arany-metszés című esszéje Arany János életművének befogadástörténetét foglalja össze. Ebben azt írja: "Arany születésének bicentenáriumát ülve még mindig az a legizgalmasabb, hogy az amúgy kissé avíttasnak, és valljuk meg, kicsit unalmasnak tartott szerző életműve mennyi meglepetéssel szolgálhat azok számára, akik nem egyszerűen a hagyományőrzés muzeológusi szándékával fordulnak oda hozzá."
  • Egy elemzés és egy interjú foglalkozik Kínával. Bokros Lajos arról ír, manipulálja-e Kína valutájának árfolyamát, az interjú szintén Kínáról szól, Matura Mihály, a Corvinus Egyetem oktatójával készítette Rádai Eszter. Az interjú elsősorban arra keresi a választ, hogyan alakul a következő évtizedekben a világ két legerősebb hatalmának, két legnagyobb globális szereplőjének a viszonya abban a dél- és kelet-ázsiai térségben, amely ma már a világgazdaság egyik legfontosabb csomópontja, a globális ellátási láncok egyik legfontosabb eleme, de ahova három-négy nagyhatalom, sőt világhatalom érdekütközése is koncentrálódik.
  • Vita indult a lapban a "maffiaállam" eddig többnyire osztatlanul ünnepelt elméletéről. Most Bauer Tamás és Csillag István reflexiója olvasható.
  • Pétervári Zsolt az Orbán-éra elvirágzásáról ír: az olasz, holland, német vagy francia centrista erők esetleges pozícióvesztését is okozó új nemzetközi politikai hullám közepette az orbánizmus egy évtizeden belüli bukására sok tétet immár alig tennének fel a világ fogadóirodáiban: az Orbán-éra e számára kedvező külső trendváltás ellenére is messze túljutott önnön virágkorán.
  • Az ÉS-kvartettben Bencsik Orsolya Több élet című kisregényéről beszélgetett Károlyi Csaba Bárány Tiborral, Rácz Péterrel és Zelei Dáviddal.
  • Visy Beatrix Németh Zoltán Állati férj című verseskötetéről, Grecsó Krisztián Deák Kristóf Oscar-díjas Mindenki című kisfilmjéről, Végső Zoltán pedig a Snétberger Ferenc Trió & Nils Petter Molvær koncertjéről írt kritikát.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.

Ajánló az Élet és Irodalom 2017/8. heti számából
  • Várhegyi Éva írása az utóbbi évek és a közelmúlt pénzügyi botrányairól. Az időközben felderített újabb csalások azt jelzik, hogy kevéssé okultunk a rendszerváltás óta leleplezett több tucat befektetési svindliből, holott a többségüket egy kaptafáról húzták le. Erről azok a politikusaink is tehetnek, akik maguk is haszonélvezői az ilyeneknek, érintettségük miatt akadályozzák az igazságszolgáltatást, és vagyonosodásukkal is rossz példát mutatnak.
  • Vásárhelyi Mária cikke arról szól, a kormányoldal súlyos lejárató törekvései sem tudják elfedni, hogy Soros György alapvető szerepet játszott a magyarországi rendszerváltás történetében. A Soros Alapítvány működésének több mint két évtizede alatt - 1984 és 2004 között - összesen 150 millió dollárral, mai értéken számolva legalább 100 milliárd forinttal támogatta a demokratikus jogállam és a civil társadalom kialakulását és fejlődését, a hátrányos helyzetű rétegek felzárkóztatását, a roma integrációt, az oktatást, az egészségügyet, a közművelődést, a tudományt és a művészetet.
  • Kenesei István a felsőoktatásban történt fejleményekről ír, a személyi kinevezések abszurditásairól, és a stratégia hiányáról.
  • Tais S. Pappas politológussal Fóti Tamás készített interjút. A populizmus térhódításáért a CEU vendégprofesszora szerint a liberális elitet is súlyos felelősség terheli, mert az mára elárulta a liberális projektet, és nem volt képes a társadalom számára perspektívát nyújtani. A görög társadalomkutató az Európai Unióval kapcsolatban megállapítja: "a bővítés nem volt kellően előkészítve, megindokolva, »eladva«, (...) és nem voltak elképzelések arról, mi legyen, ha valami kisiklik - szóval nem volt »B«-terv.
  • Gyenge Zsolt írt részletes beszámolót a 67. Berlini Filmfesztiválról, ebben ezt olvashatjuk: "A 2017-es Berlinálé számunkra természetesen Enyedi Ildikó fantasztikus sikere miatt lesz emlékezetes. Ezen túlmenően, ám ebbe Enyedi alkotását is beleértve azt lehet megállapítani, hogy ezúttal nem a filmművészet kanonizált sztárjai szállították a szenzációkat, hanem rengeteg »kismester«, esetleg rég elfeledett alkotó, eddig mellékesnek tekintett műfajokban vitézkedő rendező hozott remek filmeket."
  • A versrovatban Csordás Gábor, Meliorisz Béla és Parti Nagy Lajos versei kaptak helyet.
  • Csuhai István elemzése Frédéric Beigbeder Oona és Salinger című regényéről szól.
  • Margócsy István és Fűzfa Balázs írt Kukorelly Endre Porcelánbolt című kötetéről.
  • Stőhr Lóránt Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmjéről, Ady Mária az Örkény Színház József és testvérei című előadásáról, Fáy Miklós pedig Philippe Jaroussky koncertjéről írt kritikát.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.

