Leírás:
"Csak a lelkünk tökéletesítéséért élünk... Az, ki alkot, mintha halhatatlan lenne és nem azért, hogy elérje a dolgot, mely után kívánsága élénk - ez csupán szellemi vaknak való cél -, hanem a lelke templomépítkezéséért, az megéri a napot. S ha ezer esztendők múltán is, egyszer elmondhatja: akarom és itt áll, amit parancsolok, megtörténik és nem kell hozzá már idő,hogy lassan megérjen. Akkor jött el csak az a pont, ahol minden vándorlások hosszú útja véget ér. Akkor nézhetsz a nap arcába..."
Az ember keresésre való ösztönzöttsége, valamint az a képesség, hogy önmaga számára független ítéletet alkosson a dolgokról, jelentik mindazokat a szempontokat, amik bennünket ma oly erőteljesen megszólítanak, s amiket a Vízöntő korszaknak tulajdoníthatunk.
Gustav Meyrink írásaiban az ember szellemivé válása áll a középpontban. Ebben a legnagyobb jelentőségű a fények kicserélése, és ez az ego valódi Én-né változtatását, a szellemmel való kapcsolat megelevenedését jelenti a gyakorlatban - Meyrink és minden szellemileg törekvő ember számára. Az ego időhöz kötött, gondolati alkotás, vagyis halandó. A valódi Én az ember voltaképpeni középpontja, és halhatatlan, örök.
A fehér dominikánus regénye valódi Énünk keresését és megtalálását mutatja be. Az igaz alkímiát, a "királyi művészet". Azaz alkímiai menyegzőt melynek kiindulópontja, színtere a test, és amely a léleknek (amit a női princípiumnak tekinthetünk) a szellemmel (a férfi princípiummal) való élő egyesülését jelenti. Ennek eredménye egy magasabb egybeolvadás lesz, amelyből megnyilvánulhat az igazi Ember.
Tulajdonságok:
terjedelem: 167 oldal
borító: keménytáblás
fordította: Moly Tamás
