Leírás:
A bor egy nyomorult lebujnak tüzet és színt, tündéri zománcot ad, s rőt-arany gőze oly mesés csarnokokat képes emelni körénk, mint az égbolt ködein átizzó alkonyat.
Az ópium a lét határán túl kiterjed, megnyujtja a végtelent, csontig vájja a kéjt, sűríti a jelent, és túltelíti a lelket, oly zord és fekete gyönyöröket teremt […]
Charles Baudelaire: A méreg
Éppen százötven éve jelent meg először Charles Baudelaire (1821-1867) e kötete, amelybe a kor legfőbb bódító szereiről - a hasisról, az ópiumról és a borról - írt esszéit gyűjtötte össze. A "mesterséges mennyországok" Baudelaire-féle leírása már csak azért is érdekes olvasmány, mert a különböző kábítószerek hatásainak bemutatásán túl a költő olyan erkölcsi kérdéseket is felvet írásaiban, amelyek ma, az általánossá vált drogfogyasztás korában különösen aktuálisak.
"Az emberi lélek tele van szenvedélyekkel; csordultig tele - hogy egy újabb elcsépelt kifejezéssel éljek -, ám ez a szerencsétlen lélek, melynek természetes romlottsága éppoly nagy, mint váratlan, szinte hihetetlen képessége a jóságra és a legdicsőbb erényekre, bővelkedik ellentmondásokban, amelyek lehetővé teszik, hogy e túláradó szenvedély egy részét rosszra használja. A lélek azonban soha nem érzi úgy, hogy teljes egészében eladná magát. Önhittségében megfeledkezik arról, hogy olyasvalakivel játszik, aki ravaszabb és erősebb nála, és hogy a Rossz Szelleme, ha csak egyetlen hajszálát nyújtja is neki, nyomban megkaparintja az egész fejét. A látható természet látható ura (az emberről beszélek) a gyógyszerészet, az erjesztett italok révén akart tehát mennyországot teremteni, hasonlóan ahhoz az eszelőshöz, aki vászonra festett és tartóvázra erősített díszletekkel próbálja helyettesíteni a valódi bútorokat és az igazi kerteket."
.jpg)