Ajánló az Élet és Irodalom 2017/7. heti számából
  • Hanák András elemzése az amerikai választások utáni időszak első komoly belpolitikai ütközetéről szól. Alig két héttel beiktatását követően Donald Trump máris szembesült elnöki hatalmának korlátaival.  A legerősebb fékkel éppen azon a területen találkozott, ahol elnöki hatalma szinte korlátlan.  Ez a nemzetbiztonság és a bevándorlás.  Mi várható ebben az ügyben, és milyen kihatásai lehetnek a továbbiakat illetően?
  • Sándor Iván Kertész Imre hagyatékáról és a hagyaték gondozásával kapcsolatban tesz igen érdekes megállapításokat, fő kérdése: kié a hagyaték, és ennek milyen megközelítései lehetségesek?
  • Muszbek Mihály sportközgazdász írásának a hétvégén induló futballbajnokság ad aktualitást. Azt elemzi, miből él a magyar futball, milyen kilátások vannak, meddig tarthatja el a magyar labdarúgást az állam?
  • Szilágyi Zsófia Coitus és oltótű címmel írt recenziót Csáth Géza 1906 és 1914 közötti naplófeljegyzéseinek és visszaemlékezéseinek gyűjteményéről. Ebben azt olvashatjuk: "Feltehető a kérdés, mi is ez a könyv voltaképpen: önmagában olvasható mű, vagy olyan, értékes forrás, amelyből megismerhető a magyar irodalom történetének egy megkerülhetetlen alakja? Úgy tűnik, éppen az utóbbi, vagyis az író szorul háttérbe, hiszen mindarról, amit Csáth olvasott, látott a színházban, amit megírt novellában vagy színdarabban, szinte csak adatokat kapunk - arról viszont, hogyan lett morfinistává, milyen módon kezdett nemi életet élni, mitől félt és mi jelentette számára a legnagyobb élvezetet, történeteket is kapunk, sőt, értelmezést. A kötet, persze, nem pusztán töredékes, de nem is egységes: vannak benne valóban naplószerű feljegyzések, rövid, dátumokhoz kapcsolt jelzések, álomfejtések, visszaemlékezések, sőt, egy soha meg nem írt regény terve, emellett olyan, összefüggő szövegek is, mint a Morfinizmusom története meg a Nemi életem leírása."
  • Takáts József Az Ariosto-dobbantó című esszéje arról szól, hányféle beszédmód, formahagyomány, irány hiányzik a magyar irodalomból, és hogy ezek a hiányok mennyiben nehezítik meg a magyar író alkotó munkáját.
  • Az ÉS könyve februárban Roberto Bolaño: 2666 című nagyregénye. A korszakos műről Urbán Bálint hosszabb elemzése olvasható.
  • Varró Dániel, Kun Árpád, Márton László és Krasznahorkai László új könyveit nézi meg egyben az Ex libris rovatban Hutvágner Éva.
  • Hosszú idő után versekkel jelentkezik Peer Krisztián, a tárcatár rovatban pedig Szív Ernő szerepel.
  • Báron György a Jézus, mobil, fejvadászok című belga-francia filmvígjátékról, Végső Zoltán pedig az izlandi ADHD jazz-zenekar Müpa-beli koncertjéről  írt kritikát.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.

