Leírás:
"Ültünk a padokon, egyenes derékkal, hátratett kezekkel, moccanatlanul. Valami szürke, sötét közegben, lábam majd lefagyott a beázott bakancsban, üres gyomromat marta a sav, fejem búbján égett a vonalzó csapása. Csend volt, csak az orrok szívogatása hallatszott: egész télen lógott a taknyunk. Lassan teltek ezek a szörnyűséges percek, gyermekszívemben sűrűsödött a félsz ilyen lesz most már az egész életem? Ilyenkor behunytam a szemem, és megszöktem a vicsorgásokkal teli, végigélni értelmetlen Szürkeség Birodalmából. Felidéztem magamban azt a másik, színes, illatos és gyönyörű világot: fecskék surrantak eresz alatti fészkükbe, egy zöld gyík nézett rám, arasznyi távolságból mosolygós sárkánypofájával, pók ereszkedett alá izzó aranyfonálon."