Ajánló az Élet és Irodalom 2017/6. heti számából
  • Bokros Lajos részletes elemzést ír Oroszország gazdasági gyengüléséről, világpolitikai pozícióvesztéséről: "A népességét lassan elvesztő, társadalmilag kilyukadt és kiüresedő, gazdaságilag leszakadó, technikailag alig fejlődő Oroszország egyetlen komoly kártyát tart a kezében: ez pedig katonai hatalma. Abból is kiemelkedik egy tényező: az atomrakéták tömkelege." - írja Bokros Az orosz medve elfárad című írásában.
  • Gadó Gábor a legújabb belpolitikai fejleményekről írt rövid jegyzetet, a címe minden elárul: A kávézás ártalmasságáról.
  • A magyar sportfinanszírozásról ír Muszbek Mihály sportközgazdász, aki számokkal és tényekkel bizonyítja, hogy a hazai sport finanszírozása aligha fenntartható, ráadásul a versenysport a tömegsport rovására gazdagodik: "A fejlett országok az éves GDP 0,9-1,3 százalékát fordítják 66 százalékban szabadidő- és 34 százalékban versenysport finanszírozásra - írja Muszbek. - Ezen országokban a sportot 70 százalékban a piac, 30 százalékban a költségvetés finanszírozza. Mi majdnem a fejlett országok szintjén költünk sportra, viszont ezt a fejlett országoktól eltérően jellemzően közpénzből tesszük, és a versenysportra fordítjuk.
  • Olvasható Széky János, Marosán György és Kovács Zoltán írása.
  • Nádasdy Ádámot köszönti 70. születésnapja alkalmából Kálmán C. György, és a lap közli Nádasdy Egy romantikus szerelem című esszéjét is, amely arról szól, hogyan szeretett bele az ünnepelt az angol nyelvbe. "Izgalmas volt, az is - írja - hogy semmit sem úgy kellett mondani, ahogy normális ésszel várnánk. Már az ábécé se á-bé-cé volt, hanem éj-bí-szí. Ennek megvoltak az előnyei: ha leckeírás közben fölém hajolt valamelyik családtag, hogy megnézze, mit csinálok, nem tudtak csak úgy futtában kijavítani (mint tették a némettel, franciával, olasszal), hiszen ki se tudták mondani, amit láttak; és ha megpróbálták, én fölényesen kijavítottam őket. A bátyáim egy ideig "dabljú"-nak neveztek, annyira viccesnek találták a betű nevét. "Gyere ide, te kis dabljú", mondták és megcsavarták a fülemet."
  • Laczó Ferenc Komoróczy Géza új tanulmánykötetéről, Károlyi Csaba Orcsik Roland, Bod Péter Egressy Zoltán új regényéről írt kritikát.
  • Radnóti Sándor Szilágyi János Györgyre emlékezik tárcájában.
  • Torma Tamás a nem működő Széll Kálmán téri óráról, Fáy Miklós pedig a 80 éves Philip Glassról írt.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.

Ajánló az Élet és Irodalom 2017/5. heti számából
  • Losoncz Miklós a brit kilépés legújabb fejleményeit elemzi. A brit szavazók a referendumon csak a kilépésről döntöttek, arról azonban nem, hogy milyen legyen később a szuverenitását visszanyert ország unióhoz fűződő kapcsolatainak jellege és erőssége. Az alapkérdés az, hogy minél nagyobb mértékű a szuverenitás, annál korlátozottabb az európai uniós belső piacra való bejutás lehetősége, és fordítva. Erről a miniszterelnök, Theresa May nyilatkozatai sem árulnak el sokat.
  • A lap közli Végel Kászló Újvidéken írt naplójegyzeteit - A nemzetről - kisebbségben - címmel. Ezt a közlést majd további részletek követik, izgalmas és mély tartalmú rövid írások arról, hogyan látja a nemzeti kérdéseket az az író, akik egyszerre kötődik ahhoz az országhoz, ahol született, és ahhoz a nemzethez, amelynek a nyelvét beszéli.
  • Izgalmas és érdekes interjút készített Scipiades Erzsébet Bárász Péter műfordítóval, aki Bresztben él, és kijelenti, hogy minden hányattatás ellenére Belarusz ma élhetőbb hely, mint Magyarország.
  • Olvasható Murányi Andrásnak, a Népszabadság utolsó főszerkesztőjének elégikus hangvételű publicisztikája, amelyben keserűen ír arról, hogy miért volt menthetetlen a lap, és miért menthetetlen az a közeg, amelyik pedig nagyon is szerette volna megmenteni.
  • Bakács Tibor, a Tilos Rádió munkatársa megvált attól a műhelytől, amelyik a rendszerváltás óta mindig munkát és menedéket adott számára. Mostani írásában ennek a történetnek az állomásait veszi sorra.
  • Ádám Péter: Maupassant és a téboly című esszéje a francia író betegségével foglalkozik. Hogy az író hogyan jutott idáig, erről ezt olvashatjuk:
  • "Ma már nyilvánvaló: ennek az általános bénulással végződő hosszú kálváriának a szifilisz volt a kiváltó oka. Hogy Maupassant pontosan mikor kapta meg a betegséget, nem tudni. Lehet, hogy már 1870-ben, de az is lehet, hogy csak 1876 táján. Annyi bizonyos, hogy amikor 1877-ben végre alaposan kivizsgáltatja magát, a diagnózis már egyértelmű. A nagy hírt ujjongva újságolja egyik barátjának: "Hurrá! Éljen! Végre én is megkaptam a vérbajt! Mégpedig az igazit! Nem ám a nyomorúságos kankót, nem is a papoknak való fehér folyást vagy a nyárspolgári lágyfekélyt [...], nem, hanem a szifiliszt, amibe I. Ferenc király is belehalt... De örülök is neki, és fütyülök rá, hogy ki mit gondol. Alleluja! Vérbajom van! Végre nem kell rettegnem, hogy elkapom".
  • A héten Ahmed Amran, Dragomán György, Kácsor Zsolt és Kutas József prózáját közli a lap.
  • Az ÉS-kvartett sorozatban Károlyi Csaba Bárány Tiborral, Rácz Péterrel és Zelei Dáviddal Kun Árpád Megint hazavárunk című regényéről beszélgetett.
  • Báron György filmkritikája Oláh Kata Beágyazott emlékeink című dokumentumfilmjéről szól.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.

Ajánló az Élet és Irodalom 2017/4. heti számából
  • Mennyibe került az 1976-os montreáli olimpia? - erről ír Christopher Adam. Cikkéből kiderül, hogy az olimpia költségét Drapeau miniszterelnök 1970-ben még csak 120 millió dollára becsülte. Ezzel szemben 1.5 milliárd dolláros hiányt termelt, amelyet dohánytermékekre kivetett különadóval próbáltak törleszteni három évtizeden keresztül. A montreáli olimpia emléke ilyenformán intőjel mindazon városok számára, amelyek lelkes pályázatokkal állna elő. Van amikor a nemzetépítés és a patriotizmus abban mérhető- írja a Kanadában élő szerző -, hogy mennyire határozottan tudunk nemet mondani az ilyen kalandokra.
  • Az interjút Fabiny Tamással készítette J. Győri László, melyben az evangélikus püspök kijelenti, hogy az egyik legnagyobb veszély a vallás nacionalizálása.
  • Váncsa István Putyin elnök közeledő budapesti látogatása alkalmából azt írja: Vlagyimir Vlagyimirovics azt akarja demonstrálni, hogy van európai kormányfő, aki szóba áll vele; Orbán azt, hogy van a világon valaki, aki ővele szóba áll. Hálából igyekszik az Európai Uniót az eddigieknél is hatékonyabban bomlasztani.
  • Kovács Zoltán Orbán Viktor legutóbbi előadása alapján azt az utat elemzi, amit a kormányfő tanácsadóinak intellektuális színvonala jelez: Chikán Attilától Lámfalussy Sándoron át egészen Habony Árpádig.
  • Sipos Balázs: Vakfoltok című esszéje Kis János két szövegéről szól, a Vannak-e emberi jogaink? (1986) és a Mi a liberalizmus? (2014) című tanulmányokról. Sipos Balázs elemzésében erre a következtetésre jut: "Kis János - meggyőződésem, hogy jóhiszeműen - ma egy politikai ideológiáért harcol, nem pedig a katasztrofális fennálló ellen. Reméli, hogy amennyiben megképzi "demokrácia" és "liberalizmus" kötelékét, a "demokrácia" fetisisztikus ereje a "liberalizmusra" is átsugárzik. (Mint minden liberálisnak, neki is meggyőződése, hogy a liberalizmus nem ideológia.) Már nem gondolkodik azon, ami egy liberális párt számára ma a legnagyobb kihívás: hogy szert tehet-e a képviseleti demokráciát és a szabadpiacot védelmező restaurációs eszme mozgósítóerőre, képes-e közvetlenebbül elgondolni a (meta)politikát, mint a pártpolitika formájában, avagy mindörökké arra lesz kárhoztatva, hogy a nyolcvanas-kilencvenes évek rekvizituma legyen."
  • A héten Jászberényi Sándor, Markó Béla, Oravecz Imre és Vámos Miklós prózáját közli a lap.
  • Csuhai István kritikája Jonathan Franzen A huszonhetedik város című regényéről szól.
  • A Ketten egy új könyvről rovatban Hermann Zoltán és Forgách András írt Esterházy Péter drámáiról.

    Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
felhasználó név:
jelszó:
regisztráció
jelszóemlékeztető
Trafó
 
design: Sárközi Román